Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 5., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Mi történik a pályán? A rádiós sportközvetítések kapcsán gyakran teszi fel csak úgy magának a címben megfogalmazott kérdést a hallgató. A riporternek szól elsősorban a kérdés, s első- soriban akkor, ha a szóbeli közlés foghíjas, unalmas, s nem lényegre törő. Igen nehéz nyelvi feladatvállalás, hogy pontosan, a valóságnak megfelelően adjon képet a riporter arról, mi is történik egy-egy labdarúgó-mérkőzésen a pályán. Azt a célt, hogy színes, eleven és valósághű képet kapjanak a rádió közvetítése nyomón és segítségével a szurkolók, a riporterek maguk elé tűzik. De vajon a legmegfelelőbb szóbeli fogalmazással élnek-e ebbeli buzgalmukban? Sajnos, nem! A leggyakoribb hibát éppen az szüli, hogy túlzásba viszik a képes nyelvi formálást: a pályán történő eseménysorozatról erőltetett, s képekkel megterhelt nyelvi formulákkal adnak számot. Gyakran közhelyekké és ‘frázisokká koptatott nyelvi fordulatok terhelik meg a közvetítés nyelvi formálását. A lényeg pedig elsikkad a megkopott szóképekkel, sőt képzavarokkal is telített nyelvi formálás árnyékában. Hogy mire gondolunk, arról példatárunk bizonykodjék. A Ferencváros—Videoton mérkőzést közvetítő riporteri nyelvi formálásban ilyen színesnek tetsző nyelvi alakulatok jutottak szerephez: A játékos megpróbálja magát áthámozni a védőkön. — A csatár az ellenfél lábára ragasztja a labdát. A labda a játékos mellén hal el. — Bokamasszást kapott a védő. Kihúzta a lába alól a talajt. — Totális ellenrohamot indítottak. — Sokáig dajkálta a labdát. — Mezőny-unatkozás van a pályán. — A kapus az időt lopja. — Mint a legyet kapja el a labdát. — Totyogással indult a tizenegyes. — Felültette a ringlispilre. — A játékosok nem álltak be a kapu elé sairabolni. — Ez kapus csemege. — Egymás hibáiból élnek a játékosok. Neki du- rálta magát, és hátára vette a pályát. Sakk-matt helyzet alakult ki a kapu előtt stb. (Félreértés ne essék: nem az eleven élőszóbeli fogalmazást tesszük rostára, hanem elsősorban azt, hogy a példáinkban érzékelhető színes és képes nyelvi formálásban sok volt a túlzás, az eseményeket felnagyító igyekezet. Az is sokat árt a közvetítés hitelességének, hogy gyakran ismétlődnek a közhelyszerű nyelvi formák, s a pólyán lezajló eseménysorozat elevensége is elszürkül, megkopik. Mi tehát a helyes út és mód? .A középút: legyen a közvetítés érdekes, de ne legyen érdekeskedö. Legyen a nyelvi formálás színes, szóképekkel is ízesített, de hiányozzanak belőle a nyelvi közhelyek és frázisok. Az értelmes, meggyőző és természetes beszéd példáját is- nyújtsa a riporter a közvetítés folyamán. Gondoljon arra: sokan hallgatják, és követik nyelvi példa- adását is. A köznyelvbe bekerült sportnyelvi sablonok és zsargonszerű nyelvi' formák is ezt .tanúsítják. Dr. Bakos József . Avar temető Pécsett A Kárpát-medence egyik legkiterjedtebb és leggazdagabb avar temetőjére bukkantak Pécsett. A VIII—IX. századi közösség léte arról tanúskodik, hogy a római város — Sopianae — fennmaradt a népvándorlás korában is. Sőt, nagy a valószínűsége annak, hogy a honfoglaló magyarsággal is találkoztak a Mecsek alján élt avarok. Csillaghullás Színes, szovjet film A háború tengernyi szenvedést zúdított a szovjet népre. Húszmillió, zömében ifjú élet veszett a csatatereken, a tragédiák valamilyen formában majd minden családot érintettek. Azóta negyvenhárom esztendő telt el, de a borzalmak, a nem feledhető fájdalom emléke ma is fel-fel- sajog. Így aztán érthető, hogy a művészek — minden műfajában sűrűn visszatérnek ehhez az érzelem- és gondolatkörhöz. Ezt teszi Igor Talankin, a Csillaghullás című film forgatókönyvírója és rendezője is, aki Viktor Asztafjev két novelláját ötvözte egésszé. Valószínűleg a megközelítés újszerűsége, humánus színezete vonzotta, s ezeket a tartalmi értékeket akarta képi nyelven megfogalmazni. A főhős Misa, a tizenkilenc esztendős kiskatona, aki sebesültként érkezik egy szükségkórházba. A hét osztályt végzett, a szakmát sem tanult ifjú még a szerelem meghatározó élményével sem találkozott. Aztán megismeri Lindát, a másodéves orvostanhallgatót, s bátortalanul kibontakozó vonzalmuk egyre erősödik. A lány anyja azonban egy alkalommal meglehetősen ridegen közli a hozzájuk látogató fiúval, hogy kapcsolatuknak nem lehet jövője. Ebnek érzékeltetésére elég nyersen céloz a kettejük közt levő képzettségbeli különbségre, amely a múló idővel egyre nagyobbá válik. A faluról jött, az érzékeny lelkű fiatalember enged a kérésnek s félreáll. Gyógyultan, de csalódva indul a frontra. Valószínűleg meghalni. Ez a sztori került a celluloidszalagra, méghozzá igényes tálalásban, megkapó formai köntösben. Georgij Rerberg operatőr lírai töltésű felvételei szintén ilyen hangoltságúak. A magvas erények mégsem szültek egyértelmű sikert. Ennek alapvétő oka az, hogy háttérbe szorult a cselekményesség, ráadásul, a hiteles, a valóságból fakadó konfliktusok is tompultak .holott izzaniuk kellett volna. Az aránytévesztés esetenkénti vontatottság- hoz vezetett. A kamera sokszor kevésbé fontos részleteknél időzött, néha percekig, akaratlanul is ismételve a korábban már hangsúlyozott motívumokat. Zsibbadt a lendület, a ritmus, s a nézőtérre belopódzott a nehezen elviselhető unalom. Kár volt elszalasztani a kézenfekvő lehetőségeket, mert a megjelenítés visszafogott eszköztára aranyfoglalatát adhatja a szellemi ékköveknek, s garantálja, szavatolja azt a tetszést, ami most sajnos hiányzott.. . Pécsi István Amatírök bemutatója Még megtekinthetők az egri 8. számú Általános Iskolában a Heves megye amatőr képzőművészeinek pályázatára beérkezett legjobb munkák, — ' közöttük az országos . vetélkedésre továbbjutott művek is. Képeinket kedvcsinálónak szánjuk. Bartók Sándor: Székelykapu A világra ablakot nyitó, friss pedagógiai információkat korszerű módszerekkel közvetítő Iskolatelevízió emblémájának feltűnése és hangulatteremtő szignáljának első megszólalása televíziónk fejlődésében korszakhatárt jelöl. „Tanévnyitó az ország legnagyobb iskolájában”, „Korszerű katedra", „Képernyő Tanár úr” ... címmel adták hírül az eseményt a napilapok 1964 februárjában. Az Iskolatelevízió létrejöttét nem a tanár-, illetve tanteremhiány indokolta, mint számos nyugati országban, sokkal inkább az oktató-nevelő munka korszerűsítésének igénye. Ezzel magyarázható, hogy az Iskolatelevízió műsorainak fogadtatása lényegesen eltér a külföldiekétől. Iskolatelevíziónk segítő szándéka nyilvánvaló volt. /Ezt tapasztalhatta számos tanító és ta~ 'nár, aki vállalkozott arra, hogy az új oktató-nevelő médium nagyszerű lehetőségeit felhasználja. Erről szóltak már az első plyan egri szemináriumon 1964 őszén, ahol az Iskolatelevízió műsorainak alkotóival találkozhattak és cserélhettek véleményt a felhasználók, a pedagógusok. Iskolatelevíziónk azóta nagykorúvá vált. Műsorai alkotói sikereket arattak és aratnak hazánk határain túl is, legutóbb Japánban nyert értékes elismerést. Az Iskolatelevízió tevékenysége szorosan kapcsolódik Egerhez, ahol bázisiskolái is vannak, ahol kétévenként mint most is — konferenciákon, szemináriumokon rendszeresen találkoznak a világ különböző országaiban működő oktatótelevíziók képviselői, hogy kicseréljék tapasztalataikat, megismerhessék egymás műsorait. Előhang — Hát megszületett. — Meg. — Pedig nem akartátok. — A harmadikat, tizenhárom évi bölcsőnyugvás után, az ember nem 'ügy várja mint a messiást. — És akkor ... ? — Egyedül ő akarta. Az életet választotta. — Áldásunk rá. — Most mi is azt mondjuk: ha nem volna, ki kéne találni. Tűnődés Ember a bölcsőben, mondjuk megszokásból. De hol van már a bölcső, a fából ácsolt? Megőriztük nevében, eldobtuk testi mivoltában. Csak a nevét kuporgatjuk kezünkben-szívünkben, mert érezzük: valami ősit, valami örök emberit jelez. A születést, a temetést, a föl- cseperedést. Tudom, ezek szavak. Mondhatni, nagy szavak, semmi több. De mihelyt kézbe veszed a törékeny emberkét, eltűnnek a szavak, a lélek befogadja, életté, érzelemmé melegíti. Kinek kisgyereke van, tudja: van ilyen csodatétel. Reggelente a bölcsőben valami ragyogás kél, akár a Föld horizontján napfeljöttekor. Ezt az édesanya érzékeli igazán, aki az új élethez a lélekmeleget is sugározza. Mit jelent egy kisgyermek érkezése a családba? És mit a világba? Válaszunk fontolgatandó. Nekünk, embereknek két énünk van: az egyik azzal érvel, hogy a gyermek lemondással, küszködéssel jár, jobb, ha nincs — a másik meg azzal csábít: csak Vele együtt teljes az életed. Velük, a kisgyerekekkel együtt kerek a föld. És a világ? Egyik kezével áldást oszt, másikkal halált. Egyfelől a gyermeki ajándékokkal bíbelődik, másfelől a rakéták játszótereit egyengeti az emberiség számára, megváltásul. Ki-ki terfnészete szerint. Beszélünk a békéről, tiltakozunk, aláírunk. Mindannyian át- érezzük-e? Ha egy kisgyereket aludni láttál, elnézted vibráló arcát, csukott szemét, nyugodt légzését, törékeny kiszolgáltatottságát — elmondhatod: láttad a békét. Hétköznapok Munkából hazatérsz, fáradt vagy, jó lenne fél órát pihenni. És mi vár otthon? A napi bevásárlás, boltban a sorállás, fürdőszobában a pelenkamosás. Zsörtölő- döl, kulizás az élet. Már sértegetnéd párodat, ki szintén munkából jött, fáradtan, lakásán rázúdul a családi „műszak”, főzni, rendet tenni, kisgyermekeket meg- szeretgetni. A háromból egy elég volna. Mondom, már morgolódnál, amikor szembe jön veled botladozó léptekkel, kérő kezekkel, sugárzó szemekkel az egyéves kisgyerek. És megáll benned a haragos szusz. A keménység, a kérgesség, ami évtizedek hajszájában az idegzetedre, a lelkedre rárakódott, lassan fölenged. Valami melegséget érzel. Ember . lettél, érző ember. A kisgyerek terhe valami ősi együvétartózássá .. válik. Életed jobbik része. Néha eszedbe jut, hogy annak idején asszonyoddal elmentél az SZTK-ba, várni kellett, már érezted, terhes. Aztán megütötte szemedet a felirat: terhesgondozás. Kinek terhes? Hiszen ez a „teher” az élet legszentebb dolga: az ember örökös újjászületése. Mennyivel jobban érezték paraszt- asszonyaink a nyelv édes ízét, meg a szülés létfontosságát, midőn a gömbö- lyödő asszonykára azt mondták: áldott állapotban van ... Kenyérkereső vagy, reggel sietnél munkába, de hallod az anyai hangot: „Nem maradhatnál kicsit a gyerekkel? Míg jön a Mami...” Nyelsz egyet. Meglehet, az édesanyának fontos dolga van munkahelyén. De hát lehet-e fontosabb, nagyobb dolog, mint egy emberke testét, lelkét, jellemét naponta „termelni”, nevelni, formálni. Egésszé tenni. Eszedbe jut, hogy a méhek társadalmában az anyaméh királynői státuszban van. De hát ők oktondi állatok. Gólyahír Mondják, vannak újszülöttek, kiket a gólya hozott. A mi emberkénk is észrevétlenül jött. Az anya ugyan megsejtett valamit, az orvosi vizsgálat nyugtatta rheg: semmi vész. Mire bizonysággá lett a gólya jötte, már úgy megfészkelt, nem lehetett elhessenteni. Mulatságos, hogy éppen az orvostudomány ... Csak annyi történt: a békareakciónál biztosabb vizsgálatot alkalmaztak, és az újfajta, tévedhetetlen műszer melléfogott. Igaz lenne, hogy a béka megbízhatóbb a tudományos műszereknél? Meglehet. Az mindenesetre mellette szól, hogy a békának létkérdés pontosan jelezni a gólya érkezését, mert ahol föltűnik á gólya, onnan a békának nyomban el kell tűnnie. Lám, olykor egy kis tévedés kell ahhoz, hogy egy emberke napvilágot lásson. Persze, sokat lehetne beszélni arról, miként állja körül a bölcsőt a társadalom a maga sokféle gondoskodásával, segítségével. Hogy az újszülöttnek egészsége, növekedése, jövője legyen. De hát ezt mindenki ismeri, minek mondanám. Talpra állás Ha kisgyermeked van, tanúja lehetsz saját felcseperedésednek. Látod, így lettél ember. Rájössz, milyen nagy dolgok a kicsi dolgok. Az, hogy /üz újszülöttnek meglegyen a két füle, a két szeme, a két lába, és hogy ezekkel halljon, lásson, majd talpra álljon, útnak induljon a világba. A gyerek felcseperedésében végigkísérted az ember kialakulásának több évmilliós útját, amit gyereked másfél-két év alatt megtesz: Hiába, ő már gyorsuló időben született. Nagy pillanata a kisgyermeknek (akárcsak az ősembernek) az első talpra állás. Amikor bizonytalan léptekkel elindul a lakást földeríteni. Számára itt, a házban kezdődik a haza. Később bejárja lakóhelyét, a közeli dombokat, távolabbi tájakat. És számára ott a haza, ahol gondoskodás és szeretet várja. Emlékszem: nagyobbik lányom két-három éves korában, amikor a messzi borsodi tájra utaztunk, úgy érezte, más országokon megyünk át, csak a nagyszülők városára ráismerve csillant föl szeme és szava: Ugye, ez már Magyarország? A bölcsőből kilépő így jut haza. A háztól a hazáig. A maga bölcsőjétől a nemzet bölcsőjéig. Balogh Ödön Húszéves az Iskolatekvízió
