Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-26 / 48. szám
ft 4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 26., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Interjú: interjúvol Változatos jelentéstartalma és használati értéke van a címbeli két szóalaknak. Az amerikai angolból elterjedt interjú és interjúvol nemzetközi szavak ma már szinte köznyelvi értékűek. Gyakran halijuk és olvassuk a belőlük képzett szócsalád interjú, interjúvol, interjú- alany, rádió-, tévéinterjú, interjúvolás, interjúvoló, interjúadás, interjúkérdés; interjús stb., stb. A nyilvánosságnak szán i beszélgetések, a sajtó részt re adott nyilatkozatok, a rá dió, a televízó útján közvetített megnyilatkozások kérdései és feleletei megnevezésére szolgáló interjú és interjúvol nyelvi formák külö nősen a sajtó hasábjain jut nak gyakran nyelvi szerephez. Hogy milyen szövegösz szefüggésekben, arról ez a példatár tanúskodik: „Az interjút lapunk negyedik olda Ián közöljük.” (Esti Hírlap, 1984. jan. 18.). — „A taná rokkal és tanárjelöltekkel készít interjút” (Magyar Nemzet, 1984. jan. 19.). — „A cég igazgatóját kerestem fel hogy interjút kérjek tőle’ (Népújság, 1984. jan. 21.). — „A kritikus két évtizede készít interjúkat” (Magyar Hírlap, 1984. jan. 21.). — „Már nem kérdező újságírót lát nak az interjúvolóban” (Magyar Nemzet, 1984. jan. 27.) Az idegen interjú és interjúvol ma már jól beleszer- vült nyelvünkbe: az eredeti angol szóalakhoz közelebb álló intervjú ma már igen ritkán jelentkezik. A benne levő v eltűnt ejtésünkben és írásunkban egyaránt. De az eredetF szóalaknak, mint alapszónak r-s írásmódja hatására a belőle képzett igei formában a v ejtődik és íródik: interjúvol. Újabban, mintha az interjúol is jelentkezne. Ne kövessük ezt az ejtésformát: az interjú- volt fogadjuk el jó magyaros ejtésnek. Ennek a jövevény szócsaládnak az életútjáról árulkodik Újváry Béla Interview című verse, mely 1894-ben jelent meg: „Az interviewt nem ismerik, / Azok a naív régiek, / Föltűn egy államférfi ma, ' Ott van az inter- viewoló, j És keblét ő megnyitja, / S az intervielvos belelát. / ... A faggató hozzája mén, / És interviewol szívesen”. A versrészlet arról is tanúskodik, hogy a 19. század végén nyelvünkbe került angol szóalak még az eredeti írásformában kapott versbeli szerepet, s ennek megfelelően az intervjú kiejtésben hangzott fel a versolvasók ajkán. Ma már az inervjú szóalak elavult, nem is érde^ mes feleleveníteni, még a jellemzés szándékával és céljával sem. Dr. Bakos József Mezőgazdaság a képző- művészetben Mezőgazdaságunk forradalmi átalakulását, eredményeit tükröző képzőművészeti alkotásokra ösztönzi festőinket, szobrászainkat a Mezőgazdasági Múzeum most meghirdetett pályázata. A műveiket az intézmény címére — 1367 Budapest, Városliget, Vaj- dahunyadvár — kell beküldeni. A pályázaton csak szövetségi és alaptagok, illetve a fiatalok stúdiójának tagjai vehetnek részt. Spagetti-ház Botcsinálta terroristák Nem szokványos filmről van szó, bár az aiaphelyaet és az eszközök nem ismeretlenek. Az olasz bevándorlók, a munkanélküli négerek, a mindenáron sikert kicsiholná akaró főrendőrök — szinte tipikus alakjai a különböző alkotásoknak. Nem is róluk tudunk meg újat. inkább a köztük lévő viszonyról. A Spagetti-ház című mű végül olyan mondandóival szolgál, amely feledteti az összes hibát, köAedyet. ^ A megtörtént sztoriban jől látták meg a forgatókönyv írói a lehetőséget: valamint közölni lehet az elburjánzó terror és erőszak okáról, eljutva — legalábbis részben — a gyökerekig. A három állástalan színesbőrűt a nyomor viszi rá a rablásra, s szerencsétlen kezdőként olyan sután hajtják végre akciójukat, hogy közös fogságba kerülnek a megtámadott étterem pincéreivel. Az ajtó túloldalán ott a rendőrség. így a kétbalkezes .(gengszterek” politikai akciónak tüntetik fel támadásukat, a „túszok” fejében szabad elvonulást követelve. Innen megindul a lavina, a kormány erélyes intézkedésre ad utasítást. Megérkeznek a különleges terrorista-ellenes különítmény tagjai, minden készen áll a véres le-' számolásra. A helyzet egyre komolyabbra fordul. A fegyveres betörők beleélik magukat a „Négereket Felszabadító Front” vezetőségének szerepébe. A tapasztalt rendőrfelügyelő hiába kéri feletteseit, hogy húzhassa az időt úgyis megadják magukat a bűnözők. Bent is pattanásig feszül minden. Az olaszok ugyan a jég hátán is megélnek, de féltik életüket, s egyre elcsi- gázottahbak. A két csoport vezetője, Martin és Domenico fokozatosan közelebb kerül egymáshoz. Ráébrednek a kölcsönös kiszolgáltatottság egyik okára: a kisebbségek gyűlölködésére. A négerek szerint minden olasz maffiózó, az itáliai édesanyák pedig a „suvideósokkal” ijesztgetik gyermekeiket Ezek az előítéletek éppen úgy béklyóban tartják a társadalom alján élőket, mint a szegénységük. Ezért is választott a rendező, Giu- Wo Pwradisi ennyire jellegzetes figurákat: bolondozó, szertelen, érzelmes olaszokat, s keménykötésű, szélsőséges, mélyérzelmű négereket. Az állam a maga önvédelmi gépezetével majdnem mindkét csoporttal végez, mert szorultságukban kiejtik a bűvös „politikai merénylet” kifejezést a támadók. Újabban egyre többször feltűnik az újság, a televízió felelősségének ábrázolása. Itt is efféle mítoszteremtésről — és továbbításról — láthatunk tanulságos történetet: a sajtónak szenzációra van szüksége, hát meg is csinálja. Azonnal történetet teremt a nemlétező fel- szabadítási front mellé. Martin „parancsnokot” pedig kinevezi a kitalált szélsőséges szárny tekintélyes vezetőjének. így burjánzik és terebélyesedik a gyilkos legenda, amely csaknem a bősz „füllentők” és túszaik életébe kerül. Ha tragédiát készítettek volna a történet alapján, akkor tán egytől egyig le is mészárolják barátainkat. Ám itt vígjátékról, pontosabban egy gúnyos fintorról van szó. A kisemberek örök optimizmusa, józansága győz: Domenico lyukat beszél a „parancsnok” hasába. Képviseli az értelmet, a belül és kívül elszabaduló indulatok között, nem hiszi el a hihetetlent, vagyis azt: valóban terroristákká válnak a ha- zudozök. Szerencséje is van: Martinban jó társra talál, odáig vezetheti el, hogy leteszi a fegyvert. Ha nem is tongenek túl a humoros ötletek, ha a feszültség néha alább is hagy, végig leköti a figyelmet a film. Némi áttörés is megfigyelhető benne: a szinkronizáláskor nem irtották ki a durva kifejezéseket, amelyek helyzet-, jellem- és hangulatfestők. Ha sérti is a fülünket, el kell fogadni az alpári nyelvezetet, hisz sajnos reális. Csak a film elvont figuráihoz nem illik. Ez mór nagyobb baj. Igen, az erőszak újabb erőszakot szül, a félelem újabb félelmet. Ez a látottak tanulsága. Ezért, s a néhány eredeti vígjátéki helyzetért érdemes megnézni ezt az olasz alkotást. Gábor László Színházi levél Egy leánynak ezer apja Gondban vagyok. Tulajdonképpen azzal kellene kezdenem, hogy a Népszínház küldetést teljesít. Elvállalja az a dicséretes tettet, hogy modem echós szekerekre pakolja fel művészeit, másikra a díszleteket, kellékeket, a technikai felszerelést, és ha nem is úttalan utakon, de nekivág annak a nagyvilágnak, ami hazai körülményeink között csupán egykét száz kliométer kiterjedésű, de... mégis kilép kényelmes, otthoni környezetéből. Küldetést teljesít, mondom újból. Ha pedig küldetés, arról csak a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel illik és szabad szólni. Különösen, ha hozzáteszem, hogy nekem is és velem együtt még egy csomó embernek, nézőnek ez a Népszínház hozta el Donizettit Gyöngyösre. Donizetti daljátékát, amelynek a címe Az ezred lánya. A drámai történetről sok valamit nem tudok mondani. Romantikus; ellágyulás- ra alkalmat adó, bár túlságosan naiv történet. Az ezred lánya, a markotányosnő, nem más, mint kiderül, mint egy gazdag olasz nemesi család egyetlen sarja. Ott találták a harcmezőn, s így lett ezer apja, aki óvta, nevelte és markotányost formált belőle. Elkerülhetetlenül el kell tehát jutnia a kastélyba. Át kell vennie az örökségét. És az is „természetes”, hogy nem a gazdag grófhoz megy feleségül, hanem a csupa szegénység An- tónióhoz, akiből időközben vitézlő hadnagy lesz. Ez a történet önmagában még alkalmas lenne a jó zenei anyag előcsalogatásá- ra. Donizetti munkáját mindenki ismeri, az olyan, amilyen. Amilyen, lehet egy „ilyen” daljáték esetében. Mindez így együtt tehát örömteli vonások együttese, amin illene teljes hévvel lelkesednem. Azt sem vonom kétségbe, hogy minden közreműködő megtett mindent, amire tehetsége, képzettsége, felkészültsége mértékéből tellett. Viszont az sem lehet kérdéses, vajon a Népszínház operatársulatához tartozik-e minden kiváló énekesünk, zenekarához pedig minden nagy tehetségű muzsikusunk. Tisztelem mindannyiuk lelkesedését, ügyszeretetét, hivatástudatát. De a képesség az mindenkinél adott. Az olyan, amilyen. Nem vagyok benne biztos, hogy a „távoli vidék” általuk lesz operarajongóvá. Ez a legfőbb gondom tehát: elérhetik-e a céljukat, a vállalt küldetés teljesítését? Ha a gyöngyösi közönségnek az előadáson tanúsított magatartására, reagálásra gondolok... ? Jó volna megerősíteni ezt az operatársulatot: jó szívvel csak ezt kívánhatom. G. Molnár Ferenc A tartalmas kulturális vállalásokért A brigádmozgalom egyik fontos területe a művelődés. Sok fejtörést okozott a különböző vállalatoknál, üzemeknél, hogy miként tegyék tartalmassá a kisközösségek kulturális munkájukat. Már régebben is voltak kezdeményezések megyénkben, hogy segítsenek versenyek, hosszabb távú programok készítésével. Ilyen volt Gyöngyösöm az egyeztetett munkásművelődési program, a hatvani Mi világunk vetélkedő, vagy Egerben a Világkép. Ez utóbbi a kezdeték kezdetén is olyan célkitűzéssel indult, hogy az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják a későbbiekben a szervezők. Ebben az esztendőben ezért ilyen elnevezéssel központi vetélkedést hirdet meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Megyei Művelődési Központ. A kereteket úgy szabták meg, hogy területi központok segítségével megyénk valamennyi dolgozója bekapcsolódhasson az egységes elvek szerint formált játékba. Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves és Füzesabony művelődési központjai jelentik a verseny bázisait, a központi ajánlatokon kívül az intézmények kínálata is a jelentkező brigádok kezébe kerül. A vetélkedő két részből áll, az első szakasz a folyamatos művelődésé. A március 1-től decemberig terjedő időszak alatt a kisközösségek választhatnak a lehetséges több mint ötven fajta kulturális lehetőség közül, amelyeket a szabályok tartalmaznak, tallózhatnak a rendszeresen hozzájuk érkező ajánlatokban. Ennék fejében jelezniük kell az egri központ számára levelezőlapokon, hogy mit végeztek el. A beérkezett válaszokat számítógépbe táplálják; s a szakasz végén a pontszámok alapján hívják meg a brigádokat a döntőikibe. Minden ilyen vetélkedésnél fölmerül, hogy előnyt élveznék olyan társaságok, amelyeknek „hivatalból" magasabb az isíkolai végzettségük, mint a többieknek. Itt az aránytalanságokat a lehetőségekhez képest szeretnék csökkenteni a szervezők, s valóban az egy év alatt elvégzett munka alapján értékelni az igyekezetét. A másik igen fontos tényező, hogy kapcsolódjon a kulturális vállalás az üzem, a vállalat, a gazdasági egység érdekeihez: olyan formát találjon a brigád, amely a magasabb szintű termelést, a jobb közösségi életet segíti. Mindezek figyelembe vételével hívják meg a csapatokat a helyi döntőkre, s végül a megye legjobbjai adnak egymásnak randevút. Ez összekapcsolódik hazánk felszabadulásának 40. évfordulójával is. A szervezők úgy vélik, a brigádok számára is méltó megemlékezés az e versenyben való részvétel. A legeredményesebben szereplő kollektívákat értékes díjak várják, az első tizenkét helyezettet jutalmazzák 6500-tól 17 ezer forintig. De nemcsak ez csábító, hanem az a szellemi kaland, játék is, amely a vállalkozó kedvűeket várja. Itt valóban csak nyerni lehet, persze munkával, de az egyben szórakozássá is válhat. A Világkép március 1- ével indul, sok sikert, eredményes versengést kívánunk a résztvevőknek! Pályázatok Anyanyelvűnk véd elmében Anyanyelvűnk védelmében két pályázatot hirdetett meg a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. ..Az utcán láttam... !” címmel arra kérik fel a nyelvművelés iránt érdeklődő állampolgárokat, hogy derítsék fel a környezetükben szembetűnő, nyelvüktől idegen feliratokat, közleményeket, tájékoztatókat, s ezeket, csokorba gyűjtve dolgozzák fel: oly módon, hogy a helytelenített megfogalmazás mellett tüntessék fel a szerintük megfelelő változatot. A pályamű legfeljebb 15 gépelt oldal lehet. Az „Azt írja az újság. .. !” című pályázaton elsősorban azt várják a jelentkezőktől, hogy egy-egy újság nyelvezetét vegyék górcső alá, s átfogó elemzést adjanak jellegzetes hibáiról, fonákságairól. A dolgozatban feltüntetendő a lelőhely és a megjelenés időpontja. A pályázatokat 1984. március 31-ig kell beküldeni a Hazafias Népfront budapesti bizottsága címére (Nép- köztársaság útja 125. Irá- nyítószám: 1360). A legjobb pályázatok szerzőit könyv- jutalomban részesítik, s közérdekű megállapításaikat a későbbiekben közlik. (MTI) GÖRBE TŰKOR Egyenjogúság Az ifjú férj és feleség1 minduntalan veszekedtek. — Maxi — mondta a férj. — Mini — ellenkezett a feleség. — Marlboro — mérgelődött a férj. — Multifilter — heves- kedett a feleség. — Rizling ordított a férj. — Tokaji — «isított a feleség. — Lewis! — Wrangler! — Válás.' — Válás! A tárgyaláson a bíró felolvasta a bontókeresetet. — Ne siessék el a dolgot — tanácsolta. — Gondolják meg még egyszer! Talán idővel összecsiszolód- <nak, és közös nevezőre•> jutnak. Telt, múlt az idő. Valóban: most sok bennük a közös. Ugyanazt a cigarettát szívják. Ugyanazt a bort isszák. Ugyanolyan márkájú farmert hordanak. Lehet, hogy még közös gyerekük is lesz, aki a szülei közös vonásait fogja örökölni... Artur Dzsalan (Szovjetunió) (Zahemszky László fordítása) Jelentkezés a -re
