Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

mm NÉPÚJSÁG, 1984. március 25., vasárnap Divat ’84 Ilyenkor, tavasszal van a divatbemutatók évadja. Londonban sincs más­ként, felvonultatta új kol­lekcióját Katherine Ham- met, az ismert divatter­vezőnő is. A divatpará­dén magas személyiségek is részt vettek, sorukban a miniszterelnök asszony­nyal. Az első meglepetés ak­kor történt, amikor a ma- nekenek még ki sem vo­nultak. Katherine olyan pólóingben fogadta a ven­dégeket, amelyen felirat hirdette a legújabb köz­véleménykutatási ered­ményt: a britek 58 szá­zaléka határozottan a ra­kétatelepítés ellen nyilat­kozott. A Greenham Common-i nők bátor akcióit ismer­ve, nem kell jóstehetség hozzá: ez a divat minden bizonnyal nagy divat lesz Britanniában. Réti Ervin A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: A közös piaci tizek csúcsértekezlete Brüsszelben: az alapvető ellentétek továbbra is megoldatlanok maradnak — Pártkonferencia Varsóban — Irak és Irán között ismét fellángolnak a harcok KEDD: Kubai—angolai tárgyalások — Lausanne-ban be­fejeződik a libanoni nemzeti megbékélési tanács­kozás, Bejrutban kiújulnak az ellenségeskedések — Csernyenko fogadja az NDK nemzetvédelmi miniszterét SZERDA: Sandlno kikötője előtt aknára fut egy Nicara­guába tartó szovjet tankhajó, szovjet tilta­kozás az Egyesült Államoknál — Mitterrand wa­shingtoni tárgyalásai CSÜTÖRTÖK: A Bolgár Kommunista Párt országos értekezlete — A bécsi haderőcsökkervtésl értekezlet ülése — Tovább tart a Mondale—Hart versenyfutás az amerikai elnökválasztáson PENTEK: Nakaszone japán miniszterelnök Pekingbe érke­zik — Gromiko fogadja a Moszkvában tárgyaló kínai küldöttség vezetőjét — Belpolitikai vihar Izraelben a rendkívüli választások kitűzése körül SZOMBAT: Nagyarányú tüntetés Rómában a kormány gaz­daságpolitikája ellen — Amerikai—hondurasi hadgyakorlat kezdődik — Vietnam bejelentése: fegyvereket szállítanak a fenyegetett Nicaraguá­nak Heinz Hoffmannt, az NDK nemzetvédelmi miniszterét Moszkvában fogadta Konsz- tantyin Csernyenko és Dsz- tyinov marsall ★ Nagy-Britanniában komoly rendőri erőket vetettek be a sztrájkoló bányászok ellen (balra...) ★ (... és mellette) Kiszabadult börtönéből Liber Seregni, Uruguay-i ellenzék egyik vezéralakja Papirusz gazda a nyugdíjas diplomata Éltes tekercsek Kairó felhőkarcolói közvet­len közelében, a főváros mel­lett Hasszán Ragab 18 hek­táros papiruszültetvénye és feldolgozó üzeme anakroniz­musnak tűnik, hiszen a fá­raók korát idézi. Hobbynak indult, azután kiderült: üz­letnek se rossz. A ősi mesterség feleleve­nítése régi álma a nyugdíjas egyiptomi diplomatának: Ra­gab az ötvenes években is­merkedett meg a papírgyár­tás technológiájával akkori állomáshelyén. Pekingtoen. Minél jobban belelátott a mai nagyüzemi módszerekbe, annál inkább megerősödött az a meggyőződése, hogy nem szabadna hagyni telje­sen kiveszni ezt a na^v ha­gyományokkal rendelkező szakmát. Ragab hamarosan visszatért Egyiptomba, ma­gával hozta, s itt jó ered­ménnyel „visszahonosította” a növényt. A technológiát valamelyest korszerűsítette: az ókori gyártási folyamat lényege az volt, hogy a mintegy 2 és fél méter magasra megnőtt növény zöld kérgét (kézzel) eltávoiítva, a belső réteget szeletekre vágták, többszö­rösen egymásra tették és ha­talmas kövekkel összeprésel­ték. Ez utóbbi műveletet ma préssel végzik. A Ragab műhelyében elő­állított papirusz gyönyörű: szívesen vásárolják külön­féle okmányok, egyiptomi diplomák, esküvői meghívók céljára. Hamarosan kiderült, hogy csekély ráfordítással a hasznon sokszorosára növel­hető: ügyes kézművesek fá­raókorabeli színes rajzokkal díszítik a különféle méretű tekercseket, amelyek közül némelyikért 150 dollárt is elkérnek. Hogy csupán szem­re tetszetősek-e a frissen gyártott antik papiruszok, avagy tartósság szempontjá­ból is felveszik a versenyt a régiekkel, az legfeljebb év­ezredek múlva fog kiderülni: a sivatagi homok által jó­tékonyan megóvott, ma mú­zeumokban őrzött papirusz- tekercsek némelyike ennyi idős. Ha tehát minőségi rek­lamáció érkezik majd, az már nem Hasszán Ragab gondja lesz. Panda pár az avaron Megkezdődött a washingtoni állatkert két óriás pan­dájának tavaszi násza. A hölgy, Ling-Ling és partnere, Hszing-Hszing 12 éve tartó kapcsolatukban csak má­sodszor párosodtak. Az állatkert orvosai többször pró­bálkoztak párosítani a két pandát, amelyek tizenkét éve lakói az állatkertnek. Tavaly Ling-Ling teherben maradt, de a bocs, születése után három órával el­pusztult. A pandahölgyek egy évben csak egyszer — tavasszal, bárom napig — fogamzóképesek. Okmányok a fülkében Lottó-mázli Tízmillió dolláros, rekordnagyságú összeget nyert egy New York állambeli lottózó egy dollárért vásárolt szelvényével. Az egyelőre ismeretlen nyertesnek külön szerencséje, hogy a legutóbbi két húzáson nem akadt telltalálatos szelvény a New York-i lottón és a nyereményalap igencsak megnövekedett. Az Egyesült Államok­ban legutóbb tavaly nyáron dőlt meg a lottónyeremény-rekord, amikor egy pensylvanial fogadó 8 millió 800 ezer dollárt nyert. Lassan, de biztosan Hetven évi balesetmentes ve­zetés mán bevonták a 91 esz­tendős Lilian Sloman jogosítvá­nyát. Az idős hölgy, aki mindig a szabályokat szigorúan betart­va vezetett, ezúttal sem őrült száguldás, vagy gázolás miatt jutott erre a sorsra. Llllant azért igazoltatta a rendőrség, mert egy autópályán — lassan de bizto­san alapon — 25 kilométeres sebességgel „hajtott”, jelentős forgalmi dugót okozva. Kínos beismerésre kény­szerült szerdán a brit had­ügyminisztérium szóvivője: a Londoni Heathrow repülő­téren lévő egyik telefonfül­kében ugyanis — mindeddig tisztázatlan körülmények kö­zött — „ottfelejtettek” egy bizalmas okmányt, amely egy szigorúan titkos ameri­kai katonai programban részt vevő brit és amerikai személyek névjegyzékét tar­talmazza. A három gépelt oldal ter­jedelmű iratra két héttel ez­előtt bukkant rá egy férfi — miközben a repülőtéren a fe­leségére várakozott —. és az iratokat átadta a The Times szerkesztőségének. A The Times szerint a szó­ban forgó katonai program — kódnevén a „Cold Wit­ness" — olyannyira kényes, hogy az amerikai hadügy­minisztérium még létezésé­nek fényéről sem volt haj­landó nyilatkozni. A tekin­télyes londoni lap úgy tud­ja, hogy a „Cold Witness” egy ultramodern radarrend­szer kiépítésének terve. De tíznél megáll? A Föld népessége az ezred­fordulóra 4,7 milliárdról va­lamivel több mint 6 mdlli- árdra növekszik, majd 2100 táján 9—10 milliárdnál meg­áll — közölte az előrejelzé­sek alapján az ENSZ de­mográfiai kutatásokkal fog­lalkozó alapjának vezérigaz­gatója. Rafael Salas elmond­ta, hogy az elmúlt tíz esz­tendő folyamán a világ né­pességének növekedése évi 2 százalékról 1,67 százalékra csökkent, de ez még mindig évi 78—80 milliós szaporu­latot jelent. A jövő évezred első századának végére azon­ban a népesség növekedése megáll — vélekedett a ve­zérigazgató. Ott volt az ellenőr! Húsz órán át színpadon Ausztráliai színészek húsz órán át játszottak egyfolytában annak reményében, hogy bekerülnek a rekordok könyvébe. Ott volt a helyszínen a különös rekordokat nyilvántartó Guinness cég ellen­őre is, de a végleges döntést csak Londonban hozzák meg arról, hogy törlik-e a régi, 18 óra 15 perces rekordot a könyvből, vagy sem. Az előadás egyébként nézők előtt folyt, közülük azonban csak öten tartottak ki mindvégig ... Hasis-zsákmány Négy és fél millió dollár értékű indiai kendert foglalt le a brit rendőrség hétfőn egy rajtaütés alkalmával. A rendőrök Londontól északra csaptak le a másfél tonná­nyi hasisalapanyagra, ami­kor azt éppen egy teherautó­ról pakolták le. Húsz sze­mélyt letartóztattak. (Lengyel Gyula rajza) Bezzeg a császárnak nincs ,,Nélküle nem ember...” Párizsi polcokon Summás évek Sintaro 430-at oszt — Josihiro 500—600-at A közelmúltban jelent meg a francia könyvpiacon a párizsi Plon kiadó és a budapesti Corvina közös ki­adásában „Ecet és epe” cím­mel az „Emberi föld” című néprajzi tanulmánysorozat keretében az a munka, amely egy mezőkövesdi sze­gényparaszt család éle­tén keresztül a matyóföld hajdani summásainak élet­módját, szokásait mutatja be. A könyvben Gári Margit mezőkövesdi parasztasszonj' mondja el — Fél Edit nép­rajztudós magnetofonos fel­jegyzései alapján —, hogy a félszabadulás előtt hogyan éltek a szegényparasztok Mezőkövesd környékén. Mi­vel a könyvben ma is élő személyek is szerepelnek, Gari Margit kikötötte, hogy azt csak a halála után lehet kiadni Magyarországon. Jean Malaurie francia néprajztu­dós, az „Emberi Föld” című sorozat szerkesztője Magyar- országon járva megismerke­dett Gari Margittal, aki hoz­zájárult ahhoz, hogy Fran­ciaországban még életében kiadhatják könyvét. A könyv Franciaországban szakkö­rökön túlmenően is nagy fi­gyelmet keltett s több lap méltatta jelentőségét. Minden japánnak van, csak a császárnak nincs. Van az üzletembernek, a tanárnak, a háziaszonynak, a bárhölgynek, és magának a miniszterelnöknek is. A névjegykártyáról van szó, amely úgy hozzátartozik a japánokhoz, mint egy má­sodik bőr, mert nélküle nem ember a japán. így nem is csoda, hogy a csá­szárnak nincs, hiszen 1945- ig ő volt az Isten A császá­ri udvar első szóvivője fel­háborodással vegyes meg­lepetéssel fogadta a kérdést, van-e Tenno-nak névjegy- kártyája, válaszolni azon­ban nem tudott. A második, a harmadik szóvivő erejét is meghaladta ennek meg­válaszolása. Végül a negye­dik válaszolt határozott „nem”-mel, hozzáfűzve: „Nincs névjegykártyája. Mindenki tudja, hogy ő a császár”. Nélkülözhetetlen tartozé­kukat az egymást nem is­merő japánok rögtön az el­ső köszönés után cserélik ki, mert arról lehet meg­állapítani, melyik társadal­mi rétegből való a partner, milyen udvariassági formu­lák alkalmazhatók a beszél­getés során. Mert a japán nyelv és gesztusrendszer igen finom, de határozott társadalmi megkülönbözte­tésekre képes. Sok japán számára presz­tízskérdés, hogy a névjegy- kártyán feltüntesse foglal­kozását, munkaadó cégét. Jó benyomást tesz a part­nerre, és elősegítheti az üz­leti tárgyalást egy híres vállalat neve. Az is meg­esik, hogy valaki saját ma­gát tünteti fel egyszemélyes vállalata elnökeként, mások névjegykártyájukon több exkluzív klubot sorolnak fel, jelezvén ezzel magas pozíciójukat a társadalmi és a gazdasági életben. N év j egykártya-osztogatás­ban is jegyeznek rekordo­kat. Abe Sintaro külügymi­niszter havonta 430 kártyát oszt szét, de mi ez Inaja- ma Josihiro, a japán vál­lalkozók szervezetének elnö­ke havi 500—600 darabos „csúcsához” képest... De mi történik ezzel az oly nagyra becsült karton­lapocskával társas összejö­veteleken? Zsebre vágják, vagy táskájukba dugják, s azonnal elfelejtik, kitől kapták, hacsak fel nem jegyzik a szélén, például: „Szuzukinál ismertem meg”, a .szúrós tekintetű”, „be­szél angolul, telefonon elér­hető”. Talán akad egyszer egy merész, vállalkozó szellemű ember, aki az összejövetel első; félórájában begyűjtött töméntelen mennyiségű név­jegykártyát a következő félórában sajátjaiként szét­osztja. Micsoda zűrzavar lenne belőle...

Next

/
Thumbnails
Contents