Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

NÉPÚJSÁG: — Mindenekelőtt nagyon köszönöm, hogy elfogad­ták lapunk meghívását. Ám egy kérésünk is van: ezúttal tegyék félre az üzletemberek hagyomá­nyos udvariasságát, mi az őszin­te, ha kell, kíméletlen vélemé­nyükre vagyunk kíváncsiak. Mi­előtt pedig belemélyednénk a beszélgetésbe, mintegy megala­pozásaként annak: önök mi­ként látják a nemzetközi turiz­mus utóbbi öt-hat évben bekö­vetkezett változásait? M. H. FOLEY (USA): — Rendkívüli módon megvál­toztak az elmúlt évek során az utazási szokások. - Kétség­kívül, főleg Európát illetően a viszonylag olcsóbb turista­utak lettek a népszerűek. Az eddiginél többen utaznak a szocialista országokba és ter­mészetesen a fejlődő világba is. Minket, amerikaiakat ez kevésbé érint: a dollár ér­téke épp az utóbbi években nőtt meg jelentősen, ezzel együtt növekedett az ame­rikaiak utazási kedve is. Hisz, szerte a világban jó áron váltották a dollárt, és pironkodva bár, de be kell vallani, számunkra az egész világ kicsit olcsóbb lett. A másik jelentős változás, ami viszont engem rendkívül el­keserít, hogy számos turiz­tegek azok, amelyek szoká­suk szerint szabadságukat a tengerpartokon töltik, s me­lyek azok, amelyeket való­ban el lehet csábítani az új, a szokatlan ígéretével. Mert hiába akarok én megnyerni valakit egy európai — mond­juk, szocialista országbeli — útnak, ha ő megszokta a spa­nyol tengerpartot. Ennek semmi köze a politikához, a politikai viszonyokhoz. Min­den erőfeszítés kidobott pénz volna. Inkább azoknak cí­mezzük ajánlatainkat, akik­nél tudjuk, hogy nagyjából a szándékaink célba is ta­lálnak. NÉPÜJSAG:— Mit gondolnak, az Önök által emlegetett „új turisztikai területeknek” kell-e ma valami valóban egyéni, sajá­tos karaktert adni, vagy ele­gendő a megszokott szolgáltatá­sokat a megszokott, igényes színvonalon nyújtani? M. H. FOLEY (USA): — Nézze, aki Amerikából jön, annak mindenképp óriási be­fektetés ilyen szörnyű nagy távolságra elutazni, s nyil­ván az a pénzéért valami kuriózumot is szeretne kapni. W. COLMANI (Olasz­ország): — Én úgy vélem, ...számunkra egy kicsit olcsóbb lett a világ musra berendezkedett or­szágban, ott, ahol'mind töb­beket kívánnak vendégül látni, megindult — s már súlyosan fölerősödött a kul­túra úgynevezett. . . hm .. . nem tudok jobb szót: pros­titúciója. A legigényesebb, értékesebb kulturális értéket is képesek olykor meghami­sítani, a turistaáradat ked­véért egészen hazug módon „átdolgozni” ... NÉPÜJSAG: — . . s hogy lát­ják ezt az európaiak? G. HENSSLER (NSZK): — A nyugat-európai turiz­musban az előbbiekkel kissé vitatkozva, én úgy vélem, hogy nem is annyira az ol­csóság számít, mint az, hogy igyekszünk mind újabb és újabb részeit a világnak fel­fedezni. A tengeren túli utak a nagy távolság miatt még most is igen drágák, ugyan­akkor a keleti országok már ismeretlenségüknél fogva is jelentős vonzerőt képvisel­nek. Ilyen egyebek közt Ma­gyarország is, vagy említhe­tem Csehszlovákiát és Bul­gáriát, és bizonyos fokig az NDK-t is. W. COLMANI (Olaszor­szág): — Ha az utóbbi esz­tendők változásait tekintjük, azt hiszem, a legfontosabb maga a megnőtt utazási kedv. Olaszország rengeteg turistát fogad is, nemcsak a mi hon­polgáraink indulnak útra szívesen. Ezt a megnőtt vi­láglátó kedvet tapasztalhat­ják a magyarok is, más ke­let-európai országok is csak úgy, mint a turizmus térké­pén megjelent új afrikai, távol-keleti, latin-amerikai országok. Szóval, egyszerűen a korábbiaknál sokkal töb­bet áldoznak erre az embe­rek. B. MOURCOU (Francia- ország): — A kétségtelen változások mellett én épp oly fontosnak tartom a meg­szokott, a hagyományos tu­risztikai szokások, hogy úgy mondjam öröklődését. Mert míg egyes területek valóban az utóbbi időben kerültek a turizmus vonzáskörzetébe, addig a hagyományos ten­gerparti üdülőhelyek, a ten­ger varázsa mit sem válto­zott. így nekünk pontosan kell tudnunk, hogy mely ré­0 Hazánkban az idegenforgalomról ma már nemcsak sokat beszélnek, hanem mind többet is tesznek azért, hogy a hozzánk érkező vendég valóban jól érezze magát, és az újabb szezonban másokat is hoz­zánk csábítson. Azért is hívta meg az IBUSZ több jelentős európai és tengerentúli utazási ügynökség mintegy 80 vezetőjét, hogy egyhe­tes program során a hazai turiz­mus idei kínálatából nyújtson némi ízelítőt — kedv­csinálóként — a számukra. Közülük olyan nemzet­közi turisztikai szaktekintélyeket kértünk a Népúj­ság kerékasztalához, akik a kívülálló, ám mégis értő kritikus szemével nézik hazánkat. Az együtt töltött több mint egy óra hossza során az Egyesült Államok­ból i Marylou H. Foley, a Tour Designs Inc. utazási nagy vállalat elnöknője, az NSZK-beli Gerd Henss- ler, a Däuble Reisen utazási iroda, dr. Walter Colmani az olasz U. T. A. T. ügynökség képviselője és Andy Kress, az IBUSZ—Wien iroda vezetője, va­lamint Bruno Mourcou, a TV párizsi utazási iroda kereskedelmi igazgatója válaszolt a Népújság munka­társának, Cziráki Péternek a kérdéseire. elegendő a természetesen magas színvonalú szolgálta­tások mellett izgalmas, sok­rétű programokat nyújtani a turisták számára, amelyből aztán ki-ki igénye, kedve, ízlése szerint válogathat. Oly sokan utaznak manapság a világban, hogy egységes ízléshez alkalmazkodni egyik oldalról lehetetlen, másrészt — s" ebből fakadóan — rá­fizetéses is volna. Főleg itt, Európában! Kultúránk, múl­tunk, ha nem is egységes, de csak árnyalatokban tér el egymástól. Valódi „egzo­tikumot” igazán egyetlen or­szág sem tud a hozzá érke­zőknek nyújtani. Az már bizonyos fokig valaminek a túlhangsúlyozása, merném azt mondani, kicsit megha­misítása volna ... Persze, az eredendően egzotikus orszá­gokkal eleve más a helyzet. B. MOURCOU (Francia- ország): — Ha jól sejtem, ön valamiféle tanulságokat, tapasztalatokat szeretne itt begyűjteni, a saját országa számára. Éppen ezért en­gedje meg, hogy én inkább azt mondjam, hogy igen, az igényes szolgáltatás ma már természetes, magától érte­tődő. Mint ahogyan kézen­fekvő az a programkínálat is, amit a fogadó országok az érkezőknek nyújtani tud­nak. Sokkal több múlik az úgynevezett üzletpolitikán. Az IBUSZ például egy héten át látott itt vendégül, szám­talan helyre elvittek ben­nünket, láttuk- Kecskemétet, Egert, a legkülönbözőbb szolgálnak föl, a programok választékáról, egy-egy prog­ramon egyszerre hány em­ber vehet részt, milyen az ételkínálatuk, mi mennyibe kerül... és így tovább. Szó­val, egy kicsit túl jól érez­tük magunkat, túl jól gon­doskodtak rólunk, és egy kicsit keveset dolgoztunk. G. HENSSLER (NSZK): — Én ebben vitatkozom francia kollégámmal, bár az is igaz, először jártam Ma­gyarországon. Az itt bemu­tatott programok alapján legalább tudjuk, mit ajánl­hatunk ügyfeleinknek, mi­lyen szolgáltatásokat, milyen műsorokat, egyéb rendevé- nyeket várhatnak. Eddig, ha szó esett a magyarországi utakról, egészen szerény, olykor semmitmondó infor­Megismerni az igazi pusztát mációt nyújthattunk az ér-, deklődőknek, és magam is elismerem, hogy aligha le­hetett nagy kedvcsináló. NÉPÚJSÁG: — Nem vagyunk idealisták. Ha kezünkbe vesszük egy-egy jelentős nyugati utazási iroda prospektusát, ma már bi­zony ottani pénzben igen mér­sékelt áron egzotikus, vonzó, magas színvonalú utakat kínál­nak, olykor több heteseket. En­nek a fényében valójában a magyarországi turisztikai kíná­latot versenyképesnek látják-e? M. H. FOLEY (USA): — Persze csak a saját vélemé­nyemet mondhatom, de gon­doljon bele: egyedüli prog­ramként Magyarországot ajánlani annak, aki a Föld másik feléről idejön, értel­metlen volna. Van nékűnk egy hétnapos magyarországi túránk, de •természetesen a csoportokat emellett végig­visszük Ausztrián és Cseh­szlovákián is. NÉPÜJSAG: — A mostani lá­togatása nyomán, van-e már va­NÉPÜJSAG: — Ezek szerint elégedettek a kulturális és egyéb rendezvényekkel? ANDY KRESS (Ausztria): — Én úgy tapasztaltam, és ez már nem is annyira a szolgáltatásokra vonatkozik, hogy a vidéki programok lé­nyegesen magasabb színvo­nalúak, mint a budapestiek. Hiszen például a szörnyű­séges fővárosi „gulyás- partyt” nem is lehet egy na­pon említeni akár a Kecske­méten és az Egerben látot­takkal. A korábbi években láttam már jó néhány pa­rasztlakodalmast, s például a vidéki rendezvények mindig jóval felülmúlták a pestieket. B. MOURCOU: (Francia­ország): — Nékem is volt hasonló érzésem, kicsit fel­színesnek, kommersznek éreztem a fővárosi progra­mokat. hatok ehhez az információ- áramláshoz, de ezt ennél sokkal széles körűbben, át­fogóbban kéne megoldani. NÉPÜJSAG: — Végezetül egy mellékesnek tűnő bár korántsem lényegtelen kérdésre válaszol­janak kérem. Nevezetesen, hogy Önök szerint Magyarországnak az immáron hagyományos — most már maradjunk ennél a kifejezésnél — „egzotikusán” magyar programjait kell-e to­vábbfejlesztenie, vagy a speciá­lis igényeknek kell az eddigi­eknél még inkább megfelelnie. Gondolok itt a leginkább nép­szerűsített gulyás-partykkal, ’ puszta-partykkal, egyéb folklór- rendezvényekkel szemben Igé­nyes, történelmi, kulturális — színházi, komoly zenei — progra­mokra, nemzetközi fesztiválok­ra. Vagy beszélhetnénk a spe­ciális túrákról, kirándulások­ról .. Biztosan értik, mire gon­dolok. .'. M. H. FQLEY (USA): — Borzasztóan sajnálnám, ha a turizmus fejlesztésével ez az őszinte szép népi kultúra itt M. H. FOLEY (USA): — Azt hiszem, különösen ki­hangsúlyozom majd ennek az országnak az izgalmas, szí­nes történelmi múltját, tör­ténelmi emlékeit, és azt, ami engem is a legjobban meg­ragadott, az önök zenei vi­lágát, és hát a magyarok kedvességét. NÉPÜJSAG: — S az elmúlt egy hét során látott-e mindezeken túl valami „egzotikusán” ma­gyart? M. H. FOLEY (USA): — Hát igen ... Tegnap Kecske­méten jártunk, ahol módunk nyílt régi lóvasúttal utazni, sőt még egy darabig a gyep­lőt is én tartottam. NÉPÜJSAG: — Lépjünk egy kissé tovább a beszélgetésben. Mit gondolnak, Magyarország ...egy kicsit keveset dolgoztunk szolgáltatásainak színvonalában eléri-e a nemzetközi mércét, egyáltalán miként minősítenék azt? B. MOURCOU (Francia- ország): — Énszerintem a szolgáltatások színvonala egy jó, nemzetközi középszintnek NÉPÜJSAG: — Ez bizonyára így van, de az IBUSZ példá­ul évek óta nem tud annyi gu- lyás-partyt rendezni, mint ahány jelentkező volna ezekre a prog­ramokra .... ANDY KRESS (Ausztria): — ... és mégis fenntartom, hogy főleg a folklór jellegű rendezvények a maguk ter­mészetes környezetükben sokkal igazibbak, őszintéb­bek, hatásosabbak. Gondol­jon csak a mikófalviak — így mondják? — ma látott, magával ragadó, pompázatos bemutatójára. Erről az őszin­teségről beszélek. Láttam, Colmani kollégám is ott táncolt velük ... W. COLMANI (Olaszor­szág): — ... így igaz. Érde­kes egyébként, hogy például Olaszországban ismételten megnőtt az igény az úgyne­vezett „pusztaprogramok” iránt. Pedig hat esztendővel ezelőtt már ki kellett hagy­nunk ajánlatunkból, mert igazán nem voltak elragad­Természetes környezetben tartsák meg Csillagok és a szállodák besorolása programokon vettünk részt... Feltehetően úgy, azzal a ked­vességgel, ahogy a majdani csoportokat is fogadni kí­vánják. Jómagam viszont szívesebben vettem volna, ha „szakmaibb” légkörben telt volna el ez az egyhét, hogy világosabb képünk volna arról, pontosan milyen me­nüt, mekkora csoportnak lami elképzelése arról, hogy ma­gyarországi útjaikat miképpen fogja propagálni, népszerűsíteni otthon? M. H. FOLEY (USA): — Nagyjából már tudom, mit fogok azokban a lapokban megjelentetni, amelyeknek magam is írok . . . Megvan­nak az elképzeléseim. NÉPÜJSAG: ... nem válaszolt a kérdésre... felel meg. Amikor én. ma­gyarországi utakat hirdetek, nem azt mondom, hogy ez az ország egy gyöngyszem, hanem a valóságot, azt, amit láttam, és persze magám is kihangsúlyozom azt a gaz­dag programkínálatot, ami­vel önök képesek fogadni utasainkat. G. HENSSLER (NSZK): — Mindaz igaz, amit az előbbiek elmondtak, szá­munkra viszont gondot okoz a szállodák osztályba soro­lása. Az, hogy egy szálloda három-, négy- vagy ötcsilla­gos, nem sokat mond, hisz azon belül az egyes helyek színvonala rendkívül eltérő. Talán jó volna az önök szá­mára is, számunkra pedig pontosabb, hitelesebb, vilá­gosabb információt jelen­tene, ha differenciáltabb osz­tályba sorolást vezetnének be. A másik pedig, ami oly­kor zavar bennünket, az egyes utazási irodáik, válla­lataik bizonyos fokú nehéz­kessége; ezt egyebek közt bizonyos visszaigazolások­nál, programváltozásoknál érezzük. tatva tőlük ügyfeleink. Üjab- ban viszont mind többen szeretnének — talán már igényesebb színvonalon — az igazi pusztára ellátogatni. M. H. FOLEY (USA): — Persze az üzletember, még ha egy ilyen szívélyes be­mutató úton vesz is részt, igyekszik hibákat keresni, megtalálni az ajánlatok mö­gött azok gyengéit. Ezzel együtt el kell mondanom, hogy én rendkívül kelleme­sen csalódtam Magyarország­ban. Talán csak annyit je­gyeznék meg — bár magam serri tudom, mi volna a meg­oldás ... —, hogy 'zerencsé- sebb volna tán’, ha az ide­utaztatott turistáknak nem okozna „kellemes meglepe­tést” Magyarország, hanem ha bizton tudnák, hogy itt az fogadja majd őket, amit magam is láttam. Tehát, ha többet tudnának Magyaror­szágról, a mostaninál hitele­sebb, tárgyilagosabb infor­mációi volnának az ameri­kaiaknak erről az országról, az itt élőkről. A magam esz­közeivel persze hozzájárul­Magyarországon elkorcso- sulna, azaz elüzletiesedne. Ez egyébként idővel üzleti oldalon is megbosszulná magát. Érdemes megtartani a vendégforgalom szempont­jából is — ez nemzetközi tapasztalat — azt a kultu­rális rendszert, struktúrát, ami itt eleve kialakult. G. HENSSLER: (NSZK): — Én is úgy vélem, hogy talán a mostaninál is jobban kellene törekedniük minden téren a természetesség meg­tartására. Talán, amire ér­demesebb volna nagyobb súlyt fektetni, akár többet áldozni, az a gyógyvizek kihasználása, azok népszerű­sítése. Mi például a közel­jövőben indítunk Gyulára, Hajdúszoboszlóra speciális csoportokat, s bár ez az első alkalom, mégis meg vagyunk győződve annak sikeréről. ANDY KRESS (Ausztria): — Természetesen mi, már csak a földrajzi közelség miatt is, úgy érzem jól is­merjük az önök rendkívül izgalmas, értékes kulturális világát, úgyhogy kár volna bármelyiket a másik rová­sára fejleszteni. Talán egyes folklór programokat kellene kiragadott környezetükből visszahelyezni a maguk ter­mészetes valóságába. B. MOURCOU (Francia- ország): — Töprengve hall­gatom a kollégákat. Úgy vé­lem, mindezek a kérdések igen fontosak, mégsem ez a döntő a magyarországi tu­rizmus számára. Látszik, itt tényleg komolyan veszik a „vendégjárást”. Kialakuló­ban a szállodahálózat, fizető- szolgálat, szembetűnően ja­vult a szolgáltatások színvo­nala, nem szégyelltek tanulni a nagy múltú idegenfor­galmi központoktól, élnek a földrajzi, kulturális, törté­nelmi lehetőségeikkel. Most már talán csak a részletek­re, a vendégfogadásban elég fontos apróságokra kellene olykor jobban ügyelni! Ha csak egyetlen vendég is akad, akinek elromlott a hangu­lata, kellemetlen emlékekkel tér haza — az nagyon rossz reklám. De ha tartalékaik­kal bölcsen gazdálkodnak, hiszem, hogy lépést tartanak majd a nemzetközi idegen- forgalom bizony kíméletlen versenyével. Szeretném, ha így lenne... Jó üzlet ez nekünk is, és persze önök­nek is ... NÉPÜJSAG: ... maradjunk ennyiben. Köszönöm, hogy el­jöttek. .. Idegenforgalom—idegen szemmel t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents