Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

NÉPÚJSÁG, 1994. február 12., vasárnap- J.-»»i-~ •.--. ;\^.* :-.*»*&* r : Világszerte kegyelettel adóznak Jurij Andropov emlékének Szombaton délután három órakor megkezdődött a moszkvai dolgozók végső tiszteletadása Jurij Andro- povnak, az SZKP KB főtit­kárának, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnökének. Jurij Andropovnak a város központjában, a Szakszer­vezetek Háza oszlopcsarno­kában felravatalozott ko­porsója előtt hétfő estig ró­ják le kegyeletüket a fővá­ros lakóinak, a Szovjetunió köztársaságainak küldöttei, s a keddi temetésre Moszk­vába érkező külföldi dele­gációk. ★ A LEMP KB Poltikai Bi. zottsága pénteken kegyelet­tel adózott Jurij Andropov emlékének. A politikai bi­zottság a többi között ki­emelte. milyen nagy mérték­ben járult hozzá Andropov személyesen a testvéri szo­cialista országok egységének megerősítésébez. a lengyel— szovjet barátság, a két or­szág. valamint a LEMP és az SZKP közötti barátság és együttműködés fejlesztésé­hez. A LEMP Központi Bizott­sága, az államtanács, a kor­mány és az egész lengyel nép nevében Wojciech Jaru­zelski, a LEMP KB első tit­kára. miniszterelnök, vala­mint Henryk Jablonski, az államtanács elnöke részvét- táviratot intézett az SZKP Központi Bizottságához, a legfelsőbb tanács elnökségé­hez. a szovjet miniszterta­nácshoz és az egész testvéri szovjet néphez, s ebben mélységes gyászát és együtt­érzését fejezte ki Jurij And­ropov halálával kapcsolat­ban. A jugoszláv államelnökség részvéttávirata, amelyet Mi­ka Spiljak, az államelnökség elnöke írt alá. méltatja Ju­rij Andropov személyes hoz­zájárulását a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti barát­ság és együttműködés fej­lesztéséhez. A testület meg­győződésének ad kifejezést, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben is továbbfejlődnek, mivel ez tartósi érdeke mind. két ország népeinek. A szombati kínai lapok el­ső oldalon közölték Jurij Andropov halálának hírét. A hivatalos közleményen kívül a kínai tömegtájékoztatás röviden ismertette az elhuny t New Yorkban, az ENSZ- székháza előtt félárbocra eresztették a világszervezet zászlaját életrajzát és idézett a szov­jet vezető testületeknek a szovjet néphez intézett üze­netéből. Reagan amerikai elnök George Bush alelnököt kér­te fel arra, hogy az Egyesült Államok hivatalos delegáció­ját vezesse Jurij Andropov szovjet államfő temetésén. A szovjet államfő halá­lának híre az amerikai tele­víziós állomások péntek esti híradóiban nemcsak az első helyet foglalta el, hanem gyakorlatilag a híradók leg­nagyobb részét ki is töltötte. Az amerikai kommentárok egyöntetűek voltak annyiban, hogy aláhúzták a szovjet— amerikai viszony különle­ges fontosságát A Bolgár Népköztársaság Államtanácsa pénteken ki­adott rendeletében országos gyásznappá nyilvánította február 13—14-ét Jurij And­ropov halála miatt. A Szov­jetunió .a nemzetközi kom­munista- és munkásmozga­lom kiemelkedő vezetőjének elhunyta miatt pénteken rendkívüli ülést tartott a BKP KB Politikai Bizottsá­ga. A testület ülésén Todor Zsivkov, a BKP KB főtit­kára. az államtanács elnöke méltatta Jurij Andropov munkásságának jelentőségét. Nicolae Ceausescu, azRKP főtitkára, az RSZK elnöke táviratot küldött az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének Jurij Andropov elhunyta kúposán, az RKP KB, az államtanács és a kormány, a román nép és személyesen saját maga legőszintébb részvétét kife­jezve Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság elnöke szombaton han­goztatta. hogy Jurij Andro­pov a szovjet párt és állam kiemelkedő személyisége, a szocializmus és a kommuniz­mus ügyének élharcosa volt. A KCNA hírügynökség sze­rint a koreai vezető kiemel­te, hogy Andropov egész életét az októberi forradalom vívmányai védelmének és a szovjet állam megszilárdítá­sának szentelte. A Német Demokratikus köztársaság napilapjai szom­baton első oldalon, gyászke­retes jelentésben számolnak be Jurij Andropov haláláról. A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága, a nemzetgyűlés, az államtanács és a minisztertanács a szom­bati lapokban kiadott közle­ményben tudatta a vietnami néppel Jurij Andropov el­hunytat és fejezte ki mély­séges fájdalmát a halálhír felett. Hangsúlyozta, hogy Andropov fáradhatatlan te­vékenysége szorosan össze­forrott a Szovjetunió nagy vívmányaival a népgazdaság­ban. az életszínvonalban és a világbéke védelmében. Halálát a szovjet testvérpárt és nép, Vietnam és az egész haladó emberiség nagy vesz­teségének nevezte. Li Hszien-nien, a Kínai Népköztársaság elnöke és Peng Csen, a kínai Országos Népi Gyűlés (parlament) ál­landó bizottságának elnöke szombaton mélységes részvé­tét nyilvánította a szovjet kormánynak és népnek Ju­rij Andropov halála alkal­mából. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­géhez intézett közös üzenet hangsúlyozza, hogy ..Andro­pov elnök több ízben kife­jezte azt az óhaját, hogy ja­vuljanak a kínai—szovjet kapcsolatok A kínai kor­mány őszinte óhaja, hogy ezek a kapcsolatok normali- záltak legyenek.” Jurij Andropov gyászkere­tes fényképével jelentek meg szombaton a lengyel lápok. A Trybuna Ludu külön cikk­ben méltatva az elhunyt ér­demeit kiemeli, hogy Jurij Anropov következetesen küz­dött a békepolitika megvaló­sításáért. a nukleáris ka­tasztrófa elhárításáért. Gyászkeretes szalagcímek­kel jelentette Jurij Andro­pov halálhírét szom,baton valamennyi csehszlovák na­pilap is. A Rudé Právó meg­emlékezése egyebek között rámutat, hogy a szovjet ál­lamférfi tevékenységében szorosan összefonódott a szov­jet nép javának és a világ­béke megerősítésének szol­gálatával — minden erejét e célnak szentelte. A jugoszláv lapok szombati számukban nagy terjedelemben foglalkoz­nak Jurij Andropov halálával. A Borba közli Mitja Ribi- csiesnek, a JKSZ KB el­nöksége tagjának a lap szá­mára adott nyilatkozatát, amelyben Anropovot szilárd és célratörő államférfinak nevezte, olyan politikusnak, aki számot vetett a világban uralkodó tényleges viszo­nyokkal. szem előtt tartva országa súlyát és felelősségét a mai rendkívül összetett nemzetközi helyzetben. Az NSZK tömegtájékozta­tása rendkívül nagy terjede­lemben és alapossággal fog­lalkozik Jurij Andropov ha­lálával. A televízióállomások pénteken este különkiadáso­kat sugároztak, amelyekben értékelték az elhunyt nevé­vel fémjelzett politikát. A szombati lapok közül a Ge­neral-Anzeiger három, teljes oldalt szentelt Jurij Andro­pov életrajzának, a világ­visszhangnak. Az osztrák sajtó, a rádió szombaton is vezető helyen, nagy terjedelemben foglal­kozott Jurij Andropov halá­lával ennek kapcsán a Szov­jetunió bel- és külpolitiká­jával. A polgári, a szociálde­mokrata sajtó egybehangzó­an arról írt, hogy a világ- politikában a Szovjetunió a békés egymás mellett élésért, a problémák tárgyalásos megoldásáért szállt síkra, de ebben nem talált partnerre az amerikai vezetésiben. Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök Nyikolaj Tyi- honov szovjet kormányfő­nek küldött táviratában fe­jezte ki mély részvétét Ju­rij Andropov elhunyta al­kalmából. A héten történt Hétfő: Nemzetközi békeérte­kezlet kezdődött Athénban, amely az európai atomfegyver­mentes övezet kérdéseivel fog­lalkozott — Brazíliában tár­gyalt Shultz amerikai külügy­miniszter — Belgrádba érkezett az olasz külügyminiszter, Giu- lio Andreotti Kedd: Befejezte hollandiai tár­gyalásait Mitterrand francia köztársasági elnök — Nyugat- Bejrüt a mohamedán ellenzéki erők kezére jutott, az amerikai nagykövetség diplomatái elhagy­ták a fővárost — Hivatalos lá­togatásra Marokkóba érkezett Mubarak egyiptomi elnök Szerda: Reagan elnök elrendel­te, hogy az amerikai tengerész- gyalogosok fokozatosan vonulja­nak vissza Bejrút mellől a liba­noni vizeken horgonyzó hadiha­jókra — Az angol katonák egy csoportja is elhagyta Bejrutot — Francia kormányszóvivő nyilat­kozata arról, hogy ENSZ-erők- nek kellene felváltaniuk a több­nemzetiségű haderőt — Vogel, a nyugatnémet szociáldemokrata parlamenti frakció elnöke Wa­shingtonba tárgyal Csütörtök: Amerikai hadihajók lőtték a libanoni ellenzéki erők állomásait — A Gemajel libano­ni elnök távozását követelő el­lenzék vezetői Damaszkuszban Asszad sziriai elnökkel tárgyal­tak — Csao Ce-jang kínai és Hawke ausztrál kormányfő esz­mecseréje Pekingben — Bastian nyugalmazott tábornok kilépett a nyugatnémet zöldek parlamen­ti frakciójából Péntek: Jurij Andropov halála után a szovjet vezető testületek­nek a Szovjetunió népeihez in­tézett felhívása a békés egymás mellett élés politikája mellett foglalt állást — Reagan elnök levélben fejezte ki részvétét — Kohl nyugatnémet kancellár be­jelentette, hogy személyesen vesz részt a gyászszertartáson — A libanoni kormánycsapatok körülzárták a mohamedánok ke­zébe került Nyugat-Bejrútot Szombat: További részvétnyi­latkozatok Andropov halála al­kalmából — Mubarak egyiptomi elnök útban Washington felé villámlátogatást tett Párizsban — Lengyelország és a Vatikán viszonyáról tárgyalt Varsóban Poggi érsek Olszowski külügy­miniszterrel Több száz halálos áldozatot követeltek az összecsapások Li­banonban. A képen: Bejrútban elszállítják az egyik polgári áldozatot Hans-Jochen Vogel, a Német Szociáldemokrata Párt parla­menti csoportjának vezetője, a képen (balra) Pierre Trudeau kanadai miniszterelnökkel tanácskozott Ottawában (Fotók: AP — MTI — KS) 1945. február 13. Hz élet diadalmaskodott Magyar, születtél volt bárhol és bármikor, ha Bu­dapesten jársz; jusson eszedbe, hogy ebben a vá­rosban tombolt a második világháború, itt volt a vi­lágtörténelem egyik legvére­sebb. legkegyetlenebb utcai csatája. 1944 karácsony napján kezdődött, hat héten át- tartott a magyar főváros ostroma. A hitleristák és magyar zsoldosaik esztelen ellenállása mérhetetlen ál­dozatokat követelt emberi életekben, romba döntötte azt amit elődeink verejté- kes munkájukkal létrehoz­tak. A Vörös Hadseregnek parancsa volt, hogy nehéz­tüzérséggel re löjje a várost, kímélje azt, de a magyar főváros felszabadítása,, a háztömbről háztömbre, néha minden házért, sőt emele­tért folytatott harc súlyos következményekkel járt. A hitleristák felrobbantottak valamennyi Duna-hidat. El­pusztult a budai vár. ahol a legutolsóként maradt ellen­séges erők egészen 1945. február 13-ig védekeztek. Ezen a napon ért véget az ostrom. Röipcédula, ma már a le­véltárban, annak idején annyi budapesti kezében: „Budapest népe! A főváros és környéke megvan tisz­títva a német fasiszta csa­patoktól. Életetek és vagyo- notok most veszélyen kívül van. Jöjjetek elő rejtekhe­lyeitekből ! Térjetek vissza házaitokba! A Vörös Had­sereg parancsnoksága”. Ereklye ma már a rossz, háborús papírra nyomott felszólítás, amely a pincék mélyéről hívta a napfény­re a budapestieket. Ekkor már doílgoztak a kommunis­ták, megalakultak a fel­szabadított városrészekben a demokratikus pártok, egy élni akaró metropolis hozzálátott az új élet meg­teremtéséhez. Jöttek az első élelmiszerszállítmányok a már felszabadított ország­részekből — kevéske élel­miszer, hosszú, körülményes úton. hiszen az ország vér­keringését jelentő vasúthá­lózatot is tönkretettek a hit­lerista vandálok. Bulapesten nem volt kenyér, víz, áram, gáz, fűtőanyag, de Buda­pest élt és élni akart. És a világ demokratikus köz­véleményének nem volt két­sége az iránt, hogy ez az élniakanás győzedelmeskedik majd a reménytelenség, a kilátástalanság felett. Moszkvában, ahol 324 ágyú sortüze köszöntötte Buda és ezzel a magyar főváros elfoglaláséit, egyben intézkedtek: a 2. és 3. uk­rán front, bár további fel­adatok vártak rá a Hitler- ellenes háborúban és ehhez mind technikai eszközére szükség volt, a nélkülözhe­tő gépjárműveit Budapest népe megmentésére adja át. A londoni rádió hírma­gyarázója így kommentálta Budapest felszabadulását: „Véget ért a szenvedés, és a pusztulás, amelyet a néme­tek zúdítottak a magyar fő­városra. A magyar nép bát­ran nézhet jövője elébe, amelyben demokratikus ke­retek között, teljes szabad­ságot élvezve fogja megkez­deni országa újjáépítését.” Párizsban, ahol maguk is több éves náci megszállást szenvedtek el. a rádióban felhangzott a magyar Him­nusz. És utána: „A nagy­szerű Vörös Hadsreg egyik legnehezebb, de legragyo­góbb győzelmét aratta. Üj világ születik a romok helyébe, új erős és boldog Magyarország”. A Szabadság, az első de­mokratikus budapesti lap. amely már Pest felszabadu­lása óta rendszeresen1 meg­jelent, bár Budán még dö­rögtek az ágyúk, a fasiszták on nan lőtték a bal parti ol­dalt: „Szavakban alig fejez­hető ikd az a megindulás, amit az antifasiszta magyar nép érez, amikor végre lát­hatja gyilkos ellenségeinek szégyenletes kivonulását Bu­dapest fellegvárából. Buda eleste és az ott körülvett német erők likvidálása most megnyitotta az utat Bécs felé. a Dunántúl még náci uralom alatt lévő részei fe­lé”. Jó másfél hónap múltán egész Magyarország felsza­badult. A romhalmazból még azon a nyáron ismét főváros lett — Budapestre költözhetett az Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely Debrecenben alakult meg, hogy kezébe vegye a ma­gyar nép nevében egy vég­veszélybe sodort ország, nemzet sorsának intézését. A romhalmazzá változott városban megindult az élet, és diadalmaskodott a pusztulá­son. A magyar nép törté­nelmében eddig még nem kapta meg méltó helyét az a csak hősiesnek nevezhető küzdelem, amellyel e város lakói, az egész ország segítségével, az élet diadal­maskodott a halálon. A romokból újra város lett. Metropolis, ahol lüktet az élet. . Magyar, élj ebben a har­minckilenc esztendeje fel­szabadított városban; vagy bárhol azon a 93 ezer négy­zetméteren, amelynek fővá­rosa Budapest, ne feledd, hogy pusztítani mennyivel gyorsabb, mint építeni. És küzdj, a háború, a pusztulás ellen. Soha ne csüggedj, hiszen éppen nehéz, még ki­látástalannak látszó helyze­tekben sincs helye ilyesmi­nek. Bátran kell a jövőbe nézni. És ezért kell néha visszanézni a múltba. A mai napon arra a napra, amikor Budapesten elhallgattak a fegyverek és a szabaddá vált magyar főváros lakói máris téglát-téglára tettek, hogy felépüljön az. ahol él­ni lehet, ahol élni érdemes. (P. I.)

Next

/
Thumbnails
Contents