Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 22., szerda 3. „...az ítéletet vissza nem veszik...“ Valamikor úgy volt, hogy akit a falu a szájára vett, aTra keresztet vethettek. Ha valakire azt mondták, hogy részeges, lusta, vagy éppen csapodár. azt sem az idő, sem az eső le nem mosta róla, még az unokái is hur­colták ősei hírét, hogy ez ilyen, vagy olyan volt. Hogy közben évek óta szeszt sem látott, hogy dolgos, szorgal­mas emberré változott, hogy már réges-régen hűsége­sebb volt nejéhez, mint az ablakuk alatt turbékoló ga­lambpár — azt már nem, vagy csak kevésbé vette ész­re a falu népe, közössége. — Miért, ma nem így van? — szögezi nekem a kérdést beszélgetőpartne­rem. Vannak ma is, nagyon sokan vannak, akiket be­csületes, rendes, szorgalmas, családszerető, őszinte, igaz­ságos embernek ismer, tart a falu. vagy a kisebb, a munkahely közössége és tisztelet övezi őket. És sorol eseteket, példá­kat, amelyek megtörténte, vagy meg nem történte óta már évek teltek el, mégis egyes emberek között, ki­sebb csoportokban úgy be­szélnek ezekről, mintha teg­nap, vagy ma történtek vol­na. — Az egy hozzá nem ér­tő korrupt alak volt; amaz négy év alatt összelopkodott egy házat; a harmadiknak ágyban szerzett magasabb beosztást a felesége; a ne­gyedik részeges volt, az ötö­dik úgy hazudott és ígért, hogy azt se hitték el neki, ha visszaköszönt, a hatodik ezreseket vert el az ördög bibliájával, de hogy miből? stb, stb. Egy-egy megállapítás, vé­lemény embereket sért, egy- től-egyig kimeríti a becsület- sértést, a rágalmazást, még­is alig-alig akad, aki védel­mére kelne a szájra vertek­nek. „És ha nem volt igaz, amit itt összehordanak, amit terjesztenek?” — mon­dom. Erre cinikus vihorá- s zás sál fűszerezve jön a tá­madás második hulláma: „ ... nem igaz? Nem volt talán igaz az sem, amit er­ről meg arról a vállalatról, szövetkezetről már évekkel a vezetők lebukása előtt be­széltek? Vagy: végül is hiá­ba védték olyan makacsul ezt vagy azt, nem kellett-e végül mégis szedni a matyó­ját és menetelni egyiknek­másiknak még a megyéből is? A vállalat, a szövetke­zet dolgozói, tagsága volt legkevésbé meglepve, ami­kor végre az illetékesek ki­terítették kártyáikat a veze­tés elé és azok máris csoma­golhattak. Nem sorolom! Zavaros, szennyezett a víz, amelyen evezünk ? Egy viszont elkerülhetet­len tény: bizonyos körökben, bizonyos csoportokon belül egyes dolgokról azonos, egy­séges vélemény alakulhat ki és ha ez uralkodóvá válik — attól függetlenül, hogy igaz-e vagy sem az állítás — egy falu, egy gyár, szö­vetkezet, vállalat, vagy hi­vatal dolgozóinak tömeges véleményévé válhat, amit elhisz, képvisel és véd. Anélkül, hogy — hangsú­lyozom! — igaz-e vagy sem amit állítanak. Előfordul természetesen az is, hogy igazak az állítások — és nemcsak a „nem zörög a haraszt” elve alapján — de legalább annyiszor tény az is, hogy valótlanok, rosszindu­latú áskálódások azok. Nem is döntnökösködni akarok én ebben az egész nem egyszerű dologban, in­kább ahelyett tanulságul elmesélem az egykori gazda védekezését. „Sokszor volt már szándé­komban — meséli — taka­rékosnak is lenni, de nem használt semmit. Az embe­rek kimondták a fejemre az ítéletet és azt vissza nem veszik, tehetek én akármit. Tegyük fel, hogy két forin­tot költők naponként. Azt mondják majd: ni. hogy szórja a pénzét a tékozló! És tegyük fel most az el­lenkezőt. Szigorú takarékos­sággal, egy garassal érem be naponként Az emberek akkor így szólnak majd: ni, a tékozlónak már csak egyetlen garasa maradt." íme, így festette meg a maga korában Mikszáth hő­se az emberi társadalom vigyázóját. őrét — a közvé­leményt. Hogy azóta mit és meny­nyit változott ebben a mi világunk? Szigorúbb, igaz­ságosabb, megértőbb, érzé­ketlenebb. érzékenyebb lett-e, vagy igazságtalanabb a közvélemény? Érdemes ezen is gondol­kodni! És úgy élni, viselked­ni! Papp János Egy olajkútkezelő palántái Platmer Imre olajkútkezelő háztájijában 110 négyzetméte­ren nevel palántát, amelyből hatezer darabot értékesítésre szán, négyezer darabot saját felhasználásra nevel. Összesen 100 négyzetméter a fólia alatti területe, ahol primőr para­dicsomot, paprikát és uborkát termeszt. Jelenleg a paradi­csom pikírozását végzi kisfia segítségével. (MTI fotó: Király Krisztina felvétele — KS) NEB-dosszié: Energiatakarékosság és Hatvan egészségügye Ami az -öl múlt esztendő hatvani NÉB-vizsgálatait il­leti, ezek jobbára egy-egy országos programhoz társul­tak. Foglalkoztak például né­pi ellenőreink a lakossági el­látás tapasztalataival, a tö­megsport és testnevelés hely­zetével, valamint az energia- gazdálkodás célkitűzéseinek megvalósításával. Ez utób­bit vitattuk meg minap Tóth János városi társadal­mi NEB-elnökkel, valamint Józsa Pál bizottsági taggal, aki korábban a mozgalom­ban kifejtett munkája elis­meréseként kitüntetésben is részesült. Érdeklődésünk szűkre vont célpontja az egészségügy intézményrend­szere volt, különös figyelem­mel arra, hogy csak a kór­ház évi energiaszükségleté­nek értéke eléri a tizenkét millió forintot. Tehát taka­rékosság, korszerűsítés révén van miből lefaragni. Megszűnt a villanyfűtés — A novemberben befe­jeződött ágazati utóvizsgála­tot két mozgékony, a témá­ban otthonos ellenőrünk, Németh Ferenc és Barak Gyula folytatta, bő egy he­tet foglalkozván e féladat­tal — mondotta disputánk bevezetéseként Józsa Pál. Amint azt munkatársaink jegyzőkönyvbe is foglalták, a város nagy hatósugarú egészségügyi intézménye mind földgáz-, mind villa- mosenergia-felhasználás te­kintetében betartotta a nor­matívákat, vagyis az alap- vizsgálatot követően túlfo­gyasztás már nem volt. Az észlelt növekmény inkább új fogyasztók belépésének a kö­vetkezménye, amilyen példá­ul a kórház udvarán gyó­gyászati céllal létesített nagy „faház”. Az olajtüzelés megszüntetése végett két körzeti rendelő fűtését ol­dották meg földgázzal, és azóta talán megtörtént a másik kettő átalakítása is. A takarékosabb gazdálkodás javára írható továbbá, hogy az alapvizsgálat óta fűtésre villamos energiát már nem használt fel az egészségügy. Rossz klímaberendezések — Ha szó esett a faház­ról, meg kell jegyeznem, hogy fűtésrendszere nem váltotta be a reményeket. Ellenkezőleg! Igen sok pa­nasz érkezett hozzánk, mi­szerint az építmény egyik része olykor jégveremhez hasonlatos, ami beteget, or­vost egyaránt sújt, hátráltat­ja a gyógyító munkát, a hét végi ügyeletek rendjét — vetette közbe észrevételként Tóth János. — Az alapvizs­gálat nem találta kielégítő­nek a kórtermek megvilágí­tását, a műtők klímaberen­dezéseinek műszaki álla­potát. E téren döntő válto­zást a most lezajlott utóel­lenőrzés sem tapasztalt, mint ahogyan gazdaságtalannak minősítette az elavult sze­mélyfelvonók működését. Igaz, a világítástechnikai állomás által javasolt kor­szerű armatúrák felszerelé­se már folyik, de igencsak szűk pénzeszköz függvényé­ben. Feltétlen haszon vi­szont, hogy a múlt évben megkezdték a kórház átala­kítását, ami alaposan csök­kenti majd a vízfogyasztás­ra kifizetett százezer forin­tokat. Bérfűtés és érdekeltség Takarékoskodni azonban nemcsak úgy lehet, hogy egy-egy energiaforrás szol­gáltatását, anyagfelhaszná­lását csökkentjük. Mód er­re a kapacitás jobb és több irányú igénybevétele. Ebbéli észrevételünkre mondotta ké­sőbb a hatvani NEB elnöke: — Ilyen szempontból az utóvizsgálat kedvező célki­tűzést regisztrált a kórházi hőközponttal, illetve az épü­lő rendelőintézettel kapcso­latban. A tanács pályázati kiírására ugyanis az intéz­mény főmérnöke egy tervet készített, amelynek majda­ni alkalmazása komoly ener­giamegtakarítást ígér. Neve­zetesen arról van szó, hogy a magas teljesítményű kórházi­rendelőintézeti energiafor­rás bőven kielégítheti mind a szomszédos Kállai Éva Leánykollégium, mind a Baj­za József Gimnázium fűtés­szükségletét. És ha az ille­tékes szakigazgatási szerv e célra megfelelő póthitelt kap. közeli a terv megvalósulá­sának az ideje. A bérfűtés e formája mellett egy ész­revételt, vagy inkább ellen­őri megállapítást még szó­vá tennék! Ez pedig a taka­rékossággal összefüggő ér­dektelenség kérdése. Aho­gyan Németh Ferencék vizs­gálódásából utólag is leszűr­hető, s önkritikusan véle­ményezte ezt a kórház igaz­gatója, az egészségügynél mindeddig nem tulajdonítot­tak különösebb figyelmet az energiagazdálkodással fog­lalkozók anyagi megbecsü­lésének, dotálásának, illetve az elvonásnak. E tekintetben kellene hát fokozni az egész­ségügyi hálózat energiagaz­dálkodásának hatásfokát, aminek az eredménye akár millió forintokban is kife­jeződhet. Megtakarított fo­rintokban, egyebütt felhasz­nálható forintokban... Moldvay Győző Egy emberként, társadalmi összefogással... Falugyűlés Szilvásváradon (Tudósítónktól) Szilvásvárad. A Bükk gyöngyszeme, az ország egyik legszebb helye, üdülőparadi­csom. Ilyen, és ehhez ha­sonló jelzőkkel szokás ma­napság ezt a Bükk hegység ölelésében megbúvó, egykor igencsak csendes, sokáig amolyan Csipkerózsika-álmot alvó községet. Az utóbbi időben sok víz lefolyt a Szalajka-patakon (bár az elmúlt évi csapadék- hiány ugyancsak megcsap- pantotta a messze földön híres forrás vizét), és sok minden változott a hajdan csöndes faluiban, Hogy mi, arra az a napokban lezaj­lott falugyűlés adott felele­tet, amelyre a fergeteges hó­fúvás, szélvihar ellenére is mintegy kétszázan jöttek el. Kíváncsiak voltak az elért eredményekre, érdekelte a jelenlevőket községük sorsa, hiszen igazi lokálpatrióták módjára sokan vannak, akik miagukénak érzik Szil­vásváradot. Ezt tükrözték egyébként a beszámoló utáni hozzászólások, észrevételek is. Először is mi volt, mit ér­tek el 1983-ban? A választ a beszámolóban fogalmazta meg Bojtos József, Szilvás­várad tanácselnöke. Eszerint állami támogatás nélkül, önkéntes társulási formában újabb lakások jutottak veze­tékes vízhez, a Rákóczi úton. Nagy munka volt a Lenin út korszerűsítése. Tovább javult a lakosság ellátása, mind élelmiszerekben, mind iparcikkek terén. Kielégítő az ipari szolgáltatás hely­zete is, bár kevés a cserép­kályhás és a vízvezeték­szerelő a községben. Felújí­tották az óvodát, jelentős összeget költöttek a mű­emlék jellegű vízimalom át­mentésére. Tovább folytatták azt az akciót, amelynek ke­retében rózsatöveket adtak a lakosoknak, akik azt házuk elé ültették, üde színfoltja­ként az utcáknak. Nem min­dennapi az a társadalmi ösz- szefogás, amelynek eredmé­nyeként egy év alatt tető alá hoztak a szilvásváradnak egy olyan úttörőházat, ame­lyet ha majd bebútorozva átadnak az iskolásoknak, egymillió forintot ér majd. Hogy mennyibe kerül az építése, berendezése? A szé­les körű összefogás, a szü­lök, számos gyár, vállalat, intézmény önzetlen segítsége révén háromszázezer forint! Nem nagy pénzekkel gaz­dálkodnak Szilvásváradon.. A tanács élmúlt évi költség- vetési kerete csaknem hat és fél millió forint volt, a fej­lesztési keret pedig négy­millió-hatszázezer forintot tett ki. Ha az eredményeket nézük, ez az összeg még in­kább kisebbé zsugorodik. Parkrendezés, tótisztítás, kút- ásás, autóbusz-leállósávok lé­tesítése ... százezreket jelen­tenek mind. De a száraz számok mögött van egy adat, ami mindenéi többet mond: a lakosság társadalmi mun­kája egymillió k ét-három- százezer forintot jelentett a községnek! És ami lesz, illetve szük­ség lenne rá: új óvoda kel­lene. Ezt a házhelyek érté­kesítéséből, és egyéb be­folyó összegekből szeretné kigazdálkodni a tanács. To­vább folynak a jó idő be­álltával a járdák felújításai. Nincs Szilvásváradon az is­kolásoknak tornaterme, nincs a szórakozni vágyóknak kul- túrháza. Van ugyan egy klubkönyvtár, de a kihasz­náltsága elégtelen, nem szer­vezett. Ezen sürgősen vál­toztatni kell, mondta a ta­nácselnök. Addig is, amíg valamit nem lehet tenni, ma­rad mozihelyiségnek a Li­picai étterem nagyobbik terme. Szükség lenne egy benzinkútra. Am sem áz ÁPOR, sem az áfész nem rendelkezik akkora összeg­gel, hogy vállalkozhatna létrehozására. Május elsejére átadják a község új egész­ségházát, ami kulturáltabb körülményeket teremt a gyó­gyító orvosok számára. A korábbihoz hasonló odaadás­sal törődnek az öregek nap­közi otthonának tagjaival, és aktívan részt vesznek a „Tiszta, virágos község” moz­galomban. Fontos feladat még az áruellátás állandó fejlesztése, változatosabbá tétele. A szilvásváradi falugyűlé­sen szót kért az elnökségben helyet foglaló Mészáros Al­bert, a Hazafias Népfront Heves megyei titkára is. Tájékoztatta a jelenlevőket a népfront feladatairól, az ösz- szefogás jelentőségéről, a társadalmi munka közössé­get összetartó erejéről, majd a járásak megszűnte utáni helyzetben a község megnö­vekedett jelentőségéről szólt. (Ebben az évben rendezik meg a négyes fogathajtók világbajnokságát Szilvásvá­radon. A falugyűlésen szóba került a helybeliek felelős­sége, hiszen nem mindegy, hogy a világ szinte minden pontjáról összereglettek mi­lyen véleménnyel távoznak majd innen augusztusban ... Sólymos László Fokozott helytállás a szénmezőn A Mátraalji Szénbányák szocialista brigádvezetőinek tanácskozása A Mátraalji Szénbányák Vállalat szocialista brigád- vezetőinek kedden, Gyön­gyösön megtartott tanácsko­zásán, beszámoltak arról, hogy az elmúlt évben — túl­szárnyalva az előírt progra­mot — 3,5 millárd forint ér­téket termeltek, nyereségük pedig az év közben jelent­kező nehézségek ellenére is meghaladta az előző évit. Tavaly a szomszédos Gaga­rin Hőerőmű fűtéséhez ke­reken hétmillió tonna szenet adtak. Ez a mennyiség ugyan 300 ezer tonnával kevesebb, mint amennyit az év elején előírtak, de a hőerőmű vál­lalat kérésére a Mátraalji Szénbányák év köbben mó­dosította a mennyiségi ter­vét a minőség javára. Körül­tekintő szervezettséggel, va­lamint a külszíni bányame­zőn dolgozó nagygépek és műszerek jobb kihasználá­sával ugyanis a tervben elő­írt 1470 kalóriás helyett 1538 kalóriaértékű fűtőanyagot száltítáttaik. A tanácskozáson részt vevő mintegy 270 szocialista brigáldvezető előtt ismer­tették, hogy a Gagarin Hő­erőmű igényeinek megfele­lően az idén is hétmillió tonna szén kitermelése a feladat, amelyet azonban a tavalyinál is jobb minőség­ben, rendszeresen, az igé­nyeknek megfelelő üteme­zésben adnak át az erőmű­nek. Azt is elmondották, hogy az idei termelési érté­ket a tavalyi túlteljesítés szintjén 3,5 milliárd forint­ban. jelölték meg. A szénen, kívüli fontos te­vékenységet is elsősorban az energiaiparban hasznosítják, miszerint a Paksi Atomerő­mű részére a korábbi évek­hez hasonlóan az idén is gyártanak acélcellákat, to­vább is részt vesznek az eocénprogram megvalósítá­sában, és az ország több te­rületén — Jászberény, Pe- tőfiibánya és Mohács térsé­gében — ők építik a gázel­látáshoz a fővezetéket. Közölték azt is, hogy az idén minden eddiginél na­gyobb összeget, összesen 146 millió forintot költenek szo­ciális ellátásra, többek kö­zött 119 bányászcsalád kap új lakást, illetve lakásépí­tési támogatást a vállalattól. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a Mátraalji Szénbányák területén az idei év első munkanapjától zökkenő- mentesen áttértek a negy­venórás munkahétre, miköz­ben maradéktalanul teljesí­tették az idei év eddig idő­arányos feladatait. Ezt pél­dázza, hogy az első hónap­ban a tervnek megfelelően 577 ezer tonna szenet adtak át a Gagarin Hőerőmű ré­szére a tervezettnél maga­sabb fűtőértékkel, a januári meddőletakarításd tervüket pedig nyolcszázezer köbmé­terrel túlteljesítették. A tanácskozáson értékel­ték a szocialista verseny- mozgalom 1983. évi tapasz­talatait, és odaítélték a vál­lalat kiváló brigádja és a vállalat kiváló ifjúsági bri­gádja kitüntetéseket. A szo­cialista brigádvezetők állást foglaltak a kiváló vállalat kitüntetés pályázatának a felterjesztésével kapcsolat­ban is.

Next

/
Thumbnails
Contents