Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

2» NÉPÚJSÁG, 1984. február 5., vasárnap Granadera Befejeződött a Big Pine—I. (Nagy Fenyő) hadgyakorlat, amely Honduras és az Egyesült Államok erőinek rész­vételével zajlott a kö­zép-amerikai országban. Nem érheti szó a ház (a Fehér Ház) elejét, hogy elkapkodták volna: nyolc hónapon át tar­tott a manőversorozat. S még be sem fejező­dött, máris bejelentés született: Granadera fe­dőnéven új hadgyakorlat kezdődik, a régi felál­lásban. A The Washington Post érdekesen világit rá a háttérre. Az ame­rikai kormány el akarja kerülni, hogy állandó támaszpontokat létesít­sen a Nicaraguával szomszédos Hondurasban (a grenadai invázió óta erre különösen érzékeny a latin-amerikai közvé­lemény), ezért folyama­tos hadgyakorlatok szín­helyévé teszi az orszá­got, amelyek keretében katonai repülőtereket, radarállomásokat, ki­képzőtáborokat létesíte­nek. Vagyis az amerikaiak úgy akarnak ott lenni Hondurasban, mintha nem lennének ott — a lényegen azonban ez nem változtathat. r. e. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: Szovjet emlékeztetőt nyújtanak át Wa­shingtonban, a legyverzetkorlátozás kérdései­ről — Gromlko vezetésével szovjet küldöttség érkezik Bukarestbe — Reagan bejelenti, indul az újraválasztásért KEDD: Andropov levele az UNESCO főigazgató­jához — A kanadai kormányfő Prága után, Berlinben tárgyal — Belpolitikai feszültség Spa­nyolországban, a tábornokgyilkosságot köve­tően SZERDA: Az új amerikai költségvetési tervezet rekordösszegeket irányoz elő katonai kiadások­ra — a SWAPO elutasítja a dél-afrikai manő­vereket — Team Spirit, ’84 fedőnéven, ameri­kai—dél-koreai hadgyakorlat kezdődik , CSÜTÖRTÖK: Budapestre érkezik Thatcher brit miniszterelnök — A semlegesek javaslata a stockholmi konferencián — Shultz amerikai külügyminiszter körútja Latin-Amerikában PÉNTEK: Arhipov szovjet miniszterelnök-helyet, tes, párizsi tárgyalásai, meghosszabbítják a két ország gazdasági megállapodását — Felbocsát­ják a Challenger űrrepülőgépet — Elmarad az olasz bizalmi szavazás SZOMBAT: Az utóbbi hónapok legsúlyosabb ösz- szecsapásai Libanonban, a szaúdi trónörökös meglepő nyilatkozata — Nicaragua a Biztonsági Tanácshoz fordul az országot ért sorozatos bombatámadások miatt Éhes amerikaiak. Detroitban az ingyenkony- A Fülöp-szigeteken a héten is egymást érték ha előtt, ezrek állnak sorban, a meleg étel a tüntetések, Ferdinand Marcos elnök rend­reményében. Detroit és húsz másik amerikai szere ellen. A képen: a hét elején hatalmas nagyváros polgármestere, együttes jelentés- tiltakozó demonstrációra került sor magában ben vonta kétségbe a Reagan-kormányzat ál- a fővárosban, Manilában is. lítását, miszerint az Egyesült Államokban nincsenek éhezők. (Fotók: AP — MTI — KS) Libanonban változatlanul nagyon feszült a helyzet. A ké­pen: ez a tengerészgyalogos tüzelésre kész állapotba állítja a libanoni partoknál cirkáló amerikai hadihajók egyikének, a Fort Snellingnek a hajóágyúit. Piramis a Louvre-ban? CHALLENGER Elveszett a műhold Üvegpiramis a párizsi Louvre udvarán? Nem el­képzelhetetlen, amennyiben a francia kormány jóvá­hagyja a kínai származású amerikai építész, leoh Ming Pei tervét a világ egyik legnagyobb múzeumának modernizálására. Pei, aki megbízatását egye­nesen Francois Mitterrand államfőtől kapta, nagy meg­döbbenést keltett tervével. Az építész ugyanis meg van győződve arról, hogy nem szabad hozzányúlni a fran­cia királyok egykori palotá­jához, amelyet a XVI—XIX. században építettek és amely a francia klasszicizmus szimbólumává vált. Éppen ezért elképzelése szerint a bővítést föld alatti üvegga­lériákkal kellene végrehaj­tani. A kiállítótermeken és a múzeumi szolgálaton kí­vül a föld alatt képzeli el a gépkocsi- és autóbusz-parko­lókat is, amelyek ma a Louvre udvarának összképét rontják. Egyetlen felszíni módosí­tást tervez Pei: egy üveg­piramist a Napóleon-udvar közepére, hogy természetes fénnyel világítsa meg a be­járatot. Michel Caldagues. jobbol­dali szenátor elfogadhatat­lannak minősítette a tervet. Hasonlóképpen vélekedett Henry Bemard építész, az állami tulajdonban lévő pa­loták főfelügyelője. A legna­gyobb francia jobboldali lap, a Figaro máris „A pi­ramisok új csatája” címmel számolt be a készülő kul- túrbotrányról. Jacques Chi­rac párizsi polgármester, az ellenzék vezére, egyelőre ki­tért az állásfoglalás elől. Az esetről Párizs ismerő­inek a Pomp idou-központ körüli botrány juthat eszé­be: annak idején sokan el­átkozták, „olajfinomítónak” „kültúrhangárnak” nevezték az excentrikus formájú és színű Beaubourg-palotát, amely ugyancsak nem illett bele a párizsi IV. kerület múlt századi hangulatába. Ma már éppúgy hozzátarto­zik a francia főváros képé­hez, mint a Notre Dame, a Champs-Élysées, vagy éppen a Louvre impozáns palotá­ja. Elveszettnek tekintik a Challenger űrrepülőgépről péntek este a világűrbe ki­bocsátott Westar—6 távköz­lési műholdat, mivel nem tudnak vele rádiókapcsolatot létesíteni. A péntek reggel útnak in­dult Challenger személyze­tének első fontosabb feladata volt, hogy — Western Union- cég megrendelésére. — úgy­nevezett geostacionárius pá­lyára állítsa a magával vitt távközlési műholdat. A Wes­Az idők szele, no meg az infláció elsöpri a félpennys pénzérmét. Hétszáznégy évi szolgálat után búcsúzik a legkisebb brit váltópénz. Nigel Lawson brit pénz­ügyminiszter szerdán jelen­tette be, hogy március végén leállítják a félpennys érmék verését és a> „halfpenny” csak az év végéig használ­ható fizetőeszközként. tar—6 mintegy 35 ezer kilo­méter magasságban, a Föld forgási sebességével meg­egyező gyorsasággal kerin­gett volna, s így — látszólag egy pont fölött lebegve — töhb ezer egyidejű rádió- kapcsolat-tartást tett volna lehetővé. Az űrrepülőgépről való leválása után azonban nem érkeztek rádiójelek a Wes- tarról. Nem tudná, mi tör­tént, de azt gyanítják, hogy a Challengertől történt „el­1280-ban történt első kibo­csátásától 1672-ig a félpennys ezüstből készült, azóta réz­ből. A tízes rendszer 1971- ben történt bevezetésekor felértékelték: előzőleg 480 félpenny ért egy fontot, az új rendszerben egy fontot 200 félpennyre lehetett fel­váltani. A hetvenes évek inflációja azonban értékte­lenné tette a felértékelt vál­tópénzt is. Jelenleg maga­taszítás” után a Westar ön­álló hajtóműve, vagy rádió­adója mondta fel a szolgá­latot. A Western Union — a bal­siker ellenére — 10 millió dollárt fizet a NASA-nak a pályára bocsátásért. Azért is különösen kellemetlen a ku­darc, mert a Western Union eredetileg a nyugat-európai Ariane rakétaprogramot sze­melte ki, s csak később pár­tolt át az amerikai vállal­kozásihoz. sabb az előállítási költség, mint az érme névértéke. Hogy a britek mennyire nem becsülik már a fél- pennyt, azt jól bizonyítja, hogy 1971 óta 118 millió ké­szült, de jelenleg csak 2,5 millió van belőle forgalom­ban. A többi elveszett-, el­gurult, becsúszott a fotel kárpitja alá, vagy a gyűjtők kincstárát „gazdagítja”. A nyárson végezte „pályafutását” egy fülöp-szigeti tolvaj, aki szerencsétlenségére egy emberevő törzs — a mangayanok — háziállatainak elkötésére „szakosította" ma­gát. A felbőszült kannibálok nyakon csíp­ték, lassú tűzön megsütötték és jóízűen el­fogyasztották — állítja a Reuter manilai tudósítója. Búcsúzik a félpennys «Die eitlen Narren im Kongress können zetern, soviel sie mögen.» «Die Alliierten - «Wenn nochmals hundert «Holz hacken, jeden ein Sack Flöhe, das ist’s, Boys in die Luft gehen. Tag ein Klafter, was sie sind.» wird es schwerhalten.» Wie der letzte Kaiser.» «Der grosse Krach in Wall Street wäre nicht aufzuhalten.» Reagan öt arca A Weitwoche című svájci hírmagazin hosszú cikkben elemzi Ronald Reagan gondolkodásmódját. A cikk aktuali­tását az adja meg, hogy a Fehér Ház ura bejelentette: új­ra jelölteti magát az Egyesült Államok elnöki székébe. A cikk karikatúrái az elnök-elnökjelölt arcának néhány változatát villantják fel, Íme, az öt rajz — öt arc. Az első rajzon Reagan a kongresszusra gondol, amely nemegyszer okoz bosszúságot neki: „Ezek a fecsegő bolon­dok a kongresszusban jajveszékelhetnek, amennyit csak akarnak ...” A másodikon éppen a szövetségesek jutnak az eszébe, akik nélkül — Reagan véleménye szerint — sokszor köny- nyebb lenne az élet és egy zsák bolhával azonosítja őket. A harmadikon a Közel-Keleten járnak a gondolatai, fezébe jutnak a támladások, amelyek a Libanonban állo­másozó amerikai tengerészgyalogosok veszteségei miatt oda­haza érik. Emi gyen töpreng: „Ha újabb száz fiú a levegő­be repül, nehéz lesz a magyarázkodás.’’ A negyedik rajz az optimista Reagant ábrázolja. Azok­nak válaszol, akik figyelmeztetik: öt év múlva 78 éves lesz. Ö azzal érvel, hogy naponta tornázik és ha ideje engedi, lovagol is, így mindig fitt martad. És még hozzáteszi: „Fát kellene vágnom, naponta egy ölet. Mint az utolsó (német) császár”. Aztán a gazdasági nehézségek jutnak az eszébe — immár az ötödik rajzon. Mi lenne akkor, ha a nagy adósok, Bra­zília, Mexikó, Argentína és Chile csődöt jelentenének? Rea­gan elkomorodiik: „A nagy krachot a Wall Street-en nem lehetne feltartóztatni”. 0—!• A riacei szobrok nem utaznak az olimpiára Az olasz kormány úgy döntött, hogy „a riacei szob­rok”, a Reggio Calabriában őrzött világhírű alkotások nem adhatók kölcsön az Egyesült Államokban az olimpiai játékok idejére ter­vezett kiállításra. Az ügy azért került a miniszterta­nács elé, mert a közvélemény és a szakértők nagy része el­lenezte a tervet. A legtöbben egyszerű üzleti szándékot láttak abban az amerikai javaslatban, hogy a Los An- geles-i olimpia alkalmából szállítsák a játékok helyszí­nére a szobrokat. A csaknem kétméteres szobrokra 1972 augusztusában egy amatőr archeológus buk­kant a Jón-tenger mélyén, Riace közelében. Az időszá­mítás előtti 450—430-ból származó, Bheidiasz iskolá­jában dolgozó alkotóknak tulajdonított remekművek Reggio Calabria kivételes vonzerejű látványosságává lettek: évente mintegy fél­millió ember keresi fel őket. Az ország vezető régészei­ből álló bizottság már ko­rábban elutasította a Los A n gél es-i „utazás” ötletét, mondván, hogy a két szobor görög eredetű, így tehát nem is képviselné a latin-olasz kultúrát. Arra is rámutattak, hogy nem szabad kitenni azokat a szállítással járó veszélyeknek. Kormánykö­rökben azonban, kultúrpoli­tikai érdekekre hivatkozva, teljesíteni akarták az ame­rikai kérést. A legutóbbi miniszterta­nács elfogadta a kulturális miniszter előterjesztését, amely lényegében a régészeti bizottság megismételt, el­utasító javaslatát tartalmazta. Rablópecsenye kannibál módra

Next

/
Thumbnails
Contents