Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 25., vasárnap Hanyatt-homlok avagy: távolodó szorongások Aranynál alább nem adták Már tíz éve múlt MINDENNAPI NYELVÜNK Közelebb hoz — eltávolít Szokatlan cím egy nyelvművelő szándékú és célú cikk étón. De a lényegre tapintunk vele. Ha valaki figyelmesebben kíséri végig egy- egy idegen eredetű szó életútját mai nyelvhasználatunkban. azt tapasztalja, hogy több idegen származású alapszóhoz, az ugyancsak idegen eredetű -izál képző társul. Folyóirataink hasábjain, napilapjaink cikkeiben az ilyen típusú igealaikoknak a garmadával találkozhatunk. Inflációs szaporodásukról bizonykodnak ezek az idegen szóformák: lefctűrizál. homogenizál. kommercializál, di- verzákál, individualizál, legalizál. privatizál, uniformizál, taxonomizál. hierarchi- zál, moralizál, demoralizál, paralizál, prognosztizál, ma- terializál, polarizál, specializál. bagatellizál decentralizál, humanizál, - organizál, realizál stb., stb. Hogy az újságnyelvben is megszaporodott a számuk, azt jelzik, hogy a szakszavak egyre nagyobb mértékben kerülnek be a szélesebb olvasórétegnek szánt közleményekbe is. Míg a szakmabeliekhez közelebb hozza az idegen szó használata a lényeges mondanivalót, mert nemcsak a szóalak jelentését és használati értékét ismerik, hanem „többszólamúsá- gának” sajátosságait is:életútját, a benne rejlő információkat. háttéri összefüggéseket , s így értelmezni is képesek pl. ezt a szövegrészletet: „Ahhoz a régi és mély tanulsághoz kanyarodik a történet. mely például a bolygózsidó mondájába van bezárva, s melyet korunkban Simone de Beauvoir lektűri- zált”. (Kritika, 1984. 1. sz.). De már a szakmabeli számára nem közvetít egyértelmű jelentést az idegen igealak. Az alapszó is tágértelmű: tömegolvasmány. szórakoztató. olvasmányos mű. stb. Eltávolítják az idegen szavak az átlag olvasót akkor is. ha csak egyetlen jelentésüket ismeri, s szövegösszefüggésben vonatkozásairól keveset tud. A homogenizál, bagatellizál, racionalizál. paralizál, demoralizál igékhez a legtöbb olvasó szótár nélkül, csak ezekét a jelentéseket társítja: egyöntetűvé tesz, lekicsinyel, ésszerűsít. gyengít, megront stb. A megfelelő szövegbe ágyazva azonban árnyaltabb használati értékeket neveznek meg. Az idegen szóalak akkor is eltávolítja az olvasót a szöveg helyes értelmezésétől, ha nem ismeri pl. a paralizál igéhez társítható rokon értelmű kifejezéseket: gyengít, megbénít, hatástalanná tesz. Ha azt olvassa, hogy a vitapartner „paralizálja a vitát”, (Kritika, 1984. 1. sz.). s ismeri az idegen szó .rokonértelmű jelentéseit, erre a következtetésre jut: van több magyar megfelelő is, kár volt az idegen szóalakot használni. A nem szakmabelieknek szánt közlésekben az idegen szavak sokszor bizonytalan és általánosított fogalmakat közvetítenék. Még a világosan megfogalmazott szövegben sem közvetíti az egyértelmű mondanivaló lényegét, pl. a privatizál ige. A magánélet szféráiban mozgó jelentéskor valóban tág és általánosítható, s így az olvasó magára marad, s nem válik partnerévé az idegen szót kedvelő szerzőknek. A címben jelzett eltávolít erre az összefüggésre is vonatkozik.- . Or. Bakó* Morf A film megjelenése óta kisregénysors, hogy a sikeres írások rövidesen alakot nyernek a celluloidszalagon is. Kisregénysors, hogy a népszerű írások közül csak kevés találja meg igazi arcát a filmvásznon. Ezért aztán lehet okolni a forgatókönyvírót, a rendezőt, vagy éppen az operatőrt is. A Hanyatt- homlok című színes magyar film alkotói közül Vámos Miklós — az azonos című kisregény szerzője — elsősorban önmagának tehet szemrehányást. Mindenekelőtt azért, mert vállalkozott az átültetésre, a forgató- könyv megírására, s nem látta, nem érezte, hogy az ötvenes évektől felnövekedett nemzedékek életérzéseit, szorongásait, holott vagy megélt emlékeit elvegyítő álomsor ellenáll majd a film nyelvének. A Kárpát-medence lakodalmi szokásait bemutató tárlat nyílt pénteken, a Néprajzi Múzeumban. A kiállításon felsorakoztatják mindazokat a tárgyakat, amelyek a tájegység ma is élő haMert bármennyire is képszerű, átmosódó jelenségekből építkezik maga a regény — mondhatni filmszerűen —, mindez áz olvasó képzeletében színesebb és gazdagabb gondolati-képi megjelenítést kap. mint amire egy filmalkotás — mégha jó is — képes. Ez a közvetítési mód ugyanis gyakorta jobban szűkít, mint az olvasás. A tetszetős látvány csak gyalog kullog csapong- va szárnyaló, száguldó fantáziáink nyomában. A rendezői és operatőri igyekezet akárhogyan próbálta megtoldani e villódzó álom-valóság jelentését, nem tudott túllépni saját árnyékán. Ahogyan tekeredik, csavarodik az író személye köré kerekített eseménysor, úgy kerül mind távolabb és távolabb a néző a rögzített világtól. Néhol nevet, máskor talán meg is borzon g, gyományait elevenítik fel az előkészületektől az éjszakába nyúló mulatságig. Az anyagot a rendezők a múzeum gyűjteményéből válogatták. A kelengyekészítés szokását az esküvői díszes öltözékeket — köztük torocegy-egy jelenet erejéig még érzékeny kapcsolatba is kerül a film részleteivel, hogy aztán annál ridegebben és érdektelenebbük szemlélje az egyébként hatásosan, átéltem játszó színészek alakításait. Pedig az írás — ott egyértelműen kiderül — rólunk, a felszabadulás után születettek vívódásairól, ütközet nélküli harcairól szól, de a film csak leegyszerűsített vetületit adja az ébredés nélküli szorongásoknak. Miként lehetett volna jó film a Hanyatt-homlok, hogyan lehetett volna megtalálni az írott szó és a képek harmóniáját? A filmkészítés nagymesterei bizonyára tudják erre a választ. A film láttán osupán annyit állapíthatunk meg hogy Révész György rendezőnek és Szécsényi Ferenc operatőrnek mindez nem sikerült. Virágh Tibor kói, széki, kalotaszegi és hartai menyasszonyi ruhákat, a vőlegények öltözékeit — s a jegyajándékokat egyaránt bemutatják. A kiállítást több hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) Ünnepi hangverseny. Illene ahhoz a jubileumi sorozathoz, ami az idei évre jellemző Gyöngyösön akkor is, ha önmagában is nem egy évtized fordulójánál tartanának. Akiket köszöntöttek, a Muzsikus Céh, a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda leánykara. A tanács nevében Ma- ticsek hászlóné, a művelődési osztály helyettes vezetője emlékezett a múltról és mondott elismerő szavakat a jelenről. Az ifjúsági szövetség városi bizottságának az ajándékát, egy magnót pedig Koch Erzsébet, az úttörőszövetség városi elnökségének az elnöke adott át az énekkarnak. Ennek segítségével rögzíthetik a kórus hangzását és érzékelhetik a tennivalókat. Eljöttek a társegyüttesek is. Egerből, Pécsről és Veszprémiből az amatőrök, Szolnokról és Szegedről pedig a hivatásosak. Ahogy mondják, a legjobbak adtak találkát a mátraalji városban egymásnak, hogy köszöntsék a helybeli együttest. A műsor befejező aktusa meghatóan emlékezetes lett. A gyöngyösiek meghívták azokat a dalosokat is, akik már korábban búcsút mondtak a kórusnak, ök is felmentek a színpadra és együtt énekelték a „maiakkal” Kodály Gergely járását. Felsorolni is sok azoknak a sikereknek a helyét és az időpontját, amelyek nevükhöz fűződnek. A különböző minősítésekkor az „anany”- nál kevesebbet soha nem kaptak. Például az amatőr énekkarok országos rendezvényén 1976-ban arany koszorút nyertek el, a rádió Kóruspódium című műsorának évenkénti minősítésén 1979-ben kitüntető érmet vettek át. Sárospatakon 1981- ben fesztiválfokozat a jutalmuk. A kórustagok gimnazisták. Hetenként két alkalommal próbálnak. A karnagy. Holló Erzsébet az iskolában éneket tanít, önkéntes alapon lép a kis csapat soraiba az, aki ehhez kedvet érez. — Hogy mi vonzza őket? — kérdez vissza a fiatal dalosok irányítója. — Több oka van ennek. Szeretnek szerepelni, örülnek, amikor látják, hogy a közönség elismeri a teljesítményüket. Érzékelik, hogy akár a családi ünnepeken, akár valamelyik üzem rendezvényén, fontos szerepet játszanak. Érdekes, hogy a próbákon eléggé szabados a viselkedésük, de a fellépéseken mindig megdicsérik őket a fegyelmezettségükért. Évente hatvan-nyolcvan alkalommal állnak közönség elé. Ennek a felét a családi szertartások teszik ki. Kezdték tíz évvel ezelőtt, tizenketten. Ma harminchétén tartoznak a kórushoz. Régi gyakorlat náluk, hogy a nyári szünetben egy hetet töltenek a Mátrában, zenei táborban. Ilyenkor a hangképzés mellett jut idő a tizenévesekre jellemző, felszabadultad „foglalkozásokra” is. — Nagy megtiszteltetésnek tartjuk — mondtamég Holló Erzsébet —, hogy a gyöngyösi származású Zalár József költő Járok a zöld mezőben című versére Hajdú Mihály erre az alkalomra, kifejezetten a mi énekkarunknak írt egy dalt. A verset a gimnázium tanárai választották ki, mivel a volt diák intézete most ünnepli fennállásának háromszáz- ötvenedik évfordulóját. Nem fukarkodott az elismerő szavakkal Farsang Árpád sem. aki az ünnepi hangversenyt követő napon mondta el észrevételeit a kórusok vezetőinek. Mert az ünnep is más, de a csiszoltabb éneklésért is mindent meg kell tenni — főként, ha ilyen számban jönnek össze a dalosok és a karnagyok. Tanulni pedig mindig lehet. Ez a tanulni akarás, a mindig szebb és jobb éneklésre való törekvés jellemezte a Muzsikus Céh leánykart is az elmúlt évtized alatt. Nem csoda, ha pályájuk egyre felfelé ívéit. G. Molnár Ferenc Miért csökkennek az árak? Az ódon hangulatú Külső-Kenyértörés utca környékén az év elején egyszerre csak csökkenni kezdtek az árak. A nem mindennapi, sőt, majdhogy nem szokatlan jelenségre a környék egyik legoda- adóbb lakója, Gázlómélység bácsi figyelt fel, s mint társadalmi rendünk lankadatlan őre, azonnal névtelen levelet írt a Fal- ramá Szó című újságba. A „Kik zavarják árcsökkentésekkel az ország nyugalmát?” című hozzászólásában az idős lokálpatrióta nyíltan és a helyzethez képest meglepő őszinteséggel rántotta le a leplet az úton-útfélen tapasztalható árcsökkenésekről, az egyre olcsóbbá váló húsról pedig megjegyezte, hogy olcsó húsnak híg a leve. Minek is tagadnánk, Gázlómélység bácsi levele valóságos lavinát indított el. Többen rögtön más árcsökkenésekről is tudni vélték, így például Anorák néni, akinek a fia a minisztériumban dolgozott, úgy hallotta, hogy az illetékesek nemcsak a benzin, de az építőanyagok és a fűtőolaj árának mérséklését is tervezik. Huza- golt Aranka, aki a Külső- Kenyértörés utcai i Hőerőműben lélekbúvárként tengette életét, csak nevetett az ilyen csacskaságokon; gyűrűs vőlegénye a közeli önkiszolgáló boltban volt üzletvezető-helyettes, s így első kézből tájékoztatta a kíváncsi lélekbúvárt, miszerint csak a fél- és egész téglák lesznek olcsóbbak, a többinek az ára változatlan marad. Bár a terjengő rémhírek többsége nem bizonyult igaznak, a nyugtalanság egyre fokozódott, és azzal fenyegetett, hogy az elégedetlenség hullámai a Külső-Kenyértörés utcából esetleg átterjedhetnek a Belső-Kenyértörés utcára is. A helyzetet súlyosbította, hogy szinte óránként láttak napvilágot újabb találgatások — tőben eskü alatt vallották, hogy olcsóbb lett a közlekedés — míg mások, persze a mindig elégedetlen, hőzöngő értelmiségiek, azt állították, hogy csökkent a könyvek ára. Az illetékes vezetők dicséretes gyorsasággal felfigyeltek a jelenségre; szinte azonnal bölcs hallgatásba burkolóztak, sőt, amikor Csőbálivány elvtárs egy helyi hatáskörű aktívaértekezleten csaknem másfél órán keresztül mélyen és jelentőségteljesen hallgatott, többen követték a példáját. Az ügy időközben, ha lehet, még tekervényesebb lett, és miután már a külföldi, többségükben ellenséges rádióadók is rendszeresen hallgattak a tapasztalható árcsökkenésekről, nyilvánvalóvá vált, hogy most már valamit hallgatni kell. Egyre több bejelentés érkezett a vendéglői árakkal kapcsolatban is. Néhá- nyan arról panaszkodtak a tanács ügyfélszolgálati irodájában, hogy húsz forintból sikerült megebédelniük az egyik önki- szolgáló étteremben, de sok bejelentés érkezett a Róbert bácsi konyhája nevű szerződéses vendéglő ellen is — az üzlet vezetője, állítólag reklámfogásból — ingyen adta a levest és a köretet. Az illetékesek a helyzetnek kijáró mérsékelt optimizmussal szemlélték a kialakult helyzetet; tenni ugyan nem tehettek semmit, ám ők voltak azok, akik a hibák mellett, az eredmények mellett sem mentek el szótlanul, s rámutattak: a korábbi évek áremelkedései nem magyarázhatók egyszerűen a begyűrűzéssel, hanem igenis, a mi népünk szorgos munkáját dicsérik. Mindez természetesen csak némiképp nyugtatta meg a kedélyeket, lehetetlen volt ugyanis nem észrevenni, hogy az állandóan csökkenő árak igen súlyos helyzetbe hozták a nyugdíjasokat: egyre többen lettek, akik nyugdíjukból nemcsak a hónap közepéig, de ennél már néhány nappal tovább is ki tudtak jönni. A Róbertvárosi árcsökkenések behatóbb tanulmányozására közgazdászok érkeztek a kerületbe, s t * külföldi szakértők bevonásával nemzetközi tanácskozást tartottak. Csupán a teljesség kedvéért jegyezzük meg: a tanácskozás négy napja alatt az árak, ha lehet, még gyorsabban mérséklődtek, sőt — természetesen minden alapot nélkülöző — híresztelések láttak napvilágot a lakbérek tervezett mérséklésével kapcsolatban. A helyzet kilátástalan volt, de nem súlyos; Gázlómélység bácsi, aki a rohamosan csökkenő árak ellenére szinte töretlen bizalommal majszolta a kilónként négy forintba kerülő házi kenyeret, egy nagy----vagy két kisfröcsc sért bárkinek szívesen elmesélte, milyen volt, amikor először érezte a saját bőrén, hogy csökkennek az árak. Az illetékes vezetők to- váhbra sem nyilatkoztak arról, vajon mi okozhatta az áraknak ezt a minden eddigit meghaladó mérvű csökkenését, de az aggódó közvélemény megnyugtatására megjegyezték: minden remén* megvan arra, hogy — akárcsak az influenza esetében — az árak csökkenését is meg lehet állítani a környező utcák határainál. Föld S. Péter Kiállítás lakodalmi szokásokról
