Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 3., szombat EMELT FŐVEL? R vezetők megbecsülése VAJON MIKET IRHÁT ... ? Jegyzetel az elnök Mit jelent ma vezetőnek lenni? A jelek szerint túlságosan is sokat. A képesség, a szorgalom társadalmi elismerésének már-már aránytalan mércéje az előléptetés, a kinevezés. Ilyenképpen sommázta véleményét az az ötven év körüli, szakmájában jónevű mérnök ismerősöm, aki három évi elismerten sikeres irányító munka után állt fel az igazgatói asztaltól. Amikor vállalta a feladatot, hogy a szanálás határán tengődő gépgyár élére áll. kikötötte, hogy csnpán ennyi ideig lesz direktor. Utána folytatja a kutatásait. Most mégis rásütik a bélyeget: bukott emiber. S lavinaként zúdul nyakába a sok-sok visszahallott pletyka arról, hogy miért, és kinek a szemében vált alkalmatlanná. Hiába, egy magasabb pozícióból bajos emelt fővel visszavonulni. Paradox helyzet, hogy amíg a beosztás az egyén megítélésében olyan súlyosan esik latba, a vezetői munkának, a felelős döntéshozók kiválasztásának nincs egységes, elfogadott, jól bevált értékelési rendje a honi gazdaságban. Ezért aztán nehéz pontosan körülhatárolható választ adni arra a kérdésre, hogy milyenek legyenek az irányítók? Kétségtelen javulást mutat — méghozzá elsősorban a szakmai színvonal erősödését, hogy a vezetők között évről évre több a diplomás, nyelvtudással rendelkező szakember. A végzett munkájuk értékelésének bizonytalanságai és a kiválasztás még ma is érzékelhető bürokratikus vonásai — amelyek az oklevelekkel. bizonyítványokkal igazolható érdemeket részesítik előnyben, a valódi produktumokkal szemben — gyengítik a vezetői posztok vonzását. Azaz: szűkítik azt a kört, amelyből válogatni lehet. Az utánpótlás színvonalára azonban egyérfélműen a kereseti lehetőségek — ha úgy tetszik: a vezetői bérszegénység — nyomja rá a bélyegét leginkább. Ez leglátványosabban a termelés közvetlen irányítóinál érzékelhető. Ha készülhetne kimutatás arról, hogy egy esztendő alatt hány kiváló szakmunkás szájából hangzik el a mondat: .....nem engedhe tem meg magamnak azt a luxust, hogy művezető legyek”, minden bizonnyal figyelemre méltó számot kapnánk. Tavaly nyolc vállalatnál száz vezető beosztású dolgozót kérdeztek meg arról, milyennek ítélik a saját helyzetüket. Háromféle válasz volt tipikus. A döntésekre munkatársaiknál jóval nagyobb a befolyásuk; közvetítő, s egyben ütköző szerepet töltenek be feletteseik és beosztottjaik között; végül pedig felelősségükhöz, szaktudásukhoz, erőfeszítéseikhez képest rosszul vannak megfizetve. Kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedben a vezetők keresetnövekedése mintegy a fele volt az összes foglalkoztatott keresetnövekedésének. Ilyen körülmények között neheze« lehet eleget tenni a .,megfelelő embert a megfelelő helyre” szépen csengő elvének. Különösen akkor, ha azt is hozzávesszük: a vállalatok mai helyzetében nem túlságosan népszerű feladat vezetőnek lenni. Ráadásul sok helyütt a vezető-ellenes hangulatot még szítják is azzal a hibás, megcsontosodott áldemokratikus szemlélettel, amelynek hirdetői a vezetőket úgy tekintik, akikkel szemben kel megvédeni a dolgozók érdekeit. Az utóbbi két-három évben — különösen az említett nehézségek hatására — fontosságának megfelelő figyelmet kap a döntéshozók alaposabb kiszemelése és megbecsülése. A kormány 1982-ben hozott rendelete lehetővé tette a vezetők pályázat útján történő kiválasztását. Tavaly óta arra is mód nyílt, hogy a vezérigazgatók, igazgatók saját hatáskörükben határozhatnak arról, hogy helyetteseiket kinevezik vagy pályázatot hirdetnek a posztok betöltésére. A pályázatok kétségkívül felpezsdítették a vezetőkiválasztást. Űj, vállalkozó szellemű emberek kerülték előtérbe, a nyilvánosság erősítette a bizalmat „fönn” és „lent” egyaránt. S novum az is, hogy a jelölteknek kész, konkrét programmal kell előállniuk. Jellemző a pályázatok sikerére, hogy az ipari tárca területén idén tíz vállalatnál terveznek igazgatócserét, s ebből kilenc igazgatói posztot ilyen módon kívánnak betölteni. A kereseti viszonyokra várhatóan jótékonyan hat majd. hogy 1984 januárjától a vezetők bérének vállalati mérettől függő differenciálás a korábbi négy kategóriáról háromra szűkült. A jövőben nem any- nyira a mennyiségi mutatók nagysága számít, hanem az, hogy az adott cég milyen szerepet vállal a népgazdasági célok — mint például a fizetőképesség javításának — valóra váltásában. Az alap- bérrendszer módosítása — amely a besorolások alsó határát tíz, a felsőt pedig 25 százalékkal növeli, — bizonyára ugyancsak abba az irányba hat majd, hogy a rátermett szakemberek vállalják a nagyobb felelősséget és több munkát jelentő irányító tevékenységet. Természetesen sem a pályázati rendszer, sem a bérarányok némi javulása nem tekinthető csudaszernek. Útjelzők viszont, amelyek azt az irányt mutatják, amely eltávolít a középszerű, kockázattól rettegő, rugalmatlan irányítói magatartás zsákutcájából. (G. L. F.) Ki, miként van vele? — nem tudom. Annyi azonban bizonyos: engem kifejezetten foglalkoztat, miket ír az előtte levő papírokra az elnök, ott, az elnökségi asztalnál, miközben a beszámolót, majd a hozzászólásokat hallgatja. Vagy ír egyáltalán, vagy csak írogat? Lehet, hogy nem is figyel, — hiszen mindent tud az eredményekről és a gondokról —, és most csak unottan rajzolgat holmi krix- kraxokat, mint néha én • • • ? Ugyan ki tudhatja? Az elnöki jegyzetekbe nem könnyű betekinteni, hiszen neki is meg lehetnek, s bizonyára meg is vannak a maga titkai. ★ Titkok?!... Ugyan! Forgó János, a mátrade- recskei termelőszövetkezet elnöke csak mosolyog ezek hallatán: — Nekünk aztán nem sok titkunk lehet, mert hogy a szabad ég alatt dolgozunk. mindenki szemelát- tára. Ami kevés meg házon belül történik, az szintén nem titok, de ha az is lenne — biztosan kifürkésznék az újságírók! Ez a titok viszont szintén nem titok. Áruljuk el tehát gyorsan, hogy illik-nem illik: belelestünk az elnök jegyzeteibe. Hogy mi áll benne — tessék, egy kis ízelítő. Legnagyobb sikere az elmúlt évnek, hogy árbevételi tervünket 17,2 millió forinttal teljesítettük túl, méghozzá a tervezett költségterv betartásával. Ami még szintén nagyon jelentős: az energiákra tervezett költségekből több. mint egymilliót takarítottunk meg, és növekedtek a jövedelmek. forintot fizettünk ki, a dolgozók napi keresete pedig 244 forintra növekedett. Az átlagos évi kereset az előző évi 49 100 forintról 53 510 forintra alakult.) De nézzük tovább: mit mutat még az elnöki jegyzet? Egyetlen rövid. de pirossal aláhúzott mondát: Lényeges javulás a munka- védelemnél! Ezután visszakanyarodik az előző témához, és szintén aláhúzza: A tsz fennállása óta egyetlen olyan év sem volt, hogy az előzőhöz képest a bérek ■ ne emelkedtek volna — és ez mind nehezebb feltételek között valósult meg. Kiknek köszönhető ez? — a tatai export gépcsomagolóknak, a visontai dolgozóknak, a fém- tömegcikk üzem dolgozóinak, (őket külön is dicséret illeti!) és természetesen a szakágazatoknak, jól lehet, mi természeti-földrajzi viszonyaink nem teszik lehetővé kiugró terméseredmények elérését. Itt újfent egy megjegyzés: Erről részletesen is, ha az idő engedi. Ezek után emlékeztető az egy esztendővel ezelőtti zárszámadásra. A közgyűlésen Petőfit idéztem: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet...” Ez az idő, a „bőség kosara” még messze van, ahhoz, hogy megközelítsük, még nagyon meg kell küzdeni. Már most, az 1984-es évben is. (Ismét zárójel, ez áll benne: tervismertetés részletesen a munkahelyi tanácskozásokon. Itt elég a lényeg.) És hogy mi a lényeg? Az elnöki jegyzet erre is megfelel : növekedést csak így érhetjük el, hasonlóképpen a 4 százalék nyereséget. Részletesen arról, hogy — kis mértékben ugyan, de — a teljesítménnyel arányosan minden ágazatban növekednek a bérek. Ezek után minden ágazat feladatának részletes ismertetése következik, valamint a három szakcsoporté. Hangsúlyozni — írja itt az elnök —, hogy a mai naptól kezdve mindenkinek e feladatok megvalósításán kell dolgozni! Hogyan teljesíthetjük terveinket? így: az árbevételi terv túlteljesítése; messzemenő takarékosság minden területen; javítani a termelés hatékonyságát ; javítani az üzem- és munkaszervezést; a munkaidő még jobb kihasználása. Úgy is fogalmazhatunk: ezek a feladataink és egyben a lehetőségeink, a tartalékaink is. Végül kiemelni — így a jegyzet —. hogy termelőszövetkezetünk gazdaságilag, pénzügyileg megalapozott. Ez biztosíték arra. hogy becsületes munkával, közös erőfeszítéssel, aminek eddigi eredményeinket is köszönhetjük, teljesíteni tudjuk terveinkét. Kitüntetések átadása. ★ Az elnöki jegyzet itt véget ér. Átolvasása után visszaadjuk Forgó Jánosnak. — Sikerült rajta eligazodni? — kérdezi, hangjában enyhe kétkedéssel. — Igen, úgy gondoljuk. És búcsúzóul azt kívánjuk, hogy azok az elgondolások, amiket itt felvázolt, valósuljanak meg. — Azon leszünk. De erről talán majd később, egy másik jegyzet alapján. Nagyon remélem, azt sem lesz majd okunk eltitkolni... Mi pedig ez esetben mi mást tehetünk: ha módunk lesz rá, meglessük ... ! B. Kun Tibor(Itt zárójel következik az elnöki jegyzetben, de koránt sem azért, mintha lényegtelen lenne, amit leírt: 1982- ben 23,4 millió forintot fizettünk ki és 236 forint volt a dolgozók napi átlagos keresete, 1983-ban viszont megközelítően 25,2 millió Ebben az évben 128,6 millió árbevételt kell elérni december közepéig. Az emelkedés 8 millió forint! Itt feltétlen megemlíteni — emlékezteti saját magát írásban az elnök —, hogy az elmúlt évinél is szigorúbb lesz a költséggazdálkodás! A tervezett 1,4 százalékos bérMetszenek a szőlőben - A fejtrágyázás felét elvégezték — Nem teleltek jól a vetések — Nagyüzem a keltetőben — Teljes zárlat a róka- és görénytelepen Tavaszi munkák Egerszóláton Alighogy márciust írunk, benépesedett a határ, megkezdődtek a tavaszi munkák előkészületei az eger- szóláti termelőszövetkezetben is. Mint azt a Ho Si Minh Termelőszövetkezet főagronómusától megtudtuk, területükön a fejtrágyázás telével végeztek. Ezzel' meg kellett várni a hóolvadást, mert a lejtős területekre addig nem lehet kiszórni a trágyát, mivel a víz elviszi. Elmondta azt is, hogy az őszi vetések nem teleltek jól. Igaz, nem kell kiszántani belőle, de a szárazság, miatt nem tudtak megerősödni a kalászosok. A 112 hektár üzemi szőlőből a tagok 80 hektárt részes művelésben gondoznak. Jól haladnak a jelenleg is folyó metszési munkálatokkal. Csakúgy, mint a gépüzemben az erőgépek, traktorok felújításával, kaf_ bantartásával. Beindult a nagyüzem á libatelepen is. Elsősorban ezekről az állatairól ismert termelőszövetkezet keltetőjében két hét múlva érik el a kapacitás csúcsát, ami napi hatezer gép alá rakható libatojást jelent. S ha már a libákról esett szó, természetesen azt is megkérdeztük, hogy mi jelent munkát mostanság a róka és a görénytelepen. Mint a fő- agronómus elmondta, ezen a területen teljes zárlatot rendeltek el. Elkezdődött ugyanis az ivarzásra való felkészülés. Az amúgy is félénk, ingerlékeny állatok nyugalmát különösen vigyázzák ebben az időszakban. A telepre csak gondozóik léphetnek be. Ha nemcsak a naptár, hanem az időjárás is tavaszt hoz, természetesen bővülnek a feladatok. Egerszóláton, úgy mondják, felkészülten várják a kikeletet. — Hányadrésze származik a. jövedelmének mellékkeresetből? — Ha jól meggondolom mintegy a fele. Bikákat hizlalok és disznót is tartok. Évente 25—30 malacot nevelek fel. A takarmányinak- valót, a búzát, az árpát, a kukoricát, a háztájiban termeljük meg. Sok gond van a jószággal. Rendszerint hajnali négykor kelek, pedig segít a feleségem, és a fiam is. Muszáj azonban csinálni, ha előrébb akarunk jutni. — Ennyi munka mellett mire marad szabad ideje? — Nagyon kevés a szabad időm. Televíziót ritkán nézek, akkor is inkább futballmeccseket. Gyakran még a szabadságom alatt is dolgozom. Így kerültem el Agárdra szőlőt metszeni, ahol két heti munkáért 14 mázsa morzsolt kukoricát kaptam. Igaz, kellett is érte hajtani. De megérte, jól jött a takarmány a jószágnak. Üdülni nemigen szoktam, de egy-két napos kirándulásokra elmegyek. Idén szeptemberben nyugdíjas lesz Fejes Gy. Márton, akárcsak felesége, aki 1960-tól a szövetkezet pénztárosa. — Ha megkapja a nyugdíjat abba hagyja-e a munkát? — Nem hiszem. Megszoktam már. Meg aztán kell a pénz is. A szomszéd utcában a fiamnak is szeretnék házat építeni. Közel lesz hozzánk, ö egyébként elektrotechnikus, Recsken dolgozik. Mostanában tehéntartáson is töprengek. Talán többet hozna, mint a bika- hizlalás. Fejes Gy. Márton hatvanéves, nyugdíjas korú. A munkához való kötődését .azonban a fiatalok is megirigyelhetnék. Szorgalmát, fiatalos lendületét, hűségét a munkahelyhez, melyet negyedszázad után sem tud elhagyni. Mosolygó László- r „Életem a munka...” Hatvanadik évében jár, de nem néz ki többnek 45— 50 évesnél. Szikár, de szívós alkatú, jókedélyű ember. Fejes Gy(urka) Mártonnak hívják, bodonyi lakos. A Fejes-család egyike a legrégebbi és legnagyobb famíliának a faluban. Nem véletlen hát, ha — már a megkülönböztetés végett is — oly gyakoriak a ragadványnevek. Beszélgetésünkre tágas, kényelmes otthonában, családja körében került sor. — A ház 110 négyzetméter alapterületű, központi fűtéses, s a víz is benn van, igaz nem vezetékes. A kútból szivattyúzzuk fel — magyarázta, miközben bevezetett lakásába. Mint elmondta, közel egymillió forintban van a ház, így minden munkaalkalmat meg kellett ragadnia. Mellékkereset nélkül nem tudta volna fölépíteni. A helyi termelőszövetkezetben traktoros, de van háztáji földje is, s otthon állatokkal foglalkozik. — Mióta dolgozik traktorral? — 1959-ben lettem traktoros, s azóta folyamatosan ebben a munkakörben dolgozom. Számomra a munka tizennégy éves' korban kezdődött el. A szövetkezetesítés előtt gazdálkodtam, meg fuvarozást vállaltam. 1959-ben elvégeztem egy hathónapos tanfolyamot (Fotó: Perl Márton) Szabadszálláson, utána a pétervásári gépállomáson helyezkedtem el. 1966 júliusában áthelyezéssel kerültem a termelőszövetkezethez. Az elmúlt negyedszázad lényeges változást hozott a mezőgazdaság gépesítettségében. Milyen traktorral dolgozott ez idő alatt? — A gépállomáson még DT—50-essel jártam, a szövetkezetnél DT—75-ös traktorra kerültem. 1976 óta Rába—250 típusúval dolgozom. Ezt én hoztam haza a Hajdú megyei Derecskéről. Nyolc éves már, de mind a mai napig jól üzemel. Jó munkájának elismeréseként eddig kétszer lett kiváló dolgozó. Az elmúlt év augusztus 20-án miniszteri kitüntetésben részesült. A vasárnapok felét is munkával tölti. Ha az idő engedi, s rá lehet menni a földekre, a munka nem várat magára. Otthon sem szokott azonban tétlenkedni.
