Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
jHjjHHjinrj NÉPÚJSÁG, 1984. február 18., szombat Előtérben a háztáji — a tsz támogatja Zöldségfélét termelni kell Sajnálatos, de igaz: a mérleg negatív. A közelmúltban tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. A jelentés szó szerint így hangzik: „Zöldségfélékből és burgonyából a szántóföldön és a kertekben 10, illetve 15 százalék~ kai kevesebb termett. 1983- ban mind az abrak-, mind a szálas takarmányok termelése visszaesett.’’ A szakemberek és a téma iránt érdeklődő — és egyben érdekelt — lakosság figyelmét a zöldségter- melés visszaesése, hogy úgy mondjuk: kissé felborzolta. Hiszen a legkevésbé sem közömbös, hogy ezek után mire számíthatunk a további ellátással és az árak alakulásával kapcsolatban. Elsőként Patkó Józseffel, a Zöldért Heves megyei igazgatójával váltottunk erről néhány szót. Tömör véleménye: — Mint annyi más, ez is az anyagiak függvénye. Divatos kifejezéssel élve — a jövedelmezőségé. Ameny- nyiben a gazdaságok úgy ítélik meg, hogy nem térül meg netalán ráfizetéses számukra a zöldséggel való foglalkozás, úgy csökkentik az erre szánt területet. Legutóbbi felméréseink és tapasztalataink szerint nálunk is ez a helyzet. — Tehát: aggasztó? — Ezt azért így nem mondhatnánk — kapcsoló- olik a témához Hídvégi 1 st- ván kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Nem szeretnénk szerénytelennek tűnni, de hadd mondjuk el, hogy kilenc termelőszövetkezettel, öt áfésszel és két állami gazdasággal vagyunk szerződéses kapcsolatban zöldségre, gyümölcsre és burgonyára. A meghatározó természetesen a zöldség, ebből 19 ezer tonna szerepel kimutatásainkban. Szabóné Tóth Lilian: Jó az együttműködés közöttünk — összehasonlítási alap nélkül,, önmagukban a számok nem sokat jelentenek... — Tudjuk — dálaszol Hídvégi István. — Éppen ezért hadd mondjam el, hogy bár a saját szempontunkból különösebb panaszra nincs okunk, tagadhatatlan : néhány munkaigényesebb zöldségféleség esetében — így paprikából, uborkából és sárgadinnyéből — magunk is tapasztaltuk a visszaesést. ★ Megyénk legnagyobb zöldségtermelő szövetkezete a hevesi Rákóczi. Somodi László kertészeti főágazat- vezető mondja: — Idei terveinkben 750 hektár szerepel zöldségtermelő területként, őszintén meg keli mondani: ez valamennyivel kevesebb, mint a tavalyi, az oka pedig az, hogy nem hozta azokat az eredményeket, amiket vártunk. Ennek okai is világosak előttünk: nagy az élőmunka igény — és ez sokáig így is marad —, gépi munkát ugyanis csak a Exportalma-válogatás a gyöngyösi hűtőházban Grósz József: Nem vagyok pesszimista palántázás befejezéséig tudunk alkalmazni, az összes további már kézi munka. Sok a gond az értékesítéssel is, a piac ingadozó, egy- egy terméket olykor szinte lehetetlen eladni. Példaként a dinnyét említhetem, ez egyike azoknak, amelyekhez nincs ipari háttér, és sajnos, az exportálási lehetőségek is szűkülnek. A paprikánál és a paradicsomnál az alacsony felvásárlási ár elgondolkoztató, bár kétségtelen, hogy a konzervipar újabban javított valamennyit a helyzeten. Ez azonban még nem megoldás. Egy szó. mint száz: sokba kerül, kevés hozzá az ember, nem véletlen, hogy annyi helyen felhagynak a zöldségtenmes ztéssel. — Ez nem éppen megnyugtatóan hangzik... — Ügy gondolom, túlzott aggodalomra azért nincs ok. A mi vidékünkön például a háztáji gazdaságok növelik a paradicsom és a dinnye termőterületét, méghozzá tetemesen. Ez úgy lehetséges, hogy a termelőszövetkezet támogatja a háztáji gazdálkodókat, megműveli a területet palántát, szaporítóanyagot biztosít, igaz, megfelelő térítés ellenében. ★ Megyénkben a legnagyobb felvásárlási centrum Kálban található. E térségben működnek olyan jelentős termelőszövetkezetek, mint a hevesi, a tamamérai, az átá- nyi és a feldebrői. Az áfé- szek közül zöldségforgalmazási szempontból igen fontos a kápolnai, a tarna- ménai és a hevesi. Ez a nagy — káli — begyűjtő- központ látja el áruval Egert, Gyöngyöst és Heves megye több települését, de szállít a fővárosnak is. Egységcsomagokba kerül a levesbe való (Fotó: Perl Márton) Szabóné Tóth Lilian itt a felvásárlási osztályvezető. — Mi az áfész részéről úgy látjuk, hogy jó az együttműködés a Zöldért vállalattal, ha nem is mindig felhőtlen. Ez tulajdonképpen természetes, hiszen a lakosság ellátása mellett anyagi érdekeink is ezt kívánják. Saját szempontunkból viszont negatív tényezőként meg kell említenem, hogy minősítés ügyében nemritkán összekülönbözünk: ami szerintünk I. osztályú áru, az a Zöldért szakemberei szerint nemritkán csak II. osztályú. Márpedig ez egyáltalán nem mindegy, hiszen pénzről van szó. Kenyértörésre azért természetesen nem kerül sor: előbb-utóbb — olykor tanácsi szakértő közbenjárásával —, de megegyezünk. Jó ezt hallani a kedvezőtlen előjelek után, csakúgy mint Gyöngyösön Grósz Józsefet, akinek főhadiszállása a Zöldért hűtőházában található, őmaga viszont a HUNGAROFRUCT itteni képviselője. — A magam részéről nem vagyok pesszimista — mondja. — Exportforgalmunk tavaly megháromszorozódott, és az elért szintet idén is szeretnénk tartani. Ameny- nyiben partnereinkkel, a termelőszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal közvetlenül, illetve a Zöldérten keresztül sikerül az eddigihez hasonló jó kapcsolatot tartani, akkor remélhetőleg a jövőben sem kell majd panaszkodni. Ez a tény önmagában természetesen elismerésre méltó, de a zöldségtermeléssel kapcsolatos hazai teendőinkről nem feledkezhetünk meg. Hídvégi István összegzésként erről ezt mondja: — Egy percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy a zöldség iigenis kell. Mi úgy véljük, hogy a lakossági igényekhez való igazodás a legfontosabb, gazdaságainknak eszerint kell termelni, és a Zöldért ennek megfelelő szerződések megkötését szorgalmazza. Ami a jövőt illeti: nem vagyunk borúlátóak. Nagyon reméljük, hogy a nagyüzemi gazdaságok itt-ott csökkent termőterületű zöldségtermelését a növekvő háztáji pótolni fogja, mind a konzervipar, mind a vásárlók elégedettségére. B. Kun Tibor Tervezéstől a megvalósulásig — Szellemi termék exportra — Takarékosság a beruházásoknál is Tervezők az élelmiszergazdaságért Élelmiszergazdaságunk elmúlt két évtizedbeli fejlődése jelentős beruházásokkal járt együtt. Az új létesítmények megvalósítása megannyi tervezési és szervezési feadatot követelt, többek között az AGROBER-től. A vállalat szerteágazó munkájáról, gazdálkodásáról és a terveiről Semperger Józseffel, az AGROBER Heves me- gyei Kirendeltségének főmérnökével beszélgettünk. Korábban a vállalat mezőgazdasági tervezéssel és beruházással foglalkozott. Az élelmiszeriparral bővült cím nyilván a profil bővülésére utal. Mennyiben érinti ez tevékenységüket? — Az élelmiszeripari munkák azelőtt sem voltak ismeretlenek. A fő tevékenységi körünk természetesen a mezőgazdasági tervezés és beruházás volt. Munkáink túlnyomó részét ez tette ki. Néhány éve azonban a korábban önálló élélmiszeripa- ri tervezés is része lett az AGROBER-nek. Azóta tulajdonképpen élelmiszergazdasági tervezéssel foglalkozunk. Röviden talán úgy lehetne összefoglalni munkánkat, hogy egy-egy beruházást egész folyamatában végigkísérünk. Ez részleteiben a következőket jélenti. A létesítmények megtervezése a mi feladatunk. Hasonlóképpen a beruházások lebonyolítása is. Ez nyilvánvalóan nem foglalja magába a kivitelezést, de az azzal kapcsolatos gondokat, bajokat levesszük a megrendelő válláról. Mindezeken túl a beruházások megtérülését, az új létesítmények működését is figyelemmel kísérjük. Ez nélkülözhetetlen tapasztalatokkal szolgál további munkánkhoz. — Munkájuk csak a mezőgazdasághoz és az élelmiszeriparhoz kötődik, vagy pedig felhalmozott tapasztalataikat a népgazdaság más területein is kamatoztatják? — Alapvető célunk természetesen az élelmiszergazdaság igényeinek kielégítése. Fölös kapacitásunkat azonban bűn lenne kihasználatlanul hagyni. Ezért úgynevezett tárcán kívüli munkákat is vállalunk, ha erőnk engedi. Ez természetesen nem mehet alaptevékenységünk rovására. — Melyek azok a tervezési és beruházási munkaterületek, amelyek tevékenységi körükhöz tartoznak? — Rendkívül sokrétű, akár maga a mezőgazdaság, vagy az élelmiszeripar. Néhány példát mondanék elmúlt évi munkáinkból. A nagyrédei termelőszövetkezet leégett hűtőházát mi építettük újjá, mi terveztük és bonyolítottuk az átányi szövetkezet géptelepét. Szarvasmarhatelep felújításának tanulmánytervét készítettük el a kömlőiek számára. A Békés megyei Mezőhegyesi Mező- gazdasági'Kombinátnak acéltakarékos, íves szerkezetű hízómarha-istállókat terveztünk. Az energiatakarékosság jegyében járultunk hozzá a MÉM Repülőgépes Szolgálat repülőterének gázellátásához Nyíregyházán. Terveztünk bortárolót és irodaházat, takarmánykeverő üzemet és iskolát. Nos, láthatja, hogy tevékenységünk szerteágazó. Ezek egy része tárcán kívülinek minősült, s elsősorban az energiaracionalizálási programhoz kapcsolódott. — Ezek szerint a kirendeltség más megyében is végzett munkákat? Hiszen beszélgetésünk elején említette, hogy megyénként szerveződtek a részlegek. Valamiféle rivalizálás ez? — Szó sincs róla. A tojások között sincs két teljesen egyforma. Így van ez a megyei egységekkel is. Egyik munkaterületen az egyik kirendeltség az erősebb, egy másikon a másik. Verseny helyett így gyümölcsöző munkamegosztás alakult ki közöttük. Előfordult már, hogy a tervet „külső” készítette, a beruházás lebonyolítását a helyileg illetékes részleg vállalta. Nemcsak megyénk határait lépjük át azonban, hanem külföldi megrendelésre is dolgozunk. Az AGRO- INVEST Export Fővállalkozási Irodán keresztül készítettünk már ajánlati, tanulmány- és kiviteli terveket egyaránt. Nigériába és Tunéziába Broyler baromfi- telepeket terveztünk, Szudánba egy mintafarm állattenyésztő telepeinek és a mezőgazdasági termelésnek a tanulmánytervét exportáltuk. — Mire számítanak a jövőben? A szigorodó világ- gazdasági és hazai körülmények ugyanis a beruházásoknak sem éppen kedveznek. .. — Ezt természetesen mi is érezzük. Jól átgondolt fejlesztésekre azonban továbbra is szükség van. Így már folyamatban van azoknak a gabonatárolóknak a tervezése, amelyeket a Világbanktól kapott kölcsönből építenek a mező- gazdasági termelőszövetkezetek és a malomipari vállalat. Importmegtakarítás a célja annak a bélragasztó üzemnek, amely Viszneken létesül. Számos kisebb megrendelésünk is van már, legtöbbjük az energiakiváltással kapcsolatos. — Valóban rendkívül sokoldalú tevékenységet folytatnak. Milyen igényt támaszt ez a szakembergárdával és a vállalattal szemben? — Alig több mint hetven ember végzi a lényegi munkát. Ezek többsége a tervezőrészleg munkatársa. Körülbelül harminc szakma igényeinek kell megfelelni. Bár ennek következtében nagyon sokféle szakember dolgozik a kirendeltségen, egy-egy dolgozónak mégis több területen kell otthonosan mozognia. Azonkívül nálunk hangsúlyozottan szükség van a kollektív munkára, hiszen egy-egy létesítmény „megálmodása” divatos szóval élve teammunka eredménye. Tevékenységünk jellegéből adódóan kapcsolataink sokrétűek. Munkánk eredményeihez nagymértékben hozzájárul, hogy a különböző vállalatokkal és intézményekkel jó együttműködést sikerült kialakítani. Tizenhét éve dolgozunk nyereséggel. Én azt hiszem, ez önmagáért beszél. Mosolygó László Tudás - önmagunkért A jog nem tudása senkit sem mentesít! — tartja a jogászok körében divatos mondás. Legalábbis a legfontosabb paragrafusok tartalmának ismerete feltétlenül hozzátartozik a ma emberének alapműveltségéhez. Éppúgy befogadni, tudni illik őket, akár például azt, hazánk milyen társadalmi berendezkedésű ország, kik a vezetői, mely ügyeinket hol intézzük stb. Ez a gondolat azonban még sokak számára nem vált magától értetődővé. Csaknem egy évtizede annak, hogy egyetemista társaimmal egy szociológiai vizsgálat részesei lehettünk. Csongrád megye falvait jártuk gondosan összeállított tesztjeinkkel, válaszokat keresve olyan kérdésekre, amelyekről nap mint nap hallhat a közélet iránt kicsit is érdeklődő. Őszintén be kell vallani, a felmérés eredménye meglehetősen lehangoló volt. Ennél is elszomorítóbb viszont, hogy a politika- tudománnyal is behatóan foglalkozó felsőfokú intézménybe jelentkezők egy jó része mekkora tájékozatlanságot árult el magáról. Főképp azok az ismeretek hiányoztak szellemi fegyvertárukból, amelyek rendszeres újságolvasással, a mindennapi élet figyelemmel kísérésével egykönnyen pótolhatók lettek volna. S amelyekkel — paradox helyzet, de így van — maguk is sokszor találkoztak már. A kép, sajnos, az azt követő években sem sokat változott, elegendő lenne csupán az érettségi dolgozatokba, jegyzőkönyvekbe belelapozni. Az iméntiek miatt is üdvözölhettük azt az elhatározást, amely az iskolai oktatás körét kiterjesztette a főbb állam- polgári tudnivalókra. E nemes kezdeményezés folytatása a már középdöntőinél tartó Hazám állampolgára vagyok elnevezésű, felmenő rendszerű vetélkedősorozat, amelyet az elmúlt esztendő szeptemberében hirdetett meg — több más szervvel, intézménnyel karöltve — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A játékra összesen 545 csapat nevezett be a gimnáziumokból, a szákközépiskolákból és a szakmunkásképző intézetekből, megyénket pedig huszonkét, egyenként háromfős együttes képvieselte az első fordulóban. Külön érdekessége a versengésnek, hogy eltér a hagyományos tudásmérő módszerektől: a levélben küldött feladatok ugyanis nem elsősorban a fiatalok adatrögzítő, emlékező képességére alapoznak, hanem a gyakorlati alkalmazás készségét teszik próbára, s meghatározó szerepet juttattak a számítógépeknek is. E vetélkedősorozat is újabb állomás, hogy minél többen bővítsék állampolgári ismereteiket, amelyek elsajlátítása mindenekelőtt az önmagunkért való tudást jelenti. Szalay Zoltán Somodi László: A tsz támogatja. ..