Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
NÉPÚJSÁG,. 1984. március 15., csütörtök S. A Zugdidi járás Ingiri teaszovhoza. a legnagyobb gazdaság Kolhidában (Fotók: TASZSZ—APN — I. Cshonelidzse felv. — KS) SZOVJETUNIÓ Déli gyümölcskor fék Kolhidán „A Grúz SZSZK-ban gyors ütemben kell fejleszteni a tea, szőlő, citrom, mandarin és a korai burgonya termesztését. Az évtized során meg kell valósítani a kolhidai síkságon 70 ezer hektár területen a föld termővé tételét, 120 ezer hektáron a föld öntözését, és 150 ezer hektáron legelőket kell létesíteni”. (A Szovjetunió élelmiszerprogramjából az 1990-es évig terjedő időszakban.) ROMÁNIA Kisipar a hegyekben A Nagy- és Kis-Kaukázus lábainál zöld sáv húzódik végig a Fekete-tenger partján. Csodálatos változások mentek végbe itt az egykori mocsaras, lápos területen, a szúnyogok birodalmában. A föld, amely hat évtizede még nem tudta ellátni az itt élő embereket, az ország legnagyobb déli- gyümölcskertje lett. A szovjethatalom idején megkezdték a mocsarak lecsapolá- sát. Grúziában, ahol a terület csaknem 80 százalékát hegyek foglalják el, nagy jelentőségű a föld gazdaságos kihasználásáa. Ezért fontos a kolhidai síkság termővé tétele, mert a szubtrópusi éghajlatú tájnak nagy gazdasági jelentősége van. A lecsapolt mocsarak het ■Vlyén modern települések, citrom- és narancsligetek, teaültetvények, babérligetek találhatók. A kolhidai gazdaságok évente 220 ezer tonna teát, 50 ezer tonna déligyümölcsöt, 150 ezer tonna zöldséget, csaknem 90 ezer tonna gabonát, 18 ezer tonna húst adnak. Már 50 éve harcol a mocsárral a Kolhida épitőipa- ri tröszt. Több ezer modem aggregát fölött rendelkezik. Az egész kolhidai síkság termővé tétele 1995-re fejeződik be. Konzerv, kapa, fonott bútor, szekér, irhabunda, patkó, veder és cipő. Egymástól távol eső árucikkek: ahány termék, annyiféle mesterség. És a fölsoroltak csupán kis töredékét teszik ki a teljes gyártmánylistának, mindannak, amit a romániai Beszterce-Naszód megyei termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezetek kisipari tevékenységük során előállítanak. Kis műhelyekben, szétszórtan, a megye egész területén, városban is, de főleg falun, több mint ezer embert foglalkoztatnak és látják el a környéket fontos, a nagyipar által sokszor lenézett termékekkel, de bőven jut belőlük más megyékbe, még kivitelre is. A megye fogyasztási szövetkezeteinek kisipari termelése 1983-ban 21,8 százalékos növekedési ütemet ért el 1982-höz viszonyítva, és a tervek szerint, az idén újabb 13 százalékkal emelkedik. A szolgáltatások értéke egyötöddel lesz nagyobb a tavalyinál. Eddig nem művelt ágazatok honosodnak meg, új műhelyeket — egyesekre már az üzem jelző is egészen jól ráillik —, adnak át, tovább szaporodik a kétszázat már meghaladó termékek száma. Nincs egyetlen olyan község, alig pár százas lélekszámú település sem a megyében, ahol ne volna szolgáltató egység, ne gondoskodnának a helybeli nyersanyagok feldolgozásáról. A főútvonalak mentén fekvő településektől a legeldugottabb kis havasi, hegyvidéki faluig mindenütt jelen vannak a szövetkezetiek, munkaalkalmat biztosítanak a helybelieknek, akik ugyanakkor kitartanak hagyományos foglalkozási ágaik, a földművelés és állattenyésztés mellett. Szerteágazó, napról napra a megoldandó kérdések sokaságát fölvető munkájáról Besztercén Adrian Rusu, a megyei szövetség elnöke így beszél: — Kenteikével kezdhetném — mondja. — Ottani konzervüzemünkben a lakosság zöldség- és gyümölcsfölöslegét dolgozzuk fel, gyakorlatilag olyan nyersanyagból, amelyet alig-alig volt kifizetődő piacra vinni és amelynek java része felhasználatlanul maradt, kárba ment. A helyi erőforrások magas fokú hasznosítására talán még plasztikusabb példa az alsóegresi fonott bútor. A folyók és patakok partjáról összegyűjtött vesszőből ízléses kerti bútorok készülnek, nem győzünk annyit termelni, amennyit külföldi megrendelőink kérnek tőlünk. A kereslet olyan nagy, hogy az idén még egy részleget létesítünk 150 munkahellyel Órandán. A nyersanyag helyben van ott is, csak ügyes kezű férfiak és nők kellnek a feldolgozáshoz. De sokan vannak ilyenek, mert a vesszőfonás hagyományos foglalkozás a Nagy-Szamos környéki falvakban. Bethlenben szekereket és patkót gyártunk. Ugyanilyen részleget indítunk be Nemegyén, ahol még mező- gazdasági szerszámokat akarunk előállítani. Nagysajón 100 munkahelyes bútorüzemet adunk át az év vége felé. Sok a famegmunkáláshoz értő szakember, számukra gondoskodunk helyi munkaalkalomról. A felmérések szerint külföldön is igen keresettek a népi fara- gású bútorok, ilyeneket fogunk gyártani, az egresi és órandai részlegekhez hasonlóan, ugyancsak exportra. Eddig 19 sütödét helyeztünk üzembe a megyében, az idén még ötöt létesítünk. Ezzel gyakorlatilag minden falusi településnek biztosítjuk a naponkénti friss kenyeret. Egy-egy sütöde három műszakban dolgozik, és nyilván többet termelhet, mint amennyire a községben igény van. Emiatt helyeztük el úgy őket a megye területén, hogy fennakadás nélkül, mindenüvé eljusson a friss kenyér. (0) NDK A lipcsei vásárok története Tátrai hegyi zerge CSEHSZLOVÁKIA Költöznek a tátrai zergék Az évente- kétszer megrendezett, már hagyománynak számító Lipcsei Vására kelet-nyugati érintkezésben és kereskedelemben fontos szerepet tölt be, noha története nem is olyan régre nyúlik vissza. A háború utáni első vásárt, amit lipcsei békevá- sámak neveztek, 1946. május 8—12. között tartották. Ennek érdekessége, hogy ezen 2700 kiállító mutatkozott be és csak egy volt köztük a külföldi: a Szovjetunió, amely információs szolgálatot is fönntartott. A vásár alapterülete ekkor 26 355 négyzetméter volt. A cégeknek 5 vásárház és 4 csarnok állt a rendelkezésére. 1947 után már évente kétszer fogadta Lipcse a látogatókat és kereskedőket. Az NDK 1949-ben történt megalakulása óta megnőtt a lipcsei vásárok jelentősége és a szocialista országok fontos kiállítási helye lett. Ezt mutatja az is, hogy ezek az országok hamarosan már tizenötször akkora területet vettek igénybe, mint néhány évvel azelőtt. Az 1950-es évek közepére szokássá vált, hogy az iparilag fejlett kaKrakkó, március. A lengyel közvéleményben még épp csak elült a magyarországi képrablás — no és a szerencsésen megkerült műkincsek — történetének visszhangja, amikor is. egy krakkói betörés ismét mély felháborodást váltott ki. Természetesen itt szó sincs oly pótolhatatlan és nagy értékekről, mint Budapesten, ám a dolog lényegéből ez mit sem von le. Annál is inkább, mert a februári, krakkói rablásnak megvan a maga pikantériája. Az „áldozatokaktok. A Vénusz ’83" elnevezésű női portré és akt nemzetközi fotópályázat alkotásaiból nyitottak kiállítást a Krakkói Fotóművész Társaság galériájában. Innen pitalista államok és a fejlődő országok is egyre nagyobb számban képviseltetik magukat. 1965 a jubileumi vásárok éve lett — Lipcse város ugyanis ekkor ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját. 1968 őszétől az őszi és tavaszi vásárok jellege némiképp megváltozott és az őszi vásárokon főleg a műszaki iparágak termékei kerültek az érdeklődés központjába, míg maga a vásár fokozatosan a KGST- országok legfontosabb bemutató és kereskedelmi fórumává, a szocialista gazdasági integráció tapasztalatainak katalizátorává vált. Az, hogy Lipcse ilyen jelentős részt vállal a keletnyugati kereskedelem alakításában, nagyrészt nemzetközi jellegének, a külföldi kiállító cégek nemzetközi súlyának, a nagyfokú látogatottságnak, a vásári hagyományoknak, és nem utolsósorban az NDK által kezdettől fogva konzekvensen megvalósított békés egymás mellett élés politikájának köszönhető. Az utolsó két évtizedben a vásár egyre nagyobb letűnt el 28 kép. A betörő a teraszról kifeszítette azt a kettős ajtót, amelynek egyik ága fémlemezzel volt megerősítve éppen azért. mert néhány hónappal ezelőtt valaki már próbálkozott ily módon behatolni. Akkor nem, most sikerült. A fotóművész társaság elnökének véleménye szerint a rabló — nincs kizárva a többes szám se — műértő, „Ínyenc" lehetett, hiszen csak azokat a képeket vitte magával, amelyek valamilyen díjat, érmet, elismerést nyertek. Még a felszerelésekhez, vagy a pénztárhoz sem nyúlt. Azonkívül átnézett még egy 4 ezer fotót tartalmazó borítékot is, amelyben szállításra volt előkészítve mintegy ezer hetőségeket nyújtott a tudományos-technikai eredmények összehasonlítására, továbbá arra, hogy a tapasztalatcserék is mind gyakoribbak legyenek. Az évente kétszer Lipcsébe sereglő sok ezer kereskedő és látogató számára a Lipcsei Vásárhivatal és a város szervez sokrétű kulturális és szórakoztató programokat. Az 1984. március 11—17. között megrendezésre kerülő lipcsei tavaszi vásáron 100 ország 9 ezer kiállítója mutatja be termékeit. A vásárt „A szabad világkereskedelemért és a műszaki haladásért” jelmondat jegyében szervezik meg. A lipcsei vásárok történetében először központi ajánlatstandot nyitnak, ahol felvilágosításokat adnak és kapcsolatokat közvetítenek. Tematikája: „Az ön problémája — a mi megoldásunk; ismeretek, technológiák és teljesítmények az NDK-ból." Az idei vásáron is gazdag kulturális program várja a látogatókat, több mint 150 rendezvényt tekinthetnek meg a vendégek. szerző munkája. A „műértő” ebből majd százat ítélt „értékesnek”, s vitt magával. Nincs kizárva, hogy mintegy kétezer dollár kártérítést kell majd kifizetni az alkotóknak, a valódi veszteségről azonban csak a nyomozás lezárta után kapnak képet a kiállítás rendezői. Egyébként a „Vénusz” szalon 13 esztendős történetében mintegy háromszáz fotót loptak már el, vagyis a szomorú statisztika szerint pontosan egy tárlat anyagát. Tán csak nem egy görög olajgyáros járt turistaúton Lengyelországban ? Józsa Péter Á hegyi zerge több hegységben él: — az Alpokban, a Pireneusokban, az Appe- nin-hegységben, a Balkán és Kisázsia hegyeiben, a Kaukázusban és a Kárpátokban. Földrajzi elhelyezkedése alapján több fájtát különböztetünk meg. Egyik alfajta a tátrai hegyi zerge. Aránylag ritka — ma már csak körülbelül ezer példány van belőle. Sokáig csak a Ma- gas-Tátra, a Nyugati, és Beliani-Tátra magas szikláin élt. Rendkívüli események, például fertőző megbetegedések következtében a tátrai zerge élete is fenyegetett, létszáma nem kívánt mértékben csökkenhet. Ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma javaslatára a Tátrai Nemzeti Park kutatóállomásának állatvédelmi munkatársai tervet dolgoztak ki a tátrai zerge áttelepitéséről más szlovákiai hegységekbe. A döntés 1969-ben született meg. Ezt részletes tanulmányok előzték meg, s tekintetbe vették más országok, például Svájc tapasztalatait, ahol a zerge áttelepítésének gazdag hagyományai vannak. A zergék összefogásához egyszerű módszert alkalmaztak. Az állatokat olyan karámba fogták be, ahol nem eshettek pánikba, s nem voltak kitéve más stresszhatásoknak sem. Bekötötték a szemüket, s hátizsákokban vitték le őket a völgybe. Innen té- repjáró teherautókon, szénával kibélelt ládákban szállították át a zergéket az Alacsony-Tátrába. Végül az' ott elkészített vadaskertben bocsátották szabadon őket. A zergéket eleinte zavarták a hegyi közlekedési eszközök, drótkötélpályák, sífelvonók. így például a Cho- pok-csúcsra felvivő ülőfelvonó mesterséges akadályt képezett, amelyet a zergék sokáig nem mertek áthágni. Az utóbbi években végzett megfigyelések azonban arra mutatnak, hogy a zergék lassan megszokták ezt az akadályt, néhányan közülük át is járnak rajta. Két év alatt a zergék létszáma megnövekedett. Az Alacsony-Tátrában élő új zergenyáj alapját tizenhárom kecske, két gida és négy bak képezte. Ma már — tizennégy év után — körülbelül százharminc zerge él itt. A látogatók az Alacsony- Tátra központi területén láthatják ezeket a szép, de félénk állatokat. Igaz, a zerge csak a csendes, nyugodt legelőket kedveli, a hangos, fegyelmezetlen turisták elijesztik. A csendben közlekedő embert azonban megszokták, nem zavarja őket. Az sem ritkaság, hogy a zergék a turistaösvények közelében legelésznek. De ez nem csökkenti éberségüket. Különösen a téli hónapokban zavarják őket a látogatók, az odatévedt síelők gyors mozgása, a sítalpak surranása. A zergéknek egész évben nyugalomra van szükségük, de három időszakban ez elengedhetetlen számukra: télen, ha magas a hó, tavasz- szal a zergegidák születése idején, és ősszel a bőgés időszakában. Ezért a Besztercebányán székelő Alacsony- Tátrai Nemzeti Park igazgatósága határozatot hozott, hogy a turistaidény után el kell zárni a zergék által lakott területeket. Gabriela Chmeliková összeállította: Gyurkó Géza LENGYELORSZÁG Vénusz-áldozatok Rablás egy krakkói galériában Kolhida a kőolaj hazája is. Fúrótorony nem messze a Lancshuti járás Szupsza falujától A zergék télen biztonságos helyet keresnek maguknak a sziklák között, ahol alacsony a hótakaró . (Fotók: ORBIS — KS — Jozef Raduch felv.)
