Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 5., vasárnap S. (ízen a szerkesztő „Sorkatona" jeligére, Eger: A sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalt a következő kedvezmények illetik meg, tekintet nélkül arra, hogy régi vagy új dolgozója az adott vállalatnak: A 6/1976 (márc. 31.) MT ez. rendelet 70. paragrafusának első bekezdése szerint két nap fizetés nélküli szabadság. A 6/1976 (márc. 31.) MT rendelet 89—90. paragrafusa értelmében egyszeri bevonulási segély. Amennyiben a sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalnak eltar- tatlan gyermeke van, akkor havi átlagkeresete, amennyiben nincs eltartásra szoruló gyermeke, az átlagkereset SO százaléka. Erre akkor jogosult, ha ilyen címen nem vett fel még pénzt, amennyiben a katonai szolgálat megkezdését elhalasztják, visszafizetnie a segélyt nem kell, de még egyszer nem igényelheti. Ezen felül ki kell adni, vagy pénzben megváltani a ledolgozott időre részarányosán járó évi rendes és pótszabadságot. Fizetése a ledolgozott idő arányában jár. „Szabadság úti lakók" jeligére, Bélapátfalva: Csak annyit javasolhatunk — lehetőleg névvel és címmel ellátva, forduljanak közvetlenül az IKVmhoz panaszukkal. Intézkedésre ugyanis nekik van joguk. Nekünk nincs. Sz. Anikó, Ostoros: Látatlanban nem tehetünk kötelező Ígéretet. Lássuk a „medvét". Levélbén küldje be, vagy személyesen keresse meg kulturális rovatunkat. VISSZHANG Az élet mélyéről jöttek A Népújság Január 28-1 száma „kerekasztal”-be. szélgetésben foglalkozott a veszélyeztetett fiatalokkal. A problémák konkretizálására érdemes betekinteni egy helyi nevelőotthon életébe Óvoda, általános iskola, nevelőotthon: ezekben zajlik 80 óvodás és 240 általános iskolás mindennapi élete az Egri Gyermekvárosban. Akárhányuk előéletében már ott kísért valamilyen sötét folt, legtöbbjük bírói döntésből került ide. És mégis többségük inkább áldozat mint bűnös: a veszélyeztetett élet lelki • sérültje, a felnőttek lelkiismeretlenségének, a közömbösségnek, nemtörődésnek az áldozata. Jól felszerelt tantermek, meghitt, hangulatos szobák a legkisebbeknek, világos, egészséges tanulóhelyiségek, rádióval, televízióval, könyvtár, ízléses berendezésű ebédlő és hálótermek, bőséges, tápláló étkeztetés, ruházattal, lábbelivel való ellátás, mindez meggyőzően bizonyítja, hogy az a hatalmas áldozat, amit államunk e fiatalok megmentéséért hoz, hasznos befektetésre talál. (Minden egyes gyermek évi 65 ezer forintba kerül!). A családi élet otthoni melegét természetesen a legkörültekintőbb intézeti nevelés sem pótolhatja. De nem is célja a nevelőott honnak a szülők feledtetése. A gyermek anyjához, apjához való kötődése a legtermészetesebb emberi érzés, s ahol a szülők részéről a pozitív közeledés valamennyire is tapasztalható, a nevelőotthon mindent megtesz a velük való kapcsolat felvételére. A gondozottaknak legalább felét valamelyik hozzátartozója időnként felkeresi, s elég jelentős azok száma, akik eljárnak szülői értekezletre is. Sajnos, nem kevés az olyan szülő, akit egyáltalán nem érdekel gyermeke sorsa. A nevelőotthon nem zárt intézet. Egyre természetesebb az úttörőházzal, a városi iskolákkal való kapcsolat; azok tanulói nem nézik le az itt lakókat. Találkozásukhoz különösen sok alkalmat ad az egy évvel ezelőtt létesített sportpálya. Egyének, brigádok, intézmények, tsz-ek fognak ösz_ sze — sokszor a megye határain túlról is —, hogy anyagi vagy erkölcsi segítséget nyújtsanak a gyermek város lakóinak. A legjobb tanulók jutalmakat kapnak, rendezvényekre, moziba belépőt. A zsebpénz sem ismeretlen fogalom. A megbízhatók felügyelet nélkül is kijárhatnak. Így élnek a gyermekváros gondozottjai a 14—16. éves korukig, a tankötelezettség határáig. A nevelőszülői hálózat egyre szűkül, örökbe fogadni csak kicsiket akarnak, pedig a tizenéveseknél legalább annyira fontos volna a családi nevelés, a szülői irányítás, mint az apróságoknál. A „hogyan tovább?” problémáján, a további kapcsolat megtartásának módszerén dolgozik és keres újabb ötleteket az intézet igazgatója és nevelői kara, számolva azzal, hogy ezek a fiatalok nagykorúságukban is még sokáig rászorulnak a támogatásra, s ha a velük való törődés szervezetten tovább nem folyik, jövőjük talán még sötétebb lesz, mint volt a gyermekkoruk. Abkarovits Endre Eger I A Megyei Könyvtár rejtvény pályázata 4. i Ismeri On Egert? A képen látható kapurészlet címe: I I I I APRÓBB-NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK Ki fizeti a kárt? * LEVELEINK KOZOTT TALLÓZVA A figyelmességről „Nyugdíj előtt" jeligére: Megértjük a panaszát, de intézkedni elsősorban munkahelyének vezetői tudnak. Javasoljuk, keresse fel a tsz elnökét, Uletőleg a személyi ügyekkel foglalkozó elnökhelyettest. Orvosolni csak ott és helyben lehet a panaszt. Ha helyben nem intézkednek, akkor keressen fel bennünket újra, de meggyőződésünk, hogy ott is segítenek, ha ismerik problémáit. Ami az orvosi vizsgálatokat illeti, kérjen igazolást a vizsgálaton való részvételről, így igazoltnak kell tekinteni az ott töltött időt. Ha közvetlen munkahelyi főnöke erre nem hajlandó, ismét csak egy lépéssel feljebb kell panaszt tennie — első fokon. K. Ferenc: A versben foglalt gondolatok szépek és jók, de a vers maga sajnos közölhetetlen. B. Lajos, Eger: Köszönjük észrevételét, valóban nem tartozik a „gazdaságos" autók közé az, amelyiknek 60 Mer üzemanyagra van szüksége 100 kilométeres úthoz. Nem kell Kapott a szerkesztő- Bégünk egy levelet, amelyben azt közli Vé- csey Árpád, hogy van egy tolókocsija, ami a nagynénje után maradt rájuk. Négykerekű, ösz- szecsukható, alig használt. Az SZTK-tói kapta annak idején a beteg rokon. Gondolt egyet, közölte az SZTK-val, aztán a tanács egészségügyi osztályával, hogy a tolókocsit szívesen átadná bárkinek, csupán azt a 600 forintot szeretné érte megkapni, amit annak idején az SZTK- nak kellett kifizetniük. Fáradozása, eddig sikertelen maradt. Innen is, onnan is a válasz ugyanaz a szó volt: nem. Nem kell a kocsi. Most közreadjuk a lehetőséget. Még a címet is, ahol a kocsiügyben meg kell jelenni: Gyöngyös, Szövetkezet u. 11., 1/2. Illetve annak hiányáról írt a minap szerkesztőségünknek J. Albert dormán- di lakos. „Mondja, kérem, hány óra? Az újságot olvasó ember fel sem néz a lapból, s úgy válaszol: nem tudom. S közben a karján az óra... — A dolog velem történt a vonaton.” — toldotta még mondandójához a panaszkodó ember. íme egy példa arra, mennyire nemtörődöm módom tudunk viselkedni. S még hány ilyen példát lehet összegyűjteni egyetlen nap alatt személyes tapasztalatból. A hivatalból, ahol percekig ácso- rog az ügyfél, mire megkérdezik egyáltalán, miért jött be, a boltból, ahol soha visz- sza nem köszönnek, a buszról, ahol közömbös tekintettel néznek át várandós anyák feje fölött az üldögélek. Apró dolgok, de egy- egy ember közérzetét napokig keseríthetik. Olykor más példáról is kapunk levelet. Többek között ilyenről: dicsérjék meg az ötös járat vezetőjét, mert olyan kedvesen köszön az Utasoknak. — megdicsérjük, noha ez lenne a természetes. Ennek kellene lennie a természetesnek!. mint ahogy a kereskedő legelemibb dolga a köszönés, a hivatalokban az udvariasság, és egymás között sem ártana, ha lényegesen figyelmesebbek lennénk. Gondoljunk csak arra, hogy a figyelmes úti- társak derűre keltik a mo- rózusan ébredő embert is, hogy egy kedves szó, egy figyelmes mozdulat seregnyi ember kedvét adhatja vissza. Apróság, s pénzbe sem kerül. Még különösebb fáradságba sem. Csupán emberségbe, amit mindenki hoz magával, csak néha lekopik róla, mint a felületesen felrakott máz. Divat ma a sokkhatásokról, s stresszről írni. S mindennek emberekre veszélyes hatásáról. Rohanunk, alig van időnk valamire. S panaszkodunk. Másokra, akik türelmetlenek velünk szemben, s közben észre sem vesszük, magunk is olyanok vagyunk. Talán jó lenne reggel a tükörbe nézve megígérni: ma másképp kezdem. Ma türelmesebb, megértőbb leszek. Akár hiszik, akár nem, kamatostól jön vissza egy-egy ilyen dolog. Mert akkor mások is türelmesebbek, figyelmesebbek lesznek velünk szemben. S végül is nem mindegy, hogy este hogyan tér nyugvóra valaki. Hajszoltan, idegesen, vagy éppen azzal, mégiscsak szép az élet. Mégiscsak megértőek az emberek. Milyen kevés kell mindehhez. Csupán apró figyelmességek, amelyek a közérzetet kellemesebbé teszik. Nem gondolhatnánk erre többször? — d. — Úttörővetélkedő Abasáron Februárban a Gyöngyös városhoz tartozó községek iskoláinak úttörői tudományos-technikai vetélkedőn vesznek részt Megrendezéséhez az abasári iskola ad otthont. E vetélkedő előkészítője volt a januári tudományos-technikai úttörőszemle. A második osztálytól a nyolcadik osztályig 373 tanuló indult a versenyben, ötös csoportokban, korosztálytól függően, választás szerint az alábbi témákban: a mezőgazdasági ismeretek, technikai, társadalomkutató és természetkutató. A zsűriben a szülői munkaközösség tagjai, párt- és gazdasági vezetők, valamint tömegszervezeti vezetők voltak. Az első helyezettek minden csoportban könyv- jutalomban részesültek. A verseny elérte célját, ösztönző volt további ismeretek megszerzésére, felvillantott a verseny sok tehetséget és ráirányította a nevelők figyelmét sok tanuló érdeklődési körére. Reméljük, a vetélkedő következő szakaszán is eredményesen szerepjelnek. Molnár Ilona Abasár Becsületes megtaláló kerestetik Kétségbeesett hangú levelet kaptunk egy gyöngyösi nyugdíjastól, Valiskó Istvánnétól. Január 25-én, déli egy és két óra között vásárolni ment az úgynevezett 80-as lakótelepi ABC-boltba. Hazaérve vette észre, hogy ottfelejtette pénztárcáját. Sietett is vissza, érdeklődni, nem adta-e le valaki a megtalált pénztárcát. Sajnos, nem, A kissé kopott, zöld színű pénztárcába 4 darab százforintos, két fém és két papírhúszas, valamint némi aprópénz volt, 1800 forintos nyugdíjának bizony jelentős része. Ha valaki megtalálta a pénztárcát, kéri, küldjék vissza címére: Gyöngyös, Vörös Hadsereg u. 44/2. Reméljük, a megtaláló valóban becsületes lesz... 1984. január 25., délután 17 óra. A Tűzoltó térnél megáll a csuklós busz. Többek között leszáll >egy csinos fiatalasszony szép, világos, kockás télikabátban. Néhány lépést tesz a gyalogjárón, amikor a busz elmegy mellette. De annak a kereke, — az úttesten levő sok kátyú egyikébe belehuppan, s onnan olajos szennyvizet terít az asszonyka kabátjára, a „LAK1SZ”- üzlet falára és kirakatára két méter magasan. Az asz- szonykának elerednek a könnyei. Az olajfoltokat ugyanis még vegyi úton sem lehet eltávolítani. Sírva kérdezte a járókelőktől: ki fizeti meg a káromat? Én is megkérdezem: ilyen esetben ki fizeti a kárt? A Volán, a városgondozási vállalat, az útfenntartó, vagy az Állami Biztosító? O. Ernő Eger Tényleg! Ki fizeti?! A dolgozók közművelődéséért... Parádsasvár kiemelt üdülőhely. Itt üzemel a Parádi Üveggyár, amely a művelődési és szórakozási igényeket döntően meghatározza, ugyanakkor figyelembe kell venni a község lakóinak szórakozási igényeit is. A kultúrház szakszervezeti kezelésben van, az anyagi alapokat a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és a Parádi Üveggyár teremti meg. Több szakkör működik, legsikeresebbnek mondható a csillagászati szakkör tevékenysége, saját készítésű távcsövekkel rendelkeznek és a rendszeres foglalkozásaik során nagyon sokan megismerték már a csillagok világát. A fiatalok mellett több idős dolgozó is kedveli e hasznos időtöltést. A szakszervezeti bizottság támogatásával működik a Kodály Zoltán vegyes munkáskórus, amely 1982-ben nívódíjat kapott. A kultúrház 2500 kötetes könyvtárában megtalálhatók a szakkönyvek, útleírások, mesekönyvek, bűnügyi és szépirodalmi regények is. Letéti könyvtár lévén, a „felfrissítéséről” az építők megyei bizottsága gondoskodik évente négy-öt alkalommal. Az ifjúsági klub is. igen aktív. Külön klubszoba áll rendelkezésükre, ahol rendszeres összejöveteleket tartanak. Szeptember 1-től megkezdődött a zenei oktatás, ahol a fiatalok furulya- és zongoraoktatáson vesznek részt. Rendeztek népművészeti kiállítást, s bemutatták a csiszolótanulók által gyártott termékeket. A programok között szerepel az aerobic is, amely igen népszerű. A kultúrház nagyterme három asztalitenisz-asztallal áll az ifjúság rendelkezésére. Ezenkívül sakk-készletek vannak, így a sport is helyet kapott a szórakoztatási lehetőségek között. Az idei tervek között fontosnak tartják a könyvtár és az olvasók táborának növelését, az elmúlt évben szervezett gyermekszínjátszó csoport és tánccsopvort rendszeres foglalkozásának megtartását. Különféle kiállítások megrendezése, a Harlekin bábegyüttes, és más neves színművészek fellépése is szerepel a programban. A művelődési ház látogatottsága azt bizonyítja, az itt folyó közművelődési munka megfelel az elvárásoknak, kielégíti a vállalat és a község lakóinak igényeit. Gembiczki Béla ■ Parádsasvár s. A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat ó évig terjedő időre szerződéses üzemeletésre átadja a következő üzleteket: 174. sz. Postakocsi Italbolt, Bélapátfalva, Május 1. u. IV, . 182. sz. Szépasszony-völgyi Büfé, Eger, Szépasszony-vőlgy, III. o. (szezonüzlet) 222. sz. Fenyő Vendéglő, Mátrafüred, Parádi u. III. o. (szezonüzlet) 234. sz. Éva Presszó, Mátrafüred, Parádi u. III. o. A pályázatokat 1984. február 26-ig kell benyújtani a vállalat központjába. Eger, Bajcsy-Zsilinszky tömbbelső. A borítékon látható helyen fel kell tüntetni: „Pályázat”. A versenytárgyalás a vállalat központi tanácstermében lesz 1984. március 6-án, 9.00 órakor. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást február 13-tól a vállalat közgazdasági osztálya ad.”
