Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 15., csütörtök Gyakorló iskola — gyakorlott diákok „A tanár néni mindig más.,.” m mm ..Itt lehet leolvasni az ellenállási értékeket”: a katedránál Lénártné Pintér Katalin (Fotó: Szántó György) Kié lesz az afrikai gyűjtemény? ■■■■■ Tanzániai trófeák nyomában... J Általában idegenkedünk a kezdőktől... Általában. Sok szülő viszont mindent meg* tesz azért, hogy csemetéje gyakorló iskolába járhasson, pedig ott a tanórák nagy részét leendő pedagógusok, vagyis diplomával még nem rendelkező főiskolai, egyetemi hallgatók tartják. Mi lehet a gyakorló Iskolák varázsa? Van egyáltalán varázsuk? Kérdezősködünk. Az úton piros kabátos anyuka közeledik apró csemetéjével. — Szeretné, ha kislánya majd itt tanulna? — mutatok rá az egri 2-es számú Gyakorló Általános Iskola épületére. — Nem. Szörnyű lehet, hogy hetenként más és más tanítja ugyanazt a tantárgyat. Emlékszem, amikor ötödikes voltam, azt is nehezen szoktam meg, hogy nemcsak egy tanító nénim van, hanem hét vagy nyolc. Egyiküket sem tudtam any- nyira megszeretni, mint az alsóban azt az egyet. Pedig kell, hogy szíve mélyén kötődjön a gyerek a tanárához. Egy szőke hölgyet szólítok meg ezután, az előző kérdéssel. — Sajnos, olyan körzetben élünk, ahonnan hagyományos iskolába kerülnek a gyerekek. A fiam jövőre lesz elsős. A férjemmel mindent megteszünk, hogy megtaláljuk azt a kiskaput, amely alapján mégis gyakorló iskolába írathatjuk. — Mennyivel lesz jobb, ha sikerül megtalálni, kinyitni azt a kiskaput? — Akkor bizonyára kitűnő tanárai lesznek. Gondolja, hogy nem a legjobb képességű pedagógusokra bízzák a főiskolások gyakoroltatását? A nagy táskát cipelő férfi, úgy látszik, e kérdésben a középutas álláspont híve. — Mindegy, hogy gyakorló vagy nem gyakorló iskolába jár a gyerek. Ha jó feje van, és otthon nem nevelik félre, mindenhol megállja a helyét. Minden iskolának annyi előnye van, mint amennyi hátránya. Én tanyán nőttem fel. Ugyanabban a teremben tanultak az ötödikesek és a nyolcadikosok is, mégis elvégeztem a műegyetemet. ★ Az egri 2-es számú Gyakorló Iskolában a gyerekek nem bámulnak meg bennünket. Megszokták, hogy nagy itt a „vendégjárás”. Ha csengetéskor belépnénk egy osztályba, és azt mondanánk: „Kérjük a hetesektől a jelentést!" — bizonyára eszükbe sem jutna, hogy turpisság van a dologban. Vidám, felszabadult arcok mindenütt ... Azaz, hogy mégsem! A háttérben ideges fekete szempár villan, remegő kezek morzsolják az írásvetítőfóliát. Egy dagi hetedikes fiú észreveszi, kit figyelek, lenyeli a kiflivéget és rám nevet. — Tetszik tudni, ő a kis tanár néni. Mármint főiskolás. Most tartja majd az első óráját. Mindegyik be van ilyenkor rezeivel ir — Sokan egzisztenciális kérdést csinálnak abból, hogy idejárassák gyerekeiket — kezdi Vajda József igazgató. — Sokszor magam sem értem, hogy miért van így. Néhány tanárunk valóban országosan ismert szak- tekintély, többen tankönyvek szerzői, a szakköri munka is kimagasló. Más területen viszont hátrányos a helyzetünk. Túlzsúfolt az épület, könyvtárunk sincs, és sok korszerű eszköz számunkra elérhetetlen. Most ott tartunk, hogy egy faház építésével szeretnénk gyarapítani a négyzetmétereket. Nincs más megoldás. Bár már beköltözhetnénk! — Há kevesebb tanulót vennének fel...? — Nem tehetjük meg. Sok-sok évvel ezelőtt meghatározták a beiskolázási körzethatárokat, amelyek azóta sem változtak, bár a lakósűrűség megkétszereződött. Ide beiratkozni nem kívánságműsor. Más körzetekben lakó gyerekeket nem tudunk fogadni. — A tanárok itt kettős feladatot látnak el. A főiskolások és a tanulók egyaránt rájuk vannak bízva. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Szakvezető tanárok irányítják a hospitálások, gyakorló tanítások idejét. Segítenek az óratervek elkészítésében, segédanyagokkal, tanácsokkal könnyítik meg a jobb felkészülést, és értékelik a hallgatók munkáját. Ugyanakkor tanítanak is. Az órák harminc-negyven százalékát ők tartják meg. — Nem túl kicsi ez az arány? \ — De. ötven százalék volna az ideális. Ennek megszervezésére viszont nincs lehetőségünk. Túl sok jelöltnek kell „terepet" biztosítanunk. — Ebből a rendszerből végül is a tanulóknak káruk vagy hasznuk származik? — Az a tapasztalat, hogy tanulmányi téren előnyükre válik a gyerekeknek ez a feszített munkarend. Az alkalmazkodási képességet is remekül fejleszti a sokszínűség. A nevelési feladatok teljesítésében viszont nehéz a dolgunk. ★ A 8/a-ban az áramerősség szabályozásáról Lénártné Pintér Katalin szakvezető tanár magyaráz. Műszeres méréseket végeznek. Ilyen szemléltetés mellett nem is olyan elvont tudomány a fizika. Érdeklődő tekintetek figyelik az eseményeket, hátul egy copfos keresztrejtvényt fejt. Csengetnek. Az előttem ülőhöz fordulok: — Jobban szereted, amikor a főiskolások tanítanak? A kislány elbiggyeszti a száját. — Űpv jó, ahogy van. Egyszer ők, egyszer a tanárnő. Amikor a hallgatóknak vizsgaidőszakuk van, egy egész hónapon át nem jönnek. Akkor hiányoznak. — A főiskolások mind egyformák? Többen körülvesznek bennünket. Egymás szavába vágnak. — Dehogy egyformák. Vannak közöttük olyanok, akik ügyesebbek az idősebb tanároknál is. — Ugye, az a múltkori szemüveges ... ! — vág közbe valaki, általános derültséget keltve. — Dehogy. Az egy szörnyű fazon volt. Nem tudta az anyagot, ráadásul dadogott is. Elhatároztuk, hogy zavarba hozzuk. Nézni kezdtük a cipőjét. Erre elpirult, aztán ő is nézte. Nem tudta, mi érdekeset találunk rajta. — Mindenkivel ilyen „kegyetlenek" vagytok? — Nem — folytatja egy szemüveges lány. — Vannak nagyon aranyos kis tanárok, olyanok, akiknek még a legrosszabb tanulók is lelkiismeretesen felkészülnek az óráikra, hogy jelentkezhessenek. Ugye, az jó pont neki is, ha mi sokat tudunk. ★ A folyosón újra felvillan a fekete szempár. Most már nyugalmat sugall. A kis tanár néni mosolyog. — Hogyan sikerült az első óra? — Jól. Igaz, hogy kifutottam az időből. A következő órán visszatérek a mai anyag befejező részére. — Milyenek voltak a gyerekek? — Rendesek. Bár volt, aki egész órán egy Sandokan- képpel játszott. A zsebébe nyúl. — Ezzel ni! Elvettem tőle. Jól tettem? — Jól! Elmennék, de látom, hogy akar még valamit mondani. — Különben csak nekem volt olyan szokatlan ez a szerep. Nekik természetes volt, hogy én állok a katedrán. Megszokták, hogy a tanár néni mindig más ... Szabó Péter Dr. Nagy Endre méltó utódja néhai világutazó vadászainknak, Kittenberger Kálmánnak, Széchenyi Zsig- mondnak és Molnár Gábornak. A hatvanas évek elején már, mint ismert természettudós kapcsolódott be a függetlenné vált Tanzánia tervszerű vadgazdálkodásának a kialakításába is, tovább öregbítvén hazánk hírét, nevét. Nem a törzsi tamtam-dobok adták hírül, hogy a Ke- let-Afrikában élő hazánkfia több évtized alatt ösz- szegyűjtött trófeagyűjteményét a magyar államra kívánja hagyni, hanem hivatalos személy, Nyíri Iván, aki szintén állami kiküldöttként tartózkodik Tanzániában, ö kereste fel az idős vadászt a Kilimandzsáró lábánál épült tanyáján és élményeit, „Vadászház a Meru tövében” című cikkében, melyet lapunk február 23-i száma közölt, megosztotta olvasóinkkal is. Üzenet a Meru- vadrezervátumból Berényi József, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója érdeklődésünkre elmondta, hogy igencsak meglepődött, amikor a páratlan hagyaték esetleges keszthelyi elhelyezéséről olvasott. A híres vadász ugyanis több ízben, először az 1971., évi budapesti vadászai világkiállítás alkalmával az éter hullámain keresztül üzent haza, hogy gyűjteményét a mátraalji város múzeumának kívánja adományozni. Ezt az ígéretet pedig 1983- ban immár személyesen is megerősítette. Levél a „béke városából" Az újságcikk megjelenésével egyidőben dr. Varjú Vilmosnak, Eger város Tanácsa elnökének a távoli földrész fővárosából, Dar és Salamból — a béke hajlékából — levelet kézbesített a postás. Nyíri Iván, lévén maga is Heves megyei, Eger vezetőinek támogatását kerte azért, hogy a ritka és becses ajándéknak mielőbb megfelelő elhelyezést találjon. A városi" tanácselnök a megye vezetőihez fordult, gondolván, hogy az értékes hagyaték jelentősége meghaladhatja a helyi lehetőségeket. Más azonban nem történt azóta. Azaz, hogy mégis. Érdeklődésünkre a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztálya azt válaszolta, hogy minden előzetes megállapodás ellenére igen valószínű, hogy a trófeák tényleg Keszthelyre kerülnek. Viszont erről biztosat még a Zala megyei város sem tud. Az itteniek úgy tájékoztatták lapunkat, hogy a gyűjtemény végleges elhelyezéséről még ez idáig nem született döntés! A jog jubiláló városunkat illetné Érthetetlen, hogyan ku- szálódhattak össze ennyire a „vadon ösvényei”. Félő, hogy a „sok” bába közt” elvész a gyerek — esetünkben a nevető harmadik kaparinthatja meg a zsákmányt! Korábban szóba sem jött a nyugat-dunántúli város, de lehetséges, hogy a távol élő idős vadász unta el a hosz- szú várakozást? Hiszen felajánlása óta csaknem másfél évtized telt el tétlenül. .. A legendás vadász minden bizonnyal szeretné biztos helyen tudni élete munkáját — kincseit, s mi heveseik — lehetséges —, hogy kissé későn reagáltunk. Pedig a Mátra Múzeum egykori igazgatóját, dr. Nagy Gyulát baráti szálak fűzték a merui vadrezervátum tudós felügyelőjéhez. Egy biztos: a gyöngyösi intézmény jellegéhez jobban illik az afrikai állatgyűjtemény, s az ottani elhelyezést támogatja a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága. A 650 éves jubileumára készülődő város már októberben a múzeumi hónap rendezvényei során bemutatná az egzotikus földrészállat- és élővilágát, ha a bujdosó örökség újonnan megnyílt részlegükben, a Wiltner-házban nyerhetne elhelyezést. Soós Tamás. Onleoni százados nem kísérli meg a lehetetlent, akkor ma nem ünnepelhetnénk, uraim. — Tényleg, jöjjön csak elő Orleoni — szóltak többen a századosnak. „ <3 szerényen előbbre lépett. XV/15. Az, államtanács fogadótermiéhen Doriamt körülvették a tanács tagjai és természetesen a válságstáb résztvevői. Meghívták ez alkalommal Sisley professzort is. — Hogy aludt? — kérdezte tőle mosolyogva Donovan. — Köszönöm, jól, ha most nem is olyan mélyen — nevetett a tudós. — De mi is van ezzel az alvással? —- kérdezte a kül- biztonsági tanácsos. — Ezt még nem látom világosan, uraim? — Majd Lacombe űrbiológus úr megmagyarázza — mondta Dorian. — Az ő ötlete volt. — Ne legyen álszerény — válaszolt az űrbiológus. — Az öné volt, nekem csak meg kellett találnom hozzá... — Nos, elég a szerényke- désiből. mondják el. hogyan is történt.,. — szólt a gazdasági tanácsos. — Dorian ezredes úrnak jutott eszébe, hogy valahogy el kellene kábítani az MZ lakóit — mondta Lacombe. — Csakhogy gázt és más egyéb vegyszert nem alkalmazhattunk, mert azt észrevették volna. Másrészt olyan valamit kellett találnunk, amiről Sisley professzor sem tud. Nem léphetett be ugyanis egy gázfegyverrel, vagy valami hasonlóval. Éppen ezért, amikor Dorian ezredes megkért, hogy gondolkozzam. akkor eszembe jutott egy ' baktériumtörzs. Ez fantasztikusan gyorsan szaiporodik — nemcsak földi, hanem űrkörülmények közepette is, — és Olyasfajta kábító hatást vált ki, mint az álomkór legyengített vírusa. Abban az oldatban ez a baktérium tenyészet volt elhelyezve, amit Ivano főhadnagy a profesz- szor ruhájára öntött. — Ö tehát tudott erről? — Mindössze annyit, hogy a megkapott folyadékot minden körülmények között Sisley ruhájára kell borítani. — Csakhogy a terv majdnem köddé foszlott — szólt köZbe Dorian —v amikor a Novus hajtóműve fölmondta a szolgálatot. Ha — Más is megtette volna — mondta. — De hát a lényeg az, hogy ön cselekedte és nem más — mondta a belbiztonsági tanácsos. — És visszatérve az előző témához — szólt a gazdasági tanácsos —, hogyan lehetett az, hogy a baktérium nem hatott úgy Bergerre, mint a többiekre. — Valószínűleg azért — mondta dr. Dickson —. mert áteshetett már valamiféle hasonló fertőzésen. Ilyen esetben a szervezet bizonyos immunitásra tesz szert, és nem reagál rá olyan erőteljesen, mint a többiekére. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és belépett rajta az elnök. — Köszönöm önöknek, uraim. Sokat tettek a haza érdekében, de sokat tettek az emberiség jövője szempontjából is. Hiszen az Epszilon hosszú évtizedekre megoldhatja az energiagondokat. Nincs értelme elkaptatott szavakat használni, hát még egyszer köszönöm. És örülök, hogy nem kellett magában csalódni, Dorian. Kitüntetést nyújtott át a válságstáb vezetőjének, tagjainak, Scottnak, Orleoni- nák, Sisley professzornak és az akcióban részt vett űrhajósoknak, majd visszavonult. — Remélem. Dorian, hogy egyhamar nem találkozunk — mondta Donovan. — Mármint ilyen esetben. És javaslom, hogy emeljük a poharat az ezredesre. — Én is javaslom — mondta Jacobson különmegbízott. — És ne haragudjon, hogy nem bíztam magában. — Az volt a baj, uram, hogy néha a saját hitem is megingott magamban — nevetett Dorian. — És ilyenkor magának adtam igazat. — Belátom, hogy hibáztam — mondta Jacobson. Később Dorian Scott mellé került. — Gratulálok, őrnagy. — Én is önnek, ezredes. — Mondja, hogyan jutott eszébe hatástalanítani a robbanószerkezetet? Hiszen úgy tudja, hogy hatástalanítva van. — Ezredes úr. ön is jól tudja, ilyen esetekben nem hinni, vagy tudni kell valamit, hanem meg is kell győződni arról, hogy mi van. És ezt tettem én is. — Mindenesetre — gondolom, — Berger alaposan meglepődhetett. — Ezt nem tagadom — nevette el magát Scott. — Azt hitte, hogy repülünk mindannyian. De szerencsénkre nem így történt. (Vége) „Sokan egzisztenciális kérdést csinálnak abból, hogy idejárassák gyerekeiket” — mondja Vajda József igazgató
