Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 14., szerda 3. Drága, de muszáj — Olaj után mozdonykazán, meg a búbos kemence — Zöldségfélék és az árak Mi újság a fóliák alatt Nanüiemben készülnek a sátrak. Szaporán halad a gyepkocka-lerakás, ezekbe tűzdelik majd be a szaporítóládákban előnevelt palántákat. Jártál-e már gutaütés, szívinfarktus közelében? Káromkodtál-e magadban vagy félhangosan, kedves olvasó, aki évek hosszú láncolatán át tanulod s gyakorolod a türelmet, az önuralmat, különös tekintettel a jövedelmed és az árak arányára? Piacokon, zöldségesstandoknál a paprika, a paradicsomárak láttán-hallatán nem jött rád még sohasem hisztérikus nevetés ilyenkor, vitaminszegény tavasz idején ... ? Ne is tagadd: szinte biztos, hogy igen. Bevásárlásaid alkalmával környékezett már infarktus, felélted önfegyelmed utolsó tartalékait, vagy csak egyszerűen elfogott a röhögés. ★ — A „bűnöst” keressük — térünk azonnal témánk lényegére, amint megérkeztünk megyénk egyik igen jelentős zöldségtermelő gazdaságához, a Szabadság Tsz-hez. — Akkor itt nem jó helyen járnak — érti el mindjárt a szót Soltész László elnök. Azután, — hogy a drága idő se teljen sokáig kihasználatlanul — közösen a zöldségtermelési főágazat fiatal vezetőjével, Mészáros Józseffel vázolják a helyzetet. — Induljunk ki abból — kezdik —, hogy az árak alakulásában a keresletnek és a kínálatnak, továbbá az önköltségeknek milyen fontos szerepük van. A mi dolgunk, termelőké, a kínálat biztosítása, és saját érdekünkben is arra kell törekednünk, hogy az előállítási költségek minél alacsonyabbak legyenek. Egyelőre erről ennyit. Most pedig pillantsunk be együtt a fóliák alá. Egyelőre természetesen csak képletes ez a bepillantás. Az elnök és az ágazatvezető az irodában ad tájékoztatót arról, hogy ösz- szesen tíz sátoralja paprikájuk lesz. Ebből a tízből, hét sátor — kedvelt pallagi fajta — kizárólag a háztáji gazdaságok számára állít elő alapanyagot a paprikatermesztéshez, a további három sátor alatt tölteni való paprikához nevelnek palántát. Kedvelt, korszerű fajták ezek, mint a „fehér- őzön” szuper és nem szuper kivitelben, azután Álba Regia és Táltos —, hogy csak a legfontosabb fantázianeveket említsük. — Termelési struktúránkban — hangzik a további felvilágosítás — 22 sátrat alkalmazunk. Egy-egy sátor alapterülete 1500 négyzet- méter, és ebből 1300 négyzetméter a hasznos felület. Az árakról egyelőre még nem beszélünk. Felváltva magyarázzák, hogy a saját részre történő zöldségpalán- ta-előállítás számukra a fóliatelep lényege — paprikáról, paradicsomról, dinnyéről és káposztáról van szó —, valamint az utóhasznosítást jelentő hideghajtatás, szintén ezekre a zöldségekre. Erről — egy hektár felületen — 300 ezer forint bevételt várnak. Igény esetén az erdőtelki tsz, bérben is vállal palántanevelést —- most például a Füzesabonyi Állami Gazdaságnak nevelnek 5 hektár dohányt —, s a fentieken túl a lakosság számára évente 500 ezer szál palántát értékesítenek, szálanként 30 filléres áron. — Akarva, nem akarva: ismét az áraknál vagyunk ... — Sajnos, ezeket semmiképpen sem kerülhetjük meg — hangzik a válasz. — Nos, a fólia lényege ugye az, hogy egyenletes, jó meleget biztosítson a palánták fejlődéséhez. Ami minket illet, tavaly — 9,30-as áron — 39 ezer liter fűtőolajat használtunk fel! Aligha kell megmagyarázni: ilyen árak mellett, már nem gazdaságos a hajtatás. — A zöldségre viszont szükség van — termeléséről egyszerűen nem lehet lemondani. — Ezt mi is nagyon jól tudjuk, akik termeljük, és nincs is arról szó, hogy abbahagynánk. A megoldáson viszont annál inkább gondolkoznunk kell, mert a rendelet értelmében 1985-ig mindenütt ki kell váltani az olajfűtést. Ez számunkra annak ellenére sürgető, hogy mi ehhez kaptunk még hat hónap halasztást. Az elképzelésünk mindenesetre már megvan: kiselejtezett 424-es mozdonykazánt fogunk alkalmazni, energiaernyővel kombinálva. A kazán bizonyára mindenki számára ismerős, az „energiaernyő” úgy jön létre, hogy a sátor belső felületére éjszakára fekete fóliát borítanak, amelyet re- dőnyszerűen szerelnek fel. Ez az eljárás 90 százalékkal csökkenti a hőeltávozást. Nagy előnye még, hogy az úgynevezett „kelési gaz” sötétben hamar előjön, így pedig a gyomirtás nagyobb hatásfokkal végezhető. (Csupán az érdekesség kedvéért hadd jegyezzük meg: üvegházaikban ma is búbos kemence adja a megbízható meleget — darabka anakronizmus a korszerű zöldségfélék között, amelyek ládákban, rekeszekben sorakoznak, s kellemes zöldiük a sivár tél után jóleső látványt ad a szemnek.). A telepen igyekszünk alaposan szétnézni. Megtudjuk, hogy 22 férfi és 74 nő dolgozik itt — és egy nagyon ügyes kis traktor, ami a fólia alatt, szinte mindent tud. Egy másik minigép, bizonyos T 25-ös típusú, amelyet speciális, keskeny sortávú művelésre lehet használni, most mutatkozik be. Ide tartozik még — mint Soltész László megjegyzi —, hogy a fólia alatti vetést eddig kézzel végezték, most egy speciális meghajtású, mechanikus gépet vettek. Ennek beállításával százezer forint munkabér-megtakarítást érnek el. Ez persze, még nem minden. Erdőtelken, ahol a fólia alatti palántázás, elsősorban a szabadföldi zöldségtermelést biztosítja, nagyon jó terméseredményeket kellene elérni ahhoz, hogy például a búzához vagy a kukoricához viszonyítva is kellő jövedelmet hozzon. Ez pedig paprikából — intenzív fajtából — 200 mázsa hektáronkénti termés lenne! A tavalyi eredmény: 152 mázsát hozott egy hektár, valamivel többet az akkor tervezettnél. — Nálunk — mondják búcsúzóul — a sok kézi munkaerő-szükséglet miatt nagyon magasak a zöldség- termelés költségei, konkrétan, a mi szövetkezetünknél, 120 ezer forint hektáronként. A felvásárlási árak közel sem követik ezt... A piaci árak viszont annál inkább. És ez sajnos akkor is tény marad, ha a fóliák alá, a palántanevelés hazájába bepillantva megértjük: nekik, a termelőknek sem könnyű. Az infarktus, a káromkodhatnék nem ritkán őket is megkörnyékezi, ami — igaz — be- vásárlókörútjainkon esetleg csak csekélyke vigasz. B. Kun Tibor Paradicsompalánta tűzdelése a hollandi ágyban: gyorsan helyére illesztik az ablakot: el ne illanjon a meleg. (Fotó: Perl Márton) Tartalmas élet, nyugdíjasán Simon Antal hosszú időt töltött az ÉMASZ területi igazgatói székében — izgalmas korszak nagy vállalkozásainak egész során osztozott. több más mellett a faluvillamosítás igazán férfimunkát követelő feladataiból részelt —. de nyugdíj-ba vonulása után. immár lassan II esztendővel sem kelti fáradt ember benyomását. Pedig idős fejjel sem pihent, úgyszólván megszakítás nélkül dolgozik mindmáig. Aki csak ismeri Egerben, amolyan nyüzsgő-mozgó városbelinek látja. Tevékeny szereplője a közéletnek, a megyeszékhely legkülönbözőbb helyein lehet vele nap mint nap találkozni. Hivatalos elfoglaltsága ugyan a megyei párt bizottsághoz köti, de régi megszokásból, már-már kötelességének. becsületbeli ügyének érzett dolga miatt sokat időzik a városi apparátus egyik munkacsoportjában is. Még „aktív” korában kapta a megtisztelő megbízást ez utóbbi helyen, s a legtermészetesebbnek tartotta, hogy folytassa később" is. Akikkel valamikor kezdte, sajnos már kidőltek mel'lőlle. Talán — mint vallja — régi elvtársainak emlékei is kötelezik a további helytállásra. Valahogy az az érzése, hogy helyettük is kell dolgoznia egy keveset. S azzal, amit tesz, amazokat is megóvja a feledéstől. — Rendkívüli módon táplálja a kedvemet, hogy fontos és érdekes témákkal foglalkozom, nyugdíjasán is „bejáratos” lehetek úgyszólván a városi, a körzeti pártélet majd minden területére — magyarázza elégedetten. — S hasonlóan lelkesít más területre szólító pártmegbízatásom is. Nyugdíjasokból álló alapszervezetemben attól kezdve tevékenykedem, mióta nekem is postás hordja a havi járadóságomat, s a kis népfront-bizottságot csaknem kezdettől vezetem elnökhelyettesként, megbízott, majd választott titkárként. Tisztségemben társaimmal együtt iparkodtam jó kapcsolatokat teremteni a lakossággal és az itt dolgozó üzemekkel, intézményekkel. Az együttműködést eredményesnek találom és sikeresnek ítélik mások is, hiszen például a környezetgyarapítási, szépítési versenyben a második helyig eljutottunk. Igyekezetünkkel tartalmasabbak, emlékezetesebbek, politikai ünnepeink, s természetesen derűsebbek hétköznapjaink is. A jó közhangulatot szolgálja, hogy minden jogos probléma, gond megoldásában próbálunk segíteni, egy-egy fontosabb témában fórumot hívunk egybe, ahol a város felelős vezetői adnak választ a kérdésekre. Lelkesen beszél a virágdíszes Kodály és Tittel Pál utcákról, a Kertész, Makiári utak vagy az Újsor „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblácskákkal büszkélkedő portáiról. S nem titkolja: egyszer szeretnének már elsők is lenni abban a versenyben! , — Mostanában leginkább a körzeti népfrontnapokra készülünk — folytatja neki. tüzesedve. — Mint ismeretes: annak idején a lajos- városiak vállalkoztak az úttörő kezdeményezésre, aztán pedig a csebokszáriak folytatták a sikeres rendezvénysorozatot. Az idén, a szomszédos területtel, a 9- essel közösen vállalkozunk erre kulturális és sportműsorokkal, politikai megmozdulásokkal. Májusra tervezzük, a mintegy kéthetes programot, s reméljük, hogy nem marad el az eddigiektől. Nyugdíjasnak már ennyi is sok. Simon Antal azonban mosolyogva említi, hogy azért régi munkahelyére, az ÉMÁSZ-hoz is csak be-be- jár. Körül-körülnéz, érdeklődik, s amit a legjelentősebbnek ítél, azt megírja a vállalati újságba is. Hosszú ideje levelezője, tudósítója a Miskolcon készülő lapnak s mindig izgalommal várja, hogy megjelenjen. Egyrészt, hogy cikkeit viszontlássa, munkájáról véleményt halljon az olvasóktól, másrészt pedig, hogy a „nagy családról”, az egykori kollektíváról többet is megtudjon. Mert mindenre kíváncsi, ami ott ma is történik, eszébe sincs, hogy elszakadjon azoktól, akik között annyi évig dolgozott. Ha pedig jönnek az új tanácsválasztások — hát ezeknél is segít, mint eddig már oly sokszor. Legalábbis ha hívják, kérik. S közben — mivel azért magánélete is van — háza körül a kis kertjében tesz-vesz. Tavasztól őszig, amikor csak akad valamilyen munka. — Nem is bírnám másképp — mondja őszintén a 72. életévét taposó ember. — A tétlenség biztosan rég’ megölt volna. Biztos, hogy a cselekvés, a lobogás tartja bennem az erőt, a hitet, s feledteti magas koromat ... Cy. Gy. Mészáros József: — Féltve vigyázunk minden szálat. Nálunk így történik pillanatnyilag az üveg alatti paprikahajtatás — mutatja meg Soltész László — hulladékkal, vágadékkal fűtött kemence adja a meleget.
