Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 9., csütörtök 3 Az elmúlt évi népi ellenőri vizsgálatok tapasztalatai Az áruellátást is elemezték Áz elmúlt évben az ener­giagazdálkodási program vég­rehajtását, az áruellátást és a gazdaságos anyagfelhasz­nálást vizsgálták egyebek mellett a népi ellenőrök a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság javaslatára. De elemezték az állampolgárok ügyeinek munkaidőn túli in­tézésével járó gondokat és a tömegtestnevelés helyzetét is. Amint a Heves megyei NEB legutóbbi ülésén meg­tudtuk, az energiagazdálko­dási program végrehajtásá­nak felmérésekor megálla­pították, hogy a célok meg- ; valósítását nagymértékben segítették a megyei pártbi- > zottság határozatai és a taná- ’ csők energiatakarékossággal kapcsolatos intézkedései. Az | alapvizsgálat óta kézzel fog- j ható eredmények születtek. A benzinfelhasználás több < mint húsz százalékkal csök- j kent, a benzinfogyasztású ! motorokat diesél-üzemelteté- ’ sűekre cserélik. Ütemterv j szerint halad az olajkály­hák „kiváltása”. A mező- gazdasági üzemekben is elő- , relépés történt a szárítás nélküli és a természetes szárítással végzett takar­mánytartósításban. A vizsgálat arra is rámu­tatott, hogy lassan halad az energiacsökkentést megala­pozó háttéripar kifejlesztése. A lakossági áruellátás folyamatos figyelemmel kí­sérése során tapasztalták, hogy a legfontosabb célki­tűzést — az ellátási színvo­nal megtartását — teljesí­tette a megye kereskedelme. Kiemelt figyelmet fordítot­tak a gyermekruházati cik­kekre. Az esetenként észlelt hiányosságok megszüntetésé­re javaslatokat tettek. Az állampolgárok ügyei­nek munkaidőn kívüli inté­zését elemezve elmondták, hogy a tanácsok a félfoga­dások rendjét az előírások­nak megfelelően szabályoz­ták. A községek túlnyomó többségében az ajtó mindig nyitva áll a lakosság előtt, a városokban pedig egyes napokon nyújtott ügyfélfo­gadási órákat tartanak. Ta­pasztalták, hogy főleg a szombati ügyfélfogadások még, nem nyertek „polgár­jogot”. A tisztségviselők sze­rint szerda esténként, vagy szombat délelőtt hiába tar­tanak nyitva, az ügyfelek mégis más napokon keresik fel őket. Az állampolgárok szerint viszont szombaton nincs érdemi ügyintézés, csak tanácsadás, ezért nem tudják ügyeiket akkor elin­tézni. A vizsgálat rámuta­tott, hogy a tanácsok ré­széről megfelelően kell biz­tosítani ezeken a napokon is az érdemi ügyintézést. A munkáltatóknak pedig kö­vetkezetesebben kell szabá­lyozniuk a munkaidő alatti eltávozásokat, nagyobb fe­gyelmet kell tartani. A tömegsport és a tömeg­testnevelés helyzetét vizs­gálva kifogásolták, hogy a tömegtestnevelés irányítása, szervezése az iskolai, a mun­kahelyi és a versenysport összehangolása nem megfele­lő, a fejlődés még az adott anyagi lehetőségekéhez ké­pest is lassú ütemű. Alapvető gond hogy ennek az ügynek nincs megfelelő gazdája. Az or­szágos koncepciók sincsenek eléggé összehangolva a me­gyei és a helyi lehetőségek­kel. A sport, a művelődés- ügy és az egészségügyi ága­zatok között nem alakult ki egészséges munkamegosztás. Javaslataik többsége helyi intézkedéseket igényelt. A népi ellenőrök a gaz­daságos anyag felhasználási és technológia-korszerűsítési program egyik részét, az alumíniummal való takaré­kosságot is „megnézték” a Mátra vidéki Fémműveknél. A vállalat ebbéli tervei ösz- szességében teljesültek. Az akcióprogramban megje­lölt feladatot azonban csak részben tudták megvalósíta­ni a piaci helyzet változása miatt. A siroki gyár belső érdekeltségi rendjének mód­szere alapvetően alkalmas arra, hogy fokozottabban ösztönözzön a megfelelő anyaggazdálkodásra. A vizsgálatok alapján egyebek mellett azt a kö­vetkeztetést vonták le a né­pi ellenőrök, hogy az üze­meknél, termelőszövetkeze­teknél javult a gazdálkodási fegyelem a társadalmi tulajdon vé­delme, a termelés számba­vétele és nyilvántartása. Erő­södött az üzemi demokrácia. Nőtt a vezetők ellenőrzési igényessége, egyes területe­ken javult a belső ellen­őrzések színvonala. Az alap­vetően kedvező tapasztala­tok mellett több visszatérő hiányosságot is feltártak. Egy-két mezőgazdasági és ipari szövetkezetnél tovább­ra sem megnyugtató a tár­sadalmi tulajdon védelme. E területeken néhány gazdasá­gi vezető kihasználja a fel­ügyeleti ellenőrzés lazaságát, megsérti a bizonylati és ok­mányfegyelmet. Jogtalan anyagi előnyökhöz jutnak, ezáltal rossz hatással vannak környezetükre is. Időnként súlyosbítja a helyzetet, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó szerv gyakran késve intézkedik, s akkor is erély­telenül. A bizottság ülésén hang­súlyozták, hogy Heves me­gye népi ellenőrei a jövő­ben is a gondok megoldá­sára, a legfontosabb társa­dalom- és a gazdaságpoliti­kai célok megvalósítására összpontosítják erejüket. (h. j.) Tapasztalatcsere-rendszer mezőgazdasági fiataloknak A munka melletti ismeret- szerzés új, szervezett formá- jának létrehozásáról döntött legutóbbi ülésén a KISZ KB mellett működő testület, a mezőgazdasági fiatalok ta­nácsa. A tanács véleménye sze­rint a korszerű gépek és be­rendezések, az új eljárások és technológiák élelmiszer- gazdaságban való elterjeszté­sére országszerte elegendő tapasztalatcserét, konferenci­át, találkozót rendeznek, ám ezeken kevés fiatal vesz részt. Ezért a testület szük­ségesnek tartotta olyan bél­és külföldi tapasztalatcsere­rendszer kialakítását, amely a fiatalokat az itthon is fel­lelhető, korszerű szakmai is­meretek megismerésére ösz­tönzi, s ezután lehetőséget ad a külföldi tájékozódásra is. Az „Ifjúsági Szakmai Ta­pasztalatcsere Rendszer” (ISZTR) elnevezésű prog­ramban, amelyet első ízben idén hirdetnek meg, azok a harminc — KISZ-tagok ese­tében 35 — évnél fiatalabb szakemberek vehetnek részt, akiknek végzettsége, illetve munkaköre megkívánja szak­mai ismereteik bővítését. Az ISZTR lényege: me­gyénként 5—10, eredménye­sen működő bázisgazdaság a kijelölt napokon fogadja az ország minden tájáról érke­ző fiatal szakembereket és bemutatják nekik munkáju­kat. Állami gazdaságok — változó körülmények (IV/3) Költségtakarékos gazdálkodással... Bakó Ferenc Még 1978. január 1-én egyesült a Hevesi Állami Gazdaság a volt Kiskörei Ál­lami Gazdasággal. Az el­múlt fél évtizedben ennek a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között működő néhai nagyüzemnek a gaz­dálkodását igyekeztek a he­vesihez igazítani. Nem kis feladatot jelentett ez, hi­szen a kisköreiek korábbi állami támogatása megszűnt és a fokozódó terheket már 1979-ben az egyesült gazda­ság csökkenő nyeresége je­lezte. Bakó Ferenc igazgató az akkori időszakot idézi fel: — A VI. ötéves terv ké­szítésénél az volt a célunk, hogy gazdaságunk adottsá­gait kihasználva alakítsuk ki a termelési szerkezetet, annak érdekében, hogy a korábbi nyereséget elérjük. A változó közgazdasági fel­tételek mellett a növekvő költségeket igyekeztünk el­lensúlyozni. Korábban 550 hektáron foglalkoztunk zöldségtermeléssel, melyet a szabályozók is kedvezően ösztönöztek. Ám közben változott a helyzet, tovább csökkent a kertészetben a munkaerő és ezt gépekkel nem tudtuk pótolni. így ma már csak 250 hektáron ter­melünk zöldséget, a piaci igényekhez igazodva diny- nyét és paradicsomot. A tervidőszak kezdetén több­féle növénnyel foglalkoz­tunk, így a rizs. a búza, a szálas és tömegtakarmányok, az alma, a szőlő és a meggy szerepelt programunkban. A szigorúbb közgazdasági in­tézkedéseket figyelembe vé­ve arra kényszerülünk, hogy ezek számát fokozato­san csökkentsük 1985-ig. Részletes elemzés után úgy döntöttünk, hogy a szabá­lyozók által nyújtott lehető­ségeket kihasználva aktí­vabban bekapcsolódunk a gabona- és a hústermelésbe. A hevesi gazdaságot 1982. január 1-től az átmenetileg kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek közé so­rolták, miután földjeik át­lagos aranykorona értéke 15.1. Ez kedvezően hatott a fejlesztésekre. — Árkiegészítés formájá­ban állami támogatást ka­punk termékeink után — beszéli Nagy István terme­lési igazgatóhelyettes. — Ezért kétezer hektárra nö­veltük a búza és árpa vetés- területét. Nagy létszámú ál­latállományunk takarmány- szükségletének biztosítására az idén 200 hektáron kuko­ricát is termelünk. Ezekhez a szolnoki Gabona és Ipari­növények Termelési Rend­szere, a rizs és a takar­mánynövényekhez pedig a nádudvari Kukorica és Ipa­rinövények Termelési Rend­szere nyújt folyamatos szak­mai segítséget. Miután tag­jai vagyunk az idén elké­szülő martfűi első szövetke­zeti sörgyár által létreho­zott társulásnak, így 40 hektáron komlót is telepí­tünk, amely alapanyagot biztosít majd a sörgyártás­hoz. A régi szőlőket fokoza­tosan kivágjuk és a Mátra- alji Szőlőtermelési és Borá­szati Társaság közreműkö­désével 125 hektár új ültet­vényt hozunk létre a VI. ötéves terv végéig. A rizs- termelés megmarad gazda­ságunkban, hiszen a hetve­nes évek második felében a kiskörei Rákháton 320 hek­táron állami támogatással felújítottuk a rizstermő te­rületet. Az elmúlt két év­ben ennek a növénynek a hektárankénti hozama elér­te a három tonnát. A nád­udvari rendszer segítségé­vel, korszerűbb gépekkel és a termelési technológia javí­tásával rizsből szeretnénk mielőbb elérni a 3.7 tonnás országos átlagot. Búzából is javult a színvonal, hiszen 1982-ben 4.5, 1983-ban pe­dig az aszály ellenére 4.3 tonnás átlagot értünk el, amely megfelel a középtávú tervben foglalt célkitűzé­seinknek. Bár lehetőségeink nem a régiek, mégis erőfe­szítéseket teszünk a műszaki fejlesztésre. Különösen a termelési szerkezet módosí­tását szem előtt tartva a gabona, a rizs, a komló és a szőlő művelését gépesít­jük, különös tekintettel a talajmunkákra, a vetésre, és a betakarításra. A Hevesi Állami Gazda­ságban az állattenyésztés meghatározó. Évente csak­nem háromezer borjú, hízó­marha és növendék takar­mányellátásáról, tartásáról kell gondoskodniuk. — A tejtermelésben sok a teendőnk, — jegyzi meg Bakó Ferenc. — Tehenészeti telepünk több mint húsz­éves és jelenleg nincs lehe­tőségünk a felújítására. Pe­dig szeretnénk a kötetlen tartásra áttérni és megfele­lő takarmánygazdálkodással a tejtermelést növelni. A telep korszerűsítésének ta­nulmányterve el is készült és talán 1985-ben megkezd­jük, de ez már csak a nyolcvanas évek második felében fejeződik be. A hús- marha-tenyésztésben előbb­reléptünk. miután Kiskörén 1982 óta az állományunk több mint felét kötetlenül tartjuk. Ezenkívül a Blikk­ben a nagybarcai Bánvölgye Termelőszövetkezettől bére­lünk legelőket, ahová elszál­lítjuk az állatokat, de még így is olcsóbb a tenyészté­sük. Arra törekszünk, hogy a költségek csökkentésével és a jobb takarmányozással növeljük az állatok súlyát, miután a minőségi hízómer- hát az arab piacokra expor­tálhatjuk. Ezt szolgálta az olcsóbb etetési módszer ki­alakítására az is, hogy ta­valy száz vagon nedves, sze­mes kukorica tárolására al­kalmas betonsilót építettünk félmillió forintért, itt Heve­sen. Az 1984. január 1-től életbe lépett közgazdasági szabályozók további három­millió forint elvonást jelen­tenek a Hevesi Állami Gaz­daságtól. Miután a növekvő felvásárlási árak ezt nem ellensúlyozzák, így újabb intézkedéseket tettek a gaz­dálkodás javítására. Bakó Ferenc erről beszél: — Míg 1983-ban 172 mil­lió forint volt a termelé­sünk, 8.5 millió nyereség mellett, addig 1985-re sze­retnénk elérni a 221 milliós termelést és tizenegymilliós nyereséget. Ehhez persze, jobb időjárást feltételezünk és további erőfeszítéseket teszünk. Az eredményesebb költségtakarékosságra, külö­nösen az anyag- és ener­giafelhasználásra belső nor­mákat alakítottunk ki. Az új prémiumrendszerrel pe­dig a nagyobb teljesítmé­nyekre, a minőségi munkára ösztönözzük dolgozóinkat. Természetesen keressük a lehetőségét a melléktevé­kenység bővítésének is, amellyel tovább növelhetjük bevételünket. Mentusz Károly Túl az egymilliárdon Eredményes évet zár a Hatvani Konzervgyár Régen túl vannak már a sze­zonon a Hatvani Konzervgyár­iban, a munka azonban télen sem áll meg. Szovjet exportra készítik a petrezselyemmel, zellerrel, hagymával és pasz­ternákkal töltött paprikát, a zakuszkát. A paprikát még az idényben készítették el félkész termékként, a többi nyersanyagot most adják hozzá. A paradicsom is ko­rábban került ötkilós üve­gekbe, jelenleg a 150 va- gonnyi sűrítményt tízdekás és félkilós dobozokba töltik. Mint Fazakas Zsigmond főkönyvelőtől megtudtuk, jó évet zárt a konzervgyár. Ter­melési értékük tavaly meg­haladta az egymilliárd fo­rintot. A három legfontosabb termékük a paradicsomsű­rítmény, a zöldborsó és a sa­vanyúság volt. Paradicsom­ból több mint 14 ezer ton­nát termeltek, zöldborsó- konzervtből csaknem tízezret. Tekintélyes mennyiséget állítottak elő savanyúságból, többek között csemegeubor­kából is. Jelentős exporttevékeny­séget bonyolítottak az el­múlt évben is. Csaknem 18 ezer Ionná konzervet szállí­tottak a szocialista orszá­gokba, ennek több mint nyolcvan százalékát a Szov­jetunióba. A nem rubelel­számolású exportjuk szintén számottevő volt. Mintegy 7 millió dollárt hozott a válla­latnak, s igy népgazdasá­gunknak. Természetesen a hazai lakosság tartósított termékekkel való ellátásából is kivették a részüket. Említésre méltó a csoma­golóeszközök előállítása. En­nek értéke tavaly 273 millió forintot tett ki. Az import­ból származó fémlemezt li- tografálás után, illetve kész dobozként is értékesítik a társgyáraknak. Amikor Fazakas Zsigmondot a múlt évi eredményekről kérdeztük, a következőket mondta: — Végleges számokat még nem mondhatok, de jó évet zártunk. Nyereségünk 90 mil­lió forint körül cuakul, amely közel azonos a megelőző évi­vel. 1983-ban visszafizettük teljes beruházási hiteltarto­zásunkat, s ez évi fejlesztési alapunkat már szinttartó be­ruházásra fordíthatjuk. A kölcsönt egyébként még 1978-ban vettük fel a para­dicsomgyártás rekonstruk­ciójára. Eredményünk ked­vező alakulása azt is lehe­tővé teszi, hogy dolgozóink a tavalyihoz hasonló nyere­ségrészesedést kapjanak. Mint megtudtuk, a nyers­anyagtermelést sújtó aszály a feldolgozóipart is kedve­zőtlenül érintette. Jelentős volt a lemaradás a zöldbor­sónál, a zöldbabnál és az uborkánál. Paradicsomból sem tudta biztosítani a me­zőgazdaság a leszerződött mennyiséget. Igaz, hogy nem minden a mennyiség. A ked­vező szárazanyag-tartalom miatt a készárutervet túl is teljesítették. •A gyár egyébként nyers­anyagának nagy részét He­ves megyéből szerzi be. Nem elhanyagolható azonban a Szolnok és a Pest megyei mezőgazdasági nagyüzemek­kel való kapcsolat sem. A kisteremlőktől pedig az áfé- szeken keresztül vásárolják fel a zöldségféléket. A za­vartalan nyersanyagellátást szerződésekkel igyekeznek biztosítani. A konzervgyá­rakban feldolgozásra kerülő mezőgazdasági termékek erő­sen munkaigényesek. Ez Budai Istvánná az automata üveglezárógép mellett (Fotó: Szabó Sándor) magyarázza, hogy ellátásuk­ban mind nagyobb szerep hárul a kistermelőkre és a háztáji gazdaságokra. Befejezésül Fazdkas Zsig­mond azt is elmondta, hogy ez évben a gyáron keresztül mintegy 10 millió forint ál­lami támogatást kapnak a mezőgazdasági nagyüzemek a zöldségtermesztés szinten tartására, illetve fokozására. A dotáció jelentősen hozzá­járul ahhoz, hogy a gyár nyersanyagellátása a jövő­ben is kiegyensúlyozott le­gyen. Mosolygó László Nagy István (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents