Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
f NÉPÚJSÁG, 1984. február 25., szombat A kantáta Lázár Erwin mesevárosában szabadult el. Átsöpört a megtépázott házak fölött, megigazította a cserepeket, egyenesre simította a virágok letört szárait, nyomában helyre állt mindaz, amit Berzsián, a dühös költő, átkozódásával feldúlt. A kantáta minden sebet begyógyított az épületek falán, az utcaköveken, mert Violin, a fülrepesztő zenész, szeretettől áthatva komponálta. De jó is lenne ilyen mesebeli kantáta. — sóhajtom, jegyzeteimet bögénszve A tények megmásíthatat- lanok. És mégis.. . Egerben mostoha napokat élnek a kultúra, a művelődés közkatonái és befogadói is. A színház másfél éve zárva, mert fel kellett újítani elavult küllemét, berendezését, s lehet, hogy csak újabb másfél év múlva nyit. A híres bábcsoport korábban is szűkös otthona emiatt még szigorúbb korlátokat szab a felkészülésnek és szereplésnek, mert a miskolci társulattól juttatott néhány kamaradarabnak itt akad színpad. Az elaggott Megyei Művelődési Központban az építőké a terep. A csoportok, kisközösségek bérelt helyiségekben megtűrtén tengődnek. " Ugyanez másként: Lám, a nehéz gazdasági viszonyok között is van város, ahol törődnek a közművelődés „templomaival”. Heves megye székhelyén elő teremették, kiharcolták a színház teljes felújításának anyagi fedezetét. Áldoznak a művelődési központra is pénzt, hogy alig egy esztendő múltán megújult környezetben élhessenek tovább együtteseink, klubjaink. Közben, ha kényszerű körülmények között is, de megteremtik a működés folytonosságát. Ugyanazok a tények — két változatban! Az: étterem egyik felében vasfogasok roskadoznak, kabátok, bundák súlya alatt, a másik oldalon hangol a zenekar. Az első összpróba ez a januári Erkel-koncert utáni — február derekán. AZ. Egri Szimfonikus Zenekar (tavaly ünnepelte fennállásának 20. évét) a Park Szálló zöldtermében gyűlt egybe. A jelenléti ív körbejár, ötvennél több név szerepel rajta. A kottaállványon Berlioz Rákóczi indulója. Farkas István karnagy intésére felcsendül a közismert dallam. Újból összpró- bát tarthatnak. Próbaszünet. A szomszéd teremben pincérek készülődnek a másnapi rendezvényre, néhány muzsikus mellém szegődik. Elsőként Pepi bácsié a szó. Jurányi József bőgős az, együttes alapítótagja, doyenje. — Nem újságba való az, ami a hangulatunkat jellemzi. Otthontalanok vagyunk, amióta az MMK-ból kiköltöztünk. A TÜSSZI-től bérelt terem oly szűkös volt, hogy a teljes zenekar jóformán be sem fért, még nagyobb tortúrát jelentett a hangszerek elöszedése, pakolása, elrakása. Aztán itt sem maradhattunk, mert ez sorozóhelyiség, s át kellett adni. Januárban, a vizsgaidő- szakban három hétre a főiskola fogadott be bennünket, hogy az Erkel-koncertre felkészülhessünk. Azon Si- mándi József azt mondta rólunk: ez egy profi zenekar. Dicséretet kaptunk más - neves művészektől, szakemberektől és elismerést a közönségtől is, de hányszor... Miért nincs mégsem otthonunk a városban? Itt is úgy érezzük, hogy bármikor felszólíthatnak, adjuk át a helyet. Ez az étterem sem alkalmas igazán zenekari próbákra, hangszer tárolásra, de hová mehetnénk? — Van tartása a zenekarnak! — ezek már Radnóti Tibor koncertmester szavai. A muzsikáért gyűlnek egybe a tagok. Lelkileg mégis megviseli a társulatot a bizonytalanság. Ennyien'- jóideje nem voltunk együtt, nem hívhattuk azokat, akiket nem tudunk elhelyezni. Telefonon és üzenetlánccal értesítettünk mindenkit a mai próbáról, az első szóra jöttek valamennyien. És mi mindig mentünk, ha hívtak bennünket. Tizenhét év alatt most esett meg először, hogy egy hangversenyt le kellett mondanunk próbaterem hiánya miatt. És sorolják a többiek is az elmúlt néhány hónap ta- ' pasztalatait. A kottatárról, aminek darabjait bőröndben szállítják; a hangszerekről — csaknem egymilliós értékről van szó — melyeket különböző helyeken tárolnak, s amik a szállítás közben megsérülhetnek; a mosodai előtérről, ahol a páratartalom okozhat kárt a dobokban, bőgőkben, esetleg azt sínylik meg, hpgy a mosoda előteréből csak szabadtéren át vihetik ezeket a zöldierembe és vissza. Sorolják hány1 és hány próbatermi javaslatot vetettek föl, vitattak meg, keresték, hol vészelhetnék át ezt 'az időszakot. Az iskolákban a helyszűke, a zsúfoltság volt akadály. Más termek mellett a hangszereknek nem akadt hely, vagy a város központján estek kívül. Előfordult az - is, hogy a választott helyiség átalakításával, vagy felújításávavl tértek ki a kérdés elől. Csoda-e, hogy úgy érzik, a város, melynek zenekultúrájáért oly sokat tettek,- nem vallja igazán sajátjának a zenekart? Feladataik voltak, feladatok várnak rájuk. Évente lépnek közönség elé Eger- ötven-hatvan alkalommal ben, a megyében és annak határain túl is. A filharmónia ifjúsági hangverseny- sorozatát, a közelgő országos kamarazenekari fesztivált, a nyári Liszt- és Ja- cobi-hangversenyt, a finnországi turnét is elegendő talán említeni az előttük álló vállalt és tervezett kötelezettségekből. Érthető, hogy aggódnak elért, jói minősített munkájuk színvonalának megőrzéséért: Mostoha gazdája lenne a szimfonikusoknak Eger? Az együttest fenntartó MMK igazgatója, Sebestyén János nincs szűkében az ellenérveknek. A fenntartás költségeire több mint fél milliót fordítanak évente. Ezenkívül gondoskodnak a ruha- és hangszervásárlásról, hangszerjavításról is. Miközben a költségek emelkedtek, gazdálkodási kereteik pedig nem, a zenekar támogatását sosem csorbították, sőt, ha úgy adódott, a tervezett keretet is túllépték. — Elismert rangjának megfelelően igyekeztünk és törekszünk foglalkozni az együttessel — mondja az igazgató. — Ügy érzem, megtettünk minden tőlünk telhetőt. Több mint egy évvel ezelőtt kezdtük el a költözés előkészítését. A megyei és városi tanácshoz eljuttattuk .alternatív javaslatainkat. Negyven csoportról kellett gondoskodnunk, melyek közül a legnagyobb a zenekar. A zenészek által javasolt, velük egyeztetett helyiségek közül kerestük az elfogadható próbatermet. Kényszermegoldások közül kellett választanunk. A működés feltételeire pedig eddig is volt, s a visszaköltözésig is lesz megoldás. Bárcsak tudna mutatni valaki egy jobb helyet a mostaninál, s azt mondjuk a tanács kijelölné a zenekarnak, hogy törés nélkül átvészeljék ezt az időszakot... Békési József, a városi tanács általános elnökhelyettese személyesen is .bekapcsolódott a zenekar ideiglenes otthonának keresésébe. Vele ismét sorra vesszük a javasolt termeket és azok elvetésének indokait. Akadt, ahol a kérést készséggel fogadták, például az erdőgazdaságnál — itt a hangszertárolás hiánya volt az akadály —, vagy a Park Szállóban, ahol vállalják a kényszerű egyeztetések, pakolások velejáróit. De voltak tartózkodóbb tárgyalófelek is! — Úgy vélem, hogy ko-. rábban is megnyugtatóbban leheti volna rendezni a zenekar átmeneti elhelyezését, ha a partnerek velünk együtt felfogják a feladat jelentőségét, szükségszerűségét. Pillanatnyilag a számbave- hetö lehetőségek közül a szállodai étterem a legjobb próbahelyiség. Bíró József igazgató személye, segítőkészsége a garancia arra, hogy nem kerülnek veszélybe a felkészüléshez nélkülözhetetlen összprpbák. Azt kértem a zenészektől, hogy a jövő évig a végleges és igazi otthon megteremtésének reményében az igényeket ó. körülményekhez igazítsák. Semmiként sem oly módon, hogy a jól működő, elismert zenekar színvonalas munkáját bármi akadályozza. Próbatermüket oly értelemben is ideiglenesnek tekintem, hogy ha találnak egy olyan helyet, ahol jobban éreznék magukat, magam minden tőlem telhetőt megteszek annak megszerzéséért. A tények felsorakoztak teljes vértezetükben. — Már megint mosakodnak az illetékesek! — Ugyan, ennyi nyűgös zenészt! Ezeknek semmi sem jó! De miért kételkedjünk azok szavában, akiknek feladata a zenekar1 élhelyezésé? Vagy mi indokolná, hogy a szerény próbapénzzel honorált, a nehéz körülmények között is kitartó zenészeknek ne higgyünk? A közérzet azonban nem önmagától alakul, sem 'a jó, sem a rossz. Márpedig az együttes tagjainak rossz a hangulata, s az elmúlt hónapok eseményeit sorjázva egyáltalán nem véletlenül ilyen. Nem kitalálták a bizonytalanságot, hanem kialakult bennük annak érzete. A késlekedő, vagy utolsó pillanatban talált kényszermegoldások, az elutasítások szülték ezt. Véga a -próbaszünetnek. A derengő fénnyel megvilágított szállodai étteremben a kottalapokról elszabadulnak a hangjegyek. Az alig néhány perce még dohogó, kesergő zenészek hangszerein ismét felcsendül a Rákóczi-induló. Szárnyalnak a dallamok. Hová jut el a zeneszó? Át- szűrődik-e a falakon, eljut-e a város utcáiba, épületeibe? Azokhoz, akikért zeng, akiktől — ezúttal.— kér is, akik talán segíthetnének, csak még nem vették észre, hogy ők azok, akik segíthetnének? Vagy ilyen varázsos ereje csak a mesebeli kantátának lenne? Virágh Tibor Hevesről indult, Párizsban alkqtott — A Tisza Kiskörénél, Kisköre a Tiszánál — Gyöngyös város nevének élettörténete A Hevesi Szemle márciusi számából „A történelmet a ma írja önmagának azzal az alig titkolt . szándékkal, hogy így befolyásolja az utókort. A múlt olyan, amilyennek ma akarjuk látni és a holnappal lát tat ni. A történelem nem más. mint a jelen szakadatlan önigazolása a jövő generációja előtt.” — olvashatjuk a Hevesi Szemle márciusi számának. bevezetőjében e gondolatokat, amelyék mintegy mottóként is szolgálnak a folyóiratban megjelent cikkekhez, tanulmányokhoz. Az Irodalom és művészet rovatban találkozhatunk Mucsi András Arcok és sorsok című írásával, amely egy hatvani portrékiállítás intuíciója alapján született. Losonci Miklós tollából Beöthy István szobrászi világába pillanthat be az olvasó. A hevesi születésű művész életéről, munkásságáról közöl érdekes adalékokat a cikk szerzője, aki nem elégszik meg a puszta leírással, de kritikai értékelést is nyújt. Szobrairól készült illusztrációk egészú tik ki Beöthy portréját, az életművéről alkotott karcolatot. A Tisza a legmagyaraöb folyó? — teszi föl a kérdést Gyurkó Géza a Jelenünk című blokkban megjelent írásában. S a fiatal vízi mérnök válasza: „Hazánk legtisztább folyója a Tisza. ..” S hogyan kötődik a szőke Tisza Kisköréhez, s Kisköre a Tiszához? Erre kap választ a fotókkal illusztrált cikkben az olvasó. Múltunk jelene... Fülöp Lajos híres gyöngyösi diákok emlékét idézi meg írásában. Folytatódik a Mátra - alji város munkásmozgalmának történetéről szóló cikksorozat. Szecska Károly tollából. Gyöngyös 65 0 éves... Erről emlékezik meg Sereg József írása, amelyet a Tudományos műhely rovatban Bakos József elemzése „egészít ki” Gyöngyös város nevének élettörténete címmel. Több érdekes írás mellett a Hevesi Szemle márciusi számát ezúttal is teljessé teszi a Könyvespolc című rovat, amelyben többek között Váczi Mihiály összegyűjtött verseiről és a XX. század külföldi írói és a világirodalmi kisenciklopédiáról találhatnak recenziót az olvasók. Gyertek el a névnapomra Új Fábri-film Biijtor István, Piros Ildikó Sikerrel mutatkozott be a közelmúltban lezajlott játékfilmszemlén Fábri Zoltán új filmje, a Gyertek el a névnapomra. A Karinthy Ferenc novellájából készült film operatőre Illés Gyöngy volt, a főbb szerepeket pedig Piros Ildikó, Kállai Ferenc, Mádi Szalbó Gábor, Szilágyi Tilbor, Haumann Péter, Inke László, Bujitor István játsszák. Rock-koncert A szivárványos Miss Megavatt Előre is elnézést kérek, a furcsa nevet én találtam ki. Nem tagadom, eszembe jut a Százezer volt, amit jogosan illesztettek a híres sanzohénekesekré. Az „én” Miss Megawattom a gyöngyösi színházi esték keddi előadásán tűnt fel abban a műsorban, amit Szivárvány- völgy címmel hirdettek meg. Az ő neve, Nagy Anikóé nem olvasható azonban sem a plakáton, sem a többi popagandaanyagban Ebből következtetek arra, hogy beugrott, váratlanul, más helyett. Ennek köszönhetően láthattam, hallhattam én is ebben a mátraalji városban több század magammal és tapsolhattam neki önfeledten — több század magammal együtt. Mondják, a színház varázslat. Most ez a tétel beigazolódott. Mert mii tör- tériit? Folyt, ifolydogált az előadás,- az egyik ismert musical után a másikból hangzottak el jól ismert melódiák, jól ismert énéke- sék tolmácsolásában. A közönség szelíd örömmel hallgatta a dalt, a zenét, az énekeket. Aztán. .. Aztán bejött a színpadra egy vékony, törékeny kislány, odaállít a mikrofon elé és... és pillanatok alatt valami egészen magas feszültség járta át a párnázott székekben mocorgó embereket, idősebbeket, fiatalokat, nőkét és férfiakat. Nagy -Anikó énekelt. Nem ordított, nem akarta sízétci- bálni a mikrofont, csak hagyta, • hogy valahonnan a mélyről, a szíve tájáról kibuggyanjon a dallam, és szétterüljön a teremben, eljusson a közönséghez. A hangja. ..? A hangja lágy is, erőteljes is, telt is, suttogó is, vibrált is, ahogy szokás mondani: „ezer árnyalatban” játszott, akárcsak a szivárvány, amelynek csupán az alapszíneit szoktuk emlegetni. A siker majdnem szétfeszítette a termet. Mintha ebből a törékeny testből megawattok energiája szabadult volna fel az ének alatt. Volt szíve az énekléshez. Varázslatot tett, a színpad varázslatát idézte meg. Ettől színház a színház. Az jutott még az eszembe, hogy a közönségét szokás különböző jelzőkkel -minősíteni. Ha Gyöngyösről van szó, bizonyára nem maradhat ki a !,vidék” elnevezés sem. Nem vitatkozom ezzel a rossz ízűnek tetsző kitétellel. Csak... itt volt ez a -mostani rock-est. Szakembereik töltötték meg a széksorokat? Tinédzserek csupán? Nem és nem. A közönség. Amely nagyon érzékenyen reagál, ha valami .szívem üti. A közönség, amely udvariasan tapsol a középszernek és azonnal rá- érez az emberi szépre, ha azzal találkozhat. Miss Megawatt éneke ezt tette a közönséggel. Megközelítette őt egyik dalával Sasvári Sándor. Szépen énekelt még Kováts Kriszta. Egyenletesen jó teljesítményt nyújtott Szolnoki Tibor. Az Apostol együttes zenéjét elvitte a zongora az előadás -nagy részében. Az egész koncertet pedig az az egy dal; Nagy Anikóé. (g. mól.) » ZENEKAR, OTTHON NÉLKÜL Ha elszabadulna egy kantáta... A film egy jelenete (Fotó: Inkey Alice)
