Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 28., kedd 3 Mit jelent a Volán Tröszt megszűnése utasnak, dolgozónak, igazgatónak? Bizonyítani: ez a jövő útja... Mint ismeretes, ez év januárjától megszüntették a Volán Trösztöt. Túl az év első két hónapján, azért kerestük fel megyei Volán- vállalatunk igazgatóját — Zombori Józsefet —, hogy mit is jelent tulajdonképpen ez a változás a vállalat életében, irányításában, s mit jelent az utazó közönség szempontjából? — Hadd kezdjem azzal — mondta az igazgató —, hogy tröszt nélkül ugyan, de mégis közösen dolgozunk. Az utóbbi öt évben már a tröszt is majdnem teljes önállóságot biztosított a Volán-vállalatok számára. Ez volt az egyik alapfeltétele annak, hogy megszüntethették. Éppen ezért, mindez a vállalatok számára nem okozott különösebb megrázkódtatást. — Mit jelent konkrétan az, hogy közösen dolgoznak a Volán-vállalatok? — A tröszt megszűnése után megalakult a Volánközpont. Vezérigazgatója továbbra is utasíthatja a vállalatok igazgatóit, olyan kérdésekben, mint például a lakossági ellátás javítása. Olyan utasítást azonban, ami az anyagi gazdálkodását hátrányosan érintené, nem adhat. Ezekben a kérdésekben az igazgatótanács dönt, amelynek az ország 24 Volán-vállalatának igazgatói és a Volán-központ vezér- igazgatója a tagjai. Ezen a fórumon megállapodva, közösen finanszírozunk olyan beruházásokat, melyeket egyedül még hitelek segítségével sem tudnánk megvalósítani. Eldönthetjük, hogy mi a legfontosabb, s a rendelkezésire álló pénzből ezt valósítjuk meg ebben az időszakban. ' A közös kalapból való segítség természetesen körbejár. Ügy gondolom, hogy . ez a következő tervidőszak irányítási struktúrájának kísérlete. Ha beválik, számítani lehet széles körű elterjesztésére. — Mindazokon kívül, hogy az igazgát ói tanács bam reálisan kell képviselnie megyénk érdekeit, mi a változás a munkájában? — Lényegesen több lett a feladat. Ki kell alakítani a •kapcsolatokat, a Közlekedési Minisztériummal, a Tervhivatallal, a Nemzeti Bankkal. Felsőbb szerveink reánk vonatkozó intézkedéseit nekünk kell „kiszűrni”. Ezt eddig szinte készen kaptuk. Magunknak kell intézni ezentúl hiteleinket. S azt, még az átlagember is minden nap tapasztalhatja, hogy manapság milyen nehéz a banktól pénzt szerezni. Éppen azért, hogy e megnövekedett feladatoknak eleget tudjunk tenni, szétválasztottuk vállalatunk központját és megalakítottuk az egri üzemegységet. Ez lényegében ugyanazt a szervezeti felállást jelenti, mint az eddigi igyöngyösi', hatvani üzemegységek. Így a vállalat igazgatóságának nem kell operatív kérdésekkel foglalkoznia. Az üzemegységek önállósága is nőtt. Saját maguknak készítenek tervet, gazdálkodnak a létszámmal, a bérrel, a nyereséggel. Semmiféle direktirányítás nincs az egységek felé. Munkájukba csak akkor történik beavatkozás, ha a saját maguk elhatározta célkitűzésektől eltérően tevékenykednek. — Mit jelent a változás a dolgozóknak? — A vállalat vezetése akkor ténykedik jól, ha a munkások nem veszik észre a változást. — ... és az utasok szempontjából? — Az a törekvésünk, hogy az utazó közönséget még jobban kiszolgáljuk, talán nem mindig sikerül. Az azonban meggyőződésem, hogy ez nem mindig az akaratunkon. múlik. Vannak olyan emberi gyengeségek, melyek ellen még sokáig küzdeni kell. Gondolok itta buszvezetők esetleges gorombaságára, a taxis pontatlanságára, de hát ők is csak emberek, s nem vagyunk egyformák. A jövőben, elsősorban a járműállományt szeretnénk rendibe hozni. Ennek a munkának az első szakaszával már végeztünk, amit az utas is tapasztalhat. Kiselejteztük a régi farmotoros- Ikanus-okat, saját erőből új, korszerű kocsikat állítottunk forgalomba, Az Ikarus családunkat azonban szeretnénk tovább frissíteni. Kulturált, biztonságos utazási feltételeket biztosító járművekkel. — Hallhatnánk egyéb szolgáltatásaik fejlesztésének terveiről? — Az árufuvarozás terén alapvető gondunk eddig sem volt. Nem jelentett problémát a maszekok megjelenése sem ezen a területen, sem a taxinál. Azt valljuk, csak legyen mit szállítani, mi elvisszük. Űj szolgáltatásokkal szeretnénk segíteni a kislakásépítőket. Nemcsak el-visz- szük a szóródó árut — sódert, cementet, téglát —, hanem az autódaruval feltesszük például a betonfödémeket. Az év első hónapjaiban — az árufuvarozásban mutatkozó uborkaszezonban —, saját költségünkön területekre szállítjuk például a nyékládházi sódert, s így nyáron eleget tudunk tenni a távolabb eső megrendeléseknek is. Gyakorlatilag megelőlegezzük a költséget a megrendelésig. Amikor manapság gazdaságpolitikánkról esik szó, egyre többször hangsúlyozzuk az önállóság, ,a demokratizmus, a korszerűsítés szerepét. A Volánnál az elsők között léptek előre ezekben a fontos kérdésekben. Mint azt Zombori Józseftől is hallottuk, ez az irányítási forma jelentheti a jövőt a következő ötéves tervciklusban. Ám azt sem felejtsük el. hogy mind ez által nagymértékben megnövekedett a felelősség is. Mind az igazgató, mind a munkások részéről. Rajtuk a sor, nekik kell bebizonyítani, hogy valóban ez a jövő útja. Kis Szabó Ervin Időszerű nemzetközi, gazdasági, és politikai kérdésekről Háromnapos agitációs tanfolyam Egerben A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának rendezésében február 27-én, hétfőn, háromnapos agitációs tanfolyam kezdődött Egerben, a marxista egyetem székházéban. Az eseménysorozat résztvevői — a megyei pártbizottság, a városi, az üzemi pártbizottságok és párt vezetőségek agitációval és propagandával foglalkozó politikai munkatársai — több előadást hallgatnak meg az időszerű nemzetközi, gazdasági és politikai kérdésekről. Az előadásokat konzultációs megbeszélések követik. Dr. Vasas Joachimnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének köszöntőjével a tanfolyam ünnepélyes megnyitására tegnap került sor. Tompa Vilmos Dr. Lengyel Gyula Kállay László Kurunczi István (Fotó: Kőhidi Imre) FELÜGYELŐSÉG HELYETT, VÁLLALAT Mint lapunkban akkoriban beszámoltunk róla, a Mi. nisztertanács, 1982. szeptemberében határozatot hozott, az állattenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítésére. Ennek szellemében 1983. január 1-től meg. szűntek a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőségek és helyettük önállóan gazdálkodó vállalatok alakultak ki. Így jött létre az országban hat vállalat, közöttük a Heves, Szolnok, Pest és Nógrád megyét átfogó gödöllői is. Ennek részeként alakult meg az Eger—füzesabonyi állomás. Az első esztendő tulajdonképpen a „próbaév” volt, amely a vártnál jobb eredményeket hozott. Ezt idézi fel dr. Lengyel Gyula, a Gödöllői Állattenyésztő Vállalat igazgatója. — Az átszervezés a kezdeti nehézségek ellenére is jól sikerült. Ehhez állami támogatást kaptunk. Gyorsan megtanultunk gazdálkodni, amely szakembereinknél is teljes szemléleti változást eredményezett. A legnagyobb sikerük az volt, hogy 1983-ban megtartottuk partnergazdaságainkat. A négy megyében 213 állami gazdaságnak, termelő- szövetkezetnek, valamint 29 ezer kistermelőnek nyújtottunk szakmai segítséget, szolgáltatásokat az állattenyésztéshez. Vállalatunknak Atkáron van egy sertés-, Pélyen egy szarvasmarha- és Párádon egy mén-teljesít- ményvizsgáló állomása. Atkáron például a sertések szalonnájának vastagságát ultrahanggal mérik. Pélyen hízékonysági vizsgálatokat folytatunk. Munkánk szerteágazó és sokoldalú. Többféle szolgáltatást nyújtunk a partnergazdaságoknak, a szarvasmarha-, a juh- és a sertéstenyésztéshez szükséges törzskönyvi adatok felmérésén, illetve feldolgozásán keresztül a szaporodásbiológiai gondozásig. Azt hiszem, a velünk együttműködő kis- és nagyüzemeknek sikerült bizonyítanunk munkánk fontosságát. Tevékenységünk eredményeként tavaly túlteljesítettük a tervünket és 240 milliós árbevétel mellett, csaknem 20 millió forintos nyereséget értünk el. Így lehetővé vált, hogy partnergazdaságainkban a négy megyében 1,6 millió forintot térítünk vissza. — Mire készülnek 1984- ben? — kérdeztük az igazgatót. — Arra törekszünk, hogy szolgáltatásaink minőségét javítsuk az üzemek megelégedésére. Ezért több éves szerződést kötünk velük, valamennyi tenyészállat ivadékvizsgálatára. Az első év kedvező eredményei arra ösztönöznek bennünket, hogy a Változó feltételekhez alkalmazkodva csökkentsük a költségeket, gépeink, műszereink teljes kihasználásával. A vállalatnak Heves, Pest, Nógrád és Szolnok megyében kilenc önálló elszámoló egysége van. Egyike az Eger—füzesabonyi állomás, melynek vezetője Tompa Vilmos, az átszervezést követő időszakról beszél: — Kollektívánk legnagyobb érdeme tavaly az volt, hogy a korábbi felügyelőség állomássá váló átszervezését nem érezték meg Heves megye állattenyésztő gazdaságai. 1983- ban elvégeztük a megyénk üzemeiben lévő szarvasmarha-állomány 97, a sertésállomány 67, és a juhállomány 31 százalékának törzskönyvi adatfelvételét, illetve nyilvántartását. Ezenkívül a tenyészállat forgalmazásában is aktívan részt vettünk. Szolgáltatásainkat a megye 54 termelőszövetkezetében, négy állami gazdaságában, valamint a kisgazdaságokban is igénybe veszik, amelyek a szaporodásbiológiai ellenőrzéstől a szarvasmarhák szervtalaní- tásáig, illetve körömápolásig terjed. Tavaly csaknem félmillió forint értékű műszert vásároltunk, melyek alkalmazásával segítséget nyújtottunk a nagyüzemeknek és a kistermelőknek. A gazdaságok vezetőivel együtt .közös szemléket is tartottunk, melyeken értékeltük munkánk eredményeit. 1984- ben a TAURINA Állattenyésztő Közös Vállalattal és a Borsod megyei Tejipari Vállalattal együttműködve szervezünk szolgáltatást az üzemi fejőgépek zavartalan működtetésére. Heves megyében egy szakboltot is nyitunk, ahol a szükséges anyagokat, eszközöket, alkatrészeket árusítjuk majd. Az idén megkezdjük a körömbeteg állatok gyógykeze- sét is. Ebben az évben szeretnénk Heves megye állat- tenyésztőinek szakmai központja lenni. Tavaly már ehhez megtettük a szükséges lépéseket, hiszen az Agrártudományi Egyesülettel hét rendezvényt tartottunk, a melléktermékek hasznosításától a tenyésztésbiológiáig, többek között Tarna- mérán, Gyöngyösön, Atkáron, Egerben. Ezt az idén is folytatjuk. Az állomás szolgáltatásait 1983^ban valamennyi állatfajra vonatkozóan igényelte megyénk legnagyobb gazdasága, a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet. Elnöke Kurunczi István ennek hasznosságáról szól: — A gödöllői vállalat, s ezen belül az Eger—füzesabonyi állomás kellő segítséget nyújtott szövetkezetünknek a tenyésztői munkához. Így vezetőségünk úgy értékelte, hogy az átszervezés jól sikerült náluk és munkájukat megfelelő színvonalon látják el. Azt javasoltuk az állomásnak, hogy a szolgáltatások mellett képzett szakembereik az idén nyújtsanak tanácsokat is gazdaságunknak az újabb eredmények, módszerek fel- használására. Szövetkezetünk 1983-ban 40 ezer forint viszastérítést kapott a vállalattól, amely a jó együttműködést bizonyítja. Szeretnénk, ha ez a kapcsolat a jövőben is megmaradna, mert fontosnak tartjuk további céljaink eléréséhez. A Gödöllői Állattenyésztő Vállalat a múlt évben is részt vett és a jövőben is részt kíván venni Heves megye állattenyésztésének fejlesztésében. Ezt Kállay László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője méltatja: — Jól felkészült kollektíva alakult ki az Eger—füzesabonyi állomáson, amely komoly erőfeszítések árán úrrá lett az átszervezést követő nehézségeken. Korábbi elődje, a takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség ostályunk irányítása alá tartozó intézmény volt. A vállalat gazdálkodásra való áttérésük megváltoztatta ezt a feladatkört. A szervezeti átalakulás ellenére is megmaradtak a megye állattenyésztésének szakmai központjaként! A tavalyi eredményeik biztatóak a továbbfejlődéshez. Mentusz Károly A HÁTRÁNYOK MÉRSÉKLÉSÉÉRT Fejlesztés, állami támogatással Népi ellenőrök vizsgálták Megyénkben 12 termelőszövetkezetet soroltak a kedvezőtlen adottságúak közé. Ezek a VI. ötéves tervben az átlagosnál kevesebb fejlesztési forrással rendelkeznek. Hátrányuk mérséklésére hozzájárulást kaphatnak például gépvásárlásra, építési, vagy meliorációs beruházásra, melléküzemági, ipari tevékenység létesítésére. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársai hat mezőgazdasági termelőszövetkezetnél, — Egerszalókon, Bodonyban, Bátorban, Tamaleleszen, Verpeléten, Mezőszeme- rén — illetve a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán tájékozódtak az állami támogatások feltételeiről, illetve arról, hogy a forintokkal hogyan sáfárkodtak a nagyüzemek. A vizsgálat egyben minősítette az osztály vezetőjének e témában írt anyagát is. Megá i lapították, hogy a tsz-ek összesen 34,5 millió forint támogatást kaptak gépvásárlásra. Ebből az ösz- szegből 13 millióval részesült a pétervásári gesztorsággal létrehozott Takarmánytermelő és -betakarító Géptársulás. A szerve» zetbe öt kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó tsz társult. Azért részesültek támogatásban, hogy szálastakarmány-termelésüket gazdaságosabbá tegyék, javítva ezzel az állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségét is. A kiegészítő tevékenység fejlesztésére 12 milliót kaptak a gazdálkodó egységek. Elsősorban a Tisza menti tsz-ek meliorációját támogatták, a saját erő fedezetére 9 milliót utaltak ki az elmúlt három évben. A termelőszövetkezetek egyetértenek abban, hogy a fejlesztési támogatások odaítélésénél a termelés anyagi-műszaki feltételeinek a javítása az alapvető cél, de a pénzt koncentráltabban, nagyobb összegekben kérnék — különösen a talajjavítás és a melioráció területén. Míg 1982-ben összesen 42 millió forint támogatásra nyújtották be igényüket, a következő évben ez az ösz- szeg 53- milliót tett ki. Tavaly kérelmet nem utasítottak el, de kevesebbet folyósítottak az igényeltnél. A VI. ötéves terv eddig eltelt éveiben kedvező változások tapasztalhatók a vezetésben is — állapítja meg a beszámoló. Rátermett, magasan kvalifikált, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek irányítják a szövetkezeteket. Biztosan lehet számítani rájuk, hiszen jövedelmüket, egzisztenciális körülményeiket javították. Ennek, illetve a szigorúbb irányításnak, a kapott állami támogatások hatékony felhasználásának köszönhetően javult a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági, pénzügyi helyzete. Több kedvezőtlen adottságú, korábban veszteséges, vagy tartósan gazdaságtalanul működő üzem zárkózik fel a jobbak közé. Példaként említhetjük a mezős zeme- rei, a tarnaleleszi, vagy a verpeléti tsz-eket. összességében megállapítható, hogy az állami támogatások jelenlegi rendszere megfelelő eszköze a gazdálkodás irányításának. Ösztönöz a népgazdasági célok elérésére, a termelőszövetkezeteik differenciáltságának csökkentésére. A javaslatok közül érdemes kiemelni a következőt: a vizsgált termelőszövetkezetek egy 1980-as PM—MÉM rendedet alapján külön árkiegészítést nem kaphatnak burgonya, lucernamag, vö- rösheremag és kukorica termesztése után. Az üzemek viszont — a kukorica kivételével — adottságaik alapján ezek „előállítására” alkalmasak. Ézórt indítványozták a népi ellenőrök, hogy a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya kezdeményezze az illetékes minisztériumoknak ezen növények állami támogatását is. Fazekas Eszter r Átszervezés után egy évvel...
