Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 18., szombat Y El PANORA ANNYISZOR VÁLTOZOTT Három község együtt Űj tábla került a tanácsháza falára — mutatja Szabó János vb-titkár A művelődés háza A távolban Visonta ... Szép a vidék. Arrébb a Mátra tarajos csúcsai látszanak, a másik irányban pedig az Alföld síksága nyújtózik. Enyhe dombok ölelik körül a három községet: Detket, Ludast és Halma jug- rát. A névtábla ugyan minden településnél más és más, gyakorlatilag azonban ők hárman összetartoznak: a községi közös tanács fogalma alatt. A központ Detk. Kettőből egyharmad A tizenévesek közé tartozik Váradi Erika. Egerben született, de most Halmajug- ra a lakóhelye és mi több, másfél évtizedet élt meg itt. — Tudja pontosan, hol lakik? — Halmajugrán — néz rám vissza csodálkozva —, de most jut eszembe, hogy édesapám igazolványában úgy olvastam, hogy ő Gyön- gyöshalmajon született. Furcsa játéka a sorsnak, hogy nem is olyan nagyon régen volt külön egy Gyöngyöshalmaj és külön egy Hevesugra, amiket ösz- szevontak és így állt össze az új nevük. Ez volt. Ma pedig? — Tulajdonképpen nem is vagyunk önállóak — jegyezte meg a nemrég szakmunkássá lett Váradi Erika. — Most a községi közös tanácsnak csak egy harmadrészét tesszük ki. Ez a néhány mondat a kis ABC-nek is beillő vegyesboltban hangzott el, ahol több évtizedet töltött már el Kovács Ernő a feleségével. és itt szinte minden az ő munkájukat dicséri. A bő választék is, a nagy forgalom is, amely havonta 600—650 ezer forintot tesz ki. Miközben a fehér köpenyes kisleányka a mondatait fogalmazta, a körülöttünk állók élénken figyeltek minden szavára és főként akkor bólogattak erőteljesen, amikor a község önállóságát taglalta. Tábla az ajtón Néhány lépéssel arrébb áll a tanácsháza, amely ugyan most csak kirendeltségnek nevezhető a legjobb szándék szerint is. Aki ide be akar menni ezekben az' órákban, egy fehér táblát láthatott az üveg mögött, rajta a felírás: „Detken vagyok a tanácsnál, 1 Iá-kor (?) jövök." Ennyi felvilágosítást kaphatott, ami ugyan nem kevés, de soknak sem mondható. Nem járt másként az a lakos sem, aki Ludason igyekezett a tanácshoz, illetve annak épületéhez. Az ajtó ott is zárva, de nagyon szép tájékoztató táblán olvasható a következő szöveg: „Ügyfélfogadás hétfő: 9—12, szerda: i3—16, péntek: 9— 12.” Ez világos. Ha valakinek más napokon, vagy más órákban volna ügyes-bajos dolga az államhatalom helyi szervénél, az ugyan nem lesz tétlen, de ehhez el kell jutnia valamilyen úton-mó- don Detkre. — Már egy önálló tanácsra se „telik” nekünk — jegyezte meg nem minden él nélkül Ivony Endre. Kissé megmosolyogtató a tény, hogy az ő háza a helység nevét jelző táblán innen áll. Rajta ugyan a felirat: Fő utca 4., de „kilóg” a sorból. — Azt is mondhatnám, hogy Halmajugrához tartozom. mert se itt, se ott nincs a házam. Pedig én igazi ludasinak tartom magam. Hát ilyen egy ilyen községi közös tanács. Gerbera, paradicsom és tűzhely Bene Völgye Áfész: áll a cégtáblán, amelyet Ludason lehet látni. A központhoz összesen öt község tartozik. Feladatuk gondoskodni minden olyan vásárolni valóról, amely az emberek mindennapi életéhez nélkülözhetetlenül szükséges. — Évente 150 millió forint az áruforgalmunk — mondta kérdésemre Benei Miklósné főkönyvelő. — A nyereség mértékével is elégedettek lehetünk. Igaz, főként a két Tüzép-telepünk a jelentősebb pénzforrásunk. Nagyfüged és Karácsond kínálja a tüzelőt és az építkezési anyagot nemcsak a helybelieknek, hanem a távolabbi környéken lakóknak is. Van még egy ilyen jellegű lerakatuk Domoszlón, de annak forgalma meg sem közelíti a másik kettőét. — Nem segít bennünket az, hogy a tsz különböző üzleteket nyitott a szomszédságunkban — jegyezte meg a főkönyvelő. így folytatta: — Mi is igyekszünk a lakosság érdekében minden tőlünk telhetőt megtenni, ezért szeretnénk például Kará- csondon egy kisvendéglőt megépíteni, ehhez az ottani tsz is ad támogatást. Üzemi konyhaként is működtetnénk a vendéglőt, ahonnan az iskolába, az óvodába, a tsz-be is el lehetne szállítani az ételt. Ha már lakossági ellátás, újból említenem kell Ivony Endrét. A szép, kétszintes ház körül és mögött jól ápolt kert. A fóliasátor sem hiányzik. Az egyikben ger- bera virágzik jelentős meny- nyiségben, a másikban pedig a fiatal paradicsombokrok zöldednek. — Mi értékesítjük a virágot is. a paradicsomot is, nem szerződtünk senkivel és semmivel. Ahhoz pedig, hogy a termés elkerüljön a piacra, eddig egy Lada kellett, most pedig a Moszkvicsot várják. Innen oda, onnan ide Egy csapat gyerek megy az úton, táska húzza le a karjukat. Kérdésemre kórusban válaszolják, hogy az iskolából jöttek, autóbusz- szal. Majd ámuldozásomat látva hozzáteszik, hogy ők Detkre járnak tanulni nap mint nap. Ludason csak az első és második osztályosok ismerkednek a tudomány alapjaival. Detken a tanács elnöke, Koncsos István magyarázta meg a „rejtélyt”: — Ez úgy van nálunk, hogy Detkről is Ludasra mennek az első-második osztályosok, míg Ludasról Detkre jönnek a harmadik- nyolcadikosok. Iskolában bővelkedik a három község, mivel Halmajugrán három is található belőle, bár az is igaz, hogy itt önálló oktatási intézmény működik önálló tantestülettel. Amikor a hetedikes Kiss Gabriellát megkérdeztem, milyen ez az oda-vissza utazgatás iskolaügyben, a következőt mondta: — Jó. Már megszoktuk. A többiek is bólogattak. Véletlenül ő és társa. Faragó Éva is egészségügyi szakközépiskolába készül. Nem egészen természetes, hogy ennek ellenére Faragó Éva a matekot kedveli a legjobban, bár most ebből közepesnél jobb jegyet nem várt. Az óvodákban is kevés a gyerek, a napközikben is többen elférnének, de a községi közös tanácshoz tartozó településeket a csökkenő lé- lekszám jellemzi. Még jobb is így Bevallom, nem minden él nélkül kérdeztem meg a tanács elnökét: 's — Kinek jó az, hogy három település tartozik egy tanácshoz? — Az biztos, hogy a másik két község lakóit még ma is foglalkoztatja a tény, hogy nincs önálló tanácsuk. Többen értetlenkednek emiatt, és úgy érzik, hogy ez csorbát ejt a büszkeségükön. De ha azt mondom, hogy korábban a fejlesztésre például jóval kevesebb pénz állt az államhatalmi szerv rendelkezésére, mint most, egyértelmű, hogy a mai állapot kedvezőbb. Igaz, a forinttal most sem bővelkedünk, de egy-egy feladat elvégzését gyorsabban teljesíthetjük. Más dolog, hogy be kell osztani a pénzt, hol az egyik, hol a másik község kap nagyobb összeget. Sorolja a tényeket, menynyi járda, közmű épült azóta, hogy a három község egy tanácshoz tartozik. Majd hozzáteszi még: — Nagyon sok segítséget kapunk a Magyar—Bolgár Barátság Tsz-től. Meghatározott összeget ad a művelődési otthonoknak, de jóval többet tesz ki annak a társadalmi munkának az értéke. amelyet szinte állandóan, folyamatosan végeznek a különböző intézményeink felújításáért, karbantartásáért. önkéntelenül az jpt eszembe, hogy itt a „nagybirtok” egy kicsit a gazdája is nemcsak azoknak, akik a tsz-től élnek, hanem mindenkinek. aki itt lakik. Törődik velük. gondoskodik róluk. Képviselő is Nincs szándékomban felsorolni azokat az üzemi épületeket, amelyeknek bejárata fölött ott olvasható a tsz neve. Pedig van belőlük jócskán. Nemcsak itt, a három községben, hanem még Nagyúton is. Az elnök, Szabó Imre közismert személy. Nemcsak a közvetlen környezetében, nemcsak a megyében, hanem országosan is sokan mondják ki a nevét különböző ügyekben. Országgyűlési képviselő. — Nagyon sokat számít az, hogy én itt születtem, Detken, és itt is dolgozom évtizedek óta — mondta az elnök-képviselő. Nem titkolja, elfogult, ha Detkről és a környékről van szó. Azt sem titkolja, hogy a közös gazdaság erőforrásaiból szívesen fordít megfelelő összeget a kulturális és ellátási célokra is. Egymás után építették meg a különböző üzleteket, a bisztrókat, törődnek a napközi otthonokkal és azzal, hogy az emberek jól érezzék magukat. — Még* néhány évvel ezelőtt is sokan kértek tőlem segítséget az elnöktársak közül is, mivel képviselőjüknek választott az itteni lakosság. Ma már nem kell ide vagy oda telefonálnom azért, hogy valamelyik gazdaság megvehessen egy erőgépet, vagy más fontos eszközt. Ha pénz van, mindent meg lehet vásárolni. A képviselői munkámat azonban igyekszem a tőlem telhető lelkiismeretességgel végezni. A három községnek tehát egy tanácsa van, de egy gazdasága is. Igaz viszont még azt is, hogy a „szomszédban” lévő bánya és erőmű nagyon sok embert foglalkoztat az itt lakók közül. Mindent összegezve, azt lehet elmondani, hogy az itteniek szépen gyarapodtak az elmúlt években. Nemcsak anyagiakban. G. Molnár Ferenc Korszerű egészségügyi intézmény Detken Buszra várva Ludason A detki gázcseretelep, amely három község gázellátását biztosítja (Fotó: Szabó Sándor)
