Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 3., szombat 3 Magasak! követelmények, növekvő önállóság Beszélgetés dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetőjével Szükséges, sőt szükségszerű volt, megkövetelte a társadalmi-gazdasági fejlődés ... Ezt a mondatot sokszor és sokan elmondták, leírták az utóbbi hónapokban a köz- igazgatási átszervezéssel, a járások megszüntetésével, a városok, nagyközségek és községek tanácsai önállóságának növelésével kapcsolatban. De hogyan hatnak vissza a közigazgatási változások a helyi társadalmi és gazdasági fejlődésre? Erről és az átszervezéssel kapcsolatos egyéb kérdésekről érdeklődött a Népújság megbízásából Várkonyi Endre, dr. Papp Lajos államtitkártól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetőjétől. — Hány embert érintett személy szerint, az átszervezés és mi lett a további sorsuk? — Számunkra — és ebbe beleértem' a Tanácsi Hivatalon kívül a megyei tanácsok vezetőit is — egyáltalán nem volt mindegy, hogy hová és hogyan helyezkedik el háromezer-négyszáz ember. Eny- nyien dolgoztak ugyanis a múlt év végéig a járási hivataloknál. Most már elmondhatom, hogy a személyi kérdések túlnyomó többsége a közigazgatás és az érintett dolgozók érdekeit is szem előtt tartva, elintéződött. A függő ügy kevés. Vannak. akik június végén mennek nyugdíjba, továbbá mintegy húszán pem válaszoltak arra, hogy elfogadják-e a részükre felajánlott állást, és végül akad néhány tanácsi dolgozó, aki munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A Tanácsi Hivatalhoz eddig mindössze egy panasz érkezett. — Milyen anyagi kihatásai vannak az átszervezésnek? — Mint ismeretes, a feladatok átcsoportosításának arányában a városok, a városi jogú nagyközségek, valamint a községek tanácsapparátusai a volt járási hivatalok létszámának csak a kétharmadát kapták meg. Az igv felszabadult béralapból a községi tanácsok dolgozóinak helyzetén igyekeztek javítani. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a községi ta- nácSházán dolgozók ezután többet kapnak, hanem elsősorban azzal az előnnyel jár, hogy végre lehetőségünk lesz megfelelő végzettségű szakembereket alkalmazni olyan helyeken is. ahol eddig éppen az anyagiak miatt volt hiány szakképzett közigazgatási dolgozókban. Eddig már több mint ezemégyszá- zan kaptak oklevelet az Államigazgatási Főiskolán, tehát van utánpótlási lehetőség. A magasabb követelményekhez szükség is van a jól képezett közigazgatási szakemberekre. — Magasabb követelményeket említett. Mit jelentenek ezek a gyakorlatban? — Sokszor elmondtuk, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni: a cél a helyi önállóság, távlatokban a megye és a település közti közvetlen kapcsolat. Ez év elejével átkerült a hatáskörök döntő része a községi, nagyközségi tanácsokhoz, végtére is ők ismerik legjobban, legközelebbről a helyi lakosságot,' természetes, hogy legeredményesebben ők tudják intézni az ügyeket. Magasabb követelményt jelent az ügyek növekvő száma, amelyeket az eddiginél öntevékenyebben, önállóbban • kell elintézni. Magasabb követelményt jelent az is, hogy a helyi tanácsoknak jobb, intenzívebb munkakapcsolatokat kell kialakítaniok a lakossággal, hiszen csak így számíthatunk az önálló településpolitika további kibontakozására. A községek nagyobb részében mindez már ma is gyakorlat. Ezeknek a követelményeknek kell fokozatosan másutt is megfelelni. — Hogyan változik az irányítás? — Mint említettem, hoszszabb távon az a cél. hogy a megyék közvetlenül irányítsák a községi tanácsok apparátusának munkáját. Most még a megyék megbízásából a városok közreműködnek a községekben folyó tanácsi munka felügyeletében, ellenőrzésében, szakmai irányításában. Erre főként ott van szükség, ahol sok a kis község, amelyek tanácsait nem lehet egyik napról a másikra segítség nélkül hagyni. Ahol viszont jobbéra nagyobb települések vannak — mint például egyes alföldi megyékben —, ott már ma közvetlenebb lehet a megyei és a községi tanácsszervek kapcsolata, a megye kevésbé kényszerül igénybe venni a városok közreműködését a községek irányításában Mindezt máris gyakorolhatják a megyei irányítású nagyközségek esetében. A községi tanácsok segítésénél azonban fontos, hogy a megyei vagy a városi tanács apparátusa ne végezze el a munkát a községi helyett, hanem tanítsa meg rá, hogy mit, hogyan csináljon. A megyei irányítás jellegén, stílusán is változtatni kell, hogy az utasítás, a közvetlen beavatkozás helyébe még jobban a keretszerű szabályozás lépjen, amely szabadabb mozgást hagy a hegyiek számára, több lehetőséget nyújt a kezdeményezésre, önálló döntésre. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor tervszerűbben, hatékonyabban szükséges ellenőrizni. hogyan dolgoznak a helyi tanácsoknál, miként, mennyire tudnak élni az önállósággal. — Mennyire vannak meg ennek az önállóságnak a feltételei? Természetes, hogy ma, az átszervezés utáni első hónapokban ezt még nem lehet pontosan felmérni, de éppen ezért kaptak és kapnak több irányú segítséget a községi apparátusok, hogy mindinkább kialakulhasson a nagyobb feladatok megoldásához szükséges, kvalifikált apparátus. Mindenekelőtt a helyi tanácsok vezetőitől várunk sokat. Kezdeményezni akaró és tudó vezetőkre van szükség, olyanokra, akik képesek dönteni, nem várnak mindent fentről. Jobban fel kell tárni a helyi lehetőségeket. A vezetőnek olyan közérdekű célt, feladatot kell kitűznie, amit a lakosság elfogad és a megvalósításában cselekvőén részt vesz. — Ez feltételezi, hogy a lakosságnak az eddiginél nagyobb beleszólása lesz a helyi ügyekbe, nem utolsósorban a költségvetésbe is... — Beleszólás eddig is volt, most is van, de feltétlenül kívánatos, hogy sokkal tartalmasabb legyen. Az lesz a helyes, ha először megkérdezik falugyűlésen, hogy mire szeretné fordítani a helybeli lakosság a rendelkezésre álló összegeket, majd a tanácstestület is véleményt nyilvánít, instrukciókat határoz meg apparátusának. Ezek után a tanácsapparátus megnézi, mennyi pénz lesz és az mire elegendő, javaslatot dolgoz ki, majd az újra a tanácsülés elé tárja, döntés végett. Itt határozzák el — a közvélemény igényének ismeretéiben — véglegesen, hogy például orvosi rendelőt építsenek előbb, vagy a falu útjait, azok közül is melyiket hozzák rendbe. A község lakói tudják ugyanis legjobban, hogy mire van sürgősebb szükségük, s ha arra éppen nincs elég pénz. társulással vagy társadalmi munka felajánlásával is tudnak segíteni. Hozzá kell tennem : falugyűlést ezután minden községben kell tartani, legalább évenként. Eddig — mint köztudomású — csak a közös tanácsokhoz tartozó társközségekben volt kötelező falugyűlés összehívása. -Nagyobb településeken községrészenként, a városokban utcánként vagy akár háztömbönként célszerű összehívni a lakosságot a tanácsi tervek, programok megvitatására, a lakosság tájékoztatására, véleményének, javaslatainak megismerésére. — Mennyiben változik az önálló tanáccsal nem rendelkező községek helyzete? — Most ezekben a községekben tanácstagi csoportok működnek, döntési és képviseleti hatáskör nélkül. A következő általános tanácstagi választás után alakulnak meg a községi közös tanács nem székhely társközségeiben az elöljáróságok, élükön az elöljáróval. Az elöljáró a község választott vezetője lesz. Az elöljáróság dönt a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a felhasználásáról. Természetesen ugyanúgy a lakosság véleményének megkérdezése után, mint arról az előbbiekben szó volt. Az elöljáróság szervezi a kis település közösségi életét a Hazafias Népfronttal és a többi társadalmi szervezettel együtt. Igen fontos teendője, hogy képviselje a községet a közös tanácsban, közvetítse a település lakóinak kívánságait, javaslatait a tanácsnál és ismertesse a településre vonatkozó határozatokat, tanácsrendeleteket a helyi lakosság körében. Ha az elöljáróság a tanácsnál, végrehajtó bizottságnál előterjeszt valamit községe nevében. azt a testületeknek napirendre kell tűzniük, s ha az elöljáróság a döntést sérelmesnek tartja, újra kell tárgyalniuk. A közös tanács és annak végrehajtó bizottsága át is ruházhat döntési, véleményezési, egyetértési jogköröket az elöljáróságra Mindezzel azt akarjuk elérni, hogy egyetlen település lakói se érezzék magukat hátrányosabb helyzetben másokhoz képest. — Hogyan alakul a városok és a községek kapcsolata? — A Magyar Népköztársaságban a területi egység a megye, a helyi egység a város, a városi jogú nagyközség, a nagyközség, a község. Jelenleg a városok, a megyék megbízottaiként közreműködnek a községi igazgatási munka segítésében. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a városok és ; a községek mellérendelt viszonyban vannak egymással, s nem alá-fölérendeltségben. Kivételt képeznek azok a hatósági ügyek, amelyekben a községi tanácsapparátus elsőfokú döntését a városi tanácsapparátusnál, mint másodfokú hatóságnál lehet megfellebbezni. Az az egészséges gyakorlat, ha a város és a község intézményei kiegészítik egymást, közös érdekéket szolgálnak. A középiskolák, az egészségügyi intézmények, a kereskedelem szakboltjai általában a városokban vannak, de a községek lakosságát is kiszolgálják. A piac általában a városé, de áruellátásának nagy részét a községek szövetkezetei biztosítják. A város és a község közösen tarthat fenn költségvetési tanácsi üzemet, amely itt is, ott is karbantartja a parkokat, szolgáltatásokat végez a lakosságnak, és így tovább. — Vannak-e, lesznek-e viták a települések újfajta kapcsolatáról? — Mi azt szeretnénk, hogy ne erről vitatkozzanak a városokban és a községekben, hiszen az átszervezés befejezett tény, amit jogszabályok rendeznek. De igenis szeretnénk több termékeny vitát! A legutóbbi időben egyes törvényjavaslatok előkészítése során ismételten megmutatkozott a pozitív vitakészség, jó lenne, ha ez érvényesülne helyileg is. Ezért született most olyan jogszabályi előírás, hogy a lakosság széles körét közvetlenül érintő tanácsrendelet tervezetét társadalmi vitára kell bocsátani. Szükség van a hasznos vitákra, különböző elképzelések felvetésére és egyeztetésére, amire kitűnő fórumok lehetnek a falugyűlések, a lakógyűlések, a réteggyűlések, és természetesen maguk a tanácsülések is. Így mind jobban érvényesülhet a demokrácia^ Az is ide tartozik, hogy az állampolgárok így ismerik meg a közéleti embereket, s majd azokat választják meg, akik a legtöbbet akarnak és tudnak tenni községük, városuk fejlődéséért. így olyan vezetők maradhatnak a tanácsok élén, illetve kerülhetnek oda. akik azért bírják a lakosság bizalmát, mert kezdeményező- készek, van fantáziájuk és realitásérzékük, vagyis a közvéleményre támaszkodva tervezik a jövőt és annyit tesznek érte, amennyit csak lehet. TANÁCSKOZÁS EGERBEN A munkásfiatalok és a politika Hogyan foglalkozik a KISZ és milyen eredménynyel a munkásfiatalok pqIí- tikai nevelésével? Erről rendeznek tanácskozást pénteken Egerben, a megyei KlSZ-bizottságon, Heves mégye vállalatainak, üzemeinek, valamint a városi párt és KISZ-bizottságok képviselői részvételével. Miután a megjelenteket, — köztük dr. Gubcsi Lajost, a KISZ KB Intézőbizottságának tagját —, Ambrus József, a megyei pártbizottság osztályvezetője üdvözölte, Sós Tamás, a KISZ megyei első titkára tartott vitaindítót. Mint mondotta, nem véletlen, hogy az utóbbi időben sok fórumon is kiemelten foglalkoznak e témával, hisz a párt és a KISZ legutóbbi határozatainak ellenére mindez ideig csak csekély előrelépés történt. A mozgalomban a kelleténél kevesebb a munkásfiatalok aránya. Legutóbb a párt-vb értékelése hívta foil a figyelmet a legfontosabb feladatokra. így többek közt arra, növelni kell az üzemekben, a vállalatoknál a tömegbefolyást. Az eddigieknél fokozottabban védeni a dolgozó ifjúság érdekeit, s jó lenne az is, ha a munkahelyi és lakótelepi KISZ- szervezetek közt élénkebb kapcsolat alakulna ki. A téma persze rendkívül szerteágazó... A vitaindító kitért a részletkérdésekre, s a gondokra is; például arra, hogyan vehetnének részt a fiatalok a mozgalom irányításával méginkább a gazdasági munkába. Fölvetette a párttaggá nevelés lehetőségeinek szélesítését, s többek közt beszélt arról is, miért érdemes az ifjúságot bevonni a vállalatok életének alakításába. Dr. Gubcsi Lajos hozzászólásában hangsúlyozta, nem ártana jobbal) figyelni arra, mily kevéssé aktívak a fiatal nők. Érdemes lenne megvizsgálni azt is, mennyire vonják el az új vádlalkozási formák a fiúkat, lányokat a KISZ-es élettől. Simon János, a Mátravidéki Fémművek párttitkára arra kereste a választ, hogyan tovább ? Mint mondta, fél attól, hogy bizonyos kérdések megoldásában nehezen lehet haladni. Nagy László hevesi KISZ-titkár az új városban taipasztalható nehézségeket említette. Kisari Zoltán a Finomszerelvénygyár ifjúsági vezetője eredményeikről számolhatott be. A vita persze nem zárulhatott le véglegesen e tanácskozáson, de segített abban, hogy a közeljövőben eredményesebb lehessen a fiatalok közt végzett politikai munka. Szükségleteinkhez jobban alkalmazkodó, kényelmesebb, gyorsabb, pontosabb vonatok közlekedjenek Az új vasúti menetrend A napokban nyomdába került a nyáron, június 3- án életbe lépő az új vasúti menetrendkönyv, miután a MÁV-flál elkészültek az ezzel kapcsolatos előkészítő, szervező és egyeztető munkákkal. A menetrendkönyv 140 ezer példányban jelenik majd' meg. Mint Gittinjfer Tibor, a MÁV szakértője elmondta az MTI munkatársának, a menetrend-szerkesztés szinte állandó folyamat; már most foglalkoznak például az 1985—86-os menetrend egyes kérdéseivel. A nyáron életbe lépő új menetrend elkészítése is hosszú hónapokat igényelt. A nemzetközi egyeztető tárgyalások már a múlt év közepén megkezdődtek, s ez év januárjában születtek meg a végleges megállapodások. Az előkészítés során a szakemberek részletesen elemezték az \ elmúlt időszak tapasztalatait, az utazási szokásokat, s felvázolták a várható változásokat. A korábbi menetdíjemelésen túl kedvezmények szűkítése és egyéb tényezők miatt is várható, hogy mérsékelten tovább csökken az utasforgalom Ezen belül kisebb lesz az érdeklődés a drágább gyors- és expresszvonatok iránt, ám valamivel többen veszik igénybe az olcsóbb távolsági személyvonatokat. A negyvenórásra j csökkenő munkahét a munkába járással kapcsolatos forgalom mérséklődését eredményezi. A hétvégi szabadidő megnövekedése következtében a korábbbi szombat reggeli és vasárnap éjjeli csúcsigények fokozatosan áttolódnak péntek délutánra, illetve vasárnap estére. A megváltozott körülmények között az utasok fokozottan igénylik, hogy a szükségleteikhez jobban alkalmazkodó, kényelmesebb, gyorsabb, pontosabb vonatok közlekedjenek. Az utasáramlások főbb irányainak meghatározására. az újabb utazási szokások megismerésére, s a különböző vonatok igénybevételének feltérképezésére tavaly nyáron egy héten keresztül reprezentatív felmérést végeztek a teljes hálózaton. s ennek tapasztalatait messzemenően figyelembe vették az új menetrend kialakításakor. A változások egyik jellemzője az úgynevezett vegyes forgalmú .vonatok közlekedtetése. Ezek a szerelvények a nagy forgalmú szakaszokon gyorsvonatként, a gyérebb forgalmú részeken pedig személyvonatként szállítják az utasokat. „Visszaminősítésre” ott is sor kerül — teljes vonalakon, vagy_ egyes szakaszokon —, ahol a pálya állapota nem alkalmas az előírt gyorsvonati átlag- sebesség elérésére. Ez nem jelenti a menetidő növekedését, s azt célozza: ne fizessen magasabb tarifát az utas ott, ahol a szolgáltatások színvonala ezt nem indokolja. A megyeközpontok jobb megközelítésére ugyanakkor néhány új gyorsvonatot állítanak forgalomba, illetve az igények szerint módosítják a szerelvények gyakoriságát, indulásuk időpontját. Törekednek a kedvezőbb csatlakozásók kialakítására. Az elmúlt időszakban bevált az a sok más országban is alkalmazott ■ módszer, mely szerint a karácsonyi és újévi ünnepek között számottevően ritkítják a kihasználatlanul közlekedő szerelvényeket; ezt a takarékossági intézkedést az új menetrendben is figyelembe veszik. Mindezek mellett továbbra is érvényben maradnak a szigorú rendeletek a vasúti közlekedés pontosságának javítására és a menetrend fokozott megtartására.
