Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 12., vasárnap Tű a szénakazalban Emberarcú szuperkém Tisztelgés az elődöknek A harmincéves Gyöngyösi Játékszín Ez a mostani év a jubi­leum jegyében telik el Gyöngyösön. A település 650. évfordulóját ünnepli annak, hogy városi rangra emelkedett. Ennek a fö áramlatnak a sodrában hú­zódik , meg az a szerény megemlékezés, amely a Gyöngyösi Játékszín nevé­hez fűződik. A műkedvelő együttes ugyanis az idén éri meg fennállásának 30. évét. önmagában ez a tény is sokat kifejez. Az a kö­rülmény is, hogy lelkes ve­zetője, Jankovits Jenő nem­csak a múltban hitt az ön­tevékeny művészi munká­ban, hanem ma is tánto- ríthatatlanul kitart a véle­ménye mellett Igazát a társulat többszö­ri megújulása is bizonyít­ja. Ma már a ki tudja há­nyadik generáció csoporto­sul körülötte a színfalak világában. Köztük például ifj. Berger József, Borsodi Erika, Csesznok Nelli, Ke­mény Csilla, Molnár László és Nádudvari Mária, ök voltak a jubileumi est sze­replői. Ha úgy tetszik, sa­ját zeneszerzőjük is van, Koós Attila, aki a mostani előadáson maga játszotta és énekelte azokat a dalokat, amelyeket VaChott Sándor és Bajza József verseire komponált. A két költő Gyöngyöshöz tartozik. A rájuk való em­lékezés adta a témáját A lanthoz című műsoruknak, amellyel a Játékszín tiszte­lettel adózott a nagy elő­dök emléke és munkássá­ga előtt verseik megszólal­tatásával. A jól komponált irodal­mi est méltán kapcsolódott a kettős jubileumhoz. A versek megszólaltatói ennek az ünnepi alkalomnak a kifejezésére törekedtek. A közönség értően fogadta a sallangmentes, őszinte vers­mondást, amelyet átfűtött az emberi alkotás előtti tisztelet érzelme is. A júbileumi előadás al­kalmából Murcsányi László, a művelődési osztály veze­tője köszöntötte a Gyöngyö­si Játékszín tagjait és a közönséget. Vágyak és árnyak cím­mel a debreceni műkedve­lő vasutas társulat mutat­ta be ezt követően sajátos mozgáskompozícióját. A szépen koneografált csopot- képek jól összeválogatott zenei anyagra épültek. ,Az előadást Tóth Dénes ren­dezte. A Mozgásszín ifjú táncosai a jelképrendszer alapján az emberi küzdés és tettrekészség epizódjait elevenítették meg. Jól kap­csolódtak a gyöngyösiek műsorához. A jubileumi előadás nagy közönségsikert aratott — telt ház előtt. (g. moll —) A Szonagráf Szabadalmaztatták a beszélőgépet MINDENNAPI NYELVÜNK Tolerancia:- Türelem . Nem örülünk annak a nyelvhasználati jelenségnek és gyakorlatnak, hogy egy latin eredetű szócsalád feles­legesen és öncélúan jut sze­rephez. Éppen napjainkban erőltetik és halmozzák egye­sek ezeket a latinból átvett szóalakokat: tolerancia, in­tolerancia, toleráns, intole­ráns, tolerál. Hogy milyen beszédhely­zetekben és szövegösszefüg­gésekben találkozhatunk a felsorolt idegen szavakkal, arról ez a példatárunk ta­núskodik: „Az ifjúságnak szüksége van a toleranciá­ra” (Új Tükör, 1983. dec. 4.). — „A hazánkban tapasztal­ható művészeti tolerancia is az erő jele” (Élet és Iroda­lom, 1983. dec. 16.). — „Ke­zünkbe vesszük a tolerancia lehetőségét” (Népszabadság, 1983. dec. 24.). — „Egy nép ellenálló képessége nagy mértékben függ a társada­lom szervezetében felhalmo­zott tolerancia mennyiségé­től” (Magyar Nemzet, 1984. jan. 21.). — „Mélyek nálunk az intolerancia gyökerei” (Magyar Hírlap, 1984. jan. 21.), — „Nem vagyunk elég­gé toleránsok embertársa­inkkal, ha valami szokatlant, az átlagtól eltérőt tapasz­talunk náluk” (Magyar Hír­lap, Képes Melléklet, 1983. dec. 3.). — „Toleráns csak azzal lehet az ember, amit ismer” (Magyar Nemzet. 1984. jan. 21.). — „A kriti­kus provokatívan intoleráns hangot üt meg” (Népszabad­ság, 1984. jan. 7.). — „A tör­ténelem, a korok társadalma elválaszthatatlan a retoriká­tól, függetlenül attól, hogy a rend miként tolerálta műve­lőit” (Magyar Nemzet, 1983. dec. 24.). Hogy rostára tettük az idézett szövegrészietekben szerephez jutott idegen sza­vakat, annak az a magyará­zata, hogy a magyar szó­készletben mindegyiknek megvan a jól felhasználható megfelelője. Íme, a példa­tár: Tolerál: tűr, megtűr, el­tűr, elvisel, megért, elnéz. Tolerancia: türelem, megér­tés, elnézés, elviselés, türel- messég, tiszteletben tartás. Intolerancia: türelmetlenség, meg nem értés. Toleráns: türelmes, elnéző, tiszteletben tartó, eltűrő, elviselő. Into­leráns: türelmetlen, nem el­néző, nem megértő stb. Napjaink türelmetlenségi áradatában is jogosultnak érezzük tehát azt a nyelv­művelői türelmetlenséget, amellyel gátat akarunk vet­ni az idegen szavak elbur­jánzásának. Annál is inkább ezt kell tennünk, mert ha túlságosan megértők va­gyunk az idegen szavak használatával kapcsolatban, akkor sok jó magyar szónak kiévülését segítjük elő, s ez­zel gyengítjük közléseink hatásfokát is. Mióta feltalálták a szuper­kémeket, ezeket a minden titkot kileső fenegyerekeket, azóta létezik a róluk szóló film is. Nem igen felelt meg a valóságnak James Blond, vagy Stirlitz alakja, mert hi­szen egy feltűnő, jóképű fér­fi, akiről még a „fafejű” el­hárítás is kilométerekről meglátja, hogy ez a jó kö­tésű fiatalember a legjobb kémiskola legjobb tanulója, az még azt sem tudja kiderí­teni, hogy a vezérkari fő­tábornok milyen szivarokat szív. Következésképpen: a legjobb hírszerzőnek szürké­nek és jelentéktelennek kell lennie, de még azt sem szabad túlzásba vinni, ne­hogy azon vesztsen rajta. A valósághoz tehát jóval közelebb állhat egy Donald Suthe- landi arc, mint Roger Moore férfias fizimiskája. Dehát volt egy idő, amikor még a különböző titkos irat­tárak hét pecséttel voltak le­zárva, a kíváncsiság pedig annál nagyobb volt az em­berekben: kik voltak azok, akik a maguk csendes hábo­rúját vívták meg az ellen­ség hátában, s sokszor na­gyobb hasznot hajtottak, mint egy feleslegesen és vaktában vágóhídra terelt hadosztály. Az érdeklődésnek pedig kel­lett felelni, jöttek hát azok a markáns arcú hősök, vagy éppen sötét banditák, . az előzőek a jó ügy, az utóbbi­ak a rossz ügy szolgálatában. Mindenre elszántak és mé­gis lovagok voltak, e kóbor „páncélosbogár” faj utolsó le­származottai. Nem csoda, hogy a közön­ség kiábrándult ezekből a fi­gurákból, hovatovább már ifjúsági filmként sem állják meg a helyüket ezek a szu- perkém-filmek. Másrészt nap­világra kerültek olyan visz- szaemlékezések és dokumen­tumok, amelyek valóban nap­pali megvilágításba teszik a küzdő feleket, s tompítják a jupiterlámpák vakító fényét. Kiderül, amit eddig is tud­hattunk, emberek harcoltak egymás ellen, jó vagy rossz célokért, megtévesztve, fel­használva, vagy a hit erejé­Elkészült az idén három hónapig tartó „Miskolci nyár ’84” programja. Zened eseményei közül kiemelke­dik (Mozart Színlelt egy- ügyűek című kisoperájának és Strauss Cigánybáró című operettjének bemutatója. A budapesti kisopera társulata adja elő a Miskolci Nemze­ti Színház művészeinek köz­reműködésével. A közked­velt operettet júliusban tíz vei fölvértezve. Természete­sen ez nem ad a bűnükre felmentést, hiszen mindenki­nek meg kell tudni ítélnie lépéseinek súlyát. A német hírszerzés szuper­kéme, fedőnevén Tű, akit Donald Sutherland személye­sít meg a most bemutatott Tű a szénakazalban című angol filmben, már az új el­vek szerint megalkotott tí­pus. Senki sem állíthatja er­ről a színészről, hogy jóké­pű. Furcsa arcú ember, aki sokszor játszott idegbeteg figurákat. Itt egy végtelenül ügyes és kíméletlen kémet alakít, akinek hajókötélből fonták az idegeit. Minden helyzetben győz, ha mással nem, megérzéseivel, ösztö­neivel. Az utóbbi a veszte is: a gyengédség harcképte­lenné teszi. Akkor veszt raj­ta, amikor egy asszony sze­relmével találkozik: a női ravaszság és Éva egyszerű fegyverei legyőzik. Kíméletlen, kemény vágá­sokkal halad a film a vég­kifejletig. Nem sok időt hagy: elmélkedésre, beleélésre nincs alkalmunk. Egyre többször találkozunk ilyen alkotások­kal. Nem divat a hosszú je­lenet, egyre többet kell mu­tatni a sikerhez a nézőnek. Ebben a többen benne van a bőven csörgő vér, a sok­szor megvillanó rúgóskés, és a testi szerelem is. Mindezek adott esetben olyan stílusesz­közök, amelyek nem tucat­filmet, hanem egy érdekes alkalommal a miskolci mű­jégpályán felállítandó szín­padon láthatja majd a kö­zönség. Több jelentős, kulturális eseménynek a diósgyőri Várszínpad ad otthont. Jú­lius. elején több estén át ott láthatják az érdeklődők Heltai Jenő Néma levente című vígjátékát, a Miskolci Nemzeti Színház társulatá­nak előadásában. Ezt köve­tően több koncertet ad a művet alkotnak. Tudnillik itt a rendező, Richard Marqu- and túl lép a sablonokon, még azon a regényen is, amely nyilvánvalóan azzal a céllal íródott, hogy a derék britteket figyelmeztesse a né­metek agyafúrtságára. Nem azért beszélteti kerteset és kevéssé mélyértelműen hőse­it, mert nincs mondanivaló­ja, hanem mert azt akarja: mi vonjuk le a következte­téseket, vagy értsünk az el­hangzó néhány szóból. Mert a mesén túl fel­tűnik a széthulló vikto­riánus angol életforma törmeléke, a háború elem- bertelenítő, minden humánus viszonyt szétziláló borzalma, az ábrázolt tettek hiábavaló­sága. Mert feltűnik egy hír­adóban már a szovjet had­sereg diadalmas előretörése, meg a történet csúcspontján világos: a szövetségesek tech­nikai és gazdasági fölénye lehengerli a fasisztákat. És mégis itt egy ember, aki mellesleg szuperkém, aki mint egy felhúzott bábu öl és öl, hogy egy jóformán már értéktelen dokumentumot el­juttasson megbízóihoz. Ez a film legfőbb mon­danivalója, s pontosan elhe­lyezett hangsúlyaival jól áb­rázolja az egyéniség és a kor viszonyát, a döntés lehe­tőségét és lehetetlenségét. Nem csak jól, de végig iz­galmasan és szórakoztatóan. miskolci Szimfonikus Zene­kar és több más együttes is a várszínpadon. Augusztusban több estén át is fellép majd a várszín­padon a Rock-színház és a Kaláka együttes. S valószí­nűleg az idén is nagy ér­deklődésre tart majd szá­mot az avasi műemléktemp- lomban sorra kerülő orgo­na-hangversenysorozat is. (MTI) Magyar és orosz nyelvű elektronikus beszélő rend­szert fejlesztettek ki a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kutatói. i Az elektronikus beszélő­gép mai formájához vezető kutatások előzményeiről szólva Bolla Kálmán, az MTA Nyelvtudományi Inté­zete fonetikai osztályának vezetője Nagy Attilának, az MTI munkatársának egye­bek között elmondotta: a hatvanas évek végén kez­dődő beszédakusztikai vizsgá­latoknak új lendületet adott a „Szonagráf” nevű dina­mikus hangszínkép-elemző alkalmazása. Míg korábban csak egy-egy hang elemzé­sére nyílt mód. addig ezzel a berendezéssel mór hosz- szabb hangsorokra, rövidebb mondatokra, hangok és sza­vak közti kapcsolatokra vo­natkozó akusztikai jelensé­gek is vizsgálhatóvá váltak. A magyar beszéd leg­kisebb építőelemeinek ösz- szerakásához olyan beren­dezésre volt szükség, amely- lyel elő lehet állítani azokat az akusztikus rezgéseket, amelyekből a szavak, mon­datok felépülnek. Ezekhez a kísérletekhez nyújtott se­gítséget a hetvenes évek közepén beszerzett beszéd- generátor. A svéd gyártmá­nyú szerkezetet eleinte kéz­zel vezérelték, s főleg ma­gánhangzókat tudtak vele előállítani, mivel a beszéd­nek ezek az akusztikai ele­mei hosszabb ideig hangoz­tathatók. A beszéd azonban időben gyorsan változó fo­lyamat ezért olyan vezérlő berendezést is alkalmazni kellett, amely a gyakori akusztikai változásokat vég­re tudja hajtani a beszéd­generátorral. Erre a feladat­ra a számítógép bizonyult a legalkalmasabbnak. A legizalmasabb kísérleti szakasznak az bizonyult, amikor a kutatók megpró­bálták elvonatkoztatni a konkrét kiejtéstől, és a ma­gyar nyelvre jellemző hang­szerkezeti típusokat vizs­gálták. Ezeknek, a hangok­nál is kisebb építőelemek­nek a felhasználásával egy adatbázist hoztak létre, s ennek elemi egységeit fel­használva állították elő a magyar beszéd hangsorait. Működtetése alig külön­bözik az írógépétől. A bil­lentyűsoron lekopogott be­tűsort a számítógépbe ér­telmezi, vagyis minden be­tűhöz előkeresi az adattár­ból a megfelelő hamgszele- teket mi több azt is megál­lapítja, hogy a hang milyen fonetikai helyzetben van. így például érzékelteti a magyar nyelvre jellemző szó eleji hangsúlyt. A be­rendezés tehát úgy. szervezi meg az adatokból a hang­sort, hogy az megfeleljen a magyar nyelv kiejtési sza­bályainak, majd utasítja a szintetizátort a szöveg ki­mondására. Két esztendeje, hogy fel­gyorsultak az események: a kutatók 1982 első felében két magyar, majd decem­berben orosz nyelvű mester­séges beszédelőóllító rend­szert készítettek. E jelentős tudományos eredmény a gyakorlati fel- használás számos lehetősé­gét kínálja. A mesterséges beszéd segítségével például az iparban kapcsolat létesít­hető a gép és az ember kö­zött, de ezek a rendszerek a nyelvoktatásban és a be­szédművelésben is jól hasz­nálhatók. A színészek be­szédoktatásánál segíthetnek például a helyes hangsúlyo­zás elsajáttíttatásában, az idegen nyelv tanulásakor pedig a nyelvi hallás fej­lesztésében tehetnek jó szol­gálatot. A beszélőgép se­gítségével nagyon finom árnyalatokat lehet megfi­gyeltetni, javítandó a. kife­jezéstelen, jellegtelen, mo­noton beszédet. Ezek ma még csupán lehetőségek, de annyi bizonyos, hogy alkal­mazásukkal a jövőben a bonyolult gépek és az em­ber közötti kapcsolat nagy­mértékben megváltozhat, közvetlenebbé válhat — mondotta a kutatóműhely vezetője. Dr. Bakos József Dimiter Bezsanszki: asszony a púit mögött A pult előtt állok. Mo­solygok. Az asszony a pult mögül szintén mosolyog. Udvarias vagyok vele. 0 velem — szintén. Körülöt­tem sehol egy tábla, mely a kultúrált érintkezésre fi­gyelmeztetne, ennek elle­nére kifogástalan modorban beszélgetünk. Azt az inget szeretném megnézni. Az asszony a pult mögül csábos mosoly- lyal adja át az inget. Nem, az ing nem is tetszik. Azt a másikat, ott, az alsó pol­con, nem, nem azt, a má­sikat, igen, igen, azt sze­retném megnézni. Az asz szony a pult mögül majd- hogy nem pukedlizve adja oda. A mosoly továbbra is virágzik az arcán. Sajná­lom, de ez az ing sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Talán épp az a másik, ott a legfelső pol­con, balra, nem, nem, még egy kicsit balra. Az asz- szony a pult mögül feláll egy székre, és leveszi az inget. Igen, pontosan ezt keresem. Megveszem. Az asszony a pult mögül azon­ban lebeszél: éppen az ilyesfajta nem áll nekem jól. Az ing kockás, én meg egy kicsit pocakos vagyok. A sörhasú férfiaknak nem áll jól a kockás. A pocakos férfiaknak jobb a csíkos: azok a vékony, világos csí- kocskák! Igen ám, csak­hogy ilyen csíkozású ing éppen nincs a polcokon. Az asszony a pult mögül ismét elmosolyodik, és köz­li, hogy alighanem lesz egy pontosan ilyen a raktár­ban, várjak, míg megnézi. Várok. Az asszony a pult mögül a raktárba megy. Megnézi. Szerencsém volt — maradt még egy ilyen ing a raktárban, ráadásul pont az én méretem. Az asszony a pult mögül oda­adja. Megintcsak csábos mosollyal, ismétcsak félig pukedlizve. Igen, igen, az ing gyönyörű. Megyek a pénztárhoz. Az ördög vinné el! Az ing egy kicsit drága — nem elég a nálam lévő öt leva... Düh­be gurulok. Az asszony a pult mögül megnyugtat, elővesz a zsebéből öt levát, és kipótolja az összeget. Boldogan távozok az üz­letből. Milyen jó dolog, ha egy asszony a pult mögül a te asszonyod! A te törvényes feleséged!... (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) Gábor László Miskolci nyár ’8^

Next

/
Thumbnails
Contents