Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 28., kedd '--------------—— A K ÉPERNYŐ ELŐTT _________, n éhány, majdhogy hibátlanul megmintázott egység — például a históriai hangulatú részek —, de az alkalmankénti szellemi oázis nem feledtette a monotómia sivatagát. A főhőst alakító világhírű Richard Burton sem kerülte el a stáb tévedéseit. Komponistáját úgyszólván eszköz- telenül, majdhogy kifejezéstelen arccal „jelenítette” meg, adósunk maradva az árnyalatok érzékeltetésével. Hiányérzetünket enyhítette viszont a bajor II. Lajost életre keltő Gálffi László, megajándékozva bennünket maradandó értékekben bővelkedő karakterábrázolásával. Kellemes percekkel lepett meg Vittori Stora-ro operatőr is, aki poétikus színezetű képeivel hívta fel magára a figyelmet. A siker mégis elmaradt, s a nézők sokkal türelmetlenebbül várták a vetítés végét, mint a hetekkel korábbi rajtot. (pécsi) Nárcisz és Echo Hogy az újjászülető és modernnek tűnő mitológiák milyen hullámát indította el Weöres Sándor a Psyché- vel, azt ma kezdjük igazán érezni. Előbb Bródy kétrészes filmje döbbentett rá Veöres elementáris hatására, majd most Vidovszky László mindössze huszonöt perces kisoperája. Szövegét ketten is írták Vngárnémeti Tóth László drámája nyomán. A zenei mű Nárciszt, az önmagába szerelmessé vált ifjút, érzelmi otthon- talanságát, bolyongását tárná fel előttünk. Ebben a lehelletnyi zenei történésben semmi esemény nincs, hacsak az nem, hogy a tündöklő napsütésben, a még tündőklőbb erdőiben, vizek mentén táncolnak — Echoval az élen — a fák, a bokrok között, a levegőég alatt a szerelmes csábítók. , Kínálják-kéretik minden irányból ezt a bódult és magán kívül mást sem lelő, így magát sem találó fiatalembert. /Ezeket a hangokat, dallamokat, zenei helyzetképeket a szerző a modem életérzés, a magányosság kifejezésére kötötte csokorba. Nincs itt szó nagyzenekarról, csak többnyire magukban megszólaló hangszerekről és azok így is, meg együtt szólalva is, teljes zenei illúziót nyújtanak. De mihez? Echo hasztalanul küzd a „szerelemért”. Nárcisz nem ismeri a közösséget, még az érzésben sem. Ez a mi korunk? (farhas) Egy hét... ... de miért fürdött meg Bodrogi? környezetet jelentett ? De- hát az egykori jó munkásból lett maszék, egyetlen „kapavágást” nem végzett és máris nekilátott fürdeni. Hogy utána fürdőköpenyt öltsön és igazságot tegyen: Hogy fürdőköpenye mögül kivillanjon egy modern hazai család „mai” élete, úgy ahogyan az le van írva a családszociológiai vizsgálatokban, meg a brossurákban. Elhanyagolt, bár jómódú lány. Elhanyagoltságát pótolandó jómódú, a Hi-Fi-tornyát és az új nőjét imádni akaró a pa... A hülyeségig bugyuta fiú, aki még azt sem tudja, hogy a szerszámosláda, amit magával cipel, az lehet egy vízvezeték-szerelőé, de nem egy műszerészé. (Magányos, elvált, de anti- bébi tablettát szedő, öregedő tanárnő. A diákjait utáló tanár, aki természetesen megvan hasonulva, mert ez így szokás. És az ízig-vérig reális, halászlét csípősen főző anya, aki mindent tud, de semmit se ért, éppúgy, mint a néző, aki végétre még azt nem érti, hogy miért fürdött meg Bodrogi Gyula. iNapok óta tűnődöm a kérdésre adandó válaszon. Felmerült bennem már az is, hogy voltaképpen ezért a fürdőért vállalta el a szerepét a kitűnő művész, mert feltehetően otthon most éppen ilyenre építik át a megkopott, szerény fürdőszobáját. Azt már fel sem merem tenni kérdés formájában, hogy mit keresett a halászlé a munkahelyből színhellyé nemesedett luxuslakásban, s azt se, mitől volt olyan erős a házigazda, hogy apját, fiát törte össze éktelen mérgében? Kérdések, kérdések, amelyekre nincs válasz. Ami van, vagy lehetne, azt fenntartással Írom le: nem sok fogalmuk volt az „alkotóknak”, mit is akarnak csinálni a nem különösebben újkori alapötletből. Halászlé hal és lé nélkül? Gyurkó Géza A síiker elmaradt A szuperprodukciók sikere a jól megválasztott témán és a kivitelezés módján múlik. A Wagner című tízrészes, ötszázhúsz perces angol—magyar tévéfilmsorozat alkotói mintha megfeledkeztek volna e kettős követelmény betartásáról. Vállalkozásuk elsősorban emiatt nem járt sikerrel. Vártuk a körültekintően beharangozott kínálatot, s ha nem is rendkívüli, de mindenképpen átlagon felüli teljesítményt reméltünk a közreműködőktől. Sajnos, hiába, mert már a „nyitánynál” osztályrészünk lett az az unalom, amely mindvégig társunkul szegődött. Olyannyira, hogy a vetítések idején volt időnk töprengeni azon: érdemes-e megfilmesíteni az egyáltalán nem megnyerő a sok szempontból ellenszenves egyéniségű zeneszerző — elég csak nyers önzésére, antiszemitizmusára, nagy német ábrándjaira célozni —• életútjának jellegzetes állomásait. Ezt a gondolatkör aligha mérlegelte a forgatókönyíró Charles Wood, aki kritika nélkül behódolt a markáns, ám aligha szimpatikus figurának. A bajokat csak fokozta az, hogy a formai köntös is megkérdőjelezhető. Sok volt — megtörte a cselekményvezetés különben sem elsöprő lendületét — o narratív betét. Kár, . hogy erre nem figyelt fel Cs. Hatxis Ágnes dramaturg, hiszen — lehetőségeihez’ mérten — enyhíthette volna a bajokat. Ráadásul esetenként túltengtek a mellőzhető, előretekintő és visszapillantó blokkok, lassítva a cseppet sem egészséges ritmust. Ilyenkor kelleténél nagyobb hangsúlyt, szerepet kapott a zenei aláfestés, felerősítve az előbbi hatást. Az igazsághoz persze, hozzátartozik az is, hogy akadt Képünkön: Herczeg Csilla, Bodrogi Gyula és Szacsvay László Repeső szívvel és előre jól felkészített nevetőizmokkal ültem le a képernyő elé, hogy egy sokat ígérő derűs sorozat első részéből megtudjam, milyen a Szálka, hal nélkül, illetőleg a Halászlé csípősen. Töredelmesen be kell vallanom, hogy lelkem, kerdélyem kissé eltikkadt már Wagneren és a pokol- járó Faustus doktor miatt, s mint az erdők lilioma — vagy a mezőké? — a permetező esőt, úgy vártam Gyurkovics Tibor sorozatának első részét. ... de miért fürdött meg Bodrogi Gyula? Egy — önállóan is — vidám történettől nem várom el, hogy korunk nagy kérdéseire adja meg a választ, nem az a dolga. Azt sem igényelem e könnyű műfajtól, hogy alapvető ideológiai kérdéseket világítson meg számomra, miközben lefordulok a székről a röhögéstől. Azt meg végképp nem vagyok hajlandó számonkér- nd, hogy a történet, amit elmond, lehetséges-e, vagy lehetetlen. Ha műfajának megfelelően tálalja fel számomra, akkor a legvadabb történetet is, nos, én azt is hajlandó vagyok könnyeim potyogta tásá va 1 megpecsételni: ízig-vérig így igaz. Mégha egyetlen pillanat sem lenne különben a valóság földi mása. ... csak azt tudnám, hogy Bodrogi máért fürdött meg? Mert, hogy a fürdőszoba kétségkívül menő helyiségnek bizonyult, mert egy miunkáiban megizzadt embert valóban kádjába csalogató Hatvani Galéria-naptár Holnap este: Pitti, Leblanc, Szalma - Lóránt János festményei — Két fiatal bemutatkozása — Czóbel és Hatvan — Lézer-show — Busz Szolnokra A naptár bevezetőjeként egy holnapi eseményre irányítjuk a figyelmet. Este 7 órai kezdettel a Damjanich Szakmunkásképző Intézetben rendezi meg a Galéria soron következő hangversenyét „Muzsika szárnyán” címmel. A műsorban szereplő népszerű opera- és operettrészleteket Pitti Katalin, Leblanc Győző, Szalma Ferenc, az Állami Operaház jeles művészei éneklik, zenei kíséretről pedig a Dömötör Zsuzsa dirigálta budapesti Vasas Szimfonikus Zenekar gondoskodik. A Galéria márciusi kiállítási programjának élén Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes tárlata áll, amelyet mostantól 25-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Néhány nappal később, március 29-én, csütörtökön este 6 órai kezdettel két fiatal alkotó — Gy. Kamarás Katalin kerá- mikus és Hadnagy Csaba festő kiállítása nyílik meg az intézmény termeiben. A képzőművészeti szabad- egyetem „Magyar mesterék” című sorozatában március 6-án, hétfőn este fél hétkor Czóbel Béla festészetéről tart diaképes előadást Mti- csi András szentendrei muzeológus, különös figyelmet fordítva a nagy festő hatvani kapcsolataira, több tucat itt született munkájára. A Galériapódium legközelebbi estjét március 12-én, hétfőn fél hétkor rendezik meg „Ördögjárás Csíkban” címmel. Tamási Áron szellemét, írásművészetét ezúttal a kitűnő erdélyi előadóművész, Tompa László idézi meg. A tudomány és a színpompás festői megjelenítés újszerű eredményét tükrözi viszont az a Lézer-showy amelyet március 19-én, hétfőn fél hétkor mutat be a Galéria, éspedig a budapesti TIT-stúdió vendégelőadásában. A népszerű galériabusz március 31-én, szombaton reggel 9-kor Szolnokra indul, ahol az egész napos program délelőtt műteremlátogatással és a Chiovini- emlékmúzeum megtekintésével kezdődik. Délután a Damjanich Múzeumot és a. képtárat tekintik meg a busz utasai, este pedig a Szigligeti Színház előadásán vesznek részt. A szolnoki társulat ez alkalommal Garagiale „Az elveszett levél” című vígjátékát mutatja be. Az Interkoncert eredményei és tervei A Nemzetközi Koncertigazgatóság mintegy 50 ország több mint félezer ügynökségével, rendező szervével, művészeti műhelyével tart kapcsolatot. Ennek is köszönhető, hogy 1983-ban 48 országban szerepeltek magyar művészek, elsősorban a zene. és táncművészet kiemelkedő együttesei, szólistái, s csaknem ugyanennyi ország jeles művészei léptek fel hazánkban — tájékoztatta a sajtó képviselőit Orosz László, a Nemzetközi Koncertigazgatóság igazgatója hétfőn, a Vörösmarty téri kultúrközpont- ban. Mint elmondta, tavaly a komoly zene képviselői csak. nem 3000 alkalommal léptek külföldön közönség elé, a színház és filmszakma kiválóságai 129 alkalommal szerepeltek más országokban, a tartós szerződéssel külföldön — elsősorban német nyelvterületen — dolgozó művészek és zenepedagógusok száma 277 volt. A legnagyobb sikereket a múlt esz. tendőben is a magyar zenekultúra rangos művészei aratták. Az idei tervekről szólva, Orosz László elmondta, hogy 1984-ben is számos kiváló együttesünk és szólistánk vendégszerepeit az európai, az ázsiai, és az amerikai kontinensen, és főként a szocialista országokból érkeznek hozzánk jeles művészek és zenekarok. A nemzetközi zenei rendezvények sorából kiemelte az Interfórum, ’84-et, amelyet május végén, ismét Keszthelyen rendeznek majd meg, továbbá a „A cseh zene évé. nek” eseményeit, amelyek a csehszlovák kulturális napok keretében zajlanak majd hazánkban. (MTI) Valetta hadnagy unatkozott. Időnként egy-egy pillantást vetett az ellenőrző berendezés képernyőire, amelyeken különböző hullámok, jelék váltogatták egymást. Az alkonyaiban zöldesen fos zf ores zkáltak a lámpák, barátságos fényt vetítve a szobára. Kinézett a hatalmas panorámaabla- kon. de a kopár homokdombokon és a gyér, esőre áhítozó cserjéken kívül nem látott egyebet. Elnyomott egy ásítást, és arra gondolt, hogy kár volt cserélnie Mollet főhadnaggyal. Az ügyelet amúgy sem szívderítő dolog, hiszen az elmúlt öt évben napló szerint semmi különös nem történt ezen a félreeső ellenőrző állomáson, de ilyenkor, a bét végén, még unalmasabb, mint egyébként. A többiék már biztosan a falu kantinjában üldögélnek és isszák a jéghideg, dobozos söröket. Nyelt egyet, aztán húzott a colásüvegből. Arca elfanya- rodott, az üdítő meleg volt és állott. Szeme a náptárra tévedt. 1997. augusztus 21., szombat. Pont olyan, mint a többi nyári hétvége. Meleg, poros, egyhangú — legalábbis itt. Cigarettára gyújtott, bodor füstfelhőket eregetett. Aztán megpróbált karikákat fújni, mint diákkorában. Halk berregés riasztotta. Megszólalt a komputer. — Ellenőrzési idő. Kérem, táplálja be a TX-mező koordinátáit. Ezután automatikus kapcsolás jön létre MZ légi megfigyelő- központtal. A kapcsolást képmagnetofon rögzíti. Kérem, hajtsa végre az utasításokat. Elmosolyodott és arra gondolt, hogy tulajdonképpen minek is ül itt, hiszen a technika mindent elvégez helyette. A TX és más mezők koordinátáinak a betáplálása is csak azért maradt meg a hagyományos módon, hogy az ügyeletes, el ne aludjon nagy unalmában. Legyintett egyet és betáplálta a koordinátákat, majd megnyomott egy fehér gombot. — MZ központ, jelentkezzék! A képernyőn zavaros, kusza, elmosódott vonalak jelentek meg. Mintha valami sárga színű fátyol borította volna be az MZ megfigyelőközpont irányító helyiségét. — MZ központ, jelentkezzék! Ért engem? MZ központ jelentkezzék! A képernyőn ugyanaz a kusza kép és érthetetlen sercegés. — Mit hülyéskedtek, fiúk, — fakadt ki — jelent- k. ‘zzetek már végre! L képernyőn mintha mozdult volna valami. — Na — morogta. De csalódnia kellett. Nem jött a megnyugtató hang a távolból. — Mit hülyéskedtek? Lane főhadnagy, jelentkezz már, a kutyafádat! Együtt jártak még az űrkiképző főiskolára, jó barátok voltak. Lane tapasztalt űrhajós, több mint tíz évet töltött már el szolgálatban. Mindig tudja, mit kell tennie. De most nem jelentkezett és Valetta még egy nagyon csípős mondást fogalmazott meg, amikor eszébe jutott, hogy - a képmagnó mindent elraktároz. A fene vinné ezt a technikáit, gondolta és ismét megpróbálta hívni a megfigyelőközpontot. Sikertelenül. Maga elé meredt. Eddig még soha nem tapasztalt ilyesmit, és most hirtelen nem tudta, hogy mitévő legyen. Várjon még és próbálja újra meg újra hívni az MZ-t, vagy jelentsen a földi központi bázisnak? Igaz, a szolgálati szabályzat előírja, hogy a legkisebb rendellenesség esetén is értesíteni kell a bázist, de most egyáltalán nem erről van szó. Legalább a többiek közül maradt volna itt valaki, de hát mindenki elment a kantin- ha. Ügy döntött, hogy vár még egy keveset. Üjra rágyújtott. Aztán mégis benyomott egy piros színű gombot. — Itt Neptunusz 3. Bázis I-nek jelentem, hogy a 3. ellenőrző forduló alkalmával az MZ-nél rendellenességet tapasztaltam. A kapcsolás létrejött, de nem jelentkeztek. Zavaros kép és sercegő hang volt a monitoron. Jelentést befejeztem. Várom utasításaikat. Újra benyomta a gombot és várt. Tudta, hogy amíg a jelentés átfut az automatikus ellenőrző berendezések sorozatán, legalább egy órába telik, és ugyanannyi, amíg az utasítás visszaér. Elővett egy folyóiratot és olvasgatni kezdte. Két óra múlva valóban megérkezett a parancs. — Intézkedésig ne csináljon semmit. Jelentését elemeztük. Bizottság újra átnézi azt. I. bázis. Vége. Majdnem elszunyókált, amikor ismét berregés riasztotta fel. — Ellenőrzési idő. Kérem, táplálja be a TX-me- ző koordinátáit. A betáplálás után automatikus kapcsolás jön létre MZ légi megfigyelőközponttal. A kapcsolást képmagnetofon rögzíti. Kérem, hajtsa végre az utasításokat. így cselekedett, majd megnyomott egy fehér gömböt. Barátságos férfiarc jelent meg a képernyőn. — Itt MZ légi megfigyelőközpont. Lane főhadnagy. Hogy vagy? Valetta elhűlt. — Mi van veletek? — morogta. — Hogy, hogy mi van velünk? — kérdezte vissza Lane. — Látod, élünk, virulunk .., — De hát az előző ellenőrző időnél nem jelentkeztetek. Mikét beszélsz? Hogy mikor nem jelentkeztünk? ,, Valetta sóhajtott. Azon gondolkodott, hogy helyesen tette-e, amikor jelentett a központi bázisnak. (Folytatjuk)
