Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 28., kedd '--------------—— A K ÉPERNYŐ ELŐTT _________, n éhány, majdhogy hibátla­nul megmintázott egység — például a históriai hangula­tú részek —, de az alkal­mankénti szellemi oázis nem feledtette a monotómia si­vatagát. A főhőst alakító világhírű Richard Burton sem kerülte el a stáb tévedéseit. Kompo­nistáját úgyszólván eszköz- telenül, majdhogy kifejezés­telen arccal „jelenítette” meg, adósunk maradva az árnyalatok érzékeltetésével. Hiányérzetünket enyhítet­te viszont a bajor II. Lajost életre keltő Gálffi László, megajándékozva bennünket maradandó értékekben bő­velkedő karakterábrázolásá­val. Kellemes percekkel le­pett meg Vittori Stora-ro ope­ratőr is, aki poétikus színe­zetű képeivel hívta fel ma­gára a figyelmet. A siker mégis elmaradt, s a nézők sokkal türelmetle­nebbül várták a vetítés vé­gét, mint a hetekkel korábbi rajtot. (pécsi) Nárcisz és Echo Hogy az újjászülető és modernnek tűnő mitológiák milyen hullámát indította el Weöres Sándor a Psyché- vel, azt ma kezdjük igazán érezni. Előbb Bródy kétré­szes filmje döbbentett rá Veöres elementáris hatásá­ra, majd most Vidovszky László mindössze huszonöt perces kisoperája. Szövegét ketten is írták Vngárnémeti Tóth László drámája nyo­mán. A zenei mű Nárciszt, az önmagába szerelmessé vált ifjút, érzelmi otthon- talanságát, bolyongását tár­ná fel előttünk. Ebben a lehelletnyi zenei történésben semmi esemény nincs, hacsak az nem, hogy a tündöklő napsütésben, a még tündőklőbb erdőiben, vizek mentén táncolnak — Echoval az élen — a fák, a bokrok között, a levegőég alatt a szerelmes csábítók. , Kínálják-kéretik minden irányból ezt a bódult és ma­gán kívül mást sem lelő, így magát sem találó fiatalem­bert. /Ezeket a hangokat, dalla­mokat, zenei helyzetképe­ket a szerző a modem élet­érzés, a magányosság kifeje­zésére kötötte csokorba. Nincs itt szó nagyzenekar­ról, csak többnyire maguk­ban megszólaló hangszerek­ről és azok így is, meg együtt szólalva is, teljes ze­nei illúziót nyújtanak. De mihez? Echo hasztalanul küzd a „szerelemért”. Nár­cisz nem ismeri a közössé­get, még az érzésben sem. Ez a mi korunk? (farhas) Egy hét... ... de miért fürdött meg Bodrogi? környezetet jelentett ? De- hát az egykori jó munkás­ból lett maszék, egyetlen „kapavágást” nem végzett és máris nekilátott fürdeni. Hogy utána fürdőköpenyt öltsön és igazságot tegyen: Hogy fürdőköpenye mögül kivillanjon egy modern ha­zai család „mai” élete, úgy ahogyan az le van írva a családszociológiai vizsgála­tokban, meg a brossurákban. Elhanyagolt, bár jómódú lány. Elhanyagoltságát pótolandó jómódú, a Hi-Fi-tornyát és az új nőjét imádni akaró a pa... A hülyeségig bugyuta fiú, aki még azt sem tudja, hogy a szerszámosláda, amit ma­gával cipel, az lehet egy vízvezeték-szerelőé, de nem egy műszerészé. (Magányos, elvált, de anti- bébi tablettát szedő, öregedő tanárnő. A diákjait utáló tanár, aki természetesen megvan ha­sonulva, mert ez így szokás. És az ízig-vérig reális, ha­lászlét csípősen főző anya, aki mindent tud, de sem­mit se ért, éppúgy, mint a néző, aki végétre még azt nem érti, hogy miért fürdött meg Bodrogi Gyula. iNapok óta tűnődöm a kérdésre adandó válaszon. Felmerült bennem már az is, hogy voltaképpen ezért a fürdőért vállalta el a sze­repét a kitűnő művész, mert feltehetően otthon most ép­pen ilyenre építik át a meg­kopott, szerény fürdőszobá­ját. Azt már fel sem me­rem tenni kérdés formájá­ban, hogy mit keresett a ha­lászlé a munkahelyből szín­hellyé nemesedett luxusla­kásban, s azt se, mitől volt olyan erős a házigazda, hogy apját, fiát törte össze éktelen mérgében? Kérdések, kérdések, ame­lyekre nincs válasz. Ami van, vagy lehetne, azt fenntar­tással Írom le: nem sok fo­galmuk volt az „alkotók­nak”, mit is akarnak csi­nálni a nem különösebben újkori alapötletből. Halászlé hal és lé nél­kül? Gyurkó Géza A síiker elmaradt A szuperprodukciók sikere a jól megválasztott témán és a kivitelezés módján mú­lik. A Wagner című tízré­szes, ötszázhúsz perces an­gol—magyar tévéfilmsorozat alkotói mintha megfeledkez­tek volna e kettős követel­mény betartásáról. Vállalko­zásuk elsősorban emiatt nem járt sikerrel. Vártuk a körültekintően beharangozott kínálatot, s ha nem is rendkívüli, de min­denképpen átlagon felüli tel­jesítményt reméltünk a köz­reműködőktől. Sajnos, hiába, mert már a „nyitánynál” osztályrészünk lett az az unalom, amely mindvégig társunkul szegődött. Olyannyira, hogy a vetíté­sek idején volt időnk töp­rengeni azon: érdemes-e megfilmesíteni az egyáltalán nem megnyerő a sok szem­pontból ellenszenves egyé­niségű zeneszerző — elég csak nyers önzésére, antisze­mitizmusára, nagy német áb­rándjaira célozni —• életút­jának jellegzetes állomásait. Ezt a gondolatkör aligha mérlegelte a forgatókönyíró Charles Wood, aki kritika nélkül behódolt a markáns, ám aligha szimpatikus fi­gurának. A bajokat csak fokozta az, hogy a formai köntös is megkérdőjelezhető. Sok volt — megtörte a cselekményvezetés külön­ben sem elsöprő lendületét — o narratív betét. Kár, . hogy erre nem figyelt fel Cs. Hatxis Ágnes dramaturg, hiszen — lehetőségeihez’ mérten — enyhíthette vol­na a bajokat. Ráadásul ese­tenként túltengtek a mellőz­hető, előretekintő és vissza­pillantó blokkok, lassítva a cseppet sem egészséges rit­must. Ilyenkor kelleténél nagyobb hangsúlyt, szerepet kapott a zenei aláfestés, fel­erősítve az előbbi hatást. Az igazsághoz persze, hoz­zátartozik az is, hogy akadt Képünkön: Herczeg Csilla, Bodrogi Gyula és Szacsvay László Repeső szívvel és előre jól felkészített nevetőizmokkal ültem le a képernyő elé, hogy egy sokat ígérő derűs sorozat első részéből meg­tudjam, milyen a Szálka, hal nélkül, illetőleg a Halászlé csípősen. Töredelmesen be kell vallanom, hogy lelkem, kerdélyem kissé eltikkadt már Wagneren és a pokol- járó Faustus doktor miatt, s mint az erdők lilioma — vagy a mezőké? — a per­metező esőt, úgy vártam Gyurkovics Tibor sorozatá­nak első részét. ... de miért fürdött meg Bodrogi Gyula? Egy — önállóan is — vi­dám történettől nem várom el, hogy korunk nagy kér­déseire adja meg a választ, nem az a dolga. Azt sem igényelem e könnyű műfaj­tól, hogy alapvető ideológiai kérdéseket világítson meg számomra, miközben lefor­dulok a székről a röhögés­től. Azt meg végképp nem vagyok hajlandó számonkér- nd, hogy a történet, amit el­mond, lehetséges-e, vagy le­hetetlen. Ha műfajának megfelelően tálalja fel szá­momra, akkor a legvadabb történetet is, nos, én azt is hajlandó vagyok könnyeim potyogta tásá va 1 megpecsé­telni: ízig-vérig így igaz. Mégha egyetlen pillanat sem lenne különben a va­lóság földi mása. ... csak azt tudnám, hogy Bodrogi máért fürdött meg? Mert, hogy a fürdőszoba kétségkívül menő helyiség­nek bizonyult, mert egy miunkáiban megizzadt embert valóban kádjába csalogató Hatvani Galéria-naptár Holnap este: Pitti, Leblanc, Szalma - Lóránt Já­nos festményei — Két fiatal bemutatkozása — Czóbel és Hatvan — Lézer-show — Busz Szolnokra A naptár bevezetőjeként egy holnapi eseményre irá­nyítjuk a figyelmet. Este 7 órai kezdettel a Damjanich Szakmunkásképző Intézet­ben rendezi meg a Galéria soron következő hangver­senyét „Muzsika szárnyán” címmel. A műsorban szerep­lő népszerű opera- és ope­rettrészleteket Pitti Katalin, Leblanc Győző, Szalma Fe­renc, az Állami Operaház jeles művészei éneklik, ze­nei kíséretről pedig a Dö­mötör Zsuzsa dirigálta bu­dapesti Vasas Szimfonikus Zenekar gondoskodik. A Galéria márciusi kiállí­tási programjának élén Ló­ránt János Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes tárlata áll, amelyet mostan­tól 25-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Néhány nap­pal később, március 29-én, csütörtökön este 6 órai kez­dettel két fiatal alkotó — Gy. Kamarás Katalin kerá- mikus és Hadnagy Csaba festő kiállítása nyílik meg az intézmény termeiben. A képzőművészeti szabad- egyetem „Magyar mesterék” című sorozatában március 6-án, hétfőn este fél hétkor Czóbel Béla festészetéről tart diaképes előadást Mti- csi András szentendrei mu­zeológus, különös figyelmet fordítva a nagy festő hatva­ni kapcsolataira, több tucat itt született munkájára. A Galériapódium legköze­lebbi estjét március 12-én, hétfőn fél hétkor rendezik meg „Ördögjárás Csíkban” címmel. Tamási Áron szelle­mét, írásművészetét ezúttal a kitűnő erdélyi előadómű­vész, Tompa László idézi meg. A tudomány és a szín­pompás festői megjelenítés újszerű eredményét tükrözi viszont az a Lézer-showy amelyet március 19-én, hét­főn fél hétkor mutat be a Galéria, éspedig a budapes­ti TIT-stúdió vendégelőadá­sában. A népszerű galériabusz március 31-én, szombaton reggel 9-kor Szolnokra in­dul, ahol az egész napos program délelőtt műterem­látogatással és a Chiovini- emlékmúzeum megtekintésé­vel kezdődik. Délután a Damjanich Múzeumot és a. képtárat tekintik meg a busz utasai, este pedig a Szigligeti Színház előadásán vesznek részt. A szolnoki társulat ez alkalommal Garagiale „Az elveszett le­vél” című vígjátékát mutat­ja be. Az Interkoncert eredményei és tervei A Nemzetközi Koncert­igazgatóság mintegy 50 or­szág több mint félezer ügy­nökségével, rendező szervé­vel, művészeti műhelyével tart kapcsolatot. Ennek is köszönhető, hogy 1983-ban 48 országban szerepeltek magyar művészek, elsősor­ban a zene. és táncművé­szet kiemelkedő együttesei, szólistái, s csaknem ugyan­ennyi ország jeles művészei léptek fel hazánkban — tájékoztatta a sajtó képvi­selőit Orosz László, a Nem­zetközi Koncertigazgatóság igazgatója hétfőn, a Vörös­marty téri kultúrközpont- ban. Mint elmondta, tavaly a komoly zene képviselői csak. nem 3000 alkalommal léptek külföldön közönség elé, a színház és filmszakma kivá­lóságai 129 alkalommal sze­repeltek más országokban, a tartós szerződéssel külföldön — elsősorban német nyelv­területen — dolgozó művé­szek és zenepedagógusok száma 277 volt. A legna­gyobb sikereket a múlt esz. tendőben is a magyar zene­kultúra rangos művészei aratták. Az idei tervekről szólva, Orosz László elmondta, hogy 1984-ben is számos kiváló együttesünk és szólistánk vendégszerepeit az európai, az ázsiai, és az amerikai kontinensen, és főként a szocialista országokból ér­keznek hozzánk jeles mű­vészek és zenekarok. A nemzetközi zenei rendezvé­nyek sorából kiemelte az Interfórum, ’84-et, amelyet május végén, ismét Keszt­helyen rendeznek majd meg, továbbá a „A cseh zene évé. nek” eseményeit, amelyek a csehszlovák kulturális na­pok keretében zajlanak majd hazánkban. (MTI) Valetta hadnagy unatko­zott. Időnként egy-egy pil­lantást vetett az ellenőrző berendezés képernyőire, amelyeken különböző hullá­mok, jelék váltogatták egy­mást. Az alkonyaiban zöl­desen fos zf ores zkáltak a lámpák, barátságos fényt vetítve a szobára. Kinézett a hatalmas panorámaabla- kon. de a kopár homokdom­bokon és a gyér, esőre áhí­tozó cserjéken kívül nem lá­tott egyebet. Elnyomott egy ásítást, és arra gondolt, hogy kár volt cserélnie Mollet fő­hadnaggyal. Az ügyelet amúgy sem szívderítő dolog, hiszen az elmúlt öt évben napló szerint semmi külö­nös nem történt ezen a fél­reeső ellenőrző állomáson, de ilyenkor, a bét végén, még unalmasabb, mint egyébként. A többiék már biztosan a falu kantinjában üldögélnek és isszák a jég­hideg, dobozos söröket. Nyelt egyet, aztán húzott a colásüvegből. Arca elfanya- rodott, az üdítő meleg volt és állott. Szeme a náptárra tévedt. 1997. augusztus 21., szombat. Pont olyan, mint a többi nyári hétvége. Meleg, poros, egyhangú — legalábbis itt. Cigarettára gyújtott, bodor füstfelhőket eregetett. Az­tán megpróbált karikákat fújni, mint diákkorában. Halk berregés riasztotta. Megszólalt a komputer. — Ellenőrzési idő. Ké­rem, táplálja be a TX-me­ző koordinátáit. Ezután au­tomatikus kapcsolás jön létre MZ légi megfigyelő- központtal. A kapcsolást képmagnetofon rögzíti. Ké­rem, hajtsa végre az utasí­tásokat. Elmosolyodott és arra gon­dolt, hogy tulajdonképpen minek is ül itt, hiszen a technika mindent elvégez helyette. A TX és más me­zők koordinátáinak a be­táplálása is csak azért ma­radt meg a hagyományos módon, hogy az ügyeletes, el ne aludjon nagy unalmá­ban. Legyintett egyet és betáp­lálta a koordinátákat, majd megnyomott egy fehér gom­bot. — MZ központ, jelentkez­zék! A képernyőn zavaros, kusza, elmosódott vonalak jelentek meg. Mintha vala­mi sárga színű fátyol borí­totta volna be az MZ meg­figyelőközpont irányító he­lyiségét. — MZ központ, jelent­kezzék! Ért engem? MZ központ jelentkezzék! A képernyőn ugyanaz a kusza kép és érthetetlen ser­cegés. — Mit hülyéskedtek, fi­úk, — fakadt ki — jelent- k. ‘zzetek már végre! L képernyőn mintha mozdult volna valami. — Na — morogta. De csa­lódnia kellett. Nem jött a megnyugtató hang a távol­ból. — Mit hülyéskedtek? Lane főhadnagy, jelentkezz már, a kutyafádat! Együtt jártak még az űr­kiképző főiskolára, jó bará­tok voltak. Lane tapasztalt űrhajós, több mint tíz évet töltött már el szolgálatban. Mindig tudja, mit kell ten­nie. De most nem jelentkezett és Valetta még egy nagyon csípős mondást fogalmazott meg, amikor eszébe jutott, hogy - a képmagnó mindent elraktároz. A fene vinné ezt a tech­nikáit, gondolta és ismét megpróbálta hívni a megfi­gyelőközpontot. Sikertele­nül. Maga elé meredt. Eddig még soha nem tapasztalt ilyesmit, és most hirtelen nem tudta, hogy mi­tévő legyen. Várjon még és próbálja újra meg újra hívni az MZ-t, vagy jelentsen a földi központi bá­zisnak? Igaz, a szolgálati szabályzat előírja, hogy a legkisebb rendellenesség esetén is értesíteni kell a bázist, de most egyáltalán nem erről van szó. Legalább a többiek közül maradt volna itt valaki, de hát mindenki elment a kantin- ha. Ügy döntött, hogy vár még egy keveset. Üjra rá­gyújtott. Aztán mégis be­nyomott egy piros színű gombot. — Itt Neptunusz 3. Bá­zis I-nek jelentem, hogy a 3. ellenőrző forduló alkal­mával az MZ-nél rendelle­nességet tapasztaltam. A kapcsolás létrejött, de nem jelentkeztek. Zavaros kép és sercegő hang volt a moni­toron. Jelentést befejeztem. Várom utasításaikat. Újra benyomta a gombot és várt. Tudta, hogy amíg a jelentés átfut az automati­kus ellenőrző berendezések sorozatán, legalább egy órá­ba telik, és ugyanannyi, amíg az utasítás visszaér. Elővett egy folyóiratot és olvasgatni kezdte. Két óra múlva valóban megérkezett a parancs. — Intézkedésig ne csi­náljon semmit. Jelentését elemeztük. Bizottság újra át­nézi azt. I. bázis. Vége. Majdnem elszunyókált, amikor ismét berregés ri­asztotta fel. — Ellenőrzési idő. Ké­rem, táplálja be a TX-me- ző koordinátáit. A betáp­lálás után automatikus kap­csolás jön létre MZ légi megfigyelőközponttal. A kapcsolást képmagnetofon rögzíti. Kérem, hajtsa vég­re az utasításokat. így cselekedett, majd megnyomott egy fehér göm­böt. Barátságos férfiarc jelent meg a képernyőn. — Itt MZ légi megfigyelő­központ. Lane főhadnagy. Hogy vagy? Valetta elhűlt. — Mi van veletek? — morogta. — Hogy, hogy mi van velünk? — kérdezte vissza Lane. — Látod, élünk, vi­rulunk .., — De hát az előző ellen­őrző időnél nem jelentkez­tetek. Mikét beszélsz? Hogy mi­kor nem jelentkeztünk? ,, Valetta sóhajtott. Azon gondolkodott, hogy helyesen tette-e, amikor jelentett a központi bázisnak. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents