Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 15., csütörtök Gyakorló iskola — gyakorlott diákok „A tanár néni mindig más.,.” m mm ..Itt lehet leolvasni az ellenállási értékeket”: a katedránál Lénártné Pintér Katalin (Fotó: Szántó György) Kié lesz az afrikai gyűjtemény? ■■■■■ Tanzániai trófeák nyomában... J Általában idegenkedünk a kezdőktől... Általában. Sok szülő viszont mindent meg* tesz azért, hogy csemetéje gyakorló iskolába járhasson, pedig ott a tanórák nagy részét leendő pedagógusok, vagyis diplomával még nem rendelkező főiskolai, egye­temi hallgatók tartják. Mi lehet a gyakorló Iskolák varázsa? Van egyáltalán varázsuk? Kérdezősködünk. Az úton piros kabátos anyuka közeledik apró cse­metéjével. — Szeretné, ha kislánya majd itt tanulna? — muta­tok rá az egri 2-es számú Gyakorló Általános Iskola épületére. — Nem. Szörnyű lehet, hogy hetenként más és más tanítja ugyanazt a tantár­gyat. Emlékszem, amikor ötödikes voltam, azt is ne­hezen szoktam meg, hogy nemcsak egy tanító nénim van, hanem hét vagy nyolc. Egyiküket sem tudtam any- nyira megszeretni, mint az alsóban azt az egyet. Pedig kell, hogy szíve mélyén kö­tődjön a gyerek a tanárá­hoz. Egy szőke hölgyet szólítok meg ezután, az előző kér­déssel. — Sajnos, olyan körzetben élünk, ahonnan hagyomá­nyos iskolába kerülnek a gyerekek. A fiam jövőre lesz elsős. A férjemmel mindent megteszünk, hogy megtaláljuk azt a kiskaput, amely alapján mégis gya­korló iskolába írathatjuk. — Mennyivel lesz jobb, ha sikerül megtalálni, ki­nyitni azt a kiskaput? — Akkor bizonyára ki­tűnő tanárai lesznek. Gon­dolja, hogy nem a legjobb képességű pedagógusokra bízzák a főiskolások gyako­roltatását? A nagy táskát cipelő férfi, úgy látszik, e kérdés­ben a középutas álláspont híve. — Mindegy, hogy gyakorló vagy nem gyakorló iskolába jár a gyerek. Ha jó feje van, és otthon nem nevelik félre, mindenhol megállja a helyét. Minden iskolának annyi előnye van, mint amennyi hátránya. Én ta­nyán nőttem fel. Ugyanab­ban a teremben tanultak az ötödikesek és a nyolcadiko­sok is, mégis elvégeztem a műegyetemet. ★ Az egri 2-es számú Gya­korló Iskolában a gyerekek nem bámulnak meg bennün­ket. Megszokták, hogy nagy itt a „vendégjárás”. Ha csen­getéskor belépnénk egy osz­tályba, és azt mondanánk: „Kérjük a hetesektől a je­lentést!" — bizonyára eszük­be sem jutna, hogy turpis­ság van a dologban. Vidám, felszabadult arcok minde­nütt ... Azaz, hogy mégsem! A háttérben ideges fekete szempár villan, remegő ke­zek morzsolják az írásvetítő­fóliát. Egy dagi hetedikes fiú észreveszi, kit figyelek, lenyeli a kiflivéget és rám nevet. — Tetszik tudni, ő a kis tanár néni. Mármint főisko­lás. Most tartja majd az első óráját. Mindegyik be van ilyenkor rezeivel ir — Sokan egzisztenciális kérdést csinálnak abból, hogy idejárassák gyerekei­ket — kezdi Vajda József igazgató. — Sokszor magam sem értem, hogy miért van így. Néhány tanárunk való­ban országosan ismert szak- tekintély, többen tanköny­vek szerzői, a szakköri mun­ka is kimagasló. Más terü­leten viszont hátrányos a helyzetünk. Túlzsúfolt az épület, könyvtárunk sincs, és sok korszerű eszköz szá­munkra elérhetetlen. Most ott tartunk, hogy egy faház építésével szeretnénk gyara­pítani a négyzetmétereket. Nincs más megoldás. Bár már beköltözhetnénk! — Há kevesebb tanulót vennének fel...? — Nem tehetjük meg. Sok-sok évvel ezelőtt meg­határozták a beiskolázási körzethatárokat, amelyek azóta sem változtak, bár a lakósűrűség megkétszerező­dött. Ide beiratkozni nem kívánságműsor. Más körze­tekben lakó gyerekeket nem tudunk fogadni. — A tanárok itt kettős feladatot látnak el. A főis­kolások és a tanulók egy­aránt rájuk vannak bízva. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — Szakvezető tanárok irá­nyítják a hospitálások, gya­korló tanítások idejét. Segí­tenek az óratervek elkészí­tésében, segédanyagokkal, tanácsokkal könnyítik meg a jobb felkészülést, és értéke­lik a hallgatók munkáját. Ugyanakkor tanítanak is. Az órák harminc-negyven százalékát ők tartják meg. — Nem túl kicsi ez az arány? \ — De. ötven százalék volna az ideális. Ennek megszervezésére viszont nincs lehetőségünk. Túl sok jelöltnek kell „terepet" biz­tosítanunk. — Ebből a rendszerből végül is a tanulóknak ká­ruk vagy hasznuk szárma­zik? — Az a tapasztalat, hogy tanulmányi téren előnyükre válik a gyerekeknek ez a feszített munkarend. Az al­kalmazkodási képességet is remekül fejleszti a sokszínű­ség. A nevelési feladatok teljesítésében viszont nehéz a dolgunk. ★ A 8/a-ban az áramerősség szabályozásáról Lénártné Pintér Katalin szakvezető tanár magyaráz. Műszeres méréseket végeznek. Ilyen szemléltetés mellett nem is olyan elvont tudomány a fizika. Érdeklődő tekintetek figyelik az eseményeket, há­tul egy copfos keresztrejt­vényt fejt. Csengetnek. Az előttem ülőhöz fordu­lok: — Jobban szereted, ami­kor a főiskolások tanítanak? A kislány elbiggyeszti a száját. — Űpv jó, ahogy van. Egyszer ők, egyszer a tanár­nő. Amikor a hallgatóknak vizsgaidőszakuk van, egy egész hónapon át nem jön­nek. Akkor hiányoznak. — A főiskolások mind egy­formák? Többen körülvesznek ben­nünket. Egymás szavába vágnak. — Dehogy egyformák. Vannak közöttük olyanok, akik ügyesebbek az idősebb tanároknál is. — Ugye, az a múltkori szemüveges ... ! — vág köz­be valaki, általános derült­séget keltve. — Dehogy. Az egy ször­nyű fazon volt. Nem tudta az anyagot, ráadásul dado­gott is. Elhatároztuk, hogy zavarba hozzuk. Nézni kezd­tük a cipőjét. Erre elpirult, aztán ő is nézte. Nem tudta, mi érdekeset találunk rajta. — Mindenkivel ilyen „ke­gyetlenek" vagytok? — Nem — folytatja egy szemüveges lány. — Van­nak nagyon aranyos kis tanárok, olyanok, akiknek még a legrosszabb tanulók is lelkiismeretesen felkészül­nek az óráikra, hogy jelent­kezhessenek. Ugye, az jó pont neki is, ha mi sokat tudunk. ★ A folyosón újra felvillan a fekete szempár. Most már nyugalmat sugall. A kis ta­nár néni mosolyog. — Hogyan sikerült az első óra? — Jól. Igaz, hogy kifutot­tam az időből. A következő órán visszatérek a mai anyag befejező részére. — Milyenek voltak a gye­rekek? — Rendesek. Bár volt, aki egész órán egy Sandokan- képpel játszott. A zsebébe nyúl. — Ezzel ni! Elvettem tőle. Jól tettem? — Jól! Elmennék, de látom, hogy akar még valamit mondani. — Különben csak nekem volt olyan szokatlan ez a szerep. Nekik természetes volt, hogy én állok a kated­rán. Megszokták, hogy a ta­nár néni mindig más ... Szabó Péter Dr. Nagy Endre méltó utódja néhai világutazó va­dászainknak, Kittenberger Kálmánnak, Széchenyi Zsig- mondnak és Molnár Gábor­nak. A hatvanas évek ele­jén már, mint ismert ter­mészettudós kapcsolódott be a függetlenné vált Tanzánia tervszerű vadgazdálkodásá­nak a kialakításába is, to­vább öregbítvén hazánk hí­rét, nevét. Nem a törzsi tamtam-do­bok adták hírül, hogy a Ke- let-Afrikában élő hazánk­fia több évtized alatt ösz- szegyűjtött trófeagyűjtemé­nyét a magyar államra kí­vánja hagyni, hanem hiva­talos személy, Nyíri Iván, aki szintén állami kiküldöttként tartózkodik Tanzániában, ö kereste fel az idős vadászt a Kilimandzsáró lábánál épült tanyáján és élménye­it, „Vadászház a Meru tö­vében” című cikkében, me­lyet lapunk február 23-i száma közölt, megosztotta ol­vasóinkkal is. Üzenet a Meru- vadrezervátumból Berényi József, a gyön­gyösi Mátra Múzeum igaz­gatója érdeklődésünkre el­mondta, hogy igencsak meg­lepődött, amikor a páratlan hagyaték esetleges keszt­helyi elhelyezéséről olvasott. A híres vadász ugyanis több ízben, először az 1971., évi budapesti vadászai világki­állítás alkalmával az éter hullámain keresztül üzent haza, hogy gyűjteményét a mátraalji város múzeumá­nak kívánja adományozni. Ezt az ígéretet pedig 1983- ban immár személyesen is megerősítette. Levél a „béke városából" Az újságcikk megjelené­sével egyidőben dr. Varjú Vilmosnak, Eger város Ta­nácsa elnökének a távoli földrész fővárosából, Dar és Salamból — a béke hajlé­kából — levelet kézbesített a postás. Nyíri Iván, lé­vén maga is Heves megyei, Eger vezetőinek támogatá­sát kerte azért, hogy a rit­ka és becses ajándéknak mielőbb megfelelő elhelye­zést találjon. A városi" ta­nácselnök a megye vezetői­hez fordult, gondolván, hogy az értékes hagyaték jelen­tősége meghaladhatja a he­lyi lehetőségeket. Más azon­ban nem történt azóta. Azaz, hogy mégis. Érdek­lődésünkre a Művelődési Mi­nisztérium közgyűjteményi főosztálya azt válaszolta, hogy minden előzetes meg­állapodás ellenére igen való­színű, hogy a trófeák tény­leg Keszthelyre kerülnek. Viszont erről biztosat még a Zala megyei város sem tud. Az itteniek úgy tájé­koztatták lapunkat, hogy a gyűjtemény végleges elhe­lyezéséről még ez idáig nem született döntés! A jog jubiláló városunkat illetné Érthetetlen, hogyan ku- szálódhattak össze ennyire a „vadon ösvényei”. Félő, hogy a „sok” bába közt” elvész a gyerek — esetünkben a ne­vető harmadik kaparinthat­ja meg a zsákmányt! Ko­rábban szóba sem jött a nyugat-dunántúli város, de lehetséges, hogy a távol élő idős vadász unta el a hosz- szú várakozást? Hiszen fel­ajánlása óta csaknem más­fél évtized telt el tétle­nül. .. A legendás vadász min­den bizonnyal szeretné biz­tos helyen tudni élete mun­káját — kincseit, s mi he­veseik — lehetséges —, hogy kissé későn reagáltunk. Pedig a Mátra Múzeum egy­kori igazgatóját, dr. Nagy Gyulát baráti szálak fűz­ték a merui vadrezervátum tudós felügyelőjéhez. Egy biztos: a gyöngyösi intéz­mény jellegéhez jobban il­lik az afrikai állatgyűjte­mény, s az ottani elhelye­zést támogatja a Heves me­gyei Múzeumok Igazgatósá­ga. A 650 éves jubileumára készülődő város már októ­berben a múzeumi hónap rendezvényei során bemutat­ná az egzotikus földrészál­lat- és élővilágát, ha a bujdosó örökség újonnan megnyílt részlegükben, a Wiltner-házban nyerhetne el­helyezést. Soós Tamás. Onleoni százados nem kí­sérli meg a lehetetlent, ak­kor ma nem ünnepelhet­nénk, uraim. — Tényleg, jöjjön csak elő Orleoni — szóltak többen a századosnak. „ <3 szerényen előbbre lé­pett. XV/15. Az, államtanács fogadóter­miéhen Doriamt körülvették a tanács tagjai és természete­sen a válságstáb résztvevői. Meghívták ez alkalommal Sisley professzort is. — Hogy aludt? — kérdez­te tőle mosolyogva Donovan. — Köszönöm, jól, ha most nem is olyan mélyen — ne­vetett a tudós. — De mi is van ezzel az alvással? —- kérdezte a kül- biztonsági tanácsos. — Ezt még nem látom világo­san, uraim? — Majd Lacombe űrbioló­gus úr megmagyarázza — mondta Dorian. — Az ő öt­lete volt. — Ne legyen álszerény — válaszolt az űrbiológus. — Az öné volt, nekem csak meg kellett találnom hozzá... — Nos, elég a szerényke- désiből. mondják el. hogyan is történt.,. — szólt a gaz­dasági tanácsos. — Dorian ezredes úrnak jutott eszébe, hogy valahogy el kellene kábítani az MZ lakóit — mondta Lacombe. — Csakhogy gázt és más egyéb vegyszert nem alkal­mazhattunk, mert azt észre­vették volna. Másrészt olyan valamit kellett találnunk, amiről Sisley professzor sem tud. Nem léphetett be ugyanis egy gázfegyverrel, vagy valami hasonlóval. Ép­pen ezért, amikor Dorian ezredes megkért, hogy gon­dolkozzam. akkor eszembe jutott egy ' baktériumtörzs. Ez fantasztikusan gyorsan szaiporodik — nemcsak föl­di, hanem űrkörülmények közepette is, — és Olyasfaj­ta kábító hatást vált ki, mint az álomkór legyengí­tett vírusa. Abban az oldat­ban ez a baktérium tenyé­szet volt elhelyezve, amit Ivano főhadnagy a profesz- szor ruhájára öntött. — Ö tehát tudott erről? — Mindössze annyit, hogy a megkapott folyadékot min­den körülmények között Sisley ruhájára kell boríta­ni. — Csakhogy a terv majd­nem köddé foszlott — szólt köZbe Dorian —v amikor a Novus hajtóműve fölmondta a szolgálatot. Ha — Más is megtette volna — mondta. — De hát a lényeg az, hogy ön cselekedte és nem más — mondta a belbizton­sági tanácsos. — És visszatérve az előző témához — szólt a gazdasá­gi tanácsos —, hogyan lehe­tett az, hogy a baktérium nem hatott úgy Bergerre, mint a többiekre. — Valószínűleg azért — mondta dr. Dickson —. mert áteshetett már vala­miféle hasonló fertőzésen. Ilyen esetben a szervezet bizonyos immunitásra tesz szert, és nem reagál rá olyan erőteljesen, mint a többiekére. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és belépett rajta az elnök. — Köszönöm önöknek, uraim. Sokat tettek a haza érdekében, de sokat tettek az emberiség jövője szem­pontjából is. Hiszen az Ep­szilon hosszú évtizedekre megoldhatja az energiagon­dokat. Nincs értelme elkap­tatott szavakat használni, hát még egyszer köszönöm. És örülök, hogy nem kellett magában csalódni, Dorian. Kitüntetést nyújtott át a válságstáb vezetőjének, tag­jainak, Scottnak, Orleoni- nák, Sisley professzornak és az akcióban részt vett űrha­jósoknak, majd visszavo­nult. — Remélem. Dorian, hogy egyhamar nem találkozunk — mondta Donovan. — Mármint ilyen esetben. És javaslom, hogy emeljük a poharat az ezredesre. — Én is javaslom — mondta Jacobson külön­megbízott. — És ne hara­gudjon, hogy nem bíztam magában. — Az volt a baj, uram, hogy néha a saját hitem is megingott magamban — nevetett Dorian. — És ilyenkor magának adtam igazat. — Belátom, hogy hibáz­tam — mondta Jacobson. Később Dorian Scott mel­lé került. — Gratulálok, őrnagy. — Én is önnek, ezredes. — Mondja, hogyan jutott eszébe hatástalanítani a robbanószerkezetet? Hiszen úgy tudja, hogy hatástala­nítva van. — Ezredes úr. ön is jól tudja, ilyen esetekben nem hinni, vagy tudni kell va­lamit, hanem meg is kell győződni arról, hogy mi van. És ezt tettem én is. — Mindenesetre — gondo­lom, — Berger alaposan meglepődhetett. — Ezt nem tagadom — nevette el magát Scott. — Azt hitte, hogy repülünk mindannyian. De szeren­csénkre nem így történt. (Vége) „Sokan egzisztenciális kér­dést csinálnak abból, hogy idejárassák gyerekeiket” — mondja Vajda József igaz­gató

Next

/
Thumbnails
Contents