Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1964. február 2., aütörtök Vitánk január 19-én kezdődött dr. Bán Ervin cikkével. Azóta január 26-án megjelent Hórvölgyi István és Kakuk Imre hozzászólása. Kérjük olvasóinkat, hogy ha az eddigiekhez van hozzátennivalójuk, írják meg és küldjék el szerkesztőségünk címére. A pedagógus és a társadalom Színházi műsorok - Előadások gyermekeknek - Bábszínház - Szórakoztató rendezvények - Kon­certek Mit ígér a február? Múltbéli tekintély A pedagógusok társadalmi helyzetének kérdését, a pe­dagógusok megbecsülését, tekintélyét, illetve ezek nemlétének kérdését vizs. gálja dr. Bán Ervin. Nem nagyon meri kimondani, de kiérződik az a véleménye, hogy napjainkban nincs kel­lően megbecsülve a pedagó­gus, és nincs elég tekintélye. Ennek fő okát abban lát­ja, )>ogy a pedagógust nem tartja igazán szakembernek a következmény, másrészt azt kifogásolja, miht nyelvész, hogy a „pedagógusaink” ki­fejezéssel lebecsülő, vállvere. gető modorban beszéltek a nevelőkről, illetve, hogy a pedagógus szó a hátrányos értelmiségi helyzet szinoni. mája lett. Ezekben a megállapítások­ban van némi igazság, bár vitathatók. Nem érdemes ezekre sok szót vesztegetni, mert véleményem szerint ezek csak másodrangú kér­dések. Például a „pedagógu­saink” szóhasználat azért érezhető vállveregető lekeze. lésnek, mett akikre vonatko­zik, azok a társadalmilag megbecsült csoportok alsó régióiba kerültek. Különben eredetileg ez a forma a megbecsülés kifejezése volt, amennyiben hangsúlyozni kí­vánták vele, hogy a pedagó­gusok immár nem a kizsák. mányoló osztályok kiszolgá­lói és tartozékai, hanem a dolgozók érdekeivel azono­suló, a szocializmus megva­lósításáért fáradozó réteg. Nem értek egyet azzal sem, hogy a pedagógus egyenlő a hátrányos helyzetű értei, miséggel. (Más értelmiségiek is voltak és vannak hátrá­nyos helyzetben: mezőgazdá­szok és közgazdászok régeb­ben. a műszakiak, népmű. velők napjainkban, hogy mást ne említsek.) Szerintem itt a fő kérdés az anyagi megbecsülés hiá­nya. Nem kizárólag ez, de ez az alap, amelynek követ­kezménye eg/ sor más jelen, ség: a pedagógusképzés elég­telensége, a szakmai színvo­nal hiánya, a többletmunka hajszolása, az általános mű­veltség elégtelensége, sokak visszahúzódása a közéleti tevékenységtől, a kiszolgálta­tottság, az elnőiesedés, a ké­pesítés nélküliség. Egyébként nem tartom egészen helytállónak azt a nézetet sem, ami sokakban él, hogy a „múltban”, azaz a Horthy-rendíszerben megbe­csült lett volna a pedagógus. Az igaz, hogy a dolgozó em­berek megbecsülték. Volt te­kintélye a munkások, pa­rasztok, kispolgárok köré­ben, de tudnunk kell azt is, hogy az „úri társadalom” le­kezelte a tanítót, a pedagó. gusok döntő többségét. A kiszolgáltatottság sem hiány­zott. sőt nagyobb fokú volt. Én még beszéltem olyan ta­nítóval, aki elmondta, hogy kezet kellett csókolnia a papnak, ha állást akart kap­ni, vagy meg akarta azt tar­tani. Nem hagyhatjuk fi. gyeimen kívül azt sem, hogy megalázta, megalázhatta a pedagógust a jegyző, az in­téző, a banktisztviselő, a katonatiszt, hogy a maga­sabb körökről ne is beszél, jünk. Németi Gábor tanár Hatvan A diploma adományoz­ható - a rang kiérdemelhető Lehet-e a pedagógus szakember? — fogalmazza meg a kérdést Bán Ervin január 19-i Népújság-beli kurta vitacikke. Példához nyúlok. Egy végzős hallga­tó, Gábor egy V. századi ke­resztény filozófusról, latin meg angol nyelvű szakköny. vekben búvárkodva írja szakdolgozatát a bölcsészka­ron. Szemmel láthatóan kedvét leli a szakirodalom bekebelezésében, szellemi izgalomban tartja a kutatás öröme. Nemsokára állás után kell néznie, már-már nyakán a pályázat viharfel­hője. Tőle tudom, hogy taní­tani nem akar, mert akkor — a mindennapok taposó­malmában őrlődve — vajmi kevés szabad idő és szellemi energia maradna arra, hogy folyton folyvást továbbké­pezhesse magát a kor párán, csa szerint, s utópiának tűn­hetnék szent vágya: megél­ni az értelmiségi lét bürok­ráciától s érdekektől mentes szuverén hivatását. Márpe­dig hogy lehetne pedagógus­ként szakember, ha Gábor elveit feladva megköti a tár­sadalmi kompromisszumo­kat? Vitaindítójában Bán dr. javaslatképpen sugallja: toll­vonással töröljük el a hát­rányos értelmiségi helyzet, tel adekvát pedagógus szót, s kiáltsunk tanítót meg ta­nárt —• meglátjuk, azon me­legében visszatér az elve­szett (elveszett) presztízs, az egyszervolt (tán igaz volt) szakember-nimbusz. Kérdem, komolyan javall- hatja-e bárki is, hogy ad- mi/nisztratíve visszaszolgál, tatható a pedagógus társa­dalmi státusza? Ügy vélem, nem férhet hozzá kétség: aligha! A különböző szak­mák napjainkban frontvonu. lásosan változékony hierar- chiális rangsorát emberfia nem béfolyásolhatja ráolva­sással. nem rajzolhat gló­riákat se egyik, se másik ér. telmiségi közösség feje fölé. Diploma adományozható, de rang csakis kiérdemelhető! Értelmiségünk megannyi gondja-baja közt a pedagó­gusé csupán egy a sok kö­zül — igaz, súlyosabb nem is igen akad. Bizonyságul említhetjük a Napjaink cí­mű havilapban meg a Ma­gyar Nemzet hasábjain út­jára bocsátott égzengéses vi­ták a (vidéki) értelmiségi közösségek állapotáról. Vagy előhozakodhatnánk a táska­rádióbeli mérnök-párbeszéd­del. amelyben a „butikos” mérnök legalább annyit pa­naszolhatna fel a társada. lomnak, mint a katedrán elégedetlenkedő szellemi tár­sa. Ki mondja meg, hol ve­szítettük el Ariadne fonalát? Kakuk Imre mindenesetre jól beletrafált a közepébe, amikor ezt írta: „a tekin­télyt ma Magyarországon el. sősorban az anyagi javak alapján mérik...” Mit mondhatunk még?! Tisztelt Bár Ervin, ha a pedagógu­sok (s általában: az értel­miség) biztonságérzetéről meg tekintélyéről parázslik fel a szó, kérem, ne tegyük hidegre a „mocskos” anya­giakat. Litya László építész-üzemmérnök Hatvan Némi élénkülés tapasztal­ható a februári kulturális kínálatban, A Miskolci Nem­zeti és az egri Gárdonyi Géza Színház társulata is játszik még az első napok­ban Egerben: A néma le­vente szerepel a program­ban. De a társulat tagjai a Dobos cukrászdában is fel­lépnek: 6-án Ö, azok a bol­dog békeidők címmel zenés összeállítást kínálnak a kö­zönségnek. Egyébként érződik a far­sang hangulat: több humo­ros bémutató várható. Így például 6-án Sándor György szerepel Ecséden, 9-én Ha­lász László és Heller Tamás Halmajugrán. Érdekes be­mutatók várhatók ismét a gyöngyösi Mátra Művelődési Ház színpadán: 10-én a Gyöngyösi Játékszín és a debreceni Unió Mozgásszín lép föl, 19-én a Józsefvárosi Színház Itt a piros, hol a piros címmel szerepel. 23-án a Népszínház adja elő Do­nizetti Az ezred lánya című daljátékát, 28-án pedig a Vidám Színpad a Szomorú vasárnap című darabot. Ezenkívül még Boconádon várható a Lili bárónő című operett. Sikeresnek bizonyult az egri Ifjúsági Ház együttmű­ködése a budapesti Térszín­házzal. Az amatőr együttes 4-én ismét játékra hívja a fiatalokat. Gyöngyösön két mesejáték: az Öz és A hi­székeny király várja a ki­csiket. Horton 8-án Kemény Henrik bábozik. Hevesen 15- én két alkalommal játsz- szák a Király és a favágó című mesejátékot, amely 16- án Hatvanban látható. Ezenkívül több játszóház, farsangi maszkkészítés csa­logatja a legkisebbeket a Megyei Művelődési Központ és az Ifjúsági Ház rendezé­sében. A pétervásári műve­lődési házban a Gyermek­színház lép föl: Szamóca­Többszőr fölmerült az igény: a külföldről behozott filmeket vetítsék szinkroni- zálatlanul, hogy a nyelvvel ismerkedők tovább gyarapít- hassák tudásukat. Ezért a Heves megyei Mo_ ziüzemi Vállalat orosz és angol nyelvű filmklubot in­dít február közepétől. A két szedés az erdőben bemutató­juk címe. Szintén Pétervásána az, ahol ifjúsági hangversenyt rendeznek. De ugyancsak a fiatalok érdeklődésére tart­hat számot a 12-i program a Hámán Kató Megyed Üt- törőházban: a Magyar Tele­vízió Játsszunk bábszínházát című műsorának megyei döntőjét tekinthetik meg az érdeklődők. A mezőgazdasági könyvhónap alkalmából is lesz néhány rendezvény: így 6-án az egri népfront klub­jában a csonthéjas gyümöl­csök termesztéséről esik szó. Meghatározott rétegeket érintenek azok a programok, amelyek a bevonuló fiatalok­hoz és az egyetemekre je­lentkezőkhöz szólnak. Néhányat az érdekesebb kiállítások közül megemlí­tenénk: a Hatvani Galéria hódmezővásárhelyieket be­mutató válogatását, amelyből Boldogon is bemutatnak né­hány érdekességet, Lóránt János Munkácsy-díjas festő­művész bemutatója váltja fel. Nyitva van még az egri 8-as számú Általános Isko­lában megyénk amatőr fes­tőinek tárlata. Nyolcadikától Rénes György üvegtervező művész bemutatóját láthat­ják az egri Ifjúsági Házban. Tovább folytatódik az Át­riumi esték sorozata ugyan­csak az Ifjúsági Házban, három érdekes előadással. Dr, Ignácz Piroska, dr. Pop­per Péter és dr. Czeizel Endre látogat Egerbe. Ugyan­csak itt lesz a Beat—világ­kép—kultúra című előadás- sorozat következő folytatása, s a népszerű Volánpörgetők című program. Természetesen számos far­sangi program, diszkó szóra­koztatja a különböző váro­sok, községek lakóit, ezeket felsorolni is hosszú lenne. Csak jó mulatságot, kellemes szórakozást kívánhatunk. fő világnyelv barátai öt-öt érdekes alkotás segítségével mélyedhetnek el az orosz és angol szókincsben és mon­datfűzésben. A következő érdekesebb alkotásokat emel. nénk ki: a szovjet alkotások közül a Ragyogj, ragyogj, csillagom és az Emberi sors címűeket, az angol nyelvte­SZOMBATTÓL Ismét Ki miben tudós? a képernyőn Tíz esztendő után február 4-től ismét „tudósjelöltek” vetélkednek a képernyőn: az idei tanévben is útjára indí­totta a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a KISZ Közpon. ti Bizottsága és az Iskolate­levízió a „Ki miben tudós?” műveltségi játékot. Ezúttal matematikai és történelmi ismeretekről adnak számot a középiskolák 3. és 4. osztá­lyos tanulói. A nyári felhívásra több ezer nevezés érkezett a szer­vezőkhöz, s az elmúlt hóna. pókban lezajlottak az isko­lai, a megyei és az országos válogatók. A végső játékra a televízió nyilvánossága előtt kerül sor: a nézők nyolc héten át — szombat délutánonként — követhetik a verseny alakulását. A történelem-vetélkedő meghirdetésének az volt a célja, hogy miközben felhív­ják a közvélemény figyel, mét a történelmi-társadalmi ismeretek fontosságára, le­hetőséget teremtsenek a tan­tárgyban kiemelkedő képes, ségű, tehetséges fiataloknak tudásuk bizonyítására. A matematikai versenyek vár­hatóan olyan tehetséges fia­talok felkutatására is módot adnak, akik képesek elmé­lyedni egy-egy szakterület ismeretanyagában. Az ifjú tudósjelöltek sze­replését — a hagyományok, nak megfelelően — zsűri ér­tékeli, ebbe meghívták a korábbi vetélkedők nyerte­seit, akik közül jó néhányan ma már elismert tudósok. A Ki miben tudós? győz. tesei a felsőoktatási intézmé­nyek felvételi vizsgáján az új felvételi rendszernek megfelelően, kedvezményben részesülnek. (MTI) rületről érkezettek közül pe­dig A három testőr és a Bosszúvágy című alkotáso­kat. Az előadások hétfő dél. utánonként és esténként lesznek az Ifjúsági Házban. Ezek bérlettel látogathatók. Az első bemutató február 13-án lesz. Segítség a nyelvtanuláshoz Filmek oroszul és angolul Földeák János: Az újrakezdés első napjai uz í. Halált okozó testi bántal­mazásért Szálkáit négyévi börtönre ítélték. Három év múltán kifogástalan magavi­seleté érdemével és megsza­bott próbaidő föltételével, szabadlábra helyezték. Kora reggel hagyta el a vidéki, ódon büntetőintézetet. Nem sietett; ballagott. És nem a vasútállomás felé, hanem á fasoros sétányú Duna-partra. . A parton iildögélés arra kellett, hogy eldöntse: a Harasztiban lakó özvegy anyjához megy először. Még az ügyvédjétől tudta, hogy Kata odaküldte a ruháit; így a mamánál kicserélheti a börtöni raktározásban meg- nyomorodott öltönyét és cipőjét. De azért is a mamához kell mennie, mert nincsen lakása. A válóper végzése szerint Kata okmányokkal igazolta a lakáshoz való tulajdonjo­gát. Ezért nem minősítették közös szerzeménynek, és kötelezték a kiköltözésre. Ne­vetnie kellett ezen a bírósá­gi határozaton, hisz akkor már négy évre „lakást” ka­pott a börtönben. Mint három év alatt any- nyiszor, Szálkái most se tudta megmagyarázni, hogy azon a szerda délutánon, az ő művezette fehérvári épít­kezésről szállására indulva, miért tört rá a hazamehet­nék? És oly erővel, hogy egyenesen a pályaudvarra sietett. Jóval éjfél előtt,már otthon volt. Zajtalanul nyi­tott be a lakásba; hadd le­gyen rendkívüli a meglepe­tése, ha alvásából felébresz­ti. Neki is rendkívüli lett a meglepetése. Kata mellől Tubák Pali szökkent föl az ágyból. Gondolkozás nélkül rávetette magát Tubák Pa­lira és öklözte, rugdosta, ahol érte. Vad hentergésük- től eldőltek a székek, az asz­tal meg betörte a szekrény ajtaját. Tubák Palinak sike­rült talpra ugrani, de ő a gyomrába fejelt, amitől Tu­bák Pali hanyatt zuhant, s a feje nekivágódott az ágy vas­kos végének. Még néhányszor álion öklözte, ágyékon rúgta, majd elhátrált. Mert Tubák Pali mozdulatlan maradt. Kata rémülten a mentőket hívta... Ami utána történt, már apatikusan vette tudomásul: a mentőorvos rendőrségre te­lefonálását Tubák Pali ha­lálos koponyaalapi törésé­ről, a dúlt lakásról... Ki- hajnalodott, mire a rendőr­ség emberei befejezték a helyszíni vizsgálatot, és őt magukkal vitték. Idáig jutva, Szálkáit egy tolóhajó látványa zökkentet­te ki az emlékezésből. Föl­állt és elindult a vasútállo­másra. Szálkáit megrendítette, ahogyan a mama fogadta. A percekig tartó sírását éppúgy vehette örömnek, mint féle­lemnek. — Míg ideértél, fiam, föl­ismert valaki ? — Lehet. Nem figyeltem, kivel találkozom. Siettem ... >Miért kérdi? — Ha fölismertek, nem lesz nyugtod. És újra ne­kem sem ... — Értem, mama — ked­vetlenedéit el Szálkái, meg­sejtve az aggodalom okát. — Csak addig maradok itt, amíg nem találok Pesten albérleti lakást. A válla­lattól is függ... — Azt hiszed, fiam, visz- szavesznek? — El se küldtek... A munkámmal mindig elége­dettek voltak. — Ahogyan a faluban nem felejtették el, úgy a vállalatnál is emlékeznek még rá, amit a barátoddal tettél, — Barátomnak mondja Kata szeretőjét? — fortyant föl Szálkái. — Hát barát le­het az, aki összeszűri a le­vet.,.? — A feleséged volt a csá­bító, nem Tubák Pali! — ki­áltotta közbe a mama. — Néhány tanú is ezt vallot­ta ... Még az esküvőtök előtt... — Hagyjuk a múltat... — Könnyen mondod, mert nem tudod, milyen megszé­gyenítésben volt részem itt a faluban. Attól tartok, újra megindul a mocskolódás. — Ne aggódjon, mama! — Szálkáit keserűség fogta el. — Holnap már hajnalban elmegyek. S amint helyet ta­lálok magamnak... — S addig mint leszel pénz nélkül? Én legfeljebb csak két-háromszáz forintot tu­dok adni a nyugdíjamból. — Nincs szükségem pénz­re! — vágta el Szálkái a so. pánkod ást. Másnap reggel a vállalat központjában, míg Szálkái el­jutott a személyzeti osztá­lyig, nem találkozott isme­rőssel. Ez már nyugtalaní­totta: kicserélődtek az iro­daiak? De aztán megköny- nyebbült az ajtón látott név­től: KAPÁS ELEK; az osz­tályvezető még a régi... A huszonévesnek látszó tit­kárnő meg se kérdezte, mi­ért akar az osztályvezető­vel beszélni, csak intett, hogy bemehet hozzá. Szálkái elfogódottan lé­pett be Kapáshoz, Szívélyes fogadtatást hitt, nem oly hű­vös hangú csodálkozást, amivel az öreg illette: — Hogy hogy maga itt, Szálkái? Még nem telt le a négy év... Szálkáit megdöbbentette a „kedves fiam” elmaradá­sa, és a lemagázás is a régi, családias tegezés helyett. Hosszú pillanatokba került, amíg „átállította” magát. — Próbaidővel szabadláb­ra helyeztek. Tessék az iga­zolás! — És Kapás elé tette. — Előbb is megtehették volna — dörmögte az öreg. — Mindenki túl szigorúnak tartotta a négyévi börtönt. Én is, Szálkái... Sokak sze­rint a felesége kiérdemelte büntetést is magára testál­ták. Merthogy ő volt tulaj­donképpen a baj okozója, mondják ma is. — Nem egészen — vetet­te közbe Szálkái. — No, persze, igaza van, hogy nemcsak az asszony. Tubák Palinak is része volt benne — mondta Kapás, majd más témára váltott: — Gondolcan, azért jött, visz- szavesszük-e? — Nincs tudomásom az el" bocsátásomról. Akkor a mun­kakönyvét is meg kellett volna kapnom. — Ha a munkakönyvé még a vállalatnál van, úgy más a helyzet, Szálkái. így csak arról kell dönteni, milyen munkakörbe helyezzük — nagylelkűsködött Kapás, majd okítóan folytatta: — Hogy újra művezető lesz, ne remélje! Aki oly rosszul vizsgázott önfegyelemből, mint maga, arra kockázatos volna a dolgozók munkájá­nak irányítását bízni. Arról nem is szólva, hogy esetleg a dolgozók se fogadnák szí-, vesen... — Annak idején a szak­társak mellettem tanúskod­tak ... — Tudom, Szálkái, még emlékszem rá. És arra is, hogy tragikus véletlennek hangoztatták Tubák Pali ha­lálát. Most mégis számolnia kell azzal, hogy három év alatt, főként a bíróság ítéle­te következtében, megváltoz­hatott a szaktársak vélemé­nye. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents