Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 1., csütörtök 3. A pálya- (és élet)-kezdő fiatalok továbbra is éppen olyan nehezen gyűjtik össze az önálló otthon megteremtéséhez szükséges anyagiakat, mint annak előtte. A változás csupán néhány újabb kedvezmény és valamivel több a kereseti lehetőség. Esély a lakásra... Az OTP megnövelte a hitelösszegeket, új lakástakarékossági formákat vezetett be, emelte az ifjúsági takarékbetétek kamatát és külön kölcsönök összegét. Szaporodnak a gazdasági munka- közösségek, a kisvállalkozások, amelyek tagjai éppen a vállalkozó kedvű fiatalok. Köztük is jelentős számban a fiatal műszaki értelmiségiek. A jelenlegi helyzetben szinte kötelező külön jövedelemre szert tennie annak, aki lakáshoz szeretne jutni. Mind kevesebb állami lakás épül, s így egyre nagyobb jelentősége van a saját erőnek. Ez viszont jó néhány ellentmondást hordoz magában. Kevés olyan kamasz van, aki azért tagadná meg magától a hétvégi szórakozást, mert már lakásra gyűjt. A huszonévesekkel már más a helyzet. No, nem azokkal a fiatal házaspárokkal, akiket a szülők támogatásban részesítenek, s még otthont is nyújtanak nekik. Hanem azokkal, akik például albérletbe kényszerülnek. Egy pályakezdő fiatal fizetése átlagosan háromezer forint, tehát egy házaspáré ennek körülbelül a duplája. Az albérlet díja — nem a hivatalosan elkérhető, hiszen annyiért senki nem kap — havonta két-háromezer forint is lehet. Tehát majdnem egy teljes fizetés már hiányzik a családi kasszából. A többi kell élelemre, ruházkodásra, szórakozásra, s persze takarékoskodni is kellene, mert különben soha nem lesz saját lakás. De miből? Az élelemre szánt amúgy sem túl nagy összeget már nem nagyon lehet csökkenteni. A ruházkodás sokad- rangú kérdéssé válik; legfeljebb az ifjú asszonyka fakad néha sírva, amikor lánykora felhőtlenebb napjaira, s ruhatárára emlékezik. Szórakozásnak pedig ott van a tervezgetés, a számolgatás. Tanácsi lakásra — ha van gyerekük, illetve vannak gyerekeik — keresetük alapján jogosultak volnának ugyan, de amíg ebből a jogosultságból lakás is lenne... azt bizony nehéz kivárni. Szövetkezeti-, örök-, vagy társasházi lakáshoz pedig kevés havi ezer forintot félretenni. De még ennek többszöröse is nevetésre ingerelhet ügyvédeket, ingatlanközvetítőket. Van még egy esély — az építkezés. Elérhető áron talán lehet egy kies és kicsi telket vásárolni. Egy építész rokon, vagy barát olcsón tervet is készíthet, a munkák javát pedig segíthet elvégezni a rokonság, esetleg a munkahelyi kollektíva is. Ám mindezekkel együtt az ifjú házaspár automatikusan belép az adósok klubjába. A férj munkaidő után a gmk-ba siet, onnan az építkezésre, vagy a TÜZÉP-te- lepre, s egy idő után egyre kevésbé bírja a tempót. Ha közben a feleség szül, újabb gondot teremt magának a család, mert számukra a gyes intézményét igénybe venni' luxus. Mire a ház áll, s be is lehet költözni, sok esetben agyonhajszóltak a fiatalok, esetleg már nem is annyira fiatalok, és néha már nem is szeretik annyira egymást. Következhet a válás, a lakásmegosztás, a külön nevelt gyerek, a gyerektartás. .. Marad: az adósság. Milyen más megoldás lehetséges? Mondjuk a lépcsőzetes. Egy fiatal pénzügyi szakember tanulmánya adta az ötletet — amivel az arra illetékesek is fogalakoznak —, hogy a fiatal házasok kezdjék a garzonnál, majd a család növekedése és csökkenése arányában folytassák nagyobb, még nagyobb, majd kisebb és még kisebb lakásban. Mindennek előfeltétele persze megfelelő takarékosság. Az ötlet racionalitását a szakemberek is elismerik, nemcsak a laikusok. Sőt, egy-két jelenlegi intézkedés már ebben a szellemben fogant, mint például az, hogy az igényjogosultságuknál nagyobb lakásban élők felemelt lakbért fizessenek. De lehet más megoldás is. Egy tanácstag annak idején különös kéréssel fordult a tanácshoz: bocsássanak a rendelkezésére két üres állami lakást, adjanak neki szabad kezet; ez esetben ő megoldja körzete huszonhat igénylőjének minden problémáját. Az ígéret nem volt felelőtlen: fáradságos munkával már korábban felmérte az igénylők körülményeit, anyagi lehetőségeit, a rendelkezésre álló lakások beosztását, nagyságát, komfort- fokozatát, s mindennek ismeretében tervezte meg a cseréket. A javaslat hamvába holt, noha akkoriban a Tanácsok Lapja is közölte. Érdemes lenne ezt is, s az esetleges más javaslatokat is előásni, felhasználni, kamatoztatni. Bizonyára önkéntes vállalkozókban sem lenne hiány, ha egyáltalán volna lehetőség arra, hogy — az egykori tanácstaghoz hasonlóan — társadalmi munkában növelje bárki a lakáshozjutás esélyeit. És azt hiszem, hogy az ilyesfajta értelmes cselekvés a fiatalokat vonzaná a legjobban, rájuk lehetne a leginkább számítani. R. J. BŐVÜL AZ ABC-HÁLÓZAT Megszűnt 580 italbolt A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint az állami kiskereskedelmi üzlethálózat 36 219 boltból és áruházból, valamint 18 500 vendéglátóhelyből áll. Bár az üzletek száma 5 év alatt nem változott lényegesen, az összetételben jelentősek a módosulások: növekedett a nagy alapterületű, korszerűen. felszerelt létesítmények hálózata, öt év alatt 48 áruház és 391 ABC nyílt) meg, ezzel a modern üzletek részaránya a bolthálózat összes alapterületéből az 1978. évi 19 százalékról 26 százalékra emelkedett. Ugyanez idő alatt több mint 1400-zal csökkent a kis boltok száma, főként azoké, ahol egyszerű cikkeket — csak tejet és tejterméket, vagy húst, illetve zöldséget — árusítottak. A háztáji gazdaságok szerepének növekedésével bővült a mezőgazdasági gépeket, terményeket, takarmányokat értékesítő boltok hálózata: 5 év alatt 900 ilyen típusú üzletet létesítettek. A vendéglátóhálózatban 580 italbolt szűnt meg a felmérés évei alatt, viszont több mint 430-cal növekedett a meleg ételeket kínáló éttermek, ételbárok, bisztrók száma. Javítja a diákétkeztetés színvonalát, hogy a diákkonyhák többségét a vendéglátó vállalatok és az ÁFÉSÍZ-ek vették át. Háyom évvel ezelőtt kezdődött, és napjainkra széles" kördten elterjedt a szerződéses üzemeltetési forma. Jelenleg az üzletek 8 százaléka, a vendéglátóhelyek 33 százaléka működik ebben a rendszerben. Vetőmagvak Kaiból... KÜLFÖLDÖN IS KERESIK: Molnár András, a gyomtalanító gép kezelője (Fotó: Szabó Sándor) A Vetőmag Vállalat káli üzemében közel két évtizede foglalkoznak — magas minőségi követelmények mellett — gazdasági és kertészeti magvak előállításával. Heves és Bor. sod-Abaúj-Zemplén megyék partnergazdaságai, s közel ötszáz magántermelő biztosítja az üzem számára megfelelő mennyiségű, húszfajta magvat. Az idén 1700 vagon tisztított terméket szállítanak a hazai és a nyugat-európai megrendelők számára. Rai Imréné a mustármaggal teli, exportra induló zsákokat címkézi. Az „aspirátor” előtisztító berendezés mellett Veres István Jelzés — a bűn előtt Az ügy az 505-ös számot kapta az egri rendőrkapitányság elmúlt esztendei hivatalos aktái között. Rövid, emlékezetbe vésésre méltó kivonat a tartalmából: a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik telephelyéről elloptak 96 darab PEVA —COM-kereket, 29 ezer forint értékben. Már a nyomozás előtt folytatott rendészeti vizsgálat is megállapította, hogy a tárgyakat hosszabb ideje őrizetlenül tárolták. Mivel korábban is előfordult már lopás, a brigádvezető szólt az építésvezetőnek, hogy tegyék biztonságosabb helyre ezeket az anyagokat, mert az emberek széthordják. Intézkedésre azonban nem került sor... A fenti soriakban minden benne van. Az, hogy közös javaink még mindig sok helyen nincsenek biztonságban, különösen, ha a megóvásukért felelősek sem törődnek vele. De az is, hogy eltűnésük megelőzhető, elkerülhető egyszerű jelzéssel — persze, ha kellőképpen komolyan is veszik azt. Ügy is mondhatnánk, „kicsiben” ez a szignalizáció. Amply krimdnálpolitikai intézmény, természetesen a bűnüldözésben és igazságszolgáltatásban részt vevő hatóságok — rendőrség, ügyészség, bíróság — tevékenységéhez kötődik, s elsősorban a vagyonvédelem fontos segítője lehet. A bűnözést tápláló káros jelenségekre figyelmet felhívó értesítések . 1962 óta próbálják ösztönözni a gazdálkodó szervek, intézmények felelőseit, a bűncselekmények megelőzésére, megakadályozására. S hogy milyen eredménynyel? A válaszadásban segítségünkre van az az átfogó, alapos vizsgálatot értékelő jelentés, amely a Heves megyei Főügyészségen készült. Az elsősorban a társadalmi tulajdont károsító bűnügyekben a nyomozást végzőktől a gazdálkodó szervekhez eljuttatott jelzések leggyakrabban használt mondata ez volt: őrizetlenül, lezáratlanul hagyták értékeiket! Az esetek nagyon is tanulságosak: a káli vasútállomásról például teherautót vihettek el, mert éjszaka senki sem vigyázott a különben szerteszét parkoló járművekre. Az egri kórház baleseti sebészeti osztályának műtőjéből altatószerek tűntek el, mert nem zárták azokat megfelelő helyre. A hevesi termelőszövetkezet tanyaépületéből 43 ezer forint értékű anyagnak kelt lába — ezeket ugyanis egy már nem használt, be sem zárt raktárban tárolták, S lehetne hosszan folytatni a sort. Ám, a gondosan becsukott helyiségek sem jelentenek minden esetben tökéletes biztonságot! Különösen akkor nem, ha bárki — tehát idegen is — ellenőrzés nélkül. könnyedén hozzájuthat a kulcsokhoz. Mindenekelőtt a raktárakban, irodákban és az öltözőkben elhelyezett vagyontárgyakat fenyegeti veszély — tulajdonosaik, használóik hanyagsága jóvoltából. Elgondolkodtató eset: a gyöngyösi nővérszállón a lopássorozat miatt indított nyomozás derítette ki, az ott lakók azt sem tudják, hány kulcs van egy-egy szobához, és kiknél találhatók azok(!) ... Számos vállalat, szövetkezet telephelyein joggal kifogásolták a rendőrség dolgozói, és hívták fel a figyelmet rá, hogy az éjjeliőrök nem mindenütt látják el megfelelően a dolgukat. Vagy pusztán hanyagságból, vagy azért, mert túlságosan idősek, viagy hatalmas, beláthatatlan az a terület, amelyet az őrzésükre bíznak. Néhány helyen pedig riasztóberendezés, védőrács felszerelését, illetve az őrzést ellátó személyzet létszámának felemelését javasolták a szakemberek. Külön nyomatékkai a hatvani vagonfosztogatók ügyének befejezése után, amelyben a kár meghaladta a 700 ezer forintot. Nem egy cégnél fedezett fel és jelzett súlyos mulasztásokat a vizsgálat a bizonylati fegyelemmel kapcsolatban. Egy gyöngyösi étterem vezetője a zártkörű rendezvények számláit hamisíthatta meg így, s vághatott zsebre 45 ezer forintot. A hevesi tsz egyik dolgozója pedig valami módon megszerezve munkáltatója bélyegzőjét, azzal sertéseket vásárolt és adott el feláron. A csalók, sikkasztok, hűtlen kezelők bűnügyeiben rendszerint visszatérő ok — hívták fel az érdekeltek figyelmét a hatóságok szigna- lizáoiód —, hogy sok helyen nem tartják be a pénzkezelési szabályok előírásait, nem megfelelőek a munka- feltételek, nincs, aki anyagi felelősséggel tartozna az értékekért. A rendőri szervek jelzésed általában pontosan, szakszerűen sorolták fel a tapasztalt hiányosságokat, s legtöbbször határozottan kérték az érintett vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetőit valamilyen intézkedés megtételére olvasható az összefoglaló értékelésben. Az azonban nem ment el bekötött szemmel a hibák mellett sem! S ha a jelentés nem is kérdő formában, mi így írjuk le őket: vajon miért csak néhány esetben kezdeményezték a szignáld - zá dóban a felelősségre vonást, vagy egyáltalán vizsgálat megtartását? Nem len. ne-e helyesebb a jelzések tartalmában a mulasztások elhárításának szorgalmazására szorítkozni, mellőzve a lényeget csak szőrmentén érintő olyan formális észrevételeket, minthogy a sértettek késve, illetve pontatlanul tették meg feljelentéseiket? Mi az oka annak. hogy megyénk ügyészi szerved nagyon ritkán próbálják megfigyeléseik közlésével segíteni a gazdálkodó és más egységeket a bűntettek megelőzésében? Elfogadható-e ez az arány: a megvizsgált 329 esetből csak 62- ben született végül értesítés, s nyolcvanhat volt azoknak a száma, amelyekben indokolt lett volna, de — elmaradt? A kérdések megválaszolásához persze, ismerni kell a másik oldalt is. Hiszen a hibákat megjelölő tájékoztatások akkor igazán hatásosak, ha azokat valóban figyelembe, komolyan is veszik! Márpedig a jószándékú figyelmeztetésekre, felhívásokra adott válaszok — miként a vizsgálat is fényt derített rá — nagyon is változatosak, különbözőek voltak. Néhány cégnél egyáltalán nem értettek egyet a szignalizációval, sőt belső rendjük megsértésének tekintették. Sok visszajelzés általánosságokba burkolózott, azokból nem lehetett rájönni, mit is tettek az újabb bűncselekmények megakadályozása végett. De nem egy esetben válasz sem érkezett a rendőrségre — igaz, nem is nagyon sürgették, illetve legtöbbször az elküldött reagálásokat sem igen értékelték, ellenőrizték. Kétségtelen, a jövő útja a szignaldzáriós tevékenység továbbfejlesztése. Akár a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás ágai közötti együttműködés még szorosabbá tételével, akár az értesítettek hatékonyabb 'közreműködésével, akár e jelzőrendszer kiterjesztésével más bűnügyekre. Mert csak egyetérthetünk a megfogalmazással : ez a krdminálpolitikai intézmény nélkülözhetetlen kapocs a büntetőeljárás és a társadalom között a bűncselekmények megőrzését szolgáló felelősségteljes munkában. Szalay Zoltán
