Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 1., csütörtök Mostoha adottságok — tartalmas munka Számvetés a Megyei Művelődési Központban Pál Csilla tanítványai között az ecsédi általános iskolában (Fató: Szabó Sándor) Felment a minisztériumba Ecsédre—Esztergomon át Az esztendő eleje a mérlegkészítés, a számvetés időszaka szerte az országban. Ebből a szempontból nem kivétel egyetlen közművelődési intézmény sem, hiszen itt is értékelik az 1983-ban végzett munkát, s kialakítják az 1984-re szóló elképzeléseket. Ilyen összegzésre kértük Sebestyén Jánost, az egri Megyei Művelődési Központ igazgatóját. Eredmények és gondok A kedvezőtlen tárgyi adottságokról sokan tudnak, ennek ismeretében különösképp figyelemre méltóak az elért sikerek. — Kollégáimmal együtt szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis tavaly a Művelődési Minisztérium illetékesei körültekintően vizsgálódtak nálunk is, s két hónap alatt áttekintették az elmúlt öt év munkáját. így aztán az ő objektív véleményüket idézhetjük. Megállapították, hogy népművelőink az ország legrégibb, legkorszerűtlenebb ilyen jellegű épületben dolgoznak, méghozzá kis létszámban. Kiemelték: ennek ellenére a tartalmi szorgoskodás elismerésre méltó, egyes területeken színvonalas. Jó érzés arról szólni, hogy 42 amatőr csoportunk beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az Egri Szimfonikus Zenekar, a néptáncegyüttes ötven-hatvan, illetve negyven-ötven helyütt lépett fel, a népdalkórus harminc-negyven alkalommal adott ízelítőt felkészültségéből. E közösségek, valamint az egyes szakörök és klubok mintegy 1600 tagot foglalkoztatnak, s jó néhány gárda országosan is igen jól szerepelt, rangos díjakat szerzett. Ez azért lényeges, mert nem éppen ideális körülmények között bizonyították rátermettségüket. A városban 25, különböző intézménytől bérelt teremben szorgoskodnak, ám a hátrányos helyzet visszahúzó ereje nem nyirbálta meg sikereiket. Műsordömping — nyáron Természetesen az elkövetkezendő hónapokban sem óhajtanak visszalépni, s a szinttartás mellett néhány ígéretes ötlet valóra váltására is gondolnak. — A nehézségeik ellenére is biztosítjuk valamennyi kollektíva számára az elfogadható működési feltételeket. Kiemelten kezeljük a nyári programokat. Ekkor műsordömping lesz. Annál is inkább, mert számítunk a fogatható világbajnokság alkalmából ideérkező sok ezer hazai és külföldi turistára is, nem feledkezve meg arról, hogy tartalmas kikapcsolódást ajánljunk számukra. A Szépasszony- völgyben szabadtéri színpadot emelünk: itt folytatódik a közkedveltté vált Bemutatkozunk sorozat, amelynek keretében szűkebb hazánk legrangosabb népi tánccsoportjai, dalosai, táncosai — szórakoztatják majd a vendégeket. Augusztusban a barokk város sétálóudvaraiban — többek között a Muzsikus, a Kaláka és a Karikás együttesek kínálnak maradandó élményeket. Beváltak a strandra kivitt folklórműsorok, így aztán a folytatás sem marad el. A hétvégeken — a Park Szálló teraszán — hasonló látnivalók fogadják az ide érkezőket. Újdonság az, hogy az újjávarázsolt Dobó téren felállított szabadtéri pódiumon az Utcaszínház keretében ismert együttesek lépnek a közönség elé. hiány, ezek sorából megem- Kiállításokban sem lesz hiány, ezek sorából megemlítem a KÖJÁL-szókház aulájában otthont kapó díszítőművészeti tárlatot, valamint az észak-magyarországi fotóművészeti szemlét, amelyre Borsod-AbaújZemplén, Nógrád és Heves megyék alkotói nevezhetnek be. Számítunk a lakótelepen élők érdeklődésére, az egyes korosztályok sajátos igényeire. A Csebokszári-vá- rosrész Csuvas Éttermében a különböző népek zenéjével kerülhetnek kapcsolatba a művelődni vágyók. A 212. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben hangversenysorozatban gyönyörködhetnek a diákok. Több szolgáltatás A területi munka sem szorulhat háttérbe, hiszen a 86 vidéki művelődési ház ötleteket, hasznosítható tippeket remél. — Instruktort rendszerünk az elmúlt években ütőképessé vált, így aztán nemcsak szólam, hogy nem hagyjuk magukra a falvakban tevékenykedő kollégákat. Munkatársaim rendszeresen felkeresik őket, ezenkívül módszertani kiadványaink is megkönnyítik számukra az eligazodást. Természetesen részesülnek lényegében ingyenes szolgáltatásainkból: az általunk vándoroltatott tárlatok, illetve műsorok — ameny- nyiben kérik — eljutnak hozzájuk is. Ebből a kínálatból egyébként válogathatna^ azok az intézmények, illegve üzemek — 22 ilyen van — amelyekkel együttműködési megállapodásokat kötöttünk, olyan egyezségeket, amelyek valamenyi szerződő fél javára kamatoznak Nagy érdeklődést váltott ki a Világkép című munkásművelődési versengéssorozat, épp ezért bővítették hatókörét. — Ebben az esztendőben már az egész megyére kiterjed, vagyis a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ is csatlakozott hozzánk, mi viszont már régóta hasznosítjuk azokat az ötletes módszereket, amelyek az ő leleményességüket dicsérik. Továbbra is fontos szerepet kapnak a különböző továbbképzések és tanfolyamok. — Ezeket meghirdetjük a függetlenített, a tiszteletdíjas, az üzemekben tevékenykedő népművelők, a klub- és a szakkörvezetők részére, mert az a célunk, hogy olyan javaslatlistával lepjük meg őket, amelyek a helyi sajátosságokhoz - mérten is beépíthetők mindennapos gyakorlatukba. Tulajdonképpen hasonló okokból szervezzük a minősítéssel összekötött bemutatókat is, hiszen ezek mindegyike a tapasztalatszerzés jó iskolája. Azt szeretnénk, azt akarjuk, hogy a mostoha adottságok ellenére is a megyei művelődés kisugárzó erejű centrumává váljunk, hozzájárulva minél szélesebb rétegek ismeretgyarapításához, élménydús kikapcsolódásához. Pécsi István Hitték volna, hogy Gyöngyösről az út Ecsédre Esztergomon át vezet? Pedig Pál Csilla példája a bizonyíték erre. Illetve... nem is olyan egyszerű ez az egész. Lássuk csak. — Amikor 1980-ban leórettséigizitem a gyöngyösi gimnáziumban — eleveníti fel az eseményeket — akkor Nyíregyházára, a tanárképzőbe mentem felvételizni. Azért nem Egerbe, mert ott nem indült földrajz—najz szak. Az eredmény? Hely hiányában egy évvel el kellett halasztania a főiskolai tanulmányait. Tehát megfelelt, csak .,. — Bementem az oktatási osztályra Gyöngyösön és kértem, tegyék lehetővé, hogy képesítés nélkül taníthassak egy évig. Így kerültem Ecsédre. Máris? No, nem, mert az oklevél még nem volt sehol. Ez csak amolyan „átmenet” volt, és arra jó, hogy megállapítsa: neki nagyobb kedve van az alsó tagozatos kisebb gyerekekhez, mint a felsősökhöz. Mi sem egyszerűbb, gondolta, tanítóképzőbe megy. Az pedig itt van Jászberényben. Ment is. — Visszajött az értesítés, hogy hely hiányában elutasítottak. Ez meglepett. Gondoltam, fellebbezek. Lementem Jászberénybe. Ott a tanulmányi osztályon közölték velem, hogy kár fáradoznom, a fellebbezéssel semmire sem megyék. Bevallom, akkor „kipakoltam”. Ami a szívemben volt, azt kiadtam a számon. Nem csúnyán, hanem illedelmesen, de nem rejtettem véka alá a véleményem a fellebbezési lehetőség itteni gyakorlata fölött. Kár lenne magyarázni, hogyan fogadták a szavait. De őt „olyan” fából faragták. Eelment a minisztériumba. Meg akarta kérdezni az .illetékestől”, vajon miért nem érdemes neki fellebbeznie egy nem végleges döntés ellen. Benyitott néhány ajtón, látott néhány íróasztalt addig, amíg végül szemtől szemben találhatta magát az illetékessel. Megint „kipakolt”. Később jött egy értesítés, amelyből megtudta, hogy Esztergomiba mehet tanulná. Kapott egy másik borítékot is — Jászberényből. Abban az állt, hogy a pontszámai alapján a következő iskolai évben már... No, nem, gondolta, azt nem kísérli meg. Esztergomot választotta. A levelező tagozatot, mert Ecsé- den meghosszabbították a szerződését. Megkapta a második osztályt. — Egy évvel később átiratkozhattam a nappali tagozatra. Ha minden jól megy, az idén végzek. Most Ecsé- den töltöm az egyhónapi szakmai gyakorlatomat. Ez sem csak „úgy” ment, mivel Gyöngyösre irányították, de ő bement az osztályra és kérte „régi” iskoláját, Ecsédet. — Ha megkapom az oklevelem Esztergomban, sze- reteném Egerben a matematika szakot elvégezni, természetesen levelezőn. Hogy utána mi lesz, még nem tudom. Mondanom sem kell, Ecsédre húz vissza a szívem. Hová is húzná? De mit szól ehhez az iskola igazgatója, Kosa Zoltán? — Jó véleménnyel vagyok Pál Csilla tanítói munkájáról, hivatásszeretetéről. De a tantestület többsége is így gondolkozik. A gyerekek szeretik, ragaszkodnak hozzá. Tud velük bánni. A tanítási órán kívüli munkában is kiemelkedett. Beszólt még arról, hogy a képesítés nélküliek többségében mennyit csalódtak. Volt, akit időközben kellett eltanácsolni. Ha tehát azt mondja, Pál Csillát az első év utón soron kívül fizetés- emelésben részesítették, akkor a tény már minősít is. Fiatal, csinos lány. Lehet ettől eltekinteni ? Megbo- csátón mosolygott az igazgató. Azt válaszolta, az ecsédi tantestületben sok a csinos nő. Hadd említsek még néhány dolgot Pál Csilla „múltjából”. A gimnáziumban az utolsó két évben németet tanult és mellette esti tagozaton elvégezte a szakközépben a műszaki rajzolói szakot. Erről papírt is kapott. Az általános iskola nyolcadik osztályától kezdve a gyöngyösi kitérőgyári sportegyesületben versenyzett — pisztollyal. Eljutott az országos második helyezésig; Az iskolai Ifjú Gárdában parancsnok-helyettesi feladatokat látott el. Jaj, el ne felejtsem: 1962. február 20-án született Gyöngyösön. Hát ilyen egy ilyen „mai” lány. Utólag boldog születésnapot! G. Molnár Ferenc XV/3. . Abban a pillanatban amikor Dorian arról értesült, hogy a 2. számú parancs életbe lépésével a harmadik szint ajtai hermetikusan lezáródtak, három Alfa 3-as felderítő űrhajó indult útnak a TX-mező felé, hogy megtalálják az „elveszett” MZ űrmegfigyelő állomásit. Paget tábornok pedig — az űrfelderítés parancsnoka — éppen vacsorához készülődött. Mit sem tudott a három Alfa 3-as útjáról, hiszen azok- a parancsot nem tőle, hanem az automatikus megfigyelőközponttól kapták, amely a computerprogram értelmében életbe léptette a 2-es számú utasítást. Éhes volt. Az űrhajósok klubjában régi barátjával', McDonald ezredessel iszogattak egy kevés whiskyt, s ettől határozottan megjött az étvágya. Felesége éppen a gőzölgő ételből szedett, amikor megszólalt a lakás csengője. Intett a feleségének, hogy szedjen csak nyugodtan tovább, majd ő kimegy ajtót nyitni. Annak ellenére, hogy betöltötte az ötvenet, fiatalos, ruganyos léptekkel haladt. Hárman várták. Rögtön felismerte a biztonsági szolgálat embereit sárgás színű, műanyag overalljukról, a speciális bakancsról, de legfőképpen az egyenruha bal zsebe fölött lévő, skorpiót ábrázoló emblémáról. — Elnézést tábornok', azonnal velünk kell jönnie — mondta az egyikük. — De hisz... — Megértem, tábornok, de életbe lépett a Vénusz 3. Vénusz' 3 — gondolta. Másodfokú riadókészültség. Talán nem is annyira veszélyes a helyzet, morfondírozott, bár nem is tudta miről van SZÓ. " Szólt a feleségének, és kor- gó gyomorral elindult a biztonsági szolgálatosok társaságában. Donovan ezredes, a légi elhárítás főnöke, már túl volt a vacsorán. Kényelmesen hátradőlt foteljében, s feleségével és lányával, Diánává! nézték a televíziót. Pizsamában volt, szerette magát kényelembe helyezni, ha otthon tartózkodott. Éppen kedvelt műsorát figyelte, amikor megszólalt az ajtócsengő. Arra gondolt, hogy valamelyik szomszéd lehet, s a feleségéhez jött. — Sajnálom, de velünk kell jönnie, ezredes — szólt a biztonsági szolgálat embere. — Tudja, életbe lépett a Vénusz 3. Donovan morgolódott, hogy még szinte a pizsamát levetni és felöltöznie sem volt •ideje. — Mikor jössz vissza? — kérdezte az asszony. — Tényleg, mikor? — fordult a biztonsági szolgálat emberéhez. — Nem tudom, ezredes. Az én feladatom, illetve a miénk csak annyi, hogy a bázisra kísérjük. Közben Lacombe űrbiológus és Halley sugárszakértő ajtaján is megszólalt a csengő. — Nem tudjuk, uram... — sajnálkoztak a biztonsági szolgálatosok — ... nem tudjuk, mikor térhet majd haza. Életbe lépett a Vénusz 3, s a mi dolgunk csakany- nyi, hogy elkísérjük önt a bázisra. Majd ott minden tisztázódik, uram. Dorian ezredes, pedig áttanulmányozta közben a C/2- es számú dossziét. — Lehet, uraim — mondta, amikor végignézett Paget tábornokon, Donovan ezredesen, Lacombon és Hal- leyn —, hogy nem túl sok időnket veszi igénybe a szol- gálat. A Vénusz 3. ugyan rendkívüli esetre szól, de nem jelenti még a válságstáb létrehozását és a rendkívüli állapot kihirdetését. Jelen esetben arról van szó — bármennyire hihetetlen is —, hogy ä TX-miezőről, — tudják, egy-egy meghatározott mezőben végzik megfigyelésüket a mozgó, légi megfigyelőállomások — nos, uraim, tehát a TX-mezőről eltűnt az MZ jelzésű figyelő- állomás. Hogy hihetetlen? Nos, én is ezt mondtam* meg azt, hogy egy űmmegfigyelő nem olyan, mint egy tű, hogy láthatatlanul eltűnjön a szalmakazalban, illetve az űrben. Mégis ez történt. Egy pillanatra elgondolkozott. — Hipotézisem az, szeretném hangsúlyozni, hogy csupán feltevésem, hogy talán az irányítóközpontja elromlott, és más mezőkre tévedt. Most mindent ellenőrzünk, és rövidesen megtudjuk, hogy igazam van-e. — Volt-e valami gyanús jel az eltűnést megelőzően, ezredes ? — kérdezte Lacombe. — Volt, uram — mondta Dorian. — Naponta négy esetben, hatóránként végzünk ellenőrző hívást. A 3. fordulónál a megfigyelőállomás nem jelentkezett. A képernyőn csak sercegés volt tapasztalható és elmosódott vonalak. A negyedik időpontban viszont rendesen jelentkezett az állomás. Lane főhadnagy azonban nem emlékezett arra, hogy . a harmadik ellenőrzésnél nem jelentkeztek. — Azonnal ide kell rendelni Lane-t — javasolta Donovan. — Véletlenül nekem is ez jutott eszembe — mosolyodon el kesernyésen Dorian —, csak mire értesítettük volna, már letűnt az MZ. I— Dorian ezredest kérem! — hangzott fel a mikrofon. — Megérkezett a videokazetta* amit Valetta hadnagy küldött. A csomaglifttel fel- küldjük. — Köszönöm, ügyeletes! Nos, uraim, hátha majd valamivel többet tudunk ha megnézzük a kazettát. Előtte azonban szeretném önökkel közölni, hogy a szolgálat alatt senkivel, még a családtagjaikkal sem érintkezhetnek. Mármint telefonon. A szolgálat borzasztóan szigorú ezekben a kérdésekben. — Viszont, ha éhesek vagy pihenni szeretnének, arra van lehetőség. Ugyanis lehet, uraim, hogy csupán néhány órát kell együtt töltenünk, de megtörténhet, hogy néhány hetet is. — Dorian ezredes! — kiáltotta az ügyeletes. — Hall engem, uraim?. — Persze, hiszen kiabál.,. — Ezredes, most jelentkezett egy rádióamatőr, aki hallotta az MZ vészjelét. Végünk .. csak ennyit lehetett hallani... (Folytatjuk)
