Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1984. március 17., szombat Újra tárgyalások Bécsben Pénteken Bécsben — három hónapos szünet után — folytatódtak a tárgyalások a kózép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről. A NATO tagállamai — bizonyos nyugati híresztelésekkel ellentétben — a rendhagyóan hosz- szú tárgyalási szünet után sem tértek vissza új javaslatokkal Becsbe és változatlanul nem adtak választ a szocialista országok konkrét megállapodási javaslataira. A tárgyalások jelenlegi fordulójának első ülésén, Murray Simons brit, illetve Stanislaw Przygodski lengyel nagykövet szólalt fel. Az ülést követő sajtóértekezleten a szocialista országok szóvivője, Krysztof Stronczynski hangoztatta: a VSZ államai bíztak abban, hogy a tárgyalások szokásosnál hosszabb, három hónapos szünete elég időt ad a NATO-nak ahhoz, hogy — ígérete szerint — felülvizsgálja álláspontját és végre választ adjon a Varsói Szerződés tagjainak 1983 februárjában és júniusában előterjesztett, konkrét és részletes megállapodási javaslataira. Sajnos, e várakozásokban ezideig csalódtak. Thomas Hammond kanadai nagykövet, a NATO- tagállamok szóvivője a sajtókonferencián nyíltan elismerte, hogy a nyugati szövetség változatlanul nem terjeszt elő új javaslatokat. Diplomatarablás Bej rútban Három fegyveres pénteken elrabolta az Egyesült Államok bejrúti nagykövetségének egyik diplomatáját. William Buckley politikai ügyekkel foglalkozó harmadtitkárt akkor fogták el, amikor a reggeli órákban elhagyta nyugat-bejrúti otthonát, hogy a nagykövetségre menjen. A diplomata 1983 nyara óta teljesít szolgálatot Bejrútban. Nyugat- Bejrútban riadókészültségbe helyezték a biztonsági erőket és a városrészt ellenőrző siíta Amal Mozgalom és a drúz Haladó Szocialista Párt felvette a kapcsolatot az amerikai nagy- követséggel a diplomata felkutatására. ★ Ismét megnyitották a Dél- libanoni Szidon kikötőjét. A kikötőt 11 nappal ezelőtt zárták le a libanoni hazafias erőknek az izraeli megszállók elleni „merénylete” miatt — közölték izraeli katonai forrásból. A nemzetközi békemenet résztvevői Moszkvában A nemzetközi béke és barátság eszméje vezeti annak a békemenetnek a résztvevőit, akik most a Szovjetunióban tartózkodnak. A kanadai, amerikai és norvég bókeharcosok a képen Moszkvában az úttörők nagygyűlésén vesznek részt. (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) A LEMP országos pártértekezlete Scipiades Iván és Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítói jelentik: Varsóban pénteken megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt országos pártértekezlete. A háromnapos tanácskozást a Kultúra és Tudomány Palotájában tartják, ugyanott ahol csaknem három évvel ezelőtt a kilencedik, rendkívüli kongresz- szus ülésezett. A pártértekezleten ugyanazok a küldöttek vesznek részt, akik a IX. kongresszus történelmi jelentőségű szocialista megújulási programját is megszavazták. A hét végén azt fogják számba venni, hogyan folyik a kongresszusi határozatok megvalósítása, és mit kell még elvégezni a következő kongresszusig teljes realizálásukhoz. A LEMP országos pártértekezletén részt vesznek a szövetséges pártok vezetői. Az értekezletet megnyitva Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára megelégedéssel nyugtázta, hogy a IX. kongresszusra megválasztott küldötteknek csaknem 95 százaléka kiállta a történelmi próbát. Rámutatott, hogy a pártértekezletnek tárgyszerű és realista módon kell értékelnie a megtett utat, kritikusan és önkritikusan kell elemeznie a párt helyzetét. , A tanácskozás napirendjének és ügyrendjének egyhangú elfogadása után Wojciech Jaruzelski előterjesztette a Politikai Bizottság referátumát, utána pedig Zbigniew Messner miniszterelnök-helyettes, a LEMP KB PB tagja olvasta fel a kormány beszámolóját. ~( Külpolitikai kommentárunk Stockholmi mérleg AMIKOR KÉT HÓNAPPAL EZELŐTT MEGKEZDŐDÖTT a stockholmi konferencia, általában mérsékelt derűlátás jellemezte a hírmagyarázatokat. A harmincöt ország külügyminisztereit hallgatva, az optimizmus már némileg megcsappant. Az első napok után világosan körvonalazódott az az amerikai törekvés, amely később más NA TO-államok képviselőinek álláspontjában is kifejezésre jutott. Nevezetesen: a nemzetközi légkört mételyező bizalmatlanság fölszámolását célzó indítványok helyett technikai jellegű javaslatokra helyezik a fő hangsúlyt, s emiatt a ma végetérő első szakasz munkája lelassult, érdemleges előrelépés nem történt. Márpedig manapság leginkább arra lenne szükség, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államok között helyreálljon a bizalom, a biztonságot erősítő konkrét intézkedések legfőbb feltétele. A NATO által szorgalmazott fordított sorrend ennek semmiképpen nem kedvez IDŐBEN CSAKNEM EGYBEESETT a bécsi konferencia új szakaszának nyitánya és a stockholmi eszmecserék első fordulójának berekesztése. Miként Bécsben, úgy Stockholmban is a Varsói Szerződés tagállamai csakis a konstruktív vitában látják a kibontakozást. Nem rajtuk múlik, hogy az eddigi stockholmi mérleg nagyon csekély pozitívumot mutat. Persze, annak is örülhetünk, hogy a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői egyáltalán tárgyalnak, s igénylik a nézetek cseréjének e fontos1 fórumát. Álláspontunkat híven tükrözi a Szovjetunióval és más szocialista országokkal közös javaslatunk, amelynek lényege: a svéd fővárosban tárgyaló országok ünnepélyesen mondjanak le az atomfegyverek elsőként történő alkalmazásáról. Olyan kiindulópont ez, amely egyszersmind hozzájárulna a bizalmatlanság fölszámolásához is. Közismert, hogy kontinensünkön a katonai szembenállás legfőbb veszélyét a fölhalmozott nukleáris csapásmérő eszközök jelentik. A Varsói Szerződés arra is hajlandó, hogy a NATO-val megállapodást kössön: semmiféle katonai erőt sem alkalmaz a két integráció egymás ellen. Sajnos, ezékre a konkrét javaslatokra eddig nem érkezett kedvező válasz az atlanti szövetség részéről. MEGLEHET, a következő stockholmi szakasz — a semleges és el nem kötelezett országok kompromisszumos indítványa nyomán — kimozdul a holtpontról. Ennek a javaslatnak az érdemi megvitatására már nem állt elegendő idő rendelkezésre, a küldöttségek nyilván kormányaikkal megvitatják majd állásfoglalásukat. A remény változatlanul éltet minden józan embert, hogy a svéd főváros vendégszerető környezetében a konferencia második szakasza az első két hónap meddő vitáival szakítva, hozzájárul a kölcsönös bizalom megteremtéséhez. GYAPAY DÉNES 1944. március 19-én, a hitlerista csapatok megszállták Magyarországot. A képen: motoros egység a Budai várban Negyven esztendeje A hitlerista megszállás Negyven éve már, hogy az ország lakossága német tankok lánctalpainak csikorgására ébredt. A Magyarországot megszálló hitlerista csapatokkal együtt érkező Gestapo alakulatok azonnal megezdték az ellenzéki politikusok és az árulóknak tartott kormánytisztviselők letartóztatását. Túszokat szedtek a gazdag zsidók közül, ellenőrzés alá vették a telefonvonalakat. a városokból kivezető utakat és vasutakat. A megszállás még az állanapparátust, a tisztikart és az ellenzéki politikai erőket is oly váratlanul érte, hogy a megszállók akadálytalanul birtokba vehették az országot és hozzáláthattak hazánk teljes katonai és gazdasági erejének céljaik szolgálatba állításához, a baloldali vezetők internálásához, majd a zsidók százezreinek deportálásához. A magyar kormány az aktív ellenállásra nem volt felkészülve, a társadalom pedig még kezdetleges fokon sem volt erre megszervezve. Évtizedek múltán sem lehet ezt keserűség nélkül leírni. Különösen, ha ma már tudjuk: a német vezetésben is sokan szerettek volna politikai megoldást találni Magyarország teljes alárendelésére, mert megszállás esetén komoly ellenállásra számítottak. A Német Biztonsági Hivatal még nyolc nappal a megszállás előtt is olyan memorandumot készített Hitler számára, amely a „magyar probléma” katonai megoldása ellen így érvelt: „A magyarok évszázados tapasztalattal rendelkeznek a nemzeti ellenállás megszervezésében ... A magyar em- bertartálékoknak a német hadviselés számára való bevonásáról ilyen körülmények között szó sem lehet. Viszont az általunk megszállt területen vég nélküli gerillaháború bontakozik ki”. Ez a memorandum fontos szerepet játszott abban, hogy Hitler végül is a megszállást politiai megoldással kombinálta és a másnapi, március 12-i hadműveleti parancsában célját így határozta meg: „Német csapatok vonulnak be Magyarországra, és az országot ideiglenesen megszállják. Ezzel szabaddá tesszük az utat egy magyar németi kormány megalakulásához, amely Magyarország igazi érdekeit képviseli, a szövetséges kötelezettséghez híven, a német és magyar nép közötti régi barátság szellemében az ország minden erejét a közös ügy végső győzelme érdekében veti be”. Így is történt. Horthy a helyén maradt, s néhány napos huza-vona után rábírták a Sztójay- kormány kinevezésére. A magyar államapparátus német ellenőrzéssel tovább működött. A magyar hadsereget nem oszlatták fel. hanem fokozott mértékben bevetették a keleti fronton. A német hadosztályok bevonulását a bolsevizmus elleni közös harcból következő „fegyverbarátságnak” igyekeztek feltüntetni. Szükségszerűen vetődik fel a kérdés: miért érte ily váratlanul az országot a német megszállás. A kormányzat vezetői ugyanis már hosszú ideje folytattak titkos tárgyalásokat az angol- száz hatalmakkal, sőt 1943 nyarán a feltétel nélküli kapitulációt is felajánlották, de azzal indokolták tétlenségüket e kapituláció előkészítésében, hogy egy aktívabb németellenes politika Magyarország megszállásához vezetne. Kállay Miklós miniszterelnök a nem-cselekvést a megszállástól való félelemmel indokolta, és alig tett valami érdemlegeset a németektől való elszakadásra. A Kállay-kormány fő belpolitikai céljának azt tekintette, hogy biztosítsa a rendszer átmentését, garantálja a „rend” fenntartását, amíg „más tényező nem jelentkezik”. Ami a magyarországi közhangulatot illeti, 1943 végén, 1944 elején, eléggé általános volt az a meggyőződés, hogy a háborúnak rövidesen vége lesz. s kis ügyességgel nagyobb baj nélkül be lehet várni a szövetséges hadseregek megérkezését. Valami megmagyarázhatatlan optimizmus uralkodott nálunk, ami valószínűleg abból fakadt, hogy a második világháború végét úgy képzelték el. mint az első világháborúét: letesszük a fegyvert, még mielőtt a győztesek földünkre lépnek. Más kérdés az, hogy ha a Kállay-kormány nem is hitt a német megszállás közeli megvalósításában, miért nem tett legalább előkészületeket a szövetséges haderő majdani fogadására, amit pedig ígért az angoloknak. Ehhez legalább két feltételt kellett volna biztosítania: a hadsereg vezetésének átszervezését és a szervezeti kapcsolatot a demokratikus. antifasiszta magyar erőkkel. Egyik feltétel sem valósult meg. A hadsereggel kapcsolatban elég talán az angol kormánynak küldött hivatalos üzenetbe foglalt beismerésre utalni: „A kormány kénytelen teljes őszinteséggel rámutatni, hogy a magyar hadsereg nem tartott lépést a közvélemény politikai fejlődésével.” A demokratikus, baloldali ellenzéket ugyanakkkor mély szakadék választotta el a tisztikarnak és az államhivatalnoki karnak döntő többségétől, azoktól, akiknek a döntési jog a kezükben volt. Mindezek után az a kérdés is felmerült: miért rendelte el Hitler Magyarország megszállását, s miért éppen március harmadik hetében következett az be. Ma már elegendő bizonyítékunk van arra, hogy Hitler egy váratlan angol inváziótól, s ennek következtében Magyarország átállásától tartott. Ezt a hiedelmet nemcsak a Kállay-kormány általános politikájára alapozta, hanem arra is, hogy Horthy február 12-én levélben kérte tőle a keleti fronton harcoló magyar haderő hazatérésének engedélyezését. Arról is információk jutottak el hozzá, hogy a magyarok március közepére angol és amerikai légi missziót várnak. (Az amerikai március 17-én meg is érkezett, az angolt — amelyet március 23-a körül várták — a megszállás miatt már nem tudtak fogadni.) Ezek csak néhány tagú katonai delegációt jelentettek ugyan, de a velük kapcsolatos híresztelésekben már a* Dunántúlon rövidesen leszálló hadosztályokról volt szó. mint ahogy azt Rib- bentrop. német birodalmi külügyminiszter a háborús főbűnösök perében egyik kihallgatásán el is mondta. így érthető, hogy Hitler miért nem akart várni, miért tartotta a szakemberek által eredetileg március végére tervezett akciót túl későnek. s miért döntött március 19-e mellett. Az is világossá válik, hogy március 12-i hadműveleti parancsában miért adta ezt az utasítást: „az első hadműveleti zóna, amelyet a német Wehrmacht megszáll: Nyugat-Ma- gyarország a Tiszáig. Ezt a zónát a továbbiakban Ke- let-Magyarországtól el kell zárni. A politikai eseményektől függ. hogy később Kelet-Magyarországot is megszálljuk-e”. Ma már azt is tudjuk, hogy a hitlerista megszállás bizonyos értelemben összefüggött a szövetséges hatalmaknak a teheráni konferencián elhatározott félrevezető akciójával, amely az Operation Bodyguard (Testőr hadművelet) fedőnevet kapta. Ennek az volt a célja, hogy eltereljék a német hadvezetés figyelmét a francia partoktól, ahol az angol— amerikai partraszállást tervezték, és azt sugalmazzák Hitlernek: a Balkánon, vagy az Adriai-tenger térségében várható a partraszállás. Így e térségben jelentős német haderőt köthetnek le. Mindenesetre Európa nem semleges országai közül Magyarország volt az egyetlen, ahol 1944 elején nem tartózkodtak német csapatok. Hitler számára ilyen körülmények között a kockázat túl nagy volt, s 1944. március 19-én a megszállás bekövetkezett. Juhász Gyula „Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy Egerben az alábbi helyeken és időpontokban hálózatszerelési munkák miatt ÁRAMSZÜNET lesz. 1984. március 20-án, 7.00 h-tól, 16.00 h-ig. Nemecz J. u., Kőporos tér, Nagy Kőporosi u. 1984. március 21-én, 7.00 h-tól, 16.00 h-ig. Újsor u., Homok úttól, Merengő útig, Merengő u., Rozália u. 1984. március 24-én, 7.00 h-tól, 16.00 h-ig. V-ös lakótelep, Hársfa u„ Tanácsköztársaság u., Bervai út, Sánc u., Sáncköz, Dobó-köz, Tárkányi út, Posta-köz. Bútorgyártásban jártas faipari mérnököt vagy üzemmérnököt keresünk termelésirányítói munkakörbe. Véglegesítés esetén lakást biztosítunk. Jelentkezéseket rövid önéletrajzzal az 1475 Budapest, Pf. 22. címre kérjük.
