Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1984. február 3-, péntek

Mennyit is ér egy Thomas Hardy-regény? A legdrágább könyvük cím(Fotó: Szántó György) lapja

Ritkaságok az egri antikváriumban

Kevés a régi könyv

Időskorú férfi lép be az egri antikváriumba. Egy teld bőröndből rakja a pultra az eladásra szánt könyveit. Passuth, Jókai, Thomas Mann, Berkesi regényei kerülnek elő a táska mélyéről. Kovácsné Pászti Mária üzletvezető-helyettes hosszasan vizsgálja a felkínált portékát. Nagy részét átveszi. Néhányat azonban visszaad.

— Ezekből több példányunk is akad —; mondja. — Nem nagyon keresik.

A férfi megértőén bólogat. Aláírja a számlát, zsebre teszi a pénzt.

— Nem sajnálja a könyveket?

— Hogyne sajnálnám, de kell a pénz. Nincs más, amitől gyorsan megválhatnék.

A polcok között csak ketten böngésznek. Egy fiatalember a Hetvenhét magyar népmesét keresi. Mint kiderül, hiába. Egy középkorú asszony nyugati divatlapok után kutat. Szerencséje van.

Feltűnő, hogy kevés az igazán régi könyv. Sokban

1982-es. sőt 1983-as dátum díszeleg a kiadás idejeként.

— Mi örülnénk a legjobban, ha javulna az arány a régi kiadványok javára — mondja Kovácsné. — De egyre ritkábban hoznak be ilyeneket. Akik meg akartak eddig válni ezektől, már eladták. Mások pedig továbbra is őrzik őket. Természetesen azért most is akad jó néhány régebbi. Ilyen Malo- nyai Dezső A magyar nép művészete című munkája, amelynek a palócok művészetével foglalkozó kötete található meg. Az ára kissé borsos, négyezer forint. Kuriózumnak számít az 1921- ben nyomtatott Az ember tragédiája is. Ezt kétszáz forintért kínáljuk. A szenvedélyes gyűjtök nem sajnálják a pénzt. Igyekeznek

minden alkotás lehető legrégebbi kiadását megszerezni.

Az üzletnek szép számmal akadnak napról napra betérő állandó vevői, akik segítenek is az antikváriusoknak. Például, ha az eladók nem ismernek egy-egy alkotást, akkor ezek az emberek azt is javasolják, hogy milyen érdeklödésűeknek érdemes azt ajánlani.

— Jó a kapcsolat a törzsvevőinkkel — folytatja. — Nélkülük bizony nehéz helyzetben lennénk, hiszen a bolt elég kieső helyen van. Ide csak azok jönnek, akik valamilyen ritkaságszámba menő mű után „nyomoznak”. Nekem a legnagyobb élményem az volt, amikor Vályi András Magyarország leírása című réges-régi könyvét behozták ide a közelmúltban. Ezt egy kedves vásárlónk hosszú ideig kereste, s nem akart hinni a szemének, amikor megkapta.

Krimiket kínál eladásra egy gimnazista fiú. Az eredeti ár 40 százalékát kapja egyért-egyért.

— Több szempontot is figyelembe kell venni az értékelésnél — magyarázza. — A legfontosabb, hogy mikor és hol adták ki, ki az írója, mit tartalmaz. Előfordult, hogy telefonon érdeklődtek, mennyit adunk Végh Antal Miért beteg a magyar fut- balljáért. Ez eredetileg tizenegy forintba került. Mondom, hogy öt forintot. Az illető felháborodott, hogy miért ilyen keveset, amikor Pesten a feketepiacon kétszázat is kínálnak érte...

Feltűnő, hogy sokam, vásárolják Krúdy Álmoskönyvét. Vadonatúj, s nagyon sok példány található a gondolán.

— Karácsonyra jó néhányat szállított a kiadó — mondja. — Mivel új, természetesen ugyanolyan áron

értékesítjük, mint a könyvesboltokban. Ez most a sláger. Már csak azért is, mert másutt már elfogyott. Sokan keresik még a Révai és a Pallos lexikonokat is. Ez viszont most nincs.

Gyöngyösön és Hatvanban gyakran rendeznek vásáro- katt. Ott ugyanis nincs antikvárium, és gyakrabban hozzájuthatnak régi művekhez. Amint elmondja, a megye kisebb településedről sokszor hoznak ide helytörténeti jellegű munkákat. A köztudatban mégsem szerepel méltó helyen ez az üzlet. Előfordult például, hogy valaki hirdetést adott föl, mert egy hatvan éve készített forrásmunkát nem talált meg a levéltárban. Abban az időszakban akadt itt olyan gyűjtemény, amely a keresett művet tartalmazta. Szóba kerül az is, hogy a legtöbben hó végén érkeznek ide tele táskákkal, bőröndökkel. Hó elején pedig vásárolni térnek be nagyon sokan. A bolt egyik szolgáltatásának számít: azokhoz

a magánkönyvtár-tulajdonosokhoz, akik egy-egy gyűjteményükön egyszerre szeretnének túladni, házhoz mennek az eladók, s ott veszik át a fölöslegessé vált darabokat.

— Ez év nyarán a hajdani Bizományi Áruház helyére költözünk — mondja Kovácsné. — Ott mára központban leszünk. Jelenleg ötszázezer forintos a készletünk a szűkös tárolási lehetőségek miatt. Minden bizonnyal az új helyen a forgalmunk is nő.

Ismét egy vendég érkezett. Interpress magazint ad eladásra. Neki nincs rá szüksége.

iLehet, hogy más éppen ezt fogja keresni?

Homa János

MA: FÉLÉVI ÉRTESÍTŐ

Félidőben a tanév

Félidejéhez érkezett a tanév az általános iskolákban és a középfokú tanintézetekben: e napokban értékelik a pedagógusok diákjaik eddigi munkáját, s pénteken több mint másfél millió tanuló kapja kézhez országszerte a félévi értesítőt.

Most sem osztályozzák az általános iskolák első és második osztályos kisdiákjainak teljesítményét, ezt az időszakot ugyanis pedagógiailag egységes, egybefüggő fejlesztési szakasznak

tekintik. A kisiskolások szülei a következő napok során szóbeli, illetve írásbeli értékelésből tájékozódhatnak gyermekük eredményeiről, fejlődéséről. A sokéves gyakorlatnak megfelelően nem kapnak féléves osztályzatokat az általános iskolákban az ötödik osztályosok sem, s ugyancsak nem osztályoznak a tanárok abból a tantárgyból, amellyel az idei tanévben először ismerkedtek a diákok.

Nemcsak gz értesítő ad képet a szülőknek gyermekeik teljesítményéről, tanulmányi előmeneteléről: az elkövetkezendő hetekben mindenütt szülői értekezleteket is tartanak, ahol az egyéni

jellemzőket, problémákat, a család és a pedagógusok nevelési teendőit beszélik meg.

A tanév további menetrendje szerint a tavaszi szünet kezdőnapja április 2., és a tanítás április 9-én, hétfőn folytatódik. A végzős közép- iskolások, illetve egészség- ügyi szakiskolások május 25- ig, a nemzetiségi gimnáziumok negyedik osztályos tanulói pedig május 10-ig járnak iskolába, s ezt követi a felkészülés, illetve az érettségi vizsgák időszaka. A szakmunkásképző intézetekben június 8-án, az általános iskolákban, valamint a középiskolák I—III. osztályaiban június 15-én fejeződik be a tanítás.

Áz idén több mint 140 ezer általános iskolás végez a nyolcadik osztályban, s várhatóan 93—95 százalékuk továbbtanul. A reális választáshoz a mostani szülői értekezleteken is segítséget nyújtanak a pedagógusok. Ezt szolgálják a középfokú oktatási intézményeket ismertető pályaválasztási tanácsadó kiadványok is, a most érettségizők pedig a felsőfokú továbbtanulási lehetőségeket ismertető kötetből tájékozódhatnak.

TÁJÉKOZTATÓ.

DIÁKOKNAK

Múzeumi munka - közelről

Megjelent a Dián um harmadik száma

A Heves megyei Múzeumi Szervezet arra törekszik, hogy az intézményekben folyó munkáról ismeretterjesztő jelleggel tájékoztassa szűkebb hazánk középiskolásait. Ezért teszi közzé a Diarium című kiadvány egyes számait. A közelmúltban jelent meg a harmadik, méghozzá változatos tartalommal.

Füköh Levente egy egri természettudományos feltárásról nyújt összegzést. A Bükki Nemzeti Park védett állatairól és növényeiről ír Szíttá Tamás. Fodor László a Nagy-Eged déli lejtőjén levő szkíta temető jelentőségét taglalja, Löffler Erzsébet a százéves egri szakmunkás- képzés fontos fordulóit eleveníti fel, Havassy Péter Felnémet község török utáni újra településének történetéhez közöl adalékokat.

A Közművelődés című fejezetben Szabóné Balogi Sarolta értékeli az óvodák és a múzeumok között kialakult együttműködést.

Az egyik bejön, a másik nem

Terv és megvalósulás Csányban

(Tudósítónktól)

Morvái István tanácstitkártól tudakoltuk, hogy mi újság a csányiak klubkönyvtárában:

— Kovács Józsefné januártól vezeti a tanácsi fenntartású és felügyeletű klubkönyvtárat. Elégedettek vagyunk a munkájával, véglegesítjük szerződését. Egyúttal népművelői szakra iskolázzuk be, hiszen az állás képesítéshez kötött. Elődje Apcra költözött és a gyermekgondozási segélyről nem tér Vissza hozzánk.

Kovácsnétól érdeklődtünk, miként megy a munka, s milyen a helyi műsorkínálat:

— November elején Farkas Bertalan járt nálunk. Nagy sikere volt a szocialista brigádtagokból és iskolásokból verbuvált közönség előtt.

Sajnos, a Zalatnay Saroltáival, a könyve apropóján szervezett író-olvasó találkozó a művésznő elfoglaltsága miatt elmaradt. Nem kísérte nagyobb szerencse a december közepére tervezett gyermekműsorunkat sem. Skarlát tört ki az óvodában, így meghiúsult a szép szándék. Péntekenként működik a tánciskola. Hatvanból jár ki egy tánctanár végzős általános iskolásaink közé. A zeneiskola pedig szombatonként tartaná foglalkozásait, csakhogy vandál kezek nyomán elnémult a zongoránk — a rendőrség vizsgálja az ügyet. Német nyelvtanfolyamot azért nem tudtam szervezni, mert nem akadt olyan nyelvtanár, aki szerény tiszteletdíjunkért kijárt volna a szomszédos Hatvanból. Az év

folyamán nagy sikere volt itt egy ötödéves mezőgazdász hallgatónak, aki új kertészeti módszerekről, a fóliázásban alkalmazható újdonságokról beszélt a falu zömét kitevő, itthon „telelő” dinnyés hallgatóság körében. A következő hónapokban is folytatjuk a kertészeti előadásokat.

Megtudtuk még, hogy a könyvtárban rendszeresen tartanak délutáni foglalkozásokat a napközis tanulóknak, és a csaknem 11 ezer kötetnek is akad olvasója elegendő. Ellenben a nagyteremben csak a diszkó „virágzik”, mivel túlontúl erős konkurrenciát jelent a szemközti bisztró, ahol a pultra söröskorsók kerülnek és kattognak a játékautomaták.

IMya László

Földeák János:

Az újrakezdés első napjai

II/2.

Szálkái gyülemlő rosszkedvvel hallgatta Kapás mismásplását.

— Ha jól értettem önt, aligha tartanak rám igényt — mondta.

— Művezetőként biztosan nem! Még technikusként is kétséges.

— És asztalos munkásként?

— Ne vicceljen, Szálkái! Maga egy percig se volt asztalos.

— A börtönben három évig az asztalosüzemben dolgoztam, és betanított munkássá minősítettek. Bizonyítványom van róla.

— Ezt is jelentem majd az igazgatónak — válaszolt Kapás, és fölállt, mintegy jelezni, nincs több mondandó• ja.

Szálkáinak még volt: ami a bíróság előtt nem, csak a börtönben jutott eszébe. Most kitálalta Kapásnak:

— Akkor azt is jelentse, hogy a feleségem elcsábítását és a börtönbüntetést a vállalatnak köszönhetem! És főleg önnek!...

— Megőrültél, fiam? — felejtette el Kapás a rátarti- ságát, és az izgalomtól hamarjában nem tudta a vádat mivel visszautasítani.

Szálkái már kiabálva folytatta:

— Hányszor, de hányszor könyörögtem önnek meg a főmérnöknek, hogy ne engem bízzanak meg folyton a vidéki építések művezetésével, mert fiatal nős létemre nincs már normális életem! De kutyába se vettek !... Mintha süketek lettek volna !...

Kapás az asztalra csapott. És visszakiabált:

— De a művezetői fizetést meg a vidéki kihelyezésért kapott pótlékolást meg az állandó havi prémiumot nem jutott egyszer se eszedbe kifogásolni! Mindig zokszó nélkül vágtad zsebre !... A művezetők között neked volt legnagyobb a havi jövedelmed.

— Volt, volt, mindaz csak volt! Mint ahogy feleségem is volt, lakásom is volt, és irántam bizalom is volt! De ma egyik sincs, se feleség se lakás, se bizalom, de van priusz, van gyanakvás! És van szemrehányás is, amiért kimondtam az igazamat!...

Kapás meghökkent, megingott, és lelkiismeret-furda- lása is támadt. Amivel Szálkái vádolta, azt a vidékre hosszabb időre kihelyezett munkások is szóvá tették az üzemi értekezleteken.

— Nyugalom, Szálkái fiam! Ne idegeskedj, úgy előbb szót értünk egymással

— mondta hát csillapítólag

— Azt ajánlom, menjünk elébe az igazgatóság döntésének. És olyasmivel, ami kölcsönösen elfogadható lesz ... Adott helyzetedben legokosabb volna ismét vidékre kerülni. Például Paks- ra, ahol lakóházakat építünk. Ott éppen szükség van technikusra. A munkásszállóban lakást tudunk biztosítani... Nos, javasolhatom a paksi melót?

— Javasolhatja — felelte Szálkái tétovázás nélkül. — S ha elfogadják, mikor kellene Paksra ... ?

— Biztosan elfogadják! Ügy, gyere holnap, hogy rögtön mehess is! ...

Amikor Szálkái elbúcsúzott Kapástól, utána az utcán nyilait beléje, hogy új élete megkezdése előtt á régit le kellene zárni. Azt se a börtönbüntetés, se a váló- pör nem zárta le; az ő „tétele” még hiányzik a záróleltárból. Igen, neki Katával még el kell számolnia, nehogy azt higgye, hogy a válóperrel mentesült a számadástól.

— Hát nem mentesült! — acsargott Szálkái, és indulatában egyenesen Katához vette az útját. Mire a házhoz ért, ahonnan három éve elvitték a rendőrök, fölkészült a házbeli ismerősökkel való esetleges találkozásra is: hátha összebotlik olyannal,

akinek megköszönheti a mentegető tanúskodást.

De senki se állította meg, míg fölért a második emeletre. Az ajtón, a Bojtár Katalin név láttán, habozás nélkül becsöngetett.

A kinyílt előszobaajtó keretében Kata falfehérre sápadt.

— Látom rajtad, hogy föl-, ismertél — gúnyoskodott Szálkái, és a küszöbről behátráltatva az asszonyt, a sarkával belökte az ajtót.

— Mi-müt akarsz ? —

nyögte ki Kata. Remegett a félelemtől.

Szálkái hirtelenében pofo- zásra gondolt, de ha Kata segítségért kiáltózik, kihallatszana az előszobából... Beljebb tuszkolta.

— Így ni, Bojtár Kata! Itt

illőbb helyen cseveghetünk, mint az előszobában! —

förmedt rá, és vizslató szemmel fürkészte a bénultan álló asszonyt. Meglepte,'hogy semmit se változott a három év alatt. Karcsú maradt és gusztusos. A lazán összevont pongyolából kikandikáló melle és combja szeretkezéseikre emlékeztette, és nemcsak kiverte fejéből

a pofozási szándékot, de föllobbantotta benne a nőre kívánkozó vágyat, a három évig nélkülözött ölelkezés ingerét is. Katához lépett, és vadul lesodorta róla a pongyolát ...

Az asszony jobban értett abból, ahogyan Szálkái az ágyra fektette, mint értett volna a szavakból. Nem ellenkezett. Nem is akart.

— Egyedül élsz? — kérdezte Szálkái a szeretkezés után.

— Egyedül. — S Kata még erősítette is: — Azóta egyedül...

— Akkor reggelig nálad maradok.

— Tovább is maradhatsz — suttogta biztatóan az asszony.

— Holnap már megtudom, hogy hol lakhatok... A vállalat vidékre szándékol technikusnak.

— Megint vidékre!? — fakadt ki az asszony, majd megrettent, és nehogy föl- bolyduljon Szálkáiban a múlt, és hogy máris feledtesse vele, hozzásimult és átölelte. — Aludjunk, jó? Majd reggel megbeszéljük, elfogadd-e? ...