Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 11., szombat Születésnap ürügyén Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet... Műszakkezdés előtt a Kiss Lajos brigád Huszonöt év az ember életében soknak nem mondható, mégis meghatározó. A gyermekből felnőtt lesz, aki elindul egy pályán. A későbbiekben már maga alakítja sorsát: élvezi az örömöket, megküzd a kudarcokkal, kitűz magának újabb feladatokat, majd időről időre megvonja élete szakaszainak mérlegét. Mi is afféle számvetésre ■ültünk össze. Többen, mert a dátum egy közösség születésnapját jelzi. A Finom- szerelvénygyár tmk-részle- gének Kiss Lajos nevét viselő brigádja ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Nehéz csokorba gyűjteni az eseményeket, mindenről beszámolni meg egyenesen képtelenség. Néhány dolgot felidézni érdemes talán. öten voltak, közülük négyen aktív sportolók. Kézenfekvő az akkori névválasztás: Sport brigád. Lehet, hogy a birkózás hozta őket össze. Ki tudja? Ma már nem is fontos... Lakatosok, akik a szakmájukat legalább annyira szeretik, mint a szőnyeget. Egyszerű emberek, akiket a sport erőssé nevelt, összekovácsolt. Aztán újak kerültek közéjük, s megváltozott nevük: előbb „Gépjavító”■.ra, majd Kiss Lajos brigádra. Ma tizenheten tagjai az egri születésű, Lenin-renddel kitüntetett kommunistáról elnevezett közösségnek. A régiek közül sokan elkerültek, kiből üzem-, vagy művezető, kiből párttitkár lett. Az ottmaradottak egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. De büszkék rá, hogy közöttük, a műhelyben szereztek diplomát. — Azt tartjuk, mindenkinek képeznie kell magát, újabb szakmai tudásra, politikai ismeretekre szert tenni — vélekedik Szarvas József. — Ezt a szemléletet akarjuk átadni a fiataloknak is, akik közénk kerülnek. Sokan szereztek technikusi oklevelet, tanultak különböző szaktanfolyamokon, így nemcsak a gyakorlati tudást. az elméleti felkészülést is figyelemmel kísérjük a nálunk dolgozó harmadik osztályos szakmunkástanulóknál. — Ezt saját példámmal igazolhatom — veszi át a szót Erdélyi Alfréd. — Nekem valamikor éppen Jóska volt a mesterem. Nemcsak a szakmai fogásokra nevelt, hanem a közösségi életre is. Amikor felszabadultam, egy évig — hogy is mondjam — próba brigádtag voltam. Bevontak a munkába, dolgoztam a kommunista műszakokon, részt vettem a rendezvényeken. Csak miután megismertek, fogadtak maguk közé. Valamikor az a szóbeszéd járta, akit a „kezükbe vesznek”, abból biztos lakatos és birkózó lesz. Nagy József ezüstérmet szerzett Európa- bajnokságon, Lakatos András többszörös magyar bajnok, a két Kun és Szarvas József ma is edzőként dolgozik. Liptai pedig asztali- teniszben ért el szép eredményeket. Faragó Józsefet, aki ifi létére junior magyar bajnokságot nyert, szintén ők fedezték fel. Nemcsak a sport és a szakma szereteté- re nevelték, ezen túl is adtak a Gyermekvárosban élő fiatalembernek: egy egész brigádra való családot. Ha már a patronálásnál tartunk, érdemes szólni az öregek napközi otthonáról, ahol mindig megjavítjuk az elromlott vízcsapot, felszereljük a polcot, meg ami munka adódik — meséli Farkas Ferenc. — Jó az együttműködésünk a városunkban élő Dohnál Tibor szobrász- és festőművésszel, aki gyakran dolgozik itt, a műhelyben. Már csak halványan él az emlékek között a tsz-szerve- zés, amikor Felsőtárkányban és Egerbaktán agitálták az embereket, a szüret vagy az aratás, ahol ott voltak, és csak fél mondattal említik, hogy részt vettek a romeltakarításban a tiszai árvíz után. Annál többet beszélnek a máról, a holnap tennivalóiról: — Nálunk nehezebb nagy eredményeket felmutatni például az anyagtakarékosságban — magyarázza Nagy János brigádvezető —, mert ebben a termelő területek tudnak többet hozni. Mi azt vállaljuk, hogy a meghibásodott gépeket határidőre javítjuk, s a munkánkra három hónapos garanciát adunk. Azokat a berendezéseket, melyek ez időn belül esetleg elromlanák, soron kívül vesszük. Igyekszünk az importból származó javító alkatrészeket hazaival helyettesíteni. legutóbb például egy svájci gép főorsóját pótoltuk saját anyaggal. A brigád tagjai rendszeresen részt vesznek az újítómozgalomban, o Kiváló újító kitüntetést is megkaptuk már. Az általunk kivitelezett állítható szerelőasztalt például megvette a Csepel Autógyár. Évente általában nyolc-tíz pályázatot adtunk be, ezeknek nyolcvan százalékát el is fogadták. Hárman — a brigád fiataljai kóziil (Fotó: Szántó Györgyi Szarvas József, az egyik alapítótag Negyedszázad egy brigád történetében annyit jelent, hogy a mozgalom bölcsőjét ringatták, az úttörők szerepét vállalták. Sokan, akik utánuk kezdtek, valaha tőlük tanulták, hogyan kell a hármas jelszó jegyében dolgozni, élni, tanulni. ök voltak az elsők, akik Eger városáért szervezett társadalmi munkákban részt vettek, akik a SZOT által hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaversenyhez csatlakoztak. Sokat tettek azért — ezért agitáltak másokat is —. hogy a gyermekvárosokban élő fiatalok sorsa szebb, könnyebb legyen. Munkájukat minden évben elismerték. Vállalatuk többszörös kiváló brigádja ők, s megkapták a városi pártbizottság és a KISZ KB Dicsérő Oklevelét. Vezetőjük tagja volt annak a Finnországban járt magyar delegációnak, mely hazánkat képviselte a testvéri országban. Büszkék kitüntetéseikre, a társadalom erkölcsi elismerésére. Azt vallják, ezek köteleznek. Akaraterőt, lendületet adnak az újabb vállalások tejesítéséhez. Fazekas Eszter Minden ötödik Nyugdíjasok üdültetése Egy út a leghosszabb járaton így látja a buszvezető Magyarországon minden ötödik állampolgár nyugdíjas, számuk elérte a 2,2 milliót. Közölök a nők vannak többségben (1 millió 300 ezer) már csak azért is, mert ők öt évvel korábban mehetnek nyugdíjba. Szállingózik a hó. Az egri helyijáratok Mezőgépnél lévő végállomásán hét buszvezető is üldögél a tenyérnyi melegedő helyiségben. A sor Adler Sándorra kerül. Felszáll járművére, kicseréli az útvonal jelölő 11-es számot 10-esre, hiszen nem Felnémetre, hanem a Fi- nomszerelvénygyárhoz indul. Meghív bennünket is, tekintsük meg, hogyan dolgozik ő. Ebben a délelőtti órában kevés a gépkocsi az utakon. Percnyi pontossággal haladunk a köd és a latyak ellenére. A stadion bejáratnál lévő megállóban egy idősebb férfinak alig marad ideje a leszállásra. Nem nyílik a hátsó ajtó. Bosz- szúsan integet a „pilótának”. A Vörösmarty úton már csak lépésben közlekedünk. A rövid szakaszon háromszor állít meg bennünket a közlekedési lámpa piros jele. A menetrend szerinti egy óra alatt azonban így is pontosan visszaérünk a végállomásra. — Amint látták is, nagyon sok bonyodalmat okoz, hogy nem jeleznek az utasok — panaszolja Adler Sándor. — Aztán reklamálnak, hogy nem nyitjuk ki az ajtót. De mi honnan tudjuk így, hogy valaki le akar szállni. Az is előfordult már, hogy nem vettem észre: még szállnak fel, s jeleztem, hogy indulunk. Sajnos, a visszapillantó tükörben csak a csuklós részig látunk. Persze, azért a legtöbb esetben minden zökkenők nélkül megy. Most, hogy kicserélték a jegyváltó automatákat jegykezelőkre, nincs annyi gondunk, mint régen. Ezt a berendezést nem kell javítgatni. Csak a vezetéssel foglalkozunk. (Fotó: Pesti Erzsébet) Beszélgetőpartnerünk 27 éve buszvezető a megyeszékhelyen, s tizenegy éve került helyijáratra. Azelőtt turistákat szállított a különjáratokon: „fél Európát” bejárta. — A városban nehezebb közlekedni, mint az országúton — mondja. — Itt nagyobb a forgalom, jobban kell figyelni. De az én koromban az ember már nem mehet el hetekre itthonról, mint annak idején. Háromnegyed millió kilométert vezetett balesetmentesen. Eddig egy koccanása volt: 22 éve hátulról beleszaladt egy autós a buszába. Szerencsére személyi sérülés nem történt. — Különösen a megállókban kell körültekintőnek lennünk a helyijáratokon. Sok gépkocsivezető nem teszi lehetővé, hogy kihajtsunk. Nem adják meg az elsőbbséget. Pedig nekik nem kell percnyi pontossággal haladniuk. Bennünket viszont várnak az újabb megállókban hóban, fagyban az utasok. S órájukra mutogatnak, ha késünk. — Reggelente háromnegyed négykor ébred. Fél ötkor már munkába kell állnia. — Ritkán nézem meg a tévében az esti filmet — mondja. — Nemcsak azért, mert előírták a kilenc óra kötelező pihenőt, hanem azért is, mert naponta tízszer, tizenkétszer fordulunk oda-vissza. Ma este például fél nyolcig leszek szolgálatban. Ezt fáradtan nem lehet csinálni. Egyébként a 10-es járatot szeretem a legjobban, hiszen azon az út egy jelentős részét lakott telpülésen kívül vezethetem. A vezénylő helyiségből szólnak, hogy újra Adler Sándor következik. A 12-es buszra kell ülnie. Búcsúzóul egy sztorit kérnénk tőle, de nem tud szolgálni csak olyannal, ami nem vele történt meg. — Egyszer egy ellenőr is elkísért — meséli. — Amikor az egyik bliccelő fiatalembertől kérte a személyi igazolványát az megpofozta a kollégámat. Több se kellett — URH-készülék is volt a fülkében —, hívtuk a rendőrséget. Majd hozzáteszi: — Bár egyre több az ideges ember, de az igazán agresszív az kevés. Szerencsére... Persze én is jó néhányszor bosz- szankodom, különösen a Vörösmarty úton, amikor szinte minden lépésben pirosat kapok. Igaz, hogy most nem lesz ilyen problémám, hiszen ez a járat nem arra megy. . . (homa) Természetesen mások a lehetőségei a tegnap és tegnapelőtt nyugdíjba kerülteknek és azoknak, akik jóval korábban, 15—20 éve hagyták abba a munkát. Mindenekelőtt egészségi állapotuk, anyagi helyzetük, életkoruk, családi helyzetük, valamint munkavállalási lehetőségeik mérlegelésével kapnak kisebb-na- gyobb támogatást, kedvezményeket. Főidényben is? A korábban létesített szakszervezeti tagságukat mintegy 600 ezren tartották meg, vagyis a szakszervezeti tagság 13 százaléka nyugdíjas. ök aktív társaikkal azonos jogokat élveznek, így többek között a kedvezményes üdülésből is részesedhetnek. A főidény családos beutalás kivételével valamennyi kedvezményes üdülésből is részesedhetnek. A vakáció alatti családos . üdülés mindössze öt csoportban szervezhető. Ilyenkor az igénylők száma mindág többszöröse a lehetőségeknek. Ezért írja elő a szakszervezeti tagság kedvezményes üdülési szabályzata, hogy a főidényben a nagyszülők — akár aktívak, akár nyugdíjasok — unokával nem pihenhetnek együtt. A főszezonon kívüli időszakban már elvihetik a nyugdíjasok a kis unokát. Minden hatodik vendég nyugdíjas Egyesek részéről újra és újra felmerül a kétely, hogy a nyugdíjasok SZOT-beuta- lása csak az üdülési szabályzatban rögzített lehetőség marad. Adatokkal igazolható, hogy a szakszervezeti alapszervezetek többségé az idősek üdülését is szívügynek tekinti. Az elmúlt évi üdülési statisztikát később összesítik, ezért most csak az 1982. évi tény- számok ismertetésére vállalkozhatunk. A SZOT-üdü- lők minden hatodik felnőtt vendége nyugdíjas. A Vasas szakszervezethez tartozó alapszervezetek például a felnőtt SZOT-beutalók egyötödét adták a nyugdíjasoknak. Ez nem véletlen, mivel a nagy vállalataik többsége önálló alapszervezetként kezeli a nyugdíjas bizottságokat. A vasasoktól alig maradt el a Textil- és Ruházatipari Szakszervezet. Mindkét szakmában a SZOT-üdülőjegyek 19—19 százalékát adták a nyugdíjasoknak. Ugyancsak pozitív a kép a közlekedési, a postás és a vasutas szak- szervezetnél is, valamennyinél az összes beutaló 18 százalékát kapták az idősek. Nemcsak a SZOT feladata Esetenként félreértés tapasztalható, hogy csak a vállalatuknál munkát vállaló nyugdíjasok üdülhetnek SZOT-beutalóval. Ez tévedés, valamennyi nyugdíjas szakszervezeti tag beutalható kedvezményes SZOT- vagy vállalati üdülőbe. Ugyanis a nyugdíjasok üdültetése nemcsak a SZOT feladata. Az időskorúak az összes kedvezményes beluta- lási lehetőség több mint kétharmadát jelentő vállalatok. hivatalok, intézmények által fenntartott üdülőkbe is eljuthatnak. A nyugdíjasoknak az üdülés nem csupán kikapcsolódás : szervezetük regenerálódását is segíti a kéthetes pihenés. A jövőben évente még több nyugdíjas üdülhetne. ha a meleg vizű fürdőhelyek mellett létesült valamennyi vállalati pihenőház — a SZOT-üdülők- höz hasonlóan — egész éven át üzemelne és néhány csoportban az időseket fogadná. Metszenek az almáskertekben Túl vannak a legjelentősebb tél végi munka, a metszés félidején a Szabolcs- Szatmár megyei almatermelők. A nagyüzemi télialma- ültetvények nagyobbik részén — tizenötezer hektáron — nyesték meg a fákat. Az időszerű tennivalót sok helyen összekötötték az újfehértói Gyümölcs- ' és Dísznövénytermesztő Kutató Intézet, valamint a „Nyírkert” és a „Szatmárkert” gyümölcstermesztési rendszer által közösen kidolgozott új metszési eljárás ismertetésével, helyszíni bemutatójával. E módszer lényege, hogy a termőágakat kevésbé vágják vissza, így a fa nagyobb te heltsége, bővebb hozama m att jobb exportképességű azaz 75 milliméter átmér jűnél kisebb — gyümölcs érlel majd. örvendetesen terjednek megyében a metszés hull dékának hasznosítására k dolgozott módszerek is.
