Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 3., szombat 5. Négy megye vonzáskörzetében Nagyüzem a pétervásárai szakmunkás továbbképzőben Effélékről filozofálgattunk a minap Pétervásá- rán a Mezőgazdasági szakmunkásképző- és továbbképző intézetben Majsányi László igazgatóval és Koós Jánossal, a felnőttképzés igazgatóhelyettesével. Ez az iskola egyike azon intézményeknek, ahol bizony nagyon is figyelemmel kísérik a fejlődésit, hogy’ mit kíván tőlünk a jelen, s mint vár a közeli jövendő. Ilyenkor, tél idején valóságos csúcsforgalmat bonyolít le a „péterfkei” továbbképző, Kissé szkeptikusan jegyzi meg erről az igazgató: — Ha ilyenkor, .télen hat tanfolyamot tudnánk, indítani, akkor mind a hatot kihasználnánk. December elejétől február végéig itt óriási tolongás van a felnőtt továbbképzésben. Az év többi kilenc havában azonban csak a pangás tapasztalható, és mi ezt egyértelműen rossznak tartjuk. Hogy mennyire komoly problémát érint Majsányi László, mindazok előtt nyilvánvaló iehet, akiknek némi betekintésük van a korszerű nagyüzemi mezőgazAlighanem minden korban úgy lehettek az emberek a tudomány, a technika fejlődésével, mint ahogyan most mi is vagyunk: jóformán észre sem vették. Valamelyest hasonlít ez saját változásaihoz vagy gyerekeink növekedéséhez, sem önmagukon, sem rajtuk nemigen látunk változást, jóllehet, a napok, hetek, évek kérlelhetetlenül követik egymást. Hogy mi minden változott ezalatt, az többnyire csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor hosszú idő után rég látott ismerőssel, rokonnal találkozunk, és ő azt mondja: Úristen, de megemberesedtél! És ez a gyerek is már — kész legény! Igen, így vagyunk valahogy. Ritka, ráérő idejében eltöpreng rajta az ember, tenyerébe hajtja homlokát, s felsóhajt: Szédületes! Boros Sándor szaktanár ábrákkal igazolja az elméletben elhangzottakat. diesel adagoló szerelőiknek, erdőgazdasági gépjavító szerelőknek, . szervizmestereiknek, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Az iskolán belül folyó oktatómunka mellett — hadd jegyezzük ezt meg köztoevetőleg — az itt dolgozó tanároknak, szakembereknek anra is jut idejük (ami pedig egyébként bizony kevés!), hogy segítsék az üzemeken, vállalatokon belül működő tanfolyamokat, szakmailag ellenőrizzék és vegyenek részt a vizsgáztatásban, ha a vizsga magasabb fokú, „állami értékű” bizonyítványt ad. — Visszatérve belső dolgainkra — mondja az ig)azFelnőtt hallgatók négy megyéből a pétervásárai előadóteremben. daság ^rejtelmeibe”. Már régen nem igaz a régi tétel — és valójában talán sohasem volt igaz, hogy ha valaki semmihez sem ért, akkor még mindig mehet parasztnak, ásáshoz-ka- páláshoz, szántásihoz-ve- téshez nem kell tudomány. Bizony, hogy nagyon ás kell! — és a kor követelményeinek egyáltalán nem könnyű megfelelni. Visszatérve a felnőtték továbbképzésére, ez most idén éppen tizedik évébe jutott, ugyanis 1974-ben kezdték meg Pétervásárán — Kérkedés nélkül mondhatom — jegyzi meg Koós János —, hogy ez idő alatt nagyon szép fejlődést sikerült elérnünk. Igaz, nem elsősorban a saját erőnkből hanem a hallgatóinkat hozzánk beiskolázó üzemeknek köszönhetően. Számos gazdaságtól kaptunk, még egészen jó állapotban lévő gépeket, amelyeket ők már nem használnak, md viszont, az oktató munkában nagy hasznát látjuk. így lehetsége az hogy az elméleti továbbképzés mellett a tanfolyam hallgatói a gyakorlatban is foglalkozhatnak a korszerű, magas szintű technikával. így például sok segítséget tudnak adni jármű elektromos szerelőknek, gatóhelyettes —, ezekről röviden még annyit, hogy hallgatóink négy megyéből érkeznek hozzánk, Nógrádiból, Borsodból, Szolnok megyéből és természetesen Hevesből. Az oktatás is négy szinten történik. Foglalkozunk betanított munkások valamint szakmunkások képzésével, továbbá szakmunkás továbbképzéssel és szervezünk gépkezelői és technológiai céltanfolyamokat. A tanfolyamok ennek megfelelően különböző ideig, egytől négy hónapig tartanak. Az elmúlt évben 28 tanfolyamot tartottunk ösz- szesen 502 hallgató részére, akik közül 227-en tettek állami érvényű vizsgát. — Kívülálló számúra a számok önmagukban nem sokat mondanak viszonyítá- si alap nékül. Önök hogyan értékelik ezt az eredményt? — Md úgy véljük, hogy lehetőségeinknek megfelelő. Súlyos gondnak tartjuk viszont, hogy az iskolán kívüli — tehát a gazdaságokon belüli — tanfolyamok csökkenő tendenciát mutatnak. Az is nagyon rossz gyakorlat, amit korábban mór említettünk, hogy továbbképzésre az üzemek úgyszólván csak a három téli hónapban iskolázzák be dolgozóikat. Tudjuk mi természetesen, hogy dologidőben minden kézre, mindenki szakismeretére szükség van, ugyanakkor a vezetőknek azt is látniuk kellene, hogy lehetőségeink nagyon is végesek, másrészt számukra a későbbiekben megtérül, ha egy-egy dolgozójukról a tanfolyam idejére, akár tavasszal vagy nyáron vagy ősszel lemondanak. .. A tanfolyamon részt vevő dolgozóikat egyébként a községben helyezik el, és tanulás, munka után lehetőséget biztosítanak számukra szórakozásra, ki- kapcsolódásra, klubot, játékszobát rendeztek be részükre, sőt teakonyhájuk is van. Ez jó alkalmat teremt ahhoz, hogy hivatalos időn kívül jobban megismerkedjenek egymással, egymás üzemeivel, vállalataival azok eredményeivel és gondjaival. Utóbbiban néha segíteni is tudnak egymásnak, nemcsak tanácsokkal, de olykor gépekkel, felszerelésekkel, alkatrészekkel is. Míg mindezt alaposan megbeszéljük, a tantermekben, gyakorló műhelyekben elkészülnek a fényképfelvételek. Ezek során alkalmunk van meggyőződni arról, hogy csupán egyetlen év alatt is mennyit fejlődött, gazdagodott a pétervásárai szakmunkásképző és továbbképző, ök maguk — akik állandó részesei és megvalósítói ennek — úgyszólván észre sem veszik, de legalább is nem feltűnő számukra. Ügy vannak, mint szülő a gyerekével: alig veszi észre, hogy a „kicsi” milyen szépen fel- csep>eredett... B. Kun Tibor Jó úton járnak... Tehetséggondozás a gyöngyösi 6-os számú Általános Iskolában A tehetséges felső tagozatosok képviseletében: Bentamra Rédha, Richler Andrea és Varga Anikó (Fotó: Szabó Sándor) Erről az oktatási intézményről sok jót hallani. A szakberkekben — többek között — azt emlegetik, hogy itt nem feledkeznek meg a tehetséges fiatalokról sem, s a nevelők anra törekszenek, hogy meglássák, felfedezzék, kibontakoztassák a tanulókban rejlő értékeket. A kicsiknél kezdik A téma gazdája ár. Mi- sóczki Lajosné, az úttörőcsapat szakági felelőse nemcsak a beszédes tényeket sorakoztatja fel, hanem a pedagógiai megközelítés árnyaltságára is utal: — Hosszú esztendők óta kiaknázzuk a különböző szakkörökben és versengésekben rejlő lehetőségeket, méghozzá úgy, hogy gondolunk az alsó tagozatosokra, a kicsikre is. Ez a helyes, hiszen a sokrétű foglalkozást nem lehet elég korán kezdeni. Kisdobosaink az olvasást, a verseket kedvelő fiúk és lányok nemcsak beneveznek az irodalombarát vetélkedőbe, hanem általában jól is szerepelnek, természetesen nemcsak iskolai, hanem magasabb szinten is. Az ügyeskezűek, a képző- művészethez vonzódók sem maradnak magukra, velük Tariné, Surányi Ilona kolleganőm és dekoratőr férje bíbelődik.' A számolásban je- leskedők Szabó lmrénétöl kapják meg a továbbfejlődésükhöz szükséges többletet. Az apróságok nálunk már hétesztendősen bekerülhetnek az orosz szakkörbe, ahol persze életkori sajátosságaikhoz mérten adagolják számukra az ismereteket. Ilyen jellegű elképzeléseink tető alá hozatalához komoly segítséget nyújt nekünk az MSZBT, innen szakmai ötletekre és szemléltetőeszközökre számíthatunk. A kívánalmaknak megfelelően működik a hattól tízéveseket tömörítő kórus is, maradandó élményekkel ajándékozva meg a zenebarátokat. Fokozott figyelem Vági Jenő igazgató azt hangsúlyozza, hogy a felsősök körében sem törik meg a lendület. — A kartársak minden osztályban jó érzékkel válogatják ki azokat, akik megérdemlik a fokozott figyelmet akikben megsejtik a kimunkálható pluszt. Az önbecsülés, a hivatásszeretet is erre sarkallja a tanítókat és a tanárokat, végtére is sikerélmény nélkül aligha öröm dolgozni. így aztán senkii sem húzódozik az áldozathozataltól. Ez a kifejezés egyáltalán nem túlzás, ugyanis jónéhány csoport vezetéséért nem jár fizetség. Az öttől nyolcadik osztályosok se panaszkodhatnak, mivel várja őket — hogy csak a legjellegzetesebb példákat említsem — a képző-, a népművész, a kezdő, a haladó matematika, a csillagász, a komplex hangoltságú társadalom- és természetkutató, az orosz, a vöröskeresztes szakkör. Ebből a gazdag kínálatból mindenki a számára leginkább tetszőre voksolhat. Lényegesnek tartom az' egymásra épültséget, hiszen az úttöMisóczki Lajosné rők ott folytathatják, ahol kisdobosként abbahagyták. Az se mellékes, hogy menet közben mód adódik az esetleges korrekcióra is, azaz a nem éppen helyesen döntők megváltoztathatják elképzeléseiket, vagyis ahhoz a közösséghez csatlakozhatnak, ahol jobban feltalálják magukat. Ilyen elhatározást javasolhat persze az osztályfőnök, vagy a szakos nevelő is, ha a képességfejlesztés szempontjából jónak, célravezetőnek tartja. Seregnyi előny A kedvező tapasztalatok árról tanúskodnak, hogy a sok esztendős, a körültekintő fáradozás nem volt hiába. — A sikerlista olyan terjedelmes, hogy képtelenség felsorolni, ezért csak az ösz' Vági Jenő szegzést fogalmazom meg. A gyerekek felszabadultan, irigylendő szorgalommal munkálkodnak. Ezzel magyarázható a regimentnyi városi, megyei első, második és harmadik díj. Az érem- gyűjteménynél természetesen jóval fontosabb az, hogy ezek a diákok tudják: mit, miért csinálnak, tisztában vannak azzal: melyek azok a talentumok, amelyekkel okosan kell sáfárkodniuk. Ebből következik az, hogy á pályaválasztás nem túl gondterhes számukra. A kép akkor lesz teljesebb, ha kiemeljük a vállalkozás nagyszabású voltát. — Az alsósok közül mintegy hatszáz gyereket mozgatunk meg, a felső tagozatban körülbelül 20O-ra szűkül a mezőny. Az előbbi számok jelzik: nem kis feladat ennyi ' tanítvánnyal törődni, hiszen emellett ott az ezernyi hétköznapi teendő, s fel kell karolnunk a hátrányos helyzetűeket is. Mégsem mondhatunk 1? erről a mindenképpen hasznot hozó tehertételről, mert minden fiatalban fellelhető a tehetség valamilyen formája, változata, s ezt a nyers gyémántot kötelességünk briliánssá csiszolni. Kettőn áll a vásár Aztán találkozom velük, akikről már annyit beszéltünk. Jó érzés hallgatni, figyelni őket. Fellépésük határozott, megnyerő, viselkedésükben nyoma sincs bármiféle gátlásnak, félsz- nek. Érthető, hiszen megszokták a nyilvános szereplést. Mátyás Mónika, Szarvas Gábor és Holló Szabolcs annak a csapatnak tagjai, amely február 11-én megnyerte a városi irodalombarát vetélkedőt, A három negyedikes készségesen és lelkesen szál az ötletesen összeállított kérdésekről, s arról sem feledkeznek meg, aki felkészítet- tG őket A VIII./A-s Richler Andrea most a fizika rajongója, de megjegyzi: — Régebben magyar szakkörre jártam, később azonban rájöttem: Newton tudománya szimpatíkusabb számomra. Persze a versekről eS ä regényekről sem mondtam le. Bizonyság erre egyenletes szorgalmát jelző színjeles értesítője. A szintén nyolcadikos Varga Anikó jelenleg a matematika megszállottja. E tárgyból tavaly ő lett a városi első és a megyei második. — Hosszú út vezetett eddig. Először a magyar, majd a fizika, illetve a csillagászat tetszett, pillanatnyi vonzalmam azonban aligha változik a jövőben. Az érettségi után egyetemre jelentkezem, méghozzá programozó szakra. Bentamra Rédha — algériai apjától ez a furcsa név — kiváló úszó, már több országos, vagy nemzetközi versenyen szerzett előkelő, azaz harmadik-negyedik helyezést. Azt hangsúlyozza, hogy kettőn áll a vásár, mert valamire való eredmény csak akkor születik, ha a diák is hajt. Elgondolkodom. Ez a fiú kora reggel és délután edz, aza mindennap négy órát tölt a vízben. Emellett tanul, sőt elmélyülten foglalkozik a fizikával is. Aki így alapozza jövőjét, nem kell aggóciniá miüítS. Ö és társad áldozatkész ne- - velők kalauzolásával jó úton járnak. Célirányban haladva... Pécsi István Majsányi László: Nálunk a. tél a csúcsszezon Koós János: A vállalatok és nagyüzemek sok tekintetben segítik munkánkat (Fotói Pari Márton)
