Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

NÉPÚJSÁG, 1984, február 1., szerda 3. A fő cél a belső és a külső egyensúlyi helyzet javítása A Magyar Nemzeti Bank elnökének sajtótájékoztatója TISZTES EREDMÉNNYEL Túl a metszés felén Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ked­den sajtótájékoztatót tartott a bank múlt évi munkájáról és idei feladatairól. Elmondta, hogy a csereará­nyok romlása és az aszály­kár ellenére tavaly jelentős eredményeket ért el a ma­gyar népgazdaság, s ennek köszönhető, hogy nemzetkö­zi fizetési pozícióink javul­tak. A konvertibilis elszámo­lású áruforgalomban az elő­ző évinél lényegesen na­gyobb kiviteli többletet si­került elérni, s jóllehet ez az aktívum a tervezettet nem •érte el, a nettó adóság mér­séklődött. Az ország nem­zetközi hitelkapcsolatait is a javulás jellemezte. Gaz­daságpolitikai erőfeszíté­seink sikerei alapot terem­tettek arra. hogy az ENSZ két nemzetközi pénzügyi in­tézményétől, a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF-től) és a Nemzetközi Űjjáépítési és Fejlesztési Banktól (Vi­lágbanktól) hiteleket kérjünk és kapjunk. Az 1982. decem­beri hitelmegállapodás alapján 1983-ban a Nemzet­közi Valutaalaptól lehív­tunk mintegy 360 millió dol­lárt. 1983 első felében 200 millió dollár középlejáratú hitelt vettünk fel egy bank­konzorciumtól. Világbanki tagságunk révén a második félévben — úgynevezett társ­finanszírozás formájában — 270 millió dollár hosszú le­járatú hitelt tudtunk felven­ni két nemzetközi bank- korzorciumtól. Különös je­lentősége van annak, hogy ebben az ügyletben — hitel­nyújtóként — maga a Világ­bank is részt vett. így 1983- ban — fizetési kötelezettsé­geink teljesítése mellett — likviditási helyzetünket is javítani tudtuk, hitelképes­ségünk nemzetközi megítélé­se javult. A népgazdasági terv fő célja az idén is a belső és a külső egyensúlyi helyzet javítása, nemzetközi fizető- képességünk további szilár­dítása érdekében csökkenteni kívánjuk az adósságállományt. Ez konvertibilis elszámolású viszonylatban 700—800 millió dollár áruforgalmi aktívum elérését teszi szükségessé. Mégpedig olyan körülmé­nyek között, amikor a múlt évi aszály áthúzódó hatása még érezhető, s értékesíté­si lehetőségeink érdemleges javulására sem számíthatunk. Rubelelszámolású viszony­latban az alapvető cél a ki­egyenlített fizetési mérleg létrehozása. Tervezzük, hogy az idén is felveszünk kölcsönt a Világbanktól, ezúttal a köl­csön a konvertibilis export­árualapokat bővítő célokhoz és a szénhidrogén-program­hoz kapcsolódna. Szintén a Világbankban való részvéte­lünkhöz kapcsolódik, hogy Bankinform néven a Ma­gyar Nemzeti Bank új szá­mítógépes szolgáltatást ve­zet be, amelynek keretében a vállalatok — szerény té­rítés mellett — megkapják a Világbank által finanszíro­zott létesítményekről be­érkező mindazokat az infor­mációkat, amelyek a köl­csönnyújtás egyes fázisaihoz kapcsolódnak, és hasznosak lehetnek a rendszerben részt vevő magyar vállalatok szá­mára a versenytárgyalásokra való sikeres felkészüléshez. Ezután arról szólt, hogy a kormány hitelpoitikájában az idén lényeges változások nem lesznek, a hitelezést változatlanul szigorú felté­telekhez kell kötni. A beruházási hitelek elsősorban az export növe­lését, az import gazdaságos helyettesítését, valamint a népgazdaság anyag- és ener­giafelhasználásának csök­kentését segítik elő. A bank arra törekszik, hogy elsősor­ban azok a kisebb, kiegészí­tő jellegű fejlesztések része­süljenek hitelben, ahol a várható jövedelmezőség ma­gas, továbbá a saját erő kellő aránya lehetővé teszi, hogy a hitelt a lehető leg­rövidebb időn belül vissza­fizessék. A vállalati beruházások céljára rendelkezésre álló hitelkeret — a múlt évihez hasonlóan — 22 milliárd fo­rint. Az igény ennél jóval magasabb. A keret bővítése érdekében a bank az eddigi gyakorlatot követve az év elején felülvizsgálja a már meglevő beruházási hitel- szerződéseket. Azoknál a be­ruházásoknál, ahol nem vár­ható a szerződésben vállalt feladatok teljesítése, esetleg a bank visszavonja folyósí­tási kötelezettségét, vagy azt átütemezi. Ezután arról szólt, hogy a gazdaságirányítás intéz­ményrendszerének átala­kításával összefüggésben fel­vetődött a pénzügyi intéz­ményrendszer továbbfej­lesztése is. Az elgondolások a központi beavatkozás csök­kentését. a vállalati önálló­ságot, a piac, illetve a verseny szerepének növelését célozzák. Ehhez az szüksé­ges. hogy erősödjék a jegy­banki funkció és javuljon az üzleti banki tevékenység. Az utóbbi években létrejöt­tek pénzintézeti tevékenysé­get végző különféle kisebb szervezetek. Ezeket az MNB támogatja. Szükséges ugyan­akkor, hogy a jegybanki irányítás és ellenőrzés az új intézményekre is kiterjed­jen. Tímár Mátyás részletesen foglalkozott a különféle cí­meken nyújtott hitelek fel- használásának tapasztala­taival. Elmondta például, hogy 1983-ban az exportfej­lesztő beruházások eredmé­nyeként mintegy 1,1 milliárd dollár értékű árut exportál­tak, valamivel kevesebbet a hitelkérelmekben ígértnél. Ebben közrejátszottak a vi­lágpiaci árcsökkenések is (a konvertibilis elszámolású kivitelünk árai 1983-ban kö­rülbelül 10 százalékkal vol­tak alacsonyabbak, mint egy évvel korábban). Nehezítet­ték azonban az exportot az értékesítés mennyiségi korlá' tai, de belső problémák is, például a minőség hibái. Az MNB elnöke kitért az Innovációs és a Vállalkozási Alap működésének tapasztala­taira is. Az Innovációs Alap. 600 millió forintos alaptő­kéjéből 1983 végéig, mint­egy 370 millió forintot he­lyezett ki, ebből körülbelül 100 millió forint már meg is térült. Az Alap tevékenysé­gének közvetett eredménye­ként már számos új termék jelent meg a magyar piacon és több új mezőgazdasági és ipari technológiát kísérletez­tek ki, illetve vezettek be. A Vállalkozási Alapot az MNB 1983-ban azért hozta létre, hogy kiegészítő hitele­zéssel, pénzátcsoportosítá­sokkal segítse a vállalatokat, tőkét biztosítson az újonnan megalakuló gazdasági társu­lások és társaságok alapítá­sához és működéséhez, új finanszírozási formákat (lí­zing, kötvény) honosítson meg és mindezekhez kap­csolódó pénzügyi szolgáltatá­sokat nyújtson. A Vállalko­zási Alap pénzeszközeinek felhasználását — a fejlesztés- és hitelpolitikai előírások ke­retei között — alapvetően üzleti szempontok, vagyis a jövedelmezőség, a megtérülés, a kockázat határozzák meg. A vállalatok és szövetkeze­tek az Alap igénybevételére 1983-ban 325 millió forint összegben kötöttek szerződést. A magánerős lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatások fejlesztésére például gazda­sági társaság alakult az alap 100 millió forintos részese­désével. Feladata: országos bolthálózat kiépítésével épí­tőipari kisgépek kölcsönzése a lakosságnak. Egy másik vállalkozás keretében az Álad 33 millió forintot folyósított egy külföldi film Magyaror­szágon történő forgatásához. A 660 hektárnyi közös szőlőn novemberben kezdték meg a metszést a gyöngyös­patai Mátrai Egyesült Ter­melőszövetkezet asszonyai. Mostoha napok köszöntöttek most rájuk; a havas határ­ban bizony nem könnyű dolgozni, még ha a munka­eszköz, a metszőolló a leg­modernebb is. Á munka fe­lével elkészültek, a venyige zúzását, kihúzását is csak­nem háromszáz hektáron befejezték már. — Tavasszal új szőlőt te­lepítünk — meséli dr. Né­meth András elnök —, az előkészületeknek szintén most van az ideje. A gyü­mölcsösökben is metszenek, Működésének immár ki­lencedik évét zárta 1983-ban a Heves megyei Kölcsönös Támogatási Alap. Munkáját két külön egységben kezdte, a termelőszövetkezetek két területi szövetségének meg­felelően. Az egyesülésre 1976. novemberében került sor. A KTA nem önálló jogi sze­mély, tevékenységét azóta is a Termelőszövetkezetek He­ves megyei Területi Szövet­sége mellett végzi. A KTA hét tagot számlá­ló intéző bizottságának az alakulás óta Trieb János, az ostorosi termelőszövetkezet első számú vezetője az el­nöke. Nem csekély büszke­séggel mondta el: mezőgaz­dasági termelőszövetkezete­ink egymás megsegítésében úttörő szerepet vállaltak. Az elmúlt kilenc év fejlődését pedig úgy jellemezte, hogy az a szervezettséget és a pénzeszközöket tekintve egy­aránt dinamikus volt. Mi sem tükrözi azt job­ban, mint az, hogy a me­gye ötvennégy termelőszö­vetkezete közül ötvenhárom tagja a KTA-nak, s a me­zőgazdasági társulások között is csak egy van "amely még nem csatlakozott. A fejlődés másik oldalát pedig az mu­tatja, hogy 1983-ban negy­ven gazdaságnak folyósítot­tak mintegy 180 millió fo­rintot. Nem kevés munkával jár a KTA tevékenysége. Ezért is meglepő, hogy mindössze egyetlen ügyintézője van, Törzsök Istvánné személyé­ben. A kölcsönös támogatási alap működésének részletei­ről őt kérdeztük. itt a munka dandárja még hátravan: több mint 40 hektárnyi őszibarackos. A szőlő műtrágyázása és a ga­bonafélék fejtrágyázása is a közeli napok feladata. A tagokat ez idő tájt leg­inkább az foglalkoztatja, va­jon mit hallanak majd a zárszámadáson, mennyit vi­hetnek haza egész évi mun­kájuk eredményeként. No6, a tsz-elnök sem' tud még végleges tényeket, annyi vi­szont bizonyos, hogy a 8100 hektáron gazdálkodó szövet­kezet a tervnek megfelelően zárja az évet. Az 1983. évi pénzügyi gondok ellenére várhatóan 41 milliós nyere­Mint elmondta, a KTA pénzeszközei a termelőszö­vetkezetek és a társulások rendszeres anyagi hozzájáru­lásából képződnek. Ennek «mértékét a közgyűlésen ha­tározzák meg. Az alapot a taggazdaságok egymás meg­segítésére, részben átmeneti pénzügyi problémájuk áthi­dalására, részben fejlesztési célokra fordítják, kölcsönök formájában. Tavaly 139 mil­lió forint rövidlejáratú és csaknem 40 millió forint fej­lesztési hitelt folyósítottak. Az aszálytól sújtott terme­lőszövetkezetek gondjain, mintegy 23 millió forintos kölcsönnel enyhítettek. Trieb Jánostól, a hitelké­relmek elbírálásáról, az igé­nyelhető összegekről és a kamatokról a következőket tudtuk meg. A tagszövetke- zetgk elvileg a betétállomá­nyuk tízszereséig kérhetnek hitelt. Az odaítélésről az intéző bizottság dönt. Ennek tagjai maguk is pénzügyi szakemberek. Nagyobb ösz- szegek odaítélésekor azonban kikérik a területi szövetség és más illetékes szervek szakértőinek véleményét is. S hogy mi az előnye a KTA- kölcsönnek? Egyszerű. Amíg a bank 13 százalékos ka­matot számít, a támogatási alap legföljebb öt százalékot. S még valami. Létezik egy háromtagú szűkebb intéző bizottság is. Kétmillió forint erejéig ennek tagjai is dönt­hetnek. A rászoruló szövet­kezet így gyakorlatilag egy­két nap alatt juthat pénz­hez. A bank másfél százalék kezelési költséget számít fel. Ennek összege tavaly 600 Pneumatikus metszőolló se­gíti az asszonyok munkáját (Fotó: Szabó Sándor) séget könyvelhetnek majd el. Ezzel a tisztes eredményt felmutatók közé sorolhatók. ezer forintra rúgott. S hogy ez mennyire sok, az akkor derül ki, ha összehasonlít­juk a KTA működési költ­ségével. Ennek összege 1983- ban 162 ezer forint volt. Rá­adásul megvolna a lehetősé­ge annak, hogy a fejleszté­si hiteleket is a KTA bonyo­lítsa — jóval olcsóbban. Or­szágosan is gond a másfél százalékos bonyolítási díj, megoldásával több pénz ma­radhatna vissza a támogatá­si alapnál. Hasonló elvek alapján mű­ködik az országos támogatá­si alap is, amelynek Heves megye is tagja. Az elmúlt évben 25 millió forint köl­csön származott országos forrásból. Jól jött a köz­ponti segítség, két létesít­mény megvalósulását lehe­tett vele elősegíteni. Tízmil­lió forint hitelt folyósítottak a vámosgyörki folyékony- műtrágyázási bázistelep ki­építéséhez. Tizenötmilliót pedig a TESZÖV, a párt- és a megyei szervek egyetérté­sével a gyöngyöspatai ter­melőszövetkezet borvertikum létesítéséhez. Sok a bizonytalanság a világpiacon, de iegalább ennyire kiszámíthatatlan az időjárás is. Átmeneti pénz­ügyi nehézségek még a legjobban gazdálkodó me­zőgazdasági üzemekben is előfordulhatnak. Gyakran megesik az is, hogy egy új beruházáshoz van ugyan pénz, de nem annyi, ameny- nyi szükséges lenne. A segít­ség tehát mindig jól jön. Ezért jött létre a kölcsönös támogatási alap intézménye. Mosolygó László Már tizedik éve — Tizenhárom helyett öt százalék — Kölcsön, akár másnap is Egymást segítő Hagyományőrző korszerűség Napjainkban az oktatás­ügy fokozatos megújulásának vagyunk tanúi. Széles körű érdeklődést váltottak ki az új tantervek. Elhangzottak nemcsak a dicsérő szavak, hanem az indokolt ellenvé­lemények is. Vitatkoztunk a századfordulóig terjedő idő­szak tennivalóiról, méghozzá hevesen, indulatosan, de mindig a nemes ügy iránti felelősségérzettől vezérelve. így lesz ez a jövőben is, mivel a felnövekvő nemze­dékek sorsa az egész társa­dalmat foglalkoztatja. Az viszont kissé elszomorító, hogy sűrűbben fürkésszük a holnapokat, s meglehetősen ritkán mérlegeljük azt, hogy mit örökített ránk a múlt, milyen ajándékkal gazdagí­tottak bennünket elődeink. Audiovizuális arzenál Annak csak örülhetünk, hogy az oktatási intézmé­nyekben mind nagyobb teret nyernek a szemléltetőeszkö­zök. Vannak kísérleti cso­magok, szinte sehonnan sem hiányzik a tv — több he­lyütt már színes is talál­ható —, azaz semmi akadá­lya annak, hogy a nevelők kamatoztassák az Iskolatele­vízió gyakorlati hangoltságú és színvonalas adásait. Van rádió, magnó, lemezjátszó, írásvetítő, nyelvi laborató­rium. A gimnáziumokba és a szakközépiskolákba meg­érkezett az iskola-számító­gép. A méregdrága képmagnó még újdonságnak számít, de idővel ez sem lesz ritka­ság. Aztán ott vannak a fel­adatlapok, a tartalmi eré­nyekben nem mindig, de ilusztratív, színes, jól meg­rajzolt ábrákban feltétlenül bővelkedő tankönyvek. Ez bizony minőségi ugrás a négy évtizeddel ezelőtti állapotok­hoz képest. Emlékszem, ak­kortájt csak a méterrúd, s a megkopott térkép jelentette a változatosságot, a látványt. Nem csoda, hogy nagyra ér­tékeltük e meglehetősen sze­rény lehetőségeket is. Eh­hez képest a jelenlegi szint óriási elő;bbre lépés. Mellőzött hagyaték Igazságtalan lennék azon­ban hajdani nevelőimhez, ha azt mondanám, hogy mostoha, sőt zord körülmé­nyek közt cseperedtünk fel. Képzeletünknek ugyanis ők adtak szárnyait. Többek kö­zött szabatos, világos, tömör, árnyalt, hatásos előadásmód­jukkal. Légkört teremtettek — ha nem is mindannyian —, s mi feledtük az olajjal öntö­zött padlót, a szerény méretű ablakokat, az ütött-kopott berendezést, és kalauzolásuk­kal izgalmas sétákra indul­tunk. Bejártuk a Föld or­szágait, átéltük az elmúlt századok históriájának nagy pillanatait. ­Ok soha nem adták fel azt a nemes küzdelmet, amit értünk vállaltak. Ha kevés­nek érezték a beszéd vará­zsát, akikor szemelvényeket olvastak fel. gondosan meg­válogatva, illetve tolmácsolva a kifejező erejű részleteket, így aztán egyszer kiváló írók," nagyszerű krónikások, máskor viszont világjárók „számoltak be” érzéseikről, élményeikről. Tágult a hori­zont, eltűnt az osztályte­rem. s mi birtokba vehettük mindazt, amire megfogalma- zatlanul is vágytunk. Képze­letünk megszabadult béklyói­tól, s majdihogy szabadon csaponghatott. Tanítóinktól, tanárainktól megkaptuk a vázlatot, s formálhattuk a végleges képet. Semmi más­sal nem pótolható alkotó­munka volt ez a javából. Mennyire kötődtünk ezek­hez a pedagógusegyéniségek­hez! Érthető: belénk plán­tálták a mitológia hőseinek, múltunk nagyságainak tisz­teletét, szeretetét. Tették ezt őszinte• lelkesedésből, hi­vatástudattól vezérelve. Ez a szenvedélyes hangoltság majd mindannyiunkat lebi­lincselt, megbabonázott. Esz­ményképeink vonzásában él­tünk, s ma sem felejtjük a régvolt órák hangulatát. Az itt hallottak beépültek tuda­tunkba. s hosszabb távon befolyásolták sorsunk alaku­lását. Milyen kár, hogy ma mint­ha mellőznénk ezt a ran­gos hagyatékot, s csak a szemléltetőeszközök arzenál­jának adózunk elismerés­sel ... Óvjuk kincseinket! Mi tagadás: egy kissé át­estünk a ló másik oldalára. Nem gondolunk arra, hogy az egyoldalúság tévútra csal, hogy a meghatározott látni­valók zsibbasztják a fantá­ziát, a száraz tények zsongít- ják az érzelmeket. Ráadásul háttérbe szorult iskoláinkban a beszéd, ez a boszorkányos ügyességű, ez a mással nem pótolható bűvész. Semmiféle rendelkezés nem fogalmaz így, kizárólag a rosszul értelmezett mo­dernség vezet ide, az, hogy kórosan terjengő divattá vált a csak azért is szemlél­tetés. Vetítünk, bekapcsoljuk a tévét, tetszik a számító­gép, s közben észre sem vesszük, hogy igen sokszor száműzzük a csodákra képes szavak regimentjét. Bódult- ságunkban rá se döbbenünk, hogy közben lemondunk az érzelmi nevelés bizonyítottan hatásos kelléktáráról, a diá­kok képzeletének sarkallá- sáról. A cseppet sem megnyug­tató következmények töp­rengésre, cselekvésre serken­tenek. Ázt sugallják, hogy becsüljük meg naqy- és ük- atpáink kipróbált hagyatékát, s valódi értékének megfele­lően építsük be az oktatás mindennapos gyakorlatába, kialakítva az új és a régi öt­vözetének legegészségesebb arányát. Győzzünk meg mindenkit arról, hogy a valódi korsze­rűség magába olvasztja mindazt a kincset, amellyel eleink ajándékoztak meg bennünket. Megéri, érdemes, •mert az értelmes tekintetű ifjak épp ezt remélik, várják tőlünk. Ma még inkább, mint tegnap .. . Pécsi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents