Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 4., szombat S. Kedvenc, Dáma, Klub és Konzum Detk: Siker lesz a Zamat keksz...(?) Készülnek a selyemmel bélelt, szép dobozok (Fotó: Szabó Sándor) Most. amikor a különböző nagy- és kisvállalkozásokba, gazdasági megoldásokba beletanult, beleszokott olvasó immár semmin sem lepődik meg, semmin sem csodálkozik — fenti címünkbe sem igen rez- dül bele. Heves megyei lévén, esetleg már hallott vagy olvasott arról, hogy a detki termelőszövetkezet „valami” kekszüzemet létesített, de hogy ez valóban siker lesz-e avagy sem, azt természetesen egyelőre nem tudja. — Nem is tudhatja — jegyzi meg Sőreginé Szűcs Erzsébet, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz halma jugrai területén tavaly telepített üzem helyettes vezetője. — Egyelőre ugyanis — teszi hozzá barátságosan, de őszintén — még mi sem tudjuk, csak reméljük. Nagyon fiatalok vagyunk még. nagyon a kezdet kezdeténél tartunk. Ennek megfelelően pillanatnyilag sok problémával küszködünk. Tegnap például — először a tavaly őszi beindulás óta — gáz- kiesés miatt kellett állnunk és létszámgondjaink is vannak. — Honnan az ötlet, hogy itt, a Gagarin Hőerőmű Vállalat tőszomszédságában kekszüzemet létesítsenek? — Ügy tudom, hogy egyik „gazdánk” — összesen ugyanis három van —, a Zamat Kávé- és Kekszgyár komoly kekszgyártási tervekkel foglalkozik. Ennek megvalósulása érdekében kötött együttműködési szerződést a számiunkra helyet biztosító detki termelőszövetkezettel és a Heves megyei Sütőipari Vállalattal Abban, hogy az üzem éppen itt létesült, nyilvánvalóan döntő szerepe van annak, hogy a tsz ezt a halmajug- rai területet bocsátotta ren- delezésünkre. — A gyártásban érdekelt három „gazda" mellett kik érdekeltek még a sikeres termelésben? — Természetesen elsősor r ban azok a lányok és asz- Kicsit alagútra emlékeztet, de va- Mérleg, edények, alapanyagok — Ez pedig a dagasztógép. Aki kezeli: lójában: sütővonal Szentkirályi Jenőné emulziót ké- Szabó Józsefné szít szonyok, akik itt, illetve a környéken élnek, és eddigi pénzitkereső foglalkoztatásuk nem volt megoldva... Az üzem beindulása előtt legalábbis így gondoltuk. Más kérdés, hogy az ötlet és a megvalósulás között elég nagy idő telt el, a korábban munkára várakozók közül jó néhányan máshol helyezkedtek el, innen, hogy a beindulás gondjait munkaerőgondok nehezítik. Ezt azonban a ..kívülálló” aligha venné észre. A szép, tiszta, fehér üzemben, a sülő sütemények kellemes illatában, ha nem is sokan, de serényen dolgoznak, egy a Szovjetunióból és egy. az NDK-ból származó gépsor mellett a szakmával most ismerkedő asszonyok. Jó néhányan pedig dobozokat hajtogatnak. Köztük a hal- majugrai Vári Jánosné. — Mióta dolgozik az üzemben? — December 1-től. Gondoltam, dobozkészítést, csomagolást még vállalhatok, így, nyugdíjasként is. — Tehát már nyugdíjas? — Igen, korábban 15 évig a Gagarin Hőerőműnél voltam olajállomás-kezelő, és bár nagyon szép a nyugdíjam. háromezer forint felett van, azért eljöttem. Az az igazság, hogy így jobban megy az idő, na meg: a munkát nagyon szeretem. Szemben Várinéval — akár a kislánya is lehetne — a mosolygós és nagyon fiatal, de mér szintén asszony — Gecséné Májer Veronika szintén dobozokat készít. készít. Kézségesen, kérdés nélkül mondja: — Eddig itt dolgoztam, Halmajon. a 6-os vegyesboltban voltam eladó. De mivel Detkrőd járok ide busszal, és ezt az üzemet könnyebben elérem, gondoltam, ide jövök. Képzeljék, már megkaptam az első fizetésemet, és el sem akartam hinni, sokkal több, mint amennyit a boltban kerestem: 2907 forint... Ügy örültünk neki a férjemmel. ..! Nem csoda: még ' csak három hónapos házasok, és egyelőre a szülőkkel laknak. Igaz, gond nincs közöttük, de nyilvánvalóan saját otthont szeretnének. Mielőtt elköszönnénk tőle, megkérdezzük: — Akkor tehát nincs semmi gond? — Most éppen nincs, mert ezek a dobozok, amiket most csinálunk, a félkilósak, jól hajtogathatok, de a 25 dekások, amiket eddig készítettünk. nem voltak rendesen kivágva, azokkal sokat kellett bajlódni, lassabban is haladtunk, és nem is lettek olyan szépek. Bejárásiról, csomagolásról hallva ismét Erzsikéhez, az üzemvezető-helyetteshez fordulunk. — Honnan kerülnek ki a dolgozók, mi a helyzet a csomagolással? — A helybeli halmajiak mellett elsősorban Ludasról, Detkről és Gyöngyösről — közülük sokan háztartásból — érkeztek és télre a do- moszlói termelőszövetkezet is adott 24 asszonyt „kölcsön” de, mint mondtam még jó néhány számára lenne hely. Annál is inkább. mert eddig csak két műszakban dolgoztunk, de az NDK-s vonalon január 17-től három műszak megy. Szóval: szükség lenne még emberekre... Ami pedig a dobozíkészítést illeti — nagyon fontos. Ahhoz, hogy tőkés exportra is termelhessünk, nemcsak finom árut kell készítenünk, de jól is kell csomagolnunk. Ez persze, még a jövő zenéje, a hármas társulás azonban már most tervezi NDK-béli és francia csomagológépek alkalmazását, hiszen nyugati piacon csak csinos külsővel lehet jelentkezni. .. Rendhagyó módon, de ezúttal a végére hagyjuk: mi is az, amit ilyen gusztuso>! san kívánnak tálalni a detki—halmajugrai kekszüzem dolgozói? — Természetesen linzert és kekszet! — hangzik a gyors válasz. — Az októberben beindult „szovjet vonalon” a Kedvenc vaníliás linzert készítjük, fezt tiz Füszért-váüalat konténeresen szállítja tőlünk az ország különböző helyeire. December volt az első olyan hónap, amikor mór végig, megállás nélkül termeltünk, akkor a Kedvencből 70 tonna készült, de — jóval többre lenne igény. — És az idei tervék? — Egyelőre csak az első negyedévről tudok szólni. Ezek szerint március végéig 155 tonna Kedvenc vaníliás linzert, száz tonna Zsófi linzert (ezt exportra) és 60 tonna mézest gyártunk, mesefigurásakat. Ami pedig a kekszeket illeti: készítünk Dáma, Klub és Konzum nevezetű háztartási kékszet. Előbbi kettőből az első negyedévben 85, illetve 80 tonnát, a Kon- zumból pedig 630 tonnát. Ez utóbbi megy most. január közepétől az NDK-vona- lon... Kóstolják meg: ugye, finom...? Igen, az. Ezért mertük leírni a cikkhez ezt a címet. .. B. Kun Tibor Megújulás közben A terveket is szövögetve... — Nyolcvankettő eredményességét nem érhetjük el, de a terv teljesült tavaly, és igen jól megalapoztuk az új esztendőt — sommázza az elmúlt év eredményeit a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben Lövei István főkönyvelő. A 65 milliós árbevétel teljesült, a 13 millióra tervezett tőkés exportot 16 milliós végteljesítéssel zártuk. És van munka! Lyukszalagos szövőgépeken készülnek a szádák, függönyök: két gépet irányít Tóth Józsefné A faragott kisbútorok készítésében is hagyományőrzők Hevesen. Ádám István a „gondolkodószéken” dolgozik. Ötlet nélkül nem megy Ami nem akármi: a ruházati ipart súlyos recesz- szió sújtotta, sújtja, a piacok telítettek, és a tőkés vevő még a bérmunkát is alaposan megfontolja megrendelés előtt. Ennek következményeit Hevesen is megérezték: — Azelőtt 1500—2000 darabos sorozat készült egy-egy blúzból, — mo6t néha 15—30 darabból álló széria is előfordul. Ez meglehetősen megnehezíti a munka- szervezést. Pedig az elmúlt évben a varroda munkáját. az OKISZ főhivatású szervezői gondolták újra. Olyan eredménnyel, hogy normakarbantartást is végrehajthattunk, a kereset is nőtt, és a kieső idők is csökkentek — mondja Sóder Miklósné' elnökasszony. Mindezeket az előnyöket viszont nehéz érvényesíteni ilyen gyakori átállás mellett. Gépesítettük viszont a szövés egy részét, a munkaerőhiány, és a bedolgozói létszám csökkenése miatt. A nyereséget növelő szervezést azonban más gondok is „ellentételezték”: nőtt az energia, a szállítás költsége, és még a kevesebb, a heti kétszeri szállítással sem sikerült ellensúlyozni ennek terheit. Az 1983-as nyereség várhatóan tehát a szövetkezeten kívülálló okok miatt kisebb lesz az egy évvel korábbinál. A továbblépés lehetőségei: nyereségesebb termékek, gazdaságosabb expoirt. Lóvéi István: — Egészen kevés a nyereség azon a bérmunkán, amelyhez vevőnk hozza az anyagot. Megpróbáltuk a hozott anyag egy részét sajáttal kiváltani. A Pamutfonóipari Vállalat segítségével sikerült hosszas kísérleteink végén 100 százalékos pamutot gyártani: nem is nyúlik, fonalat is tudunk már szerezni — de a fáradtságot, amivel, mindezt elértük, nehéz volna száms zerűsíteni. Báder (Miklósné a minőségjavítás eredményeit öse- szegzi: . — Egyre nehezebb népművészeti termékeket haszonnal értékesíteni, új termékek kellenek mindig. Házi pályázatainkon, az Alkotó Ifjúság versengésén nem kevesebb, mint százötven új terméket terveztek tavaly. A legjobbak Fülöp Pálné. Nagy Béláné, és a Petőfi brigád voltak — az ő szőttes, száda produkcióikat a piac megtisztelő érdeklődése minősítette igazán. Amihez jó keretet ad most épülő közö6 bemutató- termünk a Régiposta utcában. Bedobott törülközők Ami mégis fájó pont: a bedolgozók közül mind kevesebbet lehet megtartani. Bár az egész megyében jellemző folyamat itt volt érezhető a legkevésbé, a tendencia megállítása még itt sem látszik lehetségesnek. A főkönyvelő a megtett intézkedéseket sorolja: — Ugyanezért a munkáért a bedolgozó (aki. saját gépét használja, lakásában dolgozik) eleve húsz százalékkal kap többet szalagon ügyködő társnőjénél A rendelkezés tiltja viszont, hogy útiköltségét megtérítsük — a sokat bírált közlekedési áremelés terhét bedolgozóink egy része már nem bírta el. Valamint segít, hogy most túrajáratokat szerveztünk — házhoz viszi a hímezni, varmiva- lót. Am a bedolgozó, aki eddig bejárt, elleste a munkafogásokat, együtt élt a szövetkezet egészének gondjaival, most elesik ezektől az előnyöktől. Jogszabály- változás miatt ma például a szabadságokat is csak utólag egy év elteltével folyósíthatjuk. A szabályozók is a bedolgozói rendszer ellen hatnak. Nyilvánvalóan előny, ha a félkésztermékben lekötött p>énz minél gyorsabban megtérül — de a bedolgozói rendszerben eleve lassabb az átfutás, hiszen az anyagszállítás ideje hozzáadódik a munkavégzés idejéhez. Pillanatnyilag nem szövetkezeti érdek a bedol- goztatás, inkább kényszer miatt tartjuk fenn: termelni kell! Báder Miklósné a gondok emberi, társadalmi oldalát sorolja inkább: — Nézzünk szembe vele: aki bedolgozóként akar keresethez jutni, az többnyire nem önszántából, Mnem kényszerből teszi. Beteg öreget, sérült gyereket Kfell ápolnia, — esetleg csökkent munkaképességű, vagy állatot tart, az ingázást emiatt nem vállalhatja. Tehát nem elég a népgazdasági érdek szemszögéből megítélni a bedolgozói rendszert; emberi sorsokat kell látni mögötte, illetve a kisgazdaságokban keletkező értékeket is.! Ha nem fejlesztjük tovább a bedolgozók hálózatát, az végső soron a gazdasági érdekeket is sérti. Hiszen ha a bedolgozóból dolgozót fabrikálunk, akkor beruházással hozunk létre munkahelyet, szociális helyiséget, közlekedési lehetőséget: a mai helyzetben ez nemigen megy. Ha lemondunk róluk, akkor a társadalom elveszti a töredék munkaidők kihasználásának lehetőségét, és esetenként, a feleslegesség érzetével küszködő embereket teremt. A gondolatok megfonto- landók, mert emberiek, mert gazdaságiak. És példák igazolják Japánban, Svájcban az érdek jobb szervező erő, mint hinnénk. A kiterjedt bedolgozói rendszer egy humánusabb, egy érdekeltségen alapuló termelést tesz lehetővé, még az elektronikában is. Talán a szabályozók is igazíthatok e látszatra kis, valójában emberi megoldás elősegítéséhez. Kőhidi Imre
