Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 10., pentek

5

S

A vizsgálat lezárult:

Fókuszban a munkavédelem

Amint azt lapunk korábbi számában hírül adtuk, 1983. november 28. és december 2. között a SZOT munkavédelmi főosztálya szakfelügyeleti vizsgálatot tartott Heves megyében.

Az ellenőrzés tapasztalatainak az összegezésére, illetve értékesítésére a közelmúltban került sor.

A bizottság vizsgálata során megállapította, hogy megyénk munkavédelmi főfelügyelősége mind a munka tervezésében, mind gyakorlati megvalósításában az elmúlt években példamuta- - tó, átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Tevékenységükkel

tekintélyt szereztek

nemcsak a megye vállalatai és üzemei előtt, hanem hírnevüket tovább öregbítették a párt és szakszervezeti mozgalom előtt is. Alapállásukat nem az akadékoskodás, a mindenáron való hibakeresés, hanem a segítségnyújtás és a megbízható munkakörülmények és munkavédelmi előírások betartására való törekvés jellemezte.

|

Szervező és felvilágosító munkájukat dicséri az a tény is, hogy szőkébb pátriánk területén a súlyos sérüléssel és halállal végződő üzemi balesetek és a foglalkozási megbetegedések szárny az évek, során minimálisra csökkent. Az ellenőrzés során kitűnt, hogy még mindig nem elégséges az a fel- világosító és propaganda- munka. amelyet az egyéni védőeszközök és felszerelések gyártói és előállítói kifejtenek. Ezen a téren az egyes vállalatok, üzemek termelőszövetkezetek gazdásági és politikai vezetői mind a mai napig szinte kizárólag csak a munkavédelmi felügyelet és a szak- szervezetek társadalmi akti- vistáinák a propaganda és felvilágosító munkájára számíthattak. Ebből adódóan is következtethetünk arra a napjainkban szerencsére egyre ritkább jelenségre, hogy még sajnos, nem mindenhol követelik meg a helyi vezetők az alapvető biztonságtechnikai feltételek kialakítását.

Az ellenőrök találkoztak olyan vállalatvezetővel is, aki

önkritikusan beismerte

hogy először a megyei munkavédelmi felügyelők vizsgálatai döbbentették rá, hogy technológiai utasításaikat el sem készítették. Helyesnek és helyénvalónak ítélte az országos vizsgálat azt a helyi gyakorlatot is, miszerint a hiányosságok pótlására a határidőt a felügyelők határozzák meg, s nem a szakmai elöljáróság. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a végrehajtásról ' minden esetben meggyőződtek.

A felügyelőség munkáját jól képzett, széles körű társadalmi revizorhálózat is segíti. Felkészítésük szervezett formában történik. A sikeres vizsgát tevők igazolvánnyal rendelkeznék, ám amint a tapasztalatok bizonyítják, eddigi intézkedésekkel és eljárásaikkal szemben a jövőben fontos, hogy írásban is rögzítsék tapasztalataikat. Meghatározó szerepet játszik a megyei munkavédelem a környezetvédelmi tevékenységben is. Előterjesztéseik, javaslataik ezen a területen is konkrétak, elemzőek és színvonalasak. Az országos felügyelet a jövőre vonatkozóan javasolja, hogy a megyei munkavédelmi felügyelőség és az SZMT adjon még több „ konkrét, értékelhető feladatot a szakszervezet aktivistáinak,. s tevékenységüket i értékeljék, ismerjék és ismertessék is el a helyi vállalatok állami és politikai vezetésével.

A vizsgálati értékelés befejezése után a vállalati gazdasági munkaközösségek munkakörülményeiről és a

munkavédelmi

helyzetükről

kérdeztük a megyei főfelügyelőt

— Vizsgálataink és eljárásaink során kirívó szabálytalanságokat nem tapasztaltunk. Sehol sem dolgoznak egészségre ártalmas körülmények között. A leggyakoribb vétség az ittasság. A szabálytalankodók* ellen eljárást indítottunk, s javasoltuk, hogy a sorozatosan vétőket zárják ki a munka- közösségekből. — válaszalta végezetül dr. Göcző Géza.

(S. T.)

Alkum gazdaságok — változó körülmények (IY/4)

Ahogy a piac ítéli...

snaí'i

Nyíri Ákos Kelemen Béla

Ésszerű döntésekkel, jöve-_ delmezőbb termelést! Ez adja az alapgondolatát a Füzes- aponyi Állami Gazdaság középtávú tervének, amely a nyolcvanas évek első felére szól. Az elmúlt három, esztendőben a változó közgazdasági feltételek hatására számos intézkedést tettek azért, hogy ezt megvalósítsák és a piaci igényekhez jobban alkalmazkodjanak.

— Termelési szerkezetünk alapvetően nem változott — mondja Kelemen Béla termelési igazgatóhelyettes. — Inkább arra törekedtünk, hogy ott fejlesszünk, ahol a legszükségesebb. A termőföld védelmére és javítására 10 millió forintot költöttünk a Hanyi kerületünkben, amely csaknem kétezer hektáron tette lehetővé a korszerű nagyüzemi termelésre alkalmas táblák kialakítását. A szántóföldi eredményeink fokozásáért gépesítésre három év alatt megközelítőleg 20 millió forintot fordítottunk, amely még mindig nem elégíti ki a korszerűsítés igényeit. Ezért kapcsolódtunk a bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer közvetítésével az intenzív gabonaprogramhoz, amely további előnyöket biztosít a műszaki fejlesztéshez, a termeléstechnológia javításához.

A gabonatermelés a gazdaságosság figyelembevételével központi helyet foglal el a gazdaságban. A múlt évi nagy szárazság és az alacsony felvásárlási ár miatt nem termeltek borsót.

— Ebben az évben a változó szabályozók nyomán emelkedett a borsó termelői ára is — jegyzi meg Farkas János növénytermelési főmérnök. — Így 70—80 hektáron visszatérünk ehhez. A búzát eddig a vetőmagon kívül kenyérgabonaként értékesítettük. 1984-től ez is változik, miután takarmány- gabonaként adjuk el. Ezzel is az állattenyésztést segítjük. Mynkaerőgondok és az

alacsony jövedelem miatt abbahagyjuk a dohánytermelést és a kiöregedett 34 hektáras. almáskertet felszámoltuk, de még így is marad 46 hektár az újabb ültetvényekből.

Hogy miként alakult a gabonagazdaság azt Farkas János adatokkal bizonyítja:

— Búzából tavaly értük el a legnagyobb hozamot, hek- táranként 5,2 tonnát, amely túlszárnyalta a VI. ötéves tervre előirányzott mennyiséget. Kukoricából 1982-ben volt a legjobb eredményünk, hektáranként hat tonna, amely tavaly az aszály miatt elmaradt a várttól. Legkevésbé az ősziárpa-termelé- sünk sikeres, annak ellenére, hogy a kalászosok közül a legkorábban aratjuk. Bízunk abban, hogy a következő években az árpából is javítjuk eredményeinket. Az elmúlt három esztendőben fontos növényünk lett a napraforgó, amelyből a 2,7 tonnás átlagterméssel az országos és a bábolnai Iparszerű Kukoricatermeíési Rendszerben levő partnergazdaságok eredményeit, is túlszárnyaltuk. Termelése továbbra is gazdaságos, így 500 hektáron ebben az évben is marad.

AVI. ötéves tervidőszakra előirányzott fejlesztéseket az állattenyésztésben már megvalósították a füzesabonyiak. Ezt Nyíri Ákos főmérnök méltatja:

— Nálunk a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés, valamint a juhászat hosszú távon meghatározza feladatainkat. A háztáji gazdálkodás ösztönzésére az elmúlt három esztendőben 2400 sertést helyeztünk ki hizlalásra és takarmányellátással is segítettük a kistermelőket. A növekvő igények biztosítására még 1981 derekán üzembe helyeztük gazdaságunk takarmánykeverő üzemét, ahol az állatállományunk szükségletén túl, Füzesabonyban és a környező községekben 12 üzletet nyitottunk zavartalan ellátásra. Keverőüzemünk működését a Környei Mezőgazdasági Kombináttal való együttműködésünk biztosítja, amely fehérje alapanyagot szállít és recepteket is ad. A sertéstenyésztés fejlesztésére az elmúlt időszakban 21,6 millió forintot fordítottunk. A szakosított telepünkön bővítettük a férőhelyeket és a hizlaldában új etetési módszert vezettünk be. A Pápai Állami Gazdaság bevált tapasztalatait átvéve áttértünk az olcsóbb mellék- termékek etetésére, miután ehhez az egri tejüzemből kikerülő savót, valamint a Szikszói Állatifehérje Feldolgozó Vállalattól szállított és készített húspépet hasznosítjuk, amely importból származó szóját helyettesít! Több mint hárommilliós költséggel fölépítettük a háromezer tonnás nédvesl kukorica elhelyezésére alkalmas tárolónkat is. Ennek megvalósítására az energiafelhasználás ésszerűsítésére hozott kormányprogram keretében 1 millió 700 ezer forint hitelt kaptunk az Állami Fejlesztési Banktól. A nedves kukoricát egyébként nemcsak a sertésekkel, hanem a szarvasmarha-állomány egy részével is etetjük. Húsüzemünkben 18—20 féle terméket készítünk, a különböző szalonnáktól a rakott húson át, a .hurkáig és kolbászig, illetve a csomagolt zsírig, nyereséggel! Az elmúlt három esztendőben egyébként 6941 tonna sertés-, marha- és juhhúst termeltünk, ezzel időarányosan túlteljesítettük a tervet. A változó közgazdasági szabályozók nyomán tejtermelésünk elmaradt a várttól. Gondot jelent az is, hogy a 650 fős tehénállományunkat a csökkenő munkaerő ellenére is hagyományosan tenyésztjük. A kialakult helyzet azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy mielőbb a kötetlen tartásra térjünk át, amely gazdaságosabbá teszi a munkát. Juhászatunk

Farkas János

(Fotó: Kőhidi Imre)

az utóbbi időszakban fejlődött. A Dormánd és Heves közötti Puki-tanyán négy kilométeres bekötő utat építettünk, és kialakítottuk a telép belső úthálózatát is, valamint megoldottuk Villány- és vízellátását. Á jövedelmezőség érdekében be-' vezettük a juhok gépi fejé- sét. '

Az intézkedések és a^ fejlesztések hatására a gazdaság árbevétele 1983-ban, meghaladta a 328 milliót, a nyeresége pedig a tervezettől egymillióval nőtt és 15,7 millió forint lett.

— Sok feladatunk van még 1985-ig — erősíti meg Kelemen Béla. — Lehetőségeink szerint tovább folytatjuk a műszaki fejlesztést, különösen a szállítás és a rakodás tökéletesítésére. A- növekvő érdeklődés hatására keressük a lehetőségét a vadgazdálkodás feltételeinek fejlesztéséh ez'“is. Ebben a MAVAD-dal, valamint a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatallal szeretnénk együttműködni. Az energiafelhasználás ésszerűsítésére a következő években jó lehetőséget kínál a gazdaságnak is a füzesabonyi üzemekkel közösen összefogva a nagyközségi gázprogram megvalósítása, amely tovább csökkentené költségeinket.

Sorozatunkban Heves megye négy állami gazdaságának eredményeit, gondjait mutattuk be, érzékeltetve, mennyire részesei fejlődő mezőgazdaságunknak. Tevékenységük ezer szállal kapcsolódik a termeléshez, az élelmiszer-feldolgozáshoz, a kereskedelemhez. Azokat a törekvéseket fogalmaztuk meg, amelyeket a változó közgazdasági körülmények között az ésszerűbb, a célravezetőbb gazdálkodás megvalósításáért tesznek, a megújulás lehetőségeit keresve.

Mentusz Károly

Mosolytanfolyam után

Új főnök, régi gondok a hatvani főpostán

Közel másfél évtized során a főposta több munkahelyén találkoztam Tóthné Balog Máriával: főpénztár, utalványosztály, távbeszélő- központ, tévéügyintézés. Most a főnöki iroda! Tehát évek, stációk. Gyarapodás ismeretben, erősödés gyakorlatban. Amihez még a másfél éves tiszti iskola is hozzásegített.

— Melyik állomás volt a legszebb, a leghasznosabb?

Hátradől foteljében a szőke, igencsak derűs asszony.

— A főpénztárosi. Persze, a legnehezebb is, mert több munkaterület „leszámoltatá- sáért” feleltem, és ehhez teljes mélységében ismernem kellett a szakmát. Egyébként szerettém a számokkal dolgozni, s jó érzés volt, amikor este a pénztárszámadás fillérre egyezett. Ha

nem? Akkor megkerestem. Emlékszem, hogy egyszer tíz fillérért kilencven percet túlóráztam. Ami különben a munkakörrel, meg 450 forint pótlékkal jár...

— Pár éve a postások majdnem megköveztek egy munkájukat ért bírálat miatt! Négy napig utaztatták leveleimet.

. — Ez a stílus már a múlté. Űjabban sokat adunk arra, hogy dolgozóink és a különböző szölgáltatást igénybe vevők kapcsolata kulturáltabb legyen. Tavalyelőtt magam is részt vettem egy háromnapos okításon, amit magunk közt mosolytanfolyamnak neveztünk. És bár némelyeknek terhes volt a dolog, és tökéletesen egyetértettem az igazgatósággal. Mert legyen joggal, jogtalanul ingerült az ügyfél, mi ugyanúgy nem reagálhatunk rá. Inkább meg kell győznünk a saját igazunkról, ha ez így van. Ha pedig nem, akkor következzék az orvoslás útja. Nem tudom, észre vette-e? December

óta telefonközpontunkban a „bejelentő” már nem any- nyira szenvtelen és személytelen, mint korábban. Jó reggelt, jó napot, jó estét, így jelentkezik be. És csak azután foglalkozik a féllel, jegyzi a hívott számot. Hát ez is a mosolytanfolyam eredménye. Kicsiség? Lehet. De a postai dolgozók megítélésének összképe sok ilyen apróságból áll össze.

— Örökzöld téma: a kézbesítők, a hírlapkihordók némelyike nem éppen feddhetetlen. Táviratok, levelek kallódnak el, hiányosan kapják kedvenc lapjukat az olvasók. Min múlik ez?

Látom, az új postafőnök számított a kérdésre.

— Nem esküszöm a kézbesítők precíz munkájára, bár igyekszünk, hogy ne érje szó a ház elejét. Ha kell, akár felelősségre vonással is! Mint legutóbb történt. Egyik kézbesítőnknek két percig kellett volna nyomoznia, hogy a címzett kézhez kapja a táviratot. Elmulasztotta, és emiatt a család lekéste a nagyapa temetését. Az ilyesmi, természetesen, árt az egész szakmának. De mondjak ellenpéldát? Ott van Dénes István, aki gépkocsival járja a külterületet. Nagygombos, Kisgombos, Görbe-ér, Brinza-tanya. És nemcsak levelet, pénzt, újságot kézbesít, előfizetési díjat szed, hanem karbantartja a levél- szekrényeket. Higgye el, egy rossz szót nem hallottam felőle, bár a legrégibb munkatárs nálunk. Állítom, hírlap dolgában szintén javult felénk a helyzet. Pillanatnyilag talán csak a 4-es „járással” — Csapajev, Tabán,

Kisfaludy utcák — van gondunk. Noha ott ugyancsak változás ígérkezik. Rövidesen leszerel két fiatal, lelkiismeretes, mozgékony újságosunk.

— A konténerek révén állítólag javult a város és környéke telefonellátásának lehetősége. A vonal mégis hiánycikk, akár ezelőtt. Bár nem mindenkinek! Tudok butikost, akinek lakásába, boltjába, szélsebesen bekötötték a telefont. Miért a kivételezés?

Ügy tűnik, ez ma a legrázósabb kérdés. Tóthné Balog Mária mégsem hagyja válasz nélkül.

— Tagadhatatlan, hogy néhány vonal kapcsán rengeteg észrevétel, panasz érkezett hozzánk. Főleg azoktól, akik évek óta sorban állnak. Kérem, ez nem a mi reszortunk! Hogy hol, és ki kap új állomást Hatvan környékén, az teljes mértékben a miskolci igazgatóságon múlik. És a dolgok mindaddig így maradnak talán, amíg e jogkört a Heves megyei Távközlési Üzem meg nem kapja. Ami persze nem föltétien biztosíték, hogy az esetleges kivételezések megszűnnek majd.

— Elődje, Mayer József, tizennyolc esztendei tisztes postafőnökösködés után nyugdíjba ment. Űj seprő jól seper, szokták mondani. Tóthné Balog Máriának erről mi jut az eszébe?

— Elsőként az, hogyóffo- lecz Jánosné személyiből igen jó helyettest kantám, így bízom benne, hogy együttesen további eredményekre jutunk a postai munka korszerűsítésében. Gom, doilok itt leginkább a mun- i kafegyelem, a • szabályos kezelés megszilárdítására, amit az igazgatóság nagyon számon kér rajtunk. Vessző- paripám továbbá, hogy a hivatalvezetéshez eljutott észrevételeket, jelzéseket kövessük, szükség esetén élve akár a fegyelmezés eszközével. Persze, mindenhez idő kell, és én nem vagyok oktalanul türelmetlen. Különösen, ha munkatársaim részéről is segítőkészséget tapasztalok. ..

Moldvay Győző