Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-03 / 28. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 3., péntek 3 Eredményeikkel felzárkóztak a jobbak közé Zárszámadás az ostorosé Egyetértés Termelőszövetkezetben (Folytatás az 1. oldalról) ség pedig az 1983-ra előirányzott 12 millió forinttal szemben meghaladta a 24 milliót. Az elnök a továbbiakban az 1984. évi termelési és fejlesztési feladatokról szólt. Kiemelte, hogy a gabonatermelésben, a borászati technológia további javításában igyekeznek újabb eredményeket elérni. Ennek alapja az egész termelést átfogó takarékos gazdálkodás munkaerővel, anyaggal, és energiával. Rámutatott, hogy a vezetőség a tagsággal közösen, egységben és megértésben erőfeszítéseket tesz a megnövekedett, de teljesíthető feladatok eléréséért. A lehetőségek alapján folytatják a megkezdett fejlesztéseket, és a partnervállalatokkal a kölcsönös érdekek alapján tovább javítják együttműködéseiket. Arra törekszenek, hogy a jövőben is Heves megye jól gazdálkodó termelőszövetkezetei között maradjanak. A beszámoló után Cseh Sándor, az ellenőrző bizottság, és Szerencsi Istvánná, a nőbizottság jelentését terjesztette a tagság elé. Ezt követően hozzászólásokra került sor. Fűlőp András, a döntőbizottság múlt évi munkáját értékelte. Jenes Péter fő-ágazatvezető, a szőlőtermelési ágazatban dolgozók munkájáról, helytállásáról szólt, elismeréssel. Bóta Antal traktoros azt emelte ki, hogy a növekvő költségek még igényesebb és szervezettebb munkát igényelnek a közösségtől. Sziráki Ernőné munkacsapat-vezető a tagok, a kisközösségek fokozott megbecsülésére hívta fel a figyelmet, és jobb munkára buzdított. Szállóiéi József pincemester a lehetőségeket figyelembe véve a borászat továbbfejlesztését sürgette. Barta Sándor gépműhelyi dolgozó, a műszaki-technikai ellátás színvonalának további javításáról szólt. Madarász Sándor, a csehszlovákiai lénártfalvi egységes földművesszövetkezet elnöke az ostorosiakkal való együttműködést méltatta. Köszönetét mondott az 1983. évi segítségükért, amelyet a talajmunkákhoz, illetve a betakarításhoz nyújtottak. Felszólalt Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára is. Gratulált a földet tisztelő, a szőlőtermelés szeretetét magukban ' hordó ostorost— novaji szövetkezeti tagoknak, akik kiemelkedő teljesítményt értek el 1983-ban. Elismerően és köszönettel szólt Heves megye mezőgazdaságának tavalyi eredményeiről is, miután gondos munkával, jelentős erőfeszítésekkel, valamennyi állami gazdaság és termelőszövetkezet nyereséggel gazdálkodott. Méltatta azokat a törekvéseket, amelyek eredményeként sikerült megőrizni az aszálykárok közepette is a szövetkezeti mozgalom stabilitását, kiegyensúlyozottságát. Megyénk gazdaságai a gabonatermelésben a kedvezőtlen időjárási viszonyok között is helytálltak. Fejlődött az állattenyésztés is, különösen a sertésállomány, amely az eddigi legmagasabb megyénk agrártörténetében. Az egri és a mátraalji történelmi borvidéken az elmúlt két esztendőben a szőlő- és borágazat kimagasló eredményeket ért el. Voltak és vannak átvételi nehézségek, értékesítési problémák, de a javuló eeyüttműködés az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombináttal eredményeket hozott. Felhívta a figyelmet arra. hosy az üzemek a megfelelő érdekeltség alapján tovább bővítsék kapcsolataikat a kombináttal, a telepíBarta Alajos az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára téseket követően közös tárolók, feldolgozók és palackozók fejlesztésében is. 1984 megnövekedett feladatokat támaszt Heves megye mezőgazdaságával szemben is, az üzemekben mégis jogos bizakodással tekintenek a jövő elé! Fontos, hogy az élelmiszer-termelésben részt vevők további odaadó munkája révén növekedjenek a hozamok, javuljon a munkafegyelem, csökkenjenek a költségek és váljon teljesebbé az anyag- és energiatakarékosság. Ezzel a megyénk állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben dolgozók hozzájárulhatnak az ország fizetőképességének megőrzéséhez, a kiegyensúlyozott ellátáshoz és a növekvő exportfeladatokhoz. Tudósítás: Mentusz Károlv Fotó: Perl Márton Barta Sándor dolgozó gépműhelyi Jenes Péter főágazatvezetö Szalóki József pincemester A közgyűlés résztvevSi Nem nosztalgia az elöljáróság Tanácstagi csoportok, de másak Napjainkban újnak számító szóval, valójában azonban sokunknak ismerős régi fogalommal barátkozunk egy idő óta. S előbb-utóbb nemcsak a nevével, hanem magával a községi elöljárósággal is találkozunk a magyar közéletben. — Nem, korántsem valamiféle nosztalgia, divatos múltidézés, hogy a testület előkerül — mondja mosolyogva dr. Jakab István, Heves megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkára, amint a témáról beszélgetünk. — Hiszen voltaképpen semmi köze ahhoz, amelyről már a XIV. században tudunk, a tizenkilencedikből pedig bőséggel vannak adataink. S nincs is szükség, hogy tagjaival, a főbíróval, a jegyzővel, a törvénybíróval, a községgazdával, a közgyámmal, a körorvossal meg az esküdtekkel így együtt újra találkozzunk. Működésük ugyanis — tudjuk — számos emberben meglehetősen keserű emlékeket is hagyott. A legkevésbé sem lenne kívánatos „feltámasztani” személyüket, munkájukat. Sokkal inkább jelenünk reális igénye, hogy egy egészséges megoldással frissebbé, elevenebbé, s eredményesebbé tegyük a tanácsi munkát kisközségeinkben is. Mivel a „csatolt” településeken, pontosabban a társközségekben — amelyekből egyébként az 1971-es törvény óta 686 van hazánkban — a lakosság valahogy úgy érzi most, hogy „az állam kivonult” a helységekből. S nemcsak hiszik, hanem ki is mondják az itteniek, hogy meglehetősen magukra maradtak gondjaikkal, problémáik megoldására jóval kevesebb jut a ..közös kalap”-ból, mint valaha, amikor még önállóak voltak. Azt szeretnénk, ha eloszlathatnánk a jelenlegi kételyeket; a kesergőknek, elked- vetlenedőknek visszaadnánk teljesen a reményt, s növelnénk a közös tanácsok iránti bizalmat. Gyakorlatilag tehát — ahogyan további beszélgetésünkből is kiderül — arról van szó, hogy az említett megoldással erősíteni akar- já a társközségek tanácsi képviseletét. S az elnevezés talán nem is előre eltökélt, voltaképpen több variációból választották, mígnem föl- röppent, közszájra került. Javasolták a képviselőtestület vagy a társközségi tanács elnevezést is, aztán úgy találták, hogy mégiscsak az elöljáróság lesz a legmegfelelőbb. Lényegében pedig a legközelebbi választásoknál a mai tanácstagi csoportok alakulnak majd az új nevű testületekké. Legalábbis ott, ahol erre lehetőség van, annyi a tanácstag, hogy kisebb szervezetté formálhatók a faluban. Az elöljáróság, — amelynek élén az elöljáró, a legtekintélyesebb, a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező helyi tanácstag áll —, mint tervezik: nem kap hatósági, igazgatási jogkört. Javaslatára azonban például bármikor összehívhatják a közös tanácsülést, s ennek feltétlenül napirendjére kell tűzni azt, amit a megbízó társközség lakossága kíván. Ha pedig a tanácsülés a „csatölt” település számára netalán hátrányos, sérelmes döntést hoz, kérheti az elöljáróság, hogy tárgyalják újra, nagyobb körültekintéssel, több alapossággal az ügyet. Ugyanekkor a székhelyközség bizonyos feladatokat át is ruházhat az elöljáróságra. Egy sereg olyan tennivalóban biztosíthat részére önállóságot, amely igazából helyi ismereteket követel a megoldáshoz. Több más mellett az elöljáróság dolga lehet például a helyi üzletek, az óvoda, bölcsőde nyitva tartásának szabályozása, gyámügyeknél, szociális segélyek megítélésénél pedig a környezettanulmány, vagy akár egy-egy javaslat a kitüntetésre. Az a cél, hogy az elöljáróságnak szava legyen elintézhető ügyben, s tényleg a legaktívabban közreműködjék a társközséget érintő, érdeklődő valamennyi munka elvégzésében. Nem utolsósorban pedig rendelkezhessék bizonyos pénzösz- szegek felett is. Ami határozottan erősítheti a tanácsok népképviseleti jellegét, s növelheti a tanácsok tekintélyét. — Heves megyében — lévén most harminc társközség — az 1985-ös választások alkalmával 30 elöljáróságot hozhatnak létre. S bár, még eléggé messze vagyunk a társadalom életében e fontos eseményektől. nem árt már most itt is ott is mérlegelni azt, hogy kik jöhetnek leginkább számításba a jelöléseknél, kit érdemes akár kettős jelölés mellett e kis testületekbe delegálni — emlékeztet dr. Jakab István vb-titkár a megyeházán. — Arra kell törekedni mindenütt, hogy szakítsanak a merev, nem egy esetben bizony káros statisztikai szemlélettel, tényleg csak a legrátermettebb, a helyi problémákat és lehetőségeket leginkább ismerő, a közösséget legsikeresebben szervező, mozgató, életével, munkájával példát mutató személyeknek szavazzanak bizalmat. Van fantázia az elöljáróságok ilyenféle felélesztésében, s egészen biztos, hogy meg- pezsdítik, az eddiginél is sikeresebbé teszik a hazai közéletet. Gyóni Gyula PROGRAMOK A HAJDÚHEGYI NYUGDÍJASOKNAK A népfront is segített Hogy egy-egy nyugdíjasklub mennyire életképes, annak nagyon sok öszetevője lehet. De ezek között — különösen a nagyobb városokban — első helyen kell említeni: a klubhelyiség közel legyen az idős emberek otthonához. Mivel a hatvanon felüliek nem szívesen gyalogolnak kilométereket, hogy közösségre leljenek. S bár a legtöbb településen tisztában varinak ezzel a sürgető követélménnyel, helyiséget mégsem tudnak biztosítani az öszejövetelekre. Egerben, a Hajdúhegyen élők viszont szerencséseknek mondhatók, hiszen az MSZMP VI. számú körzeti pártszék- házának vezetése lehetőséget teremtett hetente két alkalommal a klubfoglalkozásokra. — A Megyei Művelődési Központ felújítása miatt „szűkössé váltak” az egri közművelődési feltételek — kezdi a beszélgetést Berecz István, a pártkörzet kultúr- felelőse. — Hétezer ember él ezen a városrészen, közöttük kilencven idős párttagunk is akad. Javaslatukra szerveztük meg a nyugdíjasklubot. Negyven fős tagság minden hétfőn és pénteken találkozik. Azt hiszem, mindannyiunk számára hasznos, hogy immáron három esztendeje kulturális célokra is hasznosítjuk ezt az új és tágas épületet. A kényelmesen berendezett helyiségben már gyülekeznek a klubtagok. A mostani program: filmvetítés. Egy amerikai produkciót, a Kaliforniai lakosztályt tekinthetik meg. — A városba nem mentem le mozizni — mondja Ferencz Bálintné. — Ide viszont rendszeresen járok. Nem kell sokat botorkálnom. Általában a vetítések előtt is szervezünk rövid előadásokat. Most például arról beszél majd az itteni kis könyvtár vezetője — hiszen kölcsönzésre is lehetőség nyílik —, hogy mit érdemes olvasni a téli estéken. — Sokan azt hiszik, hogy csak párttag járhat ide — mondja Berecz István. — Pedig mindenkit szeretettel várunk. Az idén is igyekszünk érdekes előadásokat szervezni. Szó lesz politikai, egészségügyi, jogi és természettudományos kérdésekről. A Hazafias Népfront nőbizottsága pedig kézimunka- szakkört tart. De segít a munkában a Megyei Művelődési Központ, a TIT és a KÖJÁL is. A Vöröskereszt városi szervezete négy ' kiállítást rendez az egészséges életmódról. Nem hiányzik majd a humor sem. Ez évben négy alkalommal tartunk csoportos névnapi ünnepséget. Márciusban például, amikor a Sándorokat, Józsefeket és Benedekeket köszöntjük, borversenyre is sor kerül. Mindenki a saját termésével nevezhet be, s akinek az itókáját legjobbnak ítéli meg a közönség, jutalmat kap. — Egyedülálló vagyok — mondja Pálinkás Bélóné klubtag. — Alig várom, hogy foglalkozási nap legyen. Csak akkor nem jövök el, ha megbetegszem. — A fiatalokat is szerettük volna becsalogatni — kapcsolódik a beszélgetésbe Hornyák István körzeti népfronttitkár. — Addig, amíg diszkót rendeztünk, sokan eljöttek. De a táncolást egy idő után betiltották. Mással meg nem tudjuk őket megfogni. Most már csak a filmvetítésekre jön be egy-két tizenéves. Az előadásra összegyűlt a tagság. Megtudjuk, hogy a nyugdíjasok egyik nagy élménye a tavalyi dohánygyári üzemlátogatás volt. De szívesen emlékeznek arra a „pincézésre” is, melyen szinte mindenki dalra fakadt. A városban ez . az első pártszékház, amit megnyitottak, közművelődési célokra is használnak — veszi át a szót Berecz István. — A későbbiek során szeretnénk még érdekesebb és tartalmasabb művészeti és politikai előadásokat szervezni. Jó lenne, ha még többen térnének be hozzánk. H. J.
