Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 11., szombat S. központi kérdése volt a tanácskozásnak : — Jó,megnyílt az új üzlet! — mondta Antal Péter. — De én úgy látom, hogy ebből megvan az „A”, megvan a „B”; viszont hiányzik a „C” ... Időt, pénzt rabol el az embertől, hogy műtrágyáért, növényvédő szerért, egy szegért, egy csavarért, alkatrészért Egerbe, Füzesabonyba vagy Kápolnára kell utaznunk. Lám, vendéglő épül, bővül, pedig van itt éppen elég beteg ember, szomorú asszony. Ehelyett inkább egy műszaki kisbolt kellett volna. ■. Nagy egyetértés fogadta a véleményét, amelyhez még sokan fűzték hozzá a sajátjukat. Ki hevesebben, ki csendesebben, de valameny- nyien egy célért: a falu lakosságának jobb ellátásáért. így szólt a későbbiekben Román István, Kocsmár István, Ozsváth Sándor, Pupor- ka Ferencné, Linter István, Suha József. Szavaikból csak két idézet: — A tanácsnak nem kell szégyenkeznie, mert sokat tett a faluért. Igaz, a lakosságot is köszönet illeti, mert erejéhez mérten támogatta a falu vezetőségét a közös tervek megvalósításában... (Tavaly 500 forint értékű társadalmi munkát végzett egy lakos, továbbá 60 ezer forintos önkéntes hozzájárulással támogatták a tanácsot a falubeliek.) — Örömmel vettük tudomásul, hogy az új utca Gárdonyi Géza nevét kapta, folytatásaként a Magyari Károly utcának. így méltóképp emlékeztünk meg a két barát kapcsolatáról... (A kerecsendi tanító, Magyari Károly iskolatársa és örök barátja volt egykoron Eger nagy írójának.) ★ Nagyon elszaladt az idő ezen az estén. A tanács elnökének, s vb-titkárának — Szucsik Istvánnénak —, valamint az egri áfész vezetőjének — Harmati Lászlónak — csak röpke válaszokra tellett. ígéretet tettek azonban,, hogy aki ezúttal nem kapott teljes és kielégítő választ, annak a későbbiekben adnak majd megfelelő tájékoztatást, magyarázatot a felvetésére. Az idei tervekről azonban részletesen szóltak valamennyien. Ezek közül csak a legfontosabb kívánkozik ide: — Égető az iskolagondunk — mondta Gémes László. — A lehetőségünk szerint szeretnénk 1985. szeptember 1-re átadni az új 4 tantermet, s a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket. Most ehhez a tervünkhöz, ennek az elképzelésünknek a megvalósításához kérjük az önök és valamennyi kerecsendi segítségét, hozzájárulását, társadalmi munkáját... ★ A helyeslő bólogatás, a folyosón, az udvaron el-elejtett vélemények arra utalnak, hogy a tanács ezúttal sem marad segítség nélkül. Azért a faluért, ahol jól érzi magát a legidősebb, a 94 éves Jékli Jánosné éppúgy, mint a legutóbb született Balogh Szabina — nos, azért a faluért összefogni: tisztesség dolga ... Szilvás István — Jó estét kívánok ... ! — emelkedett fel a két összenyitott tanterem egyik végébe állított asztal mellől Fecz Sándor, a község népfrontelnöke. Ügy köszönt rá az emberekre, olyan természetes hangsúllyal, hogy nem is falugyűlésen érezte magát a krónikás, hanem inkább ,,szűk” családi megbeszélésen. — Vagy százötvenen-száznyolcvanán lehetnek — súgta a szomszédom, aki a Dankó Pista ifjúsági klub vezetője, s mint mondta: ő is mozgóKomán Istvánná: „Gond van az üzleti nyitva tartással...” sította a fiatalokat a tanács és a lakosság párbeszédére. A teremben sokan voltak, a falu ezernyolcszáz lakójához viszonyítva — talán kevesen! Akik viszont eljöttek, zömében nem állták meg szó nélkül... ★ A tanácselnök, Gémes László vaskos beszámolót húzott elő a zsebéből, volt az vagy tizennégy gépelt oldal. Ki hallgatja ezt végig türelemmel, figyelemmel? — kajánkodott bennem a gondolat. Ám, ahogyan telt az idő, sorjáztak a beszámolóban a helyi eredmények, gondok és problémák, úgy győzött meg a sok-sok figyelő szempár: itt minden szóra, mondatra, bekezdésre nagyon is odafigyelnek, hiszen közvetve vagy közvetlenül róluk, az Eger szomszédságában fekvő kis település mindennapjairól íródtak azok a tényeket és érCsanálosi Antal: „Hányszor ültettem fát....” (Fotó: Szántó György) Fóder Károly: „Méltán kapta az új utca Gárdonyi nevét...” veket felsorakoztató gépeli sorok. Az első hétfők egyikén, 1984-ben. ★ — ... a tanács a falugyűlésen tájékoztatja Kerecsend és Demjén lakosságát, illetőleg véleményét kéri a községek lakosságát érintő fontos kérdésekről. Konkrétan megfogalmazva a vízről, villanyról, útról, társadalmi munkáról stb... — kezdte a tanácselnök. És sorolta tovább: Demjén után Kere- csenden is modem, jól felszerelt épületbe költözött az egészségügyi szolgálat; új orvosi lakás épült; a társközségben — Demjénben — befejeződött az ivóvízhálózat megépítése; a Gárdonyi utcában kialakítottak 78 közművesített építési telket; rendszeressé vált az intézményes szemétszállítás; a hideg napokra elkészült két község iskoláinak, óvodáinak új fűtési rendszere; az esztendő végén örömmel vette át a kerecsendi lakosság az új ABC-kisáruházat. S ami a társadalmi munkát illeti: sokat tett a környezetért, a településért a demjéni KISZ- szervezet, a Vörös Csillag Tsz szocialista asszonybrigádja, az Aranykalász Tsz több szocialista brigádja, a Finommechanikai Vállalat helyi üzeme, a Dankó Pista ifjúsági klub közössége, s a lakosság jelentős része. ★ Kerecsend mégis vesztett a vonzásából. — Amikor úgy 26—27 évvel ezelőtt Budapestről Kerecsendre érkeztem — idézte felszólalásában Marczis Lajos kanonok, helybéli lelkész —, azt mondta a buszvezető: „Ez az ország legszebb virágos faluja ...!” Jó lenne, ha ez a mondás ma is érvényben lejine... Való igaz, a több oklevél, elismerés újabb faluszépítési tettekre buzdíthatná a kere- csendieket, hiszen településük — minit ahogy az előbbi felszólaló fogalmazott — „kirakatban” van*, az átmenő forgalom középpontjában. A szép környezet, az ápolt utcák sora, a díszsövények futószalagja még kedveltebbé tenné az így is gyarapodó községet, amely sok díszét, zöldellő értékét veszítette el a 25-ös út építésekor. De mindent lehet pótolni — hangsúlyozták a helybeliek. Hogy egy esztendő alatt mennyi mondandójuk összegyűlik az embereknek, arra példa a kerecsendi, hosszúra nyúlt hétfő este is. Csaknem húszán kértek szót a tanács- elnöki beszámoló után. Igaz, volt a hozzászólók között egy-két magánügyben panaszkodó is, a többség azonban a közért, a faluért, a jövőért emelte fel a szavát. Semperger Antalné például megfelelő világítást és zebrát sürgetett az iskola elé, Hágen Józsefné a Jókai utcabeli árokrendezést kérte számon a falu vezetőitől. Csanálosi Antal egyebek között a szemétszállítással és a kereskedelmi ellátás hiányosságaival foglalkozott, hasonló témában kért szót Mélypataki Jánosné: „Több mirelit, olcsó áru kellene ...” Mélypataki Jánosné is. Póder Károly a mezőőri szolgálat fokozását kérte a tanácstól, Román Istvánná az üzleti nyitva tartás ügyében apellált. A kereskedelmi ellátás Hosszú hétfő este Falugyűlés Kerecsenden Avagy: mi foglalkoztatja egy falu ezernyolcszáz lakóját A hét végi brigád Több áldozat, de több forint Fél éve született. Anyja neve Nagy Lajosné, az apjáé Dávid Mihály. Hatvanban, a Tabán utcán található, és a Házi-, Kézmű-, Bőripari Szövetkezet komplez szakcsoportjaként tisztelik. Voltaképpen a szükség, illetve a kölcsönös érdek segítette a világra ... — Múlt év augusztusában történt, hogy elnökünk,Hegedűs Ferencné, lejött hozzánk a tmk-műhelybe. Baj van, nem tudunk eleget tenni a piaci követelményeknek, túlóra kellene. Inkább akkor szakcsoport, amelyik hétvégeken is dolgozik, mondtam én. És hamar sikerült néhány embert magam mellé állítani — emlékezik a „születésnapra” Dávid Mihály. — A papucsrészlegnél Kerekes Bélával, Pongrácz Pistával, Danyi Jánossal létre is hívtuk a különleges brigádot, amely elsőként négyezer pár klumpát produkált szombat-vasárnaponként. Létszámunk mostanra negyven fölé emelkedett, érdekelt benne minden üzemág, arról nem beszélve, hogy esztendő végére túlteljesítette tervét a szövetkezet. A vezetőség felel Az imént kölcsönös érdeket említettünk. Ennek a lényegét Sisa Tibor így fogalmazta meg: — Vegyük példának azt az ötszáz konfirmáló ruhát, amelyet a nyugatnémet Ho- he-cégnek a múlt héten szállítottunk. Mint minden eddigi „melónál”, szerződésben vállaltuk, hogy hétvégeken, tizenkét órás műszakok árán is, határidőre végzünk vele. Jövedelemtöbbletünk általában 50—60 forintos órabérnek felel meg, ami egy-egy hónap alatt tisztességes summára nő. Nekünk a dolog ezért volt érdekes! A cégnek pedig az exportterv teljesítése miatt. Meg az sem közömbös, hogy amit ilyenkor javunkra elszámolnak, az nem érinti a bértömeget... Egyébként mostmár igen szervezettek vagyunk. A szakcsoportért, az alapítólevélbe foglaltakért egy öt tagú vezetőség felel. Ennek a döntési joga a munkavállalás, a bérfelosztás is! Bár ez olykor feszültséggel jár. Mármint az egyenlő részesedés. Akadnak ugyanis, akiknek az órája letelik, de kevés a látszatja. Továbbá aki egy ruhát teljesen elkészít, semmivel sem kap többet, mint aki csak a részletekben segít. Ha ezen lehetne módosítani ! Kirakat előtt De vajon miként viseli e túlmunkák terhét a családi környezet? Hiszen hétről hétre állandóan távol lenni az otthontól nem szívderítő. — Kétségtelen, hogy a szálmagában élő úgy gazdálkodik napjaival, az életével, amiként akar. Mi, asszonyok, viszont már több felelőséggel tartozunk gyerekeinkért, férjeinkért, otthonunk rendjéért — mondja aggályunkra Nagy Lajosné. — Az én férjem is megjegyezte: ha sokáig ezt csinálom, fogja magát, felköltözik valami szállóba. Egy dologról azonban megfeledkezik. Amíg korábban háromszor elsétáltunk egy kirakat előtt, mérlegelve, megvegyük-e, amin megakadt a szemünk, addig most az első forduló után betérünk a ibolta. Persze, nem azt akarom mondani, hogy vég nélkül csinálja az ember. Mert belerokkanhat a pénz hajszolásába. És egyáltalán kiesik a világból. A középút- nál kell maradni. A több és több közepette mindig legyen idő magunkra, családunkra. Igazságos honorációt Utaltunk már a szakcsoport összetettségére: a negySisa Tibor a Diamant kötőgép mellett ven tag többféle szakmájú. A célfeladatok viszont mindig egyetlen sajátos portékára, munkadarabra vonatkoznak. Hogy megy ez akkor? — Na, igen, a kívülálló, aki csoportunkról hall, nem ismeri a mi belső életíln- ket. Azoknak az óráknak, a napoknak a rendjét, amelyeket munkaidőn túl az üzemben töltünk — jegyzi meg a tmk-ás Dávid Mihály, aki mellesleg az elnöki tisztet is betölti. — Ügy van az, hogy mindenki tanul a másiktól. A cipész a kötőtől, a villanyszerelő a szabásztól. És fordítva! Kezdetben például akadt köztünk olyan, aki azt sem tudta, hogyan kell a fonalat befűzni, és két-három hét múltán kötött. Persze, nem könnyű dolog ez. De mostmár mindannyian tudjuk, érezzük, megérte a fáradságot, a tanulásra töltött időt. Azon pedig valóban gondolkoznunk kell, hogy megtaláljuk a szombat-vasárnapi többletmunka valós, igazságos honorálásának a módját. Ám e kérdésben a szakcsoport vezetőségének a tagsággal együttesen szabad csak döntenie! Moldvay Győző A tanácselnöki beszámoló Asszonyok is vállalják a hét végi plusz munkát, mint például: Kollár Miklósné (Fotó: Szabó Sándor)
