Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-21 / 43. szám

■ 2. NÉPÚJSÁG, 1984. február 21., kedd Hazánkba érkezik a svéd külügyminiszter Pérez de Cuellar nyilatkozata Az ENSZ főtitkára Lengyelországban Wojciech Jaruzelski Varsóban fogadta Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárt (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására február 21-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Lennart Bodström, Svédország kül­ügyminisztere. Lennart Bodström 1928- ban született Göteborgban. Középiskolai tanulmányait Strängnäs városában foly­tatta, majd a göteborgi egye­tem politikai tudományi ka­rán tanult, s szerzett diplo­mát 1953-ban. Az egyetem elvégzése után az uppsalai egyetem politikai tudomá­nyi karán szerzett doktori címet. Ugyanezen az egye­temen 1961—63. között ta­nította hallgatóit a politikai tudományokra. A következő évben a Svéd Közalkalma­zottak Szakszervezetének központjában a kutatói cso­porthoz nevezték ki, két esztendővel később már a szervezet helyettes vezér- igazgatói tisztét töltötte be 1970-ig; ekkor a szakszerve­zet elnökévé választották. Lennart Bodström 1959- ben a Svéd Országos Diák- bizottság elnöke volt, majd 1969 és 1974 között fiz Or­szágos Egyetemi és Főisko­lai Tanács igazgatóságának tagjaként végzett közéleti tevékenységet. 1970-ben a svéd munkaerőgazdálkodási testület, majd a gazdaság- tervezési tanács tagja és a Központi Népi és Védelmi Szövetség alelnöke lett. Lenmart Bodström 1970- től részt vett az EFTA kon­zultatív bizottságában; 1973- tól az Északi Szakszervezeti Tanács vezetőségi tagja volt, 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezet (OECD) • szakszervezeti tanácsadó testületének tagjává, 1980- ban pedig elnökévé válasz­tották. A „Szabad Szakszer­vezetek Nemzetközi Szövet­sége” központi vezetőségé­nek 1981-től volt tagja. Lennart Bodström 1982 októbere óta Svédország kül­ügyminisztere. Pérez de Cuellar, aki szom­bat óta tartózkodik hivata­los látogatáson Lengyelor­szágban, a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről, és fő­leg a leszerelés problémáiról fog tárgyalni a lengyel veze­tőkkel — jelezte az ENSZ- főtitkár a lengyel tv-nek és rádiónak vasárnapi nyilat­kozatában. Pérez de Cuellar, aki 1969 —70-ben hazája lengyelor­szági nagykövete volt, nyi­latkozatában méltatta a bé­kéért és a leszerelésért tett fontos lengyel kezdeménye­zéseket, külön kiemelve a Golan-fennsíkon működő ENSZ-békefenntartó erők­ben való lengyel részvétel jelentőségét. Pérez de Cuellar kijelen­tette: sajnos, a világszerve­zet nem minden tagállama kész segítséget nyújtani az ENSZ-nek a nemzetközi problémák békés megoldásá­ra irányuló törekvésekhez. Annak a véleményének adott hangot, hogy sürgősen egyet­értést kell elérni a Bizton­sági Tanács tagjai között a nemzetközi békét és bizton­ságot befolyásoló legfonto­sabb tényezők kérdésében. Pérez de Cuellart vasár­nap a krakkói Jagelló Egye­tem díszdoktorává avatták. Az ünnepségen mondott be­szédében a főtitkár hangsú­lyozta: ma, amikor a hábo­rú nem lehet megoldás a nemzetközi problémákra, az ENSZ közvetítő szerepének növekednie kell. Rámutatott, hogy az ENSZ 35 év alatt sok dokumentumot fogadott el az emberi jogok védel­mében, s most már ideje ezek megvalósítására töre­kedni. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy ma a legfon­tosabb emberi jogot, az élet­hez való jogot fenyegeti a legnagyobb veszély az atom­fegyver formájában. Min­den különbség ellenére a né­peknek békében kell egy­más mellett élniük — szö­gezte le nyomatékkai a vi­lágszervezet főtitkára. Marjai József Prágában A Magyar—csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Ve­gyesbizottság XIX. üléssza­kára hétfőn Prágába érke­zett Marjai József minisz­terelnök-helyettes, a testület magyar tagozatának elnöke. A csehszlovák főváros re­pülőterén tárgyalópartnere, Rudolf Rohlicek csehszlo­vák miniszterelnök-helyettes fogadta. Jelen volt Kovács Béla. hazánk prágai nagy­követe. Marjai Józsefet a csehszlo­vák miniszterelnökség épü­letében fogadta Lubomir Strougal csehszlovák kor­mányfő. A megbeszélésen áttekintették a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés te­rén elért eredményeket. A gazdasági kapcsolatok to­vábbi elmélyítésések lehe­tőségeit mérlegelve hang­súlyozták, hogy megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítani a magyar és a csehszlovák gazdaság szá­mára meghatározó ágaza­tokban a termelési kooperá­ciók és a gyártmányszako­sodás fejlesztésére. A Magyar—csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tu­dományos Együttműködési Vegyes Bizottság plenáris ülése a délutáni órákban megkezdte munkáját. Harcok Salvador­ban A salvadori hazafiak va­sárnap az ország észak-ke­leti részén fekvő San Miguel tartományban lelőttek két csapatszállító helikoptert, amelyek „tisztogató hadmű­veletekben” vettek részt. A gépek személyzete és vala­mennyi utasa, összesen 28 katonai személy életét vesz­tette. A tartományban napok óta heves harcok folynak a kormánycsapatok és a haza­fias erők között. —( Külpolitikai kommentárunk )— Kompromisszumkeresés A világpolitikára hosszabb ideje odafigyelő újság­olvasók mostanában nem akarnak hinni a szemük­nek. Alig futott el pár hét ebből az esztendőből, s máris egy sor olyan hírt olvashattak Dél-Afrikáról, amelyet korábban még a legmerészebb fantáziájú ál­modozók sem képzeltek el: Már az figyelmet keltő volt, amikor megbeszélése­ket kezdtek egymással a fajüldöző dél-afrikai kor­mány és a haladó Mozambik képviselői. Majd valódi diplomáciai petárdaként robbant a hír: Angola is tár­gyal a pretoriai rezsimmel. így aztán most februárra már nem csodálkozott annyira a világ, hogy — ez­úttal Zambiában — közvetlenül is tárgyalt egymással egy angolai és egy dél-afrikai miniszter, majd hogy a pretoriai külügyek irányítója a mozambiki fővárosba utazott, nyilván fontos eszmecserére. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a Dél-afrikai Köztársaság közelében élő fiatal afrikai államok, s főleg a politikai színskála baloldalán álló Angola és Mozambik, miért is tárgyalnak a fajüldözés utolsó fellegvárának, az afrikai kontinens sok tekintetben leginkább retrográd rendszerének képviselőivel? Nos, a sokelemű magyarázatnák a legfontosabb része talán a Dél-afrikai Köztársaság ereje. A hatalmas gazda­sági potenciál birtokában Pretoria az af rikai konti­nens nyomasztóan erős katonái hatalma, amely ellen fegyverrel csak a dzsungelharc módszerével lehet küzdeni — miként teszik ezt a namíbiai hazafiak. A felemelkedés útján épp elindult országoknak azonban szabályos háborúban nyilvánvalóan nincs esélyük Pretoria ellen. A térség fiatal államainak tízezernyi égető problémával kell megbirkózniuk, tartós hada­kozásra nem rendezkedhetnek be. A Dél-afrikai Köz­társaság pedig a szomszédijuk marad, létével, hatásá­val számolniuk kell. Ezt a kényszerűséget fogadta el már korábban a leginkább kiszolgáltatott helyzetben levő Botswana, ezt veszi figyelembe évek óta Zim­babwe és Zambia kormánya is. De ez nem azt jelenti, hogy az afrikai politikusok egyetértenének a pretoriai apartheidpolitikával vagy belenyugodnának a dél- afrikai kormány agresszív külpolitikájába, Namíbia megszállásának fenntartásába. Az érem másik oldala, hogy a pretoriai rendszer a világ nagyobb részének nyomására kénytelen volt enyhíteni sok éven át kemény, nyakas magatartásán. Ma már maga is keresi a megbékélés lehetőségeit környezetével. S a környező államok, békés jövőjü­ket biztosítandó, hajlandók bizonyos kompromisz- szumTa. Angola szeretné, ha véget érne végre a dél- afrikai agresszió. Mozambik reméli, hogy egy meg­egyezés nyomán Pretoria nem támogatja majd a kor­mányellenes reakciós gerillamozgalmakat. Avar Károly Franciaország Közlekedési válság Üt Limától New Yorkig A beteljesült álom Franciaországban enyhülés következett be a „közleke­dési fronton”. Charles Fiter- man közlekedési miniszter vasárnap este bejelentette, hogy kedden tárgyalásokat kezdenek a fuvarozási vál­lalatok szakmai szervezetei­vel, amennyiben azok addig megszüntetik az országúti közlekedést immár három napja sok helyütt megbéní­tó akciójukat. A fuvarozók két szakmai szervezete erre felszólította tagjait, hogy a közlekedést bénító akadá­lyokat szüntessék meg. Ez vasárnap éjszaka meg is kezdődött, s hétfőn reg­gel a legtöbb megyében már zavartalan volt az országúti közlekedés. Az akció tető­pontján — vasárnap dél­után — 83 megyében torla­szolták el a fontosabb uta­kat a hatalmas kamionok. Franciaországban 32 000 országúti fuvarozási vállalat működik, ezek bonyolítják le a belföldi áruforgalom 55 százalékát. A fuvarozók a többi között azt követelik, hogy olcsóbban kapják az üzemanyagot, s enyhítsék azt a tilalmat, amely szerint a hét végén kamionok nem közlekedhetnek az ország­utakon. A fuvarozók akciója a hét végén kaotikus helyzetet te­remtett a francia utakon, mert ezt az akciót épp a té­li iskolai szünet idejére idő­zítették, amikor a családok tízezrei indultak el gépko­csikon. A fuvarozási vállal­kozóknak ez az akciója szé­les körű felháborodást kel­tett, a szakszervezetek és a baloldali pártok élesen el­ítélték azt, hogy a fuvaro­zók „túszul ejtik” a vaká­cióra induló franciákat, s ultimátumszerű követelése­ket támasztanak. Az ifjú joghallgató kevesell- vén a szülői zsebpénzt, elha­tározta, hogy különmunkát vállal a külügyminisztérium­ban. így is tett, de mire lé- doktorált, annyira megtet­szett neki ez a hivatás, hogy nem is hagyta el többé. Jó négy évtizede történt mind­ez, a fiatalember választása bevált: ő ma az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő­titkára. Javier Pérez de Cuéllar a perui Limában született, itt végezte el az egyetemet. A külügyminisztériumba már úgy került, hogy tudta: a diplomata munkája felelős­ségérzetet és nagy felkészült­séget kíván. Első kiküldeté­sének helye, közvetlenül a második világháború befeje­ződése után Párizs, itt lett a perui nagykövetség első tat- kára. A francia főváros után Angliában, Bolíviában, Bra­zíliáiban, Venezuelában, Svájcban teljesített szolgála­tot, majd — és ez élete e szakaszának fontos záró­akkordja — Peru nagykövete lett Moszkvában. Ezután évekig hazája képviselője az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, majd 1979-ben kine­vezték az ENSZ-főtitkár kü­lönleges politikai kérdések­kel foglalkozó helyettesévé. Jó két esztendő múlva ismét Peruban, egy tengerparti kis házban találjuk, ahol még telefon sincs. Posta vagy valami baráti értesítésre várt, vajon a Biztonsági Ta­nács elfogadta-e, ajánlja-e őt új főtitkárnak, a közgyű­lés elé terjeszti-e nevét? Ez 19|81 decemberében meg is történt. Mosit, hogy hamarosan sze­mélyesen is megismerkedhe­tünk vele, okkal tehetjük fel a kérdést: mi is valójá­ban ez a tisztség? A norvég Trygve Lie, a svéd Dag Hammarskjöld, a burmai U Thant és az osztrák Kurt Waldheim után ő az ötödik, aki betölti. Mint e felsoro­lásból látni, négyen semle­ges vagy el nem kötelezett országból valók, s ez nem véletlen. Igaz, akit ide emel­nek, már nem saját orszá­gát képviseli, hanem a nem­zetek közösségének szolgála­tába szegődik. A főtitkárnak bizonyos kiegyensúlyozó sze­repe van, óvatosan és nagy tapintattal kell dolgoznia, figyelembe vennie az immár másfél száz tagállam érde­keit, szempontjait, érzékeny­ségét. Tehát igencsak szük­sége van a diplomáciai ké­pességekre és — amennyire lehet — a semleges szemlé­letre. Ezért van az, hogy egy-egy főtitkár megválasz­tása meglehetős hosszadalmas ügy, nehéz olyasvalakit ta­lálni, akinek tulajdonságai megfelelnek, személyisége kellően vonzó, s az ország ahonnan származik, némi biztosítékot nyújt az elfogu­latlanságra. Pérez de Cuéllar a lehetőségekhez képest ele­get tud tenni e követelmé­nyeknek. • A főtitkár az ENSZ tízezer alkalmazottjának legfőbb irá­nyítója, ő maga első számú tisztviselője. Legfelső szinten tartja kézben az apparátus munkáját, az értekezletek és az ülések technikai előkészí­tését, a jelentések összeállí­tását, egy-egy téma feldol­gozását. De ez feladatának csak egyik része. Joga és kötelessége, hogy a politikus szemével nézzen végig a vi­lágban, szükség esetén fel­hívja a tagállamok figyelmét egy-egy problémára, kezde­ményezze a megoldási kísér­leteket, vagy vegyen részt benne. Ezekhez a nehéz neki gyű rkőzésekhez is szer­zett már gyakorlatot Pérez de Cuéllar. Főtitkárhelyettes korában megbízta őt Kurt Waldheim, igyekezzen köz­vetíteni Ciprus, Afganisztán, valamint; a közel-keleti és az iráni—iraki konfliktusok ügyében. Roosevelt amerikai elnök az ENSZ alapításakor úgy gondolta, hogy a főtitkár le­gyen valamiképpen a világ köztársasági elnöke — de ez az elképzelés nem volt más, mint egy nagy ember idea­lizmusának megnyilvánulása. Az ENSZ nem nemzetek fö­lötti szervezet, hanem ön­álló, szuverén államok ön­kéntes együttese. Közgyűlési határozatai csak ajánlások, nem kötelező érvényűek. Ez a realitás. De mint ilyen, rendkívül hasznos, nélkülöz­hetetlen fórummá lett a múlt négy évtizedében. A fő­titkárt vendégül látva a nem­zetek e közössége iránt is kifejezzük tiszteletünket. Tatár Imre Israel az általa megszállt területeken is fokozta katonai te­vékenységét Libanonban. A képen izraeli páncélos tüzelés­re kész fegyverekkel az egyik déli kisvárosban (Népújság telefotó — AP — MTI — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents