Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

A fények üzeme

A Mátra vidéki Fémművek füzesabonyi gyáregysége egyszerű fémlapokból, még egyszerűbb koronazárakat (kupakokat) készít — nagyszerű látványosságok közepette. A látványt próbálta elcsípni az optika. (Fotó: Kőhídi Imre)

Az Orion űrhajón természetesen mindenki műszaki értelmiségi volt.

— Te ugye, műszaki értelmiségi vagy? — kérdem, természetesen nem az Orionon, hanem a zötyö- gős helyijáratú autóbuszon.

— Igen, az. Műszaki értelmiségi. De inkább csak mérnök — kapom a kissé fanyar és rezignált választ, mígnem felfogom: ezek a politikai, szociológiai kategóriák lehetnek hűek és kifejező erejűek általában, de egy-egy emberre vonatkoztatva kissé erőltetettnek tűnnek. Mi az, hogy értelmiségi? Fel sem kell lapozni az értelmező szótárt, mindenki érti és tudja, hogy ez az egyezményes kifejezés mit, illetőleg milyen társadalmi réteget takar. Mégis ő: orvos; te: tanár vagy; amaz: agrármérnök; míg

a társa a gépészmérnök.

Az Orion űrhajó utasai, az egykori tévé-sztárok sem műszaki értelmiségiek voltak, han^n ki elektromérnök, ki gépészmérnök. ki meg fizikus, nagyon is reális földi szakmák képviselői egy. a világűrben játszódó sci-fiben.

— Igen, akkor még, jó néhány évvel ezelőtt, akkor még megvolt az ázsiónk. Mérnökök voltunk. Az egyetem után azzá lettünk, mígnem mára műszaki értelmiséggé vedlettünk — búcsúzunk a buszmegállóban és mérnök ismerősöm a műszaki értelmiség köpenyében eltűnik a gyárkapu mögött.

Fanyar hangulata van.

Csak neki?

Szálljunk le a földre az űrhajóból. Érdekes kép fogad: kereken félmillió egyetemet, főiskolát végzett ember. A munkaképes lakosság majd hét százaléka. Annyi, amennyien ma a magyar mezőgazdaságban közvetlen fizikai munkát végeznek. A paraszti országból, a jogászok országából sokszínű értelmiségi rétegből álló szellemi hadtest alakult ki: csak az utóbbi húsz esztendő alatt is háromszorosára nőtt a diplomások száma hazánkban. És ezek között, aligha tévedek, a pedagógusok után a második nagy értelmiségi csoport az úgynevezett műszaki értelmiség. Ahogyan a hivatalos statisztika nevezi ezt a réteget.

Hogy az értelmiségnek milyen szerepe van egy társadalomiban, azt hiszem, erről fölösleges magyarázón egyetlen sort is írni. Hogy a mérnököknek ezen belül mi a „státuszuk” ugyanebben a társadalomban, nyilván, szintén nem szorul magyarázatra. És mégis arra szorul, — magyarázatra. A jelentés, amit e tárgyban minap olvastam, világos és egyértelmű képet festett egy megye. Heves, műszaki értelmiségiéinek helyzetéről. A jelentést citálni nem óhajtom, a szükséges és lehetséges intézkedéseket e tanulmánynak is beillő ellabo- rátum készítői, vitatói amúgy is megteszik. Inkább egy félmondatnál, egy fél gondolatnál időznék el. hogy megértessem azt is, nem címadó jó ötletből választottam és neveztem a műszakiakat az Orion űrhajó utasainak.

Szeretnének azok lenni.

Minden alkotó mérnök, talán még csak nem is képletesen, szívesen lenne részese egy Orion űrhajónak, legalább úgy, mint konstruktőr, de talán még úgy is, mint parancsnok, vagy navigátor Évtizede még szinte parttalannak tűnt a beruházások gyarapodása, az ipar fejlődése. Üj gyárak, ipartelepek, új iparágak nőttek ki szinte napról napra a földből, mint eső után a fű, s vélük együtt nőtt, ívelt mind magasabbra a műszaki értelmiség ázsiója is hazánkban. Természetes: új gyár, új termék, új technológia, új és mind több szakember. A társadalom igénye megmutatkozott pénzben, erkölcsiekben egyaránt, talán a műszakiaknak volt a legkevesebb okuk a panaszra a bérből és fizetésből élők közül.

Szállt, repült velük az Orion űrhajó.

Aztán meteoritrajba ütközött és vissza kellett szépen szállnia a földre, ami némi szerencsével sikerült is Ám ki csodálja a volt délceg űrhajósokat, akik most a földön botorkálnak?

Tudom, a hasonlat sántít és így még nem is igaz. A gazdaság korszerűsítése, a beruházások visszafogása, a romló nemzetközi gazdasági helyzet és benne a magyaré, nyilvánvalóan megnyirbálta az ipar eleddig minden irányú és igényű fejlődését továbbra is szövögető álmokat A földre kényszerültek azok is, akik eme álomre- pülés részesei voltak. A műszaki értelmiség is. Való igaz, hogy mindenki számára és mindenkor nem lehet mód istenként világot teremteni a semmiből, ám a megnyir- báltatott szárnyak még szerény verdesését is aggódva nézték egy ideig: minek és kinek? A mérnökre ugyan továbbra is szükség volt, de úgy vélték sokan, a termelés közvetlen irányításában van a helye, nem a termelési folyamatok megteremtésében. A gazdasági helyzet nehezedése mellett csökkent aztán a műszaki értelmiség rangjának egykori súlya, tekintélye is, — legalábbis így érezték és . így érzik még jószerint ma is ők, az érintettek.

Nem vagyok mérnök, számomra egy konstrukció tervrajza olyan, mint vak ember számára egy zöld kocka okkersárga mezőben. De sok és gyakori beszélgetés kapcsán óhatatlanul az a kép alakult ki bennem, — s ezt erősítette az érzelmek szubjektivitásán túl a tények objektivitásával a már említett jelentés —, hogy a műszaki értelmiség közérzete nem éppen rózsás. És nem is az anyagiak miatt, hanem legfeljebb az anyagiak miatt i s . Hanem sokkal inkább azért, mert nincs mód szerényebb, de a célhoz biztosabban odaérő űrhajóra sem ülniük, mert kevesebb a lehetőségük a bátor kezdeményezésre. a merész, de szükséges ötletek létrehozására és megvalósítására. Mert gyakran ott dolgoznak. ahol tudásuk felére sincs szükség, illetőleg nem az ő tudásukra van ott szükség.

Az, önmegvalósítás lehetőségét hiányolják sokan.

Pontosabban, hogy a kezdeményezéseik igen gyakran ütköznek az óvatoskodás, a bürokrácia. a száznyi konok paragrafus rakta gátakba. hogy azt képtelenek is legyenek áttörni. Alkotni, tenni, cselekedni, tervezni és nem adminisztrálni. vitatkozni, érvelni és nem értekezletesdit játszani. — ezt

akarja az alkotó mérnökember. Mellékesen (?) fűzve hozzá: hogy az igazán alkotó embert anyagilag is meg lehet és meg is kell becsülni.

Az Orion űrhajó utasai mérnökök voltak, a róluk szóló történet, az űrbéli kaland, fantasztikum. De az nem, hogy valamit el akartak érni, valamit túl akartak szárnyalni. Körülöttünk való világ technikában, tudományban, iparszervezésben, a termelékenységben és még sok minden másban bizony megelőzött bennünket. Hol kevéssel, hol meg annyival, hogy a messze előttünk járóknak — finoman kifejezve — a hátukat is alig látjuk. A lemaradást legalábbis csökkenteni, ahol lehet, az elöljárókat befogni, uramég, talán még elébük is vágni, létkérdése ennek a kis, 92 ezer négyzetkilométernyi űrhajócskának, amit úgy hívnak, hogy Magyarország. És űrhajósok, mérnökök nélkül, vagy ha úgy tetszik, műszaki értelmiség nélkül ez nem megy, — egy fénymásodpercnyit sem. A műszaki értelmiség közérzete nem egy réteg magánügye, hanem társadalmunk holnapot előteremtő közügye. Vagy legalábbis annak kell lennie. Mert igenis: az Orion űrhajón mindenki műszaki értelmiség volt.