Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 2., csütörtök RÁTI LÁTOGATÁSON SZOVJETUNIÓ Filippov /•// r • < fűzfői Sorkasszi falu a legszebb és legzöldebb a morgausi járásban. Rögtön feltűnik az embernek, és nem azért, mert a faluban egy nagy halastó villogtatja víztükrét, hanem azért, mert sok fűzfa van benne. Filippov fűzfái, ahogyan errefelé hívják. BL zony nem kis dolog háromszáz terebélyes fűz egy kis faluban. És valamennyi Vaszilij Filippovics Filip- potmak, a Hős kolhoz nyugdíjasának gondoskodása nyomán növekedett fel. Fijippovról meleg szeretet, tel beszélnek Sorkasszi lakói. Hát hogy is ne: majdnem ezer fát ültetett életében. Vaszilij Filippovics már túl jár a nyolcvanon. Nyugdíjazása előtt szülőfaluja kolhozában dolgozott. Figyelmes tekintete^ kimért szófűzése arról tanúskodik, hogy mindent megfontoltan, lelki, ismeretesen csinál. A háborúból való visszatérte után ültette az első tu. cat fát a portája körül. Aztán így tovább esztendőről esztendőre. Telt-múlt az idő, és kialakult egy szép sétány: a Filippov-fasor. Örökké nyughatatlan az öregember lelke. Mikor észreveszi, hogy sárgulnak a falevelek a szárazságtól, megöntözi a fákat. Sövényt von a fiatal suhángok köré, hogy kárt ne tegyen bennük a jószág. — Mindenkinek van egy kedves madara, kedvenc állata. De kedves fája is lehet az embernek — mondja Vaszilij Filippovics. — Nekem a fehér fűzfák kedvesek. Szeretem őket, de hát hogyan is ne szeretném? Gyönyörű fák. A csuvas falunak mindig a fűz volt a dísze. Nézze csak, hogyan csillognak a napsugarak az ezüst-smaragd színű leveleken. Tavasszal elsőnek a vetési varjak raknak rajtuk fészket... Vaszilij Filippovics naponta kétszer — kora reggel és este — végigballag a fasoron. Susognak a szélben a harmincéves fűzek, mintha csak az emberek jótetteiről sugdolóznának egymással. B. Ivanov (A Szovjetszkaja Csuvasiá- ból ford.: Zahemszky László) NDK Ötletbörze leleményeseknek Érdekes beszélgetésre került sor nemrégen a több mint egymilliós olvasótáborral büszkélkedő Drezda megyei napilap, a Sächsische Zeitung szerkesztőségében. Az újságírónak más dolga sem volt, mint az asztal körül ülök egymásnak szegezett kérdéseit és válaszait jegyezni. A vendégek szóvivője Siegfried Schiller professzor, a világhírű drezdai Manfred von Ardenne Kutatóintézet igazgatóhelyettese, kiváló újító, háromszoros nemzeti-díjas tudós, a helyi műszaki egyetem meghívott tanára volt. Beszélgető társait az újságírók választották ki: egy gép- és berendezésszerelőből szabadalmi mérnökké előlépett szakembert, egy daruvillamossági szerelőt, sokszoros újítót, valamint két nyolcadik osztályos diákot, akiknek első közös találmányát, az elektronikus tudásfelmérőt már gyártja is a vasútmodétijeiről ismert drezdai PREFO-gyár. A téma: az újítások, találmányok sorsa, legfőképpen pedig annak a kérdésnek a boncolgatása, hogy milyen ember az újító, hogyan válik valaki ötlet(ek) gazdájává, mi sarkallja a változtatásra? őszintén megvallva, elsősorban a két srác véleménye érdekelt. Robert Elsoher és Mathias Lugen- heim, a Drezdai 65. számú Általános Iskola tanulója. Az NDK-beli Alkotó Ifjúság mozgalom keretében, az MMM (a Holnap Mestereinek Kiállítása) alkalmával rukkoltak elő gyártmánnyá érett ötletükkel és modelljükkel. A két kisdiák a legtermészetesebb egyöntetűséggel jelentette ki: „Már nem is emlékszünk arra, melyikünk ötlete volt az elektronikus tudásfelmérő. A sok-sok közös búvárkodás a szakkönyvekben, folyóiratokban, beszélgetés a tapasztalt szákemberekkel, az egymás közti viták, a tízpercesben felvázolt kapcsolási rajzok, logikai sémák egymást túllicitáló megszerkesztése — ez volt számunkra a legfontosabb. A megismerés, a felfedezés megismételhetetlen örömei vittek mindig előbbre bennünket.” Érett emberek, sokszoros újítók sem fogalmazhatnának különben, mint ez a két kamasz. A leleményes emberekért (Magyarországon meghonosodott szóhasználattal: a nehéz emberekért) küzd már több mint két évtizede az újítók Drezda megyei központja is, amelynek első vezetője az ország egykori legjobb esztergályosa, Erich Wirth volt. A Dippoldis- walder Platzon berendezett megyei újítóközpont eddig több mint 3100 rendezvényt szervezett majd’ százezer résztvevőnek. Mindenekelőtt megvalósításra ' érdemes ötleteket, javaslatokat népszerűsít, ad és vesz, illetve közvetít. A központ társadalmi-gazdasági hasznát — erkölcsi súlya mellett — márkamilliárdokban mérik. A megyei központ a járásokban 60 konzultációs irodát tart fenn, hogy minél több jó ötletet karolhasson föl, adhasson tovább. Kulcsár László BULGÁRIA Pillanatkép egy munkásról ir a dobozok jó minőségűek Sztojan még kölyök volt, amikor kitanulta a borbély- mesterséget. öt évet töltött el egy kis borbélyműhelyben Prabudában, ám ez a munka nem tetszett neki, inkább a gépek vonzották. Beiratkozott Sumenben a gépésztanfolyamra. Alighogy dolgozni kezdett mint traktorista, eljött szeptember kilencediké. Az a szeptember kilencediké, amely gyökeresen megváltoztatta az emberiek sorsát (Bulgária fel- szabadulásának ünnepe. — A ford.) Még nem volt egészen tizenhét éves, amikor önkéntesként belépett a Népi Gárdába. Leszerelése után újra gépészként kezdett dolgozni a falujában. Akkoriban még nem voltak szövetkezetek, s Sztojan egy magáncséplőgéppel járta a falusiak széttagolt búzatábláit. Egy súlyos baleset alkalmával bal lába tizennyolc helyen eltört, nyugdíjazták. Három otthon töltött keserves esztendő után a probu- dai tanács titkára lett. Hét évig a területi pártszervezetnek is titkára volt 1960-ban jött Targovistébe, belépett a „Sztefan Decsev” állami ipari vállalat fűrészüzemébe. De a gépek iránti régi vonzalma nem csökkent. Úgyhogy amikor 1968- ban megnyílt az „Energia” akkumulátorgyár, présgépkezelő lett a gumiműhelyben. A gépek vadonatújak voltak, s Sztojan gyorsan megszerette a munkát. Nap mint nap új munkások léptek be, olyan emberek, akiknek alig volt tapasztalatuk. Sztojan elbeszélgetett velük, segített nekik elsajátítani a szakmát és maga is tanult. Igaz, a nehézségek sem voltak kicsinyek. A hősugárzók gyakran kiégtek, nem volt pótalkatrész. Mindez hosszadalmas javítási munkálatokat eredményezett, ment a drága idő. Mindez azonban már a múlté. A német hősugárzókat bolgárral váltották fel, amelyekhez bővitben van pótalkatrész. Megjavult a munkaszervezés, a présgépek javítását a korábbinál sokkal gyorsabban végzik. Az egykori probudai borbélyinas ma egyike a legkedveltebb, legmegbecsültebb dolgozóknak, nemcsak a gumdműhelyben, hanem az egész gyárban. Négy présgépe egy műszakban általában 180 dobozd készít. Hogy legyenek, a gepeket gondosan karban kell tartani. Alaposan meg kell ismemi a gyártási technológiát is. De nemcsak azt... Szükséges a tapasztalat, a pontosság és a munka szeretető is. Sztojan Dimitrov présgépkezelő sikereiről a sok kitüntetés, oklevél tanúskodik. Egymás után háromszor lett élmunkás, ötször a szakma kiváló dolgozója. ... Műszak után, akárcsak a többiek, ő is fáradtan indul haza. Csendes, szerény, kerüli a feltűnést Ezen az éjszakán is bizonyára későig lapozgatja a „Szamuil” című regényt, vagy valamilyen más történelmi témájú könyvet. Vasárnaponként pedig kijár a természetbe és •beleveti horgát a víztároló nyugodt vizébe. Aztán újra elkezdődnek a dolgos hétköznapok — egy olyan munkás hétköznapjai, aki szerelmese a hivatásának. Ivanka Boteva (A targovistei Zname na Komunizmából ford.: Z. L.) LENGYELORSZÁG Tanácsválasztások előtt Lengyelországban 1984 első negyedévében lejár a néptanácsok megbízatási időszaka. A LEMP és a szövetséges pártok együttműködési •közös bizottsága határozatot hozott az új helyi (községi, városi, városi kerületi) és vajdasági tanácsváiasztások megtartására. A bizottságban részt vevő politikai pártok képviselői megállapították, hogy megfelelő előrehaladás történt az ország politikai életének stabilizálódásában, ezért a társadalom széles rétegeinek a bevonásával megtarthatják a tanácsválasztásokat. Ez újabb lépést jelent majd a szocialista megújulás és az állami szervek demokratizálása útján. A választásokkal kapcso-' latos előkészületek tulajdonképpen már 1982 júliusában megkezdődtek, amikor a szejm törvényt hozott a népi tanácsok és a területi ön- igazgatási szervek rendszeréről. A népi tanácsokat igen széles hatáskörrel felruházó törvény képezi majd az alapját az újonnan megválasztandó népképviseleti szervek tevéken ységének. Most újabb lépésekre került sor. A sajtóban közzétették és társadalmi vitára bocsátották a választási törvénytervezetet. A tervezet tulajdonképpen a választások lefolytatásának kétféle változatát tartalmazza. Az első változat az alapfokú és a vajdasági népi tanácsok választásában egyaránt a közvetlen választási elvre épül, míg a második változat szerint az alapfokú tanácsok megválasztásánál a közvetlen, a vajdasági szintű tanácsok megválasztásánál pe-> dig a közvetett választási elv érvényesülne. Más szóval: a vajdasági tanácstagokat az alapfokú tanácsok tagjai választanák meg azzal, hogy a tanácstagok egy részét az említetteken kívül jelöltek közül választanák. A tanácstagok sorában ugyanis helyet kell adni a különböző szakterületek képviselőinek, hogy ezzel biztosítható legyen a vajdasági tanácsok magasabb színvonalú szakértelme. A következő kérdés a jelöltek javaslása a választási listára. Ezt a funkciót a választási törvénytervezetben meghatározott választási bizottságokra bíznák, amelyek a felső szinttől lefelé egészen a községi választásokig bezárólag működnének. A jelölt — javaslási jog megilleti a Lengyel Egyesült Munkáspártot, az Egyesült Parasztpártot, a Demokrata Pártot, a PAÖ egyesületet, a Keresztény Társadalmi Társulatot, a Lengyel Katolikusok Társadalmi Szövetségét, mint a Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgalma, a'PRON, 1982 júliusi nyilatkozatának aláíróit. Ezenkívül jelölési jog illeti meg a társadalmi- szakmai szervezeteket és rétegszervezeteket (ezen belül a földműveseket),, valamint a szakszervezeteket és a Nemzeti Űjjászületési Hazafias Mozgalomban részt vevő tömegszervezeteket. A PRON védnökségével bonyolítják le az egész választási kampányt. Nyolc évvel ezelőtt egy meg is érkezett kijelölt heöreg katedrális elindult hc«sz- lyére, és azóta is úgy áll szú útjára, egy hónap múlva ott, ahogy annak idején Mielőtt „megindult” volna: a tornyától megfosztott katedrális még 1975-ben CSEHSZLOVÁKIA Egy templom odébb ment... ...és eltelt nyolc esztendő, építik vissza a tornyot hagyták ... Sokan emlékeznek a különös utazásra, mert akkoriban a lapok sűrűn beszámoltak a technikai bravúrról. De miről is van szó? Csehszlovákia északi részén van egy Eger nagyságú város, amelyet Mostnak hívnak. Tulajdonképpen a múlt idő is érvényes volna rá, mert az „igazi” Most — a régi — már nincs többé, barátságos utcáit és főterét fényképfelvételek őrzik csupán. Még a hatvanas években határozta el a kormány, hogy az itt található mintegy százmillió tonna jó minőségű barnaszén miatt le kell bontani a várost, s nem messze újat kell építeni. A szenet ugyanis külszíni fejtéssel lehet kibányászni. A terveket tett követte, és a hetvenes évek közepén már szép lassan fogyni kezdett a város. Volt viszont egy nagy értéke, a már említett katedrális, amelyet mindenképpen meg akartak menteni az utókornak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha arrébb tolják Ezer mérnök évekig fáradozott a terven és a kivitelezésen. Mikor először ott jártam, éppen úton voilt a Mária mennybemenetele nevű, majd 500 éves, késő gótikus stílusú templom. A tornyától megfosztva „bandukolt” az öreg katedrális — percenként három centiméterrel! Ilyen sebesség mellett a 841 méteres utat hozzávetőlegesen egy hónap alatt tette meg. Hogyan? Külön erre a célra készült hidraulikus berendezésekkel, hatalmas sínpályákon haladva. A méretek tekintélyesek: a műemlék 60 méter hosszú, 30 méter széles, és torony nélkül is csaknem 30 méter magas. A súlya 12 ezer tonna! Ezt „cipelni” nem kis feladat, a földön még nem is toltak arrébb ilyen távolságra régi kőépületet. Vasbeton templom az Egyesült Államokban már tett meg hasonló utat, kisebb épület is szerte a világban — sőt Budapesten is! — de nem ekkora távolságra. Ezért szenzáció, technikai bravúr, amit a csehszlovák mérnökök véghez vittek. Jöttek is a szakemberek a világ minden tájáról. A precizitásra jellemző, hogy a hidraulikus kocsik (53 darab), amelyek hetekig tartották terhüket, mindössze egy millimétert tévedhettek! Éjjel-nappal figyelték a műszereket a mérnökök. Akkoriban azt ígérték, hogy nem sokkal a megérkezés után újra régi fényében tündökölhet a csodás műemlék. Nos, 1980-ban is ott jártam, semmi változás, minden maradt a régiben. A templom környékén egy lélek sem volt, ugyanúgy nézett ki, mint évekkel azelőtt. A bánya viszont egyre inkább terjeszkedett. Nemrégiben megint arra vitt az utam. Kívül-belül állványok, de láthatóan még sok munka van hátra. A bánya helyén egyébként a tervek szerint tó lesz. Bizonyára még eltelik néhány év, míg a mosti öregek misére mehetnek a megújult katedrálisba ... Temesi László összeállította: Gyurkó Géza
