Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 14., szombat Nyolcvanmillió forint hét kézen Cserkúti István tanácselnök: „Őszintén szólva egy rossz szavam nem lehet a megyei útfelügyeletről. Mi, boldogiak, csak köszönettel tartozunk a gárdának, illetve Durai Lászlónak, akihez közvetlenül tartozunk. Az utolsó három évben különösen sokat segítettek! Társadalmi munkában készülő utcáinknál, amilyen a Munkácsy, a József Attila, az Ady Endre például, helyszíni műszemlét, kitűzést, tervezést végeztek minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. És amikor a felügyelet vezetőjéhez, Tesiéri Lászlóhoz fordultunk, mindig jutott Boldognak ingyen gépi munka. Voltaképpen nekik köszönhetjük, hogy az említett időszakban öt és fél kilométernyi szilárd burkolatú úttal, utcával gazdagodott a község.. A legjobb partner Nos, a megyei útfelügye- let, amelyről az imént szó esett, most tízesztendős. Az évforduló alkalmával munkatársai tartottak egy kis baráti összejövetelt Egerben, a városi tanács klubjában, és itt megtisztelték őket megyénk vezetői, közöttük Schmidt Rezső, a megyei pártbizottság titkára, és Mar- kovics Ferenc megyei tanácselnök. Hogy mennyire nem érdemtelenül, az kiderül ama beszélgetésből, amelyet Tesléri Lászlóval folytattunk, felidézve egy évtized munkájának fontosabb jellemzőit. ' Első helyre kívánkozik talán, hogy az útfelügyelet hét munkatársának a kezére nem kevesebb, mint nyolcvanmillió forintot bíznak évente megyénk városainak, községeinek tanácsai, vagyis a gazdák, akik ennek fejében felújítási, illetve építési munkákat várnak elsősorban. Mondanunk sem kelL, hogy ezzel az összeggel egyre nehezebb gazdálkodni. Ahogy hallottuk, tavaly például hatvanöt millió forintot vitt el a tanácsi utak karbantartására, megóvása, így mindössze tizenöt millió jutott friss beruházásra, új utak, hidak építtetésére, amiben legjelentősebb partnerük az Egri Közúti Építő Vállalat volt. Sajnos, ennél többet, másabbat az idei esztendő sem ígér... Országos elsők — Miként alakult, formálódott kis csapatuk tevékenysége az eltelt tíz esztendő során? Az első években jószerint a felügyeleti szerv szerepét töltöttük be — emlékezik Tesléri László. — Vagyis a helyi tanácsok által megrendelt útépítés gazdaságosságára vigyáztunk, éspedig a munkabér és a működési költség viszonylatában. Magyarán: fői célként azt vizsgáltuk megye- szerte, hogy a különböző kivitelező cégek jogtalan haszonra ne tegyenek szert. Később oly értelemben módosult az útfelügyelet munkája, hogy folyamatában ellenőriztük az utak közlekedési alkalmasságát, a rajtuk végzett felújítást, és ha kellett közbeléptünk a kivitelező költségvetési üzemeknél a cél érdekében. Nem is akárhogyan! Hevesben a tavaszi kátyúzást például mindig egy hónappal hamarabb befejeződött, mint az országos hálózatban. De ugyanezt említhetem a forgalomtechnika, a közlekedés- biztonság kérdéseinek tekintetében is. E témákban szintén országos elsők tudtunk lenni, amihez jelentősen hozzájárult egy 1978-ban vásárolt NSZK útburkolati jel- festőgép, vagy az a kétségtelen tény, hogy ötéves keretszerződésünk révén minden jelzőtáblaigényt ki tudunk elégíteni... Különleges feladatok Beszélgetésünk során kiderült, hogy az útfelügyelet- nek az eltelt tíz esztendő során olyan különleges feladatai is voltak, amelyek nem tartoznak szorosan vett tevékenységi körük hoz. Így árvizek, helyi vízkárok kapcsán felméréseket végeztek, és szervezték a helyreállítást. Utóbb részesei az egri, ostorosi pinceproblémák megoldásának. Vagy miként Gyöngyöstarjánban, Mátra- derecskén. Parádsasváron tették. Operatíven ' avatkoztak be egy-egy talajcsuszam- lással, földrengéssel összefüggő munkálat megoldásába. A megyei útfelügyelet hatékonyságát különben érzékletesen mutatja két ösz- szehasonlítás. Az egyik szerint tíz esztendeje megyénk összes tanácsi útja közül csak 42 százalék volt kiépített, most ez 63 százalék. Továbbá ezen belül korábban 42 százalék volt porta- lanított, míg mára az arány 93 százalékra nőtt. És ami minden eredmények titkának tűnik: a létszámstabilitás! A hétfőnyi gárdából tíz év múltán mindössze három cserélődött. Baranyi Ferenc, Búzás József, Szegedi János, valamint a felügyelet vezetője, Tesléri László, ' indulástól mindmáig megyénk tanácsi útügyeinek szolgálója. A bürokratizmus ellen Mit hozott eközben 1983 júliusa? Egy újabb változást, a közlekedési ágazat átszervezését, amiről Tesléri Lászlónak is akad mondandója. — Az átszervezés, a közúti igazgatóságok létszám- csökkentést eredményező ösz- szevonása, illetve a megyei tanácsnál létesült önálló közlekedési osztály ténye természetesen minket is érint, mint ahogyan kihat egész Heves útügyére. Csak persze, még nem forrt ki a must, idő kell az új elvek, szempontok érvényesüléséhez! Ami viszont már most érzékelhető: a korábbi megszámlálhatatlan hatósági feladat lényegesen apadt, visz- szafogva a bürokratizmus burjánzását. És további vívmány, hogy az átszervezéssel együtt a hatósági tevékenység a tanácsokhoz került, mégpedig súlyuknak megfelelő szinten. Egyébként engedtessék fölemlegetnem, hogy amit a boldogiak elnöke velünk kapcsolatban meg- jegyzett, majdhogynem általánosnak tekinthető. Mi heten szinte megszállottan szeretjük munkánkat, és az egyre fogyó pénzeszköz ellenére igyekszünk megye- szerte többet nyújtani. Ahol pedig valami dugába dől, nem rajtunk múlik. Ezt tudják mindenfelé a tanácsiak, ezert vagyunk falun, városon mindig szíves vendégek. .. Moldvay Győző Ai idő igazolta - Amikor a társulás is társul - Egy százalékért kettőt - Közös vállalat közös érdekek Újabb feladatok előtt a TSZKER Túl az egymilliárdon A mezőgazdasági termelőszövetkezetek több mint egy évtizede kezdték szervezni gazdasági érdekképviseletüket. Ennek mai, intézményesült formája a Ter- " melőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata. A budapesti székhelyű vállalat egyik vidéki egysége Egerben van. Itt beszélgettünk Zsebe Józseffel, a TSZKER Heves—Nógrád megyei Területi Központjának igazgatójával feladataikról, eredményeikről, terveikről. Mint a beszélgetésből megtudtuk, a történet tizenkét évvel korábban kezdődött. Volt hét vállalkozó kedvű termelőszövetkezet, amely társulást hozott létre piaci tevékenységének jobb megszervezésére. Az idő az újat keresőket igazolta. Alig több mint egy évtized alatt a vagyoni betétek összege 8 millió forintra nőtt, a taggazdaságok száma 85-re emelkedett. Ma már a térség minden termelőszövetkezete részese a gazdasági érdekképviseletnek. A közös erőfeszítés tehát meghozta gyümölcsét, a befektetés jól kamatozik. Ma már túlvannak az egymilliárdon. — Feladataink sokrétűek — mondta a területi központ igazgatója — a kereskedelmi tevékenység mellett ipari, és mezőgazdasági szolgáltatással is foglalkozunk. Erőink összefogása pedig társulásunk társulását is célszerűvé tette. Értékesítjük a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termékeit, járműveket, gépeket, műtrágyát és növényvédő szereket szerzünk be számukra. Emellett a kisegítő gazdaságok jobb ellátása érdekében kiskereskedelemmel is foglalkoznak. Az eladott termékek skálája széles. Szántóföldi termények ipari takarmányok, erdőgazdasági és faipari termékek, állatok és állati eredetű árucikkek, valamint élelmiszerek alkotják. A községekben 14 terményboltot működtetnek. Ezekben a kistermelők a szükséges tápok és takarmányok mellett megtalálják a japán Honda-cég traktorjait is, a munkagépekkel együtt. Ezek kizárólagos forgalmazója ugyanis a TSZKER. Az ügyes masinákat eljuttatják az áfészekhez is, amelyeket nagyobb bolthálózatuk révén több helyen forgalomba hoznak. Az import csökkentésére a jövőben hazai Rába gyártmányú 20—22 lóerős traktorokat is hoznak forgalomba. A termelőszövetkezetek műtrágya- és növényvédő- szer-igényeinek minél teljesebb kielégítésére hat gyárral állnak szerződéses kapcsolatban. A kereskedelmi tevékenység nagyságát egyébként jól érzékelteti, hogy a területi központ háromszáznál több vállalattal működik együtt. — Mekkora áruforgalmat bonyolítanak évente? — Az esztendők múlásával egyre nagyobbat. 1983- ban például meghaladta az egymilliárd forintot, s ennek 20—35 százaléka a külpiacokon értékesült. A belföldi forgalom mellett ugyanis az export sem elhanyagolható. Vidékünkről is sok áru jut a világpiac vérkeringésébe. A Mátraalji termelőszövetkezetek bora Európa hat országába kerül, a TSZKER közvetítésével többek között a jelentős bortermeléssel rendelkező Olaszországba is. Ezenkívül egy sor mezőgazdasági és a termelőszövetkezetek által — a kiegészítő tevékenység keretében — előállított iparcikket is exportálunk. Hosz- szú lenne felsorolni, mert a papagájeleségtől és a vetőmagtól kezdve, a keveréktakarmányon, almán és tojáson keresztül a faszénig, a parkettáig és a parafáig sok termék dicséri külföldön is régiónk dolgozóinak keze munkáját. — Milyen szolgáltatást nyújtanak a tagszövetkezeteknek? — Feladataink közé tartozik a szarvasmarha-tenyésztő gazdaságok fejőgépeinek és tejhűtőinek szervize. Szaktanácsokat adunk a villamosenergetikai problémák megoldásához. Ezentúl hálózati és belső szerelési munkák tervezését és kivitelezését is vállaljuk. Munkatársaink a vágóhidakon, a cukorgyárakban és a gabonafelvásárló telepeken is jelen vannak. Az áruátadás alkalmával — szolgáltatás keretében — ők vigyázzák a termelőszövetkezetek gazdasági érdekeit. — Nézzük közelebbről, mit is takar társulásuk társulása? — Vannak feladatok, amelyek egy-egy gazdaság erejét meghaladják, közösen viszont sikeresen megoldhatók. Ezek elől területi központunk sem zárkózik el. A TSZKER két olyan együttműködésnek is tagja, amely a fa fokozott hasznosítását tűzte célul. A kutatók szerint az átlagtermelés jelentősen növelhető folyékony műtrágyák hasznosításával. Ezért vettünk részt olyan társulások létrehozásában, amelyek célja cseppfolyós műtrágyakeverékek előállítása. Ezek közül a Nógrád megyében lévő egyesülés a Vaskutató Intézet mellék- termékeit is sikerrel hasznosítja mikrotápanyagként. További terveink között szerepel a debreceni TSZKER által gyártott olcsóbb, ötezer hektár terület tápanyagellátására tervezett keverőberendezés meghonosítása. Ezeken kívül két szőlő feldolgozásra és borpalackozásra alakított társulásban is részt veszünk. A területi központ számításai szerint ötven—hetven- millió forint árbevételi többlethez jutnak a taggazdaságok, ha a közös vállalat közreműkölésével értékesítik termékeiket. A területi központ fennállása óta a vagyoni betét 18—25 százalékának megfelelő összeget juttat vissza évente a betét, illetve a forgalom arányában. Ezért önmagában is megéri a közös vállalat tagjának lenni. Mosolygó László Történelmink—az oktatás tükrében Budapesten rendezték meg „A felszabadulás utáni történelem oktatásának feladatai a pártpropagandában és az állami marxizmus-leninizmus oktatásában” című kétnapos országos elméleti konferenciát, tudósok, pártmunkások, propagandisták, egyetemi-főiskolai oktatók részvételével. Az elméleti konferencia napirendjének időszerűségét és szükségességét több tényező egyidejű jelenléte, egymást felerősítő hatása indokolta. Néhány ezek közül: A múló és gyorsan történelemmé változó jelennek, a mai generációnak a gondolkodásmódja, történelemszemlélete, köznapi tudata, nem független a jelenhez vezető és az azt meghatározó történeti folyamatoktól. A reális marxista- leninista szemléletmód segít bennünket ahhoz, hogy jelenünk realitásaival is marxista-leninista módon nézzünk A történelemoktatás — benne az 1945-től eltelt szocialista fejlődésünk — kérdései, az ideológiai harc, a politikai szemléletmód, a világnézet formálása mind elemeivé válnak. Társadalmunk mind nagyobb hányadát alkotják azok, akik 1945 után születtek. A ma már ötvenéves emberek számára is „történelem” a felszabadulás. Éppen ezért a fel- szabadulás utáni történelmünk — amelynek ki-ki a maga módján alakítója, formálója, résztvevője — alaposabb, pontosabb megismerése, a tapasztalatok általánosítása, összegzése elsőrendű politikai érdekünk. Különösen a felnövekvő nemzedék részéről — alapvető, természetes többet tudni akarás szándékából is táplálkozva — nő az érdeklődés, a reális igény szocialista fejlődésünk, a megtett út kérdései iránt. A szocialista haza iránti növekvő érdeklődés felelősség- teljes kielégítése alapvető kötelességeink és politikai feladataink egyik legfontosabb területe. Tapasztalható az is, hogy a megélénkült ellenséges imperialista propaganda az 1945 óta hazánkban bekövetkezett szocialista forradalmi változásokat, megtett utunkat ellenünk felhasználni akaró tereppé szeretné változtatni. A konferencia e majd négy évtized szocialista fejlődését a történelmi szemléletmód és valós helyzettudat szemszögéből vizsgálta, a fő folyamatokra, tendenciákra helyezte a hangsúlyt. Nem sorba szedett történeti példák révén akart felmutatni, kívánt és aktuálisnak érzett történeti vonulatokat, nem históriai szimbólumokkal és párhuzamokkal akart igazolni szükségesnek vélt mai lépéseket, hanem a társadalom- fejlődés marxi felfogása jegyében szemlélte az ellentmondásos folyamatokon át, ellentétes osztályerők küzdelmében megvalósuló fel- szabadulás utáni történelmét, a szükségszerűségek közegében jelentkező véletleneket és a véletleneken keresztül érvényesülő törvényszerűségeket, a jelenben élő és ható múltat és a múltat távlatosan megvilágító jelent. Többoldalú megközelítésben kerültek napirendre a II. világháborút lezáró békeszerződések, s ezekkel összefüggésben a magyar határtémák is. E rendkívül izgalmas, a széles tömegeket érdeklő és érintő, igen érzékeny témakörben is — felhasználva a legújabb kutatások eredményeit — világos, marxista-leninista, védhető és képviselhető álláspontot erősítettek meg. Többek között rámutattak arra, hogy időnként, egyoldalúan, többet beszélünk a békeszerződések következményeiről, s keveset szólunk az előzményekről. Arról, hogy miért kerültünk egy rossz ügy szolgálatába, s egy értelmetlen háborúban az igazságtalan oldalra — ahol mindvégig megmaradtunk. Miért ültették nemzetünk képviselőit az 1947. béketárgyalásoknál az asztal másik oldalára? Mindezekért a Horthy-rezsim népelnyomó rendszere, az urak bűnös politikája a felelős. Történelmünk folyamán először — a békeszerződések révén is — nem a kizsákmányoló erők, hanem a társadalmi haladás képviselői kaptak munkájukhoz nemzetközi garanciát. Hozzákezdhettek a máig tartó legnagyobb nemzeti sorskérdés megoldásához, a felszabaduláskor, a szocialista fejlődés útjára lépve örökölt hatalmas gazdasági, társadalmi és kulturális elmaradottság felszámolásához. Történelmünkben előfordult néhányszor, hogy a haladás élvonalába kerültünk, de tartósan csak 1945-től haladunk ott. Velünk együtt szomszédaink is a társadalmi haladás élvonalába kerültek, s hozzáfogtak a szocializmust építeni. Csak a szocializmus tudja megteremteni azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek birtokában — a lenini nemzetiségi politika követelményeinek megfelelően — elkezdhették azoknak a bonyolult ellentmondásoknak feloldását, amelyeket a múltból örököltek. Az 1945 óta megtett fejlődésünk nem más, mint a párt élete, küzdelme, tanulságok története is. Sajnos, tévedések, hibák, torzulások is voltak a felszabadulástól napjainkig megtett úton. De a párt előre vitte a szocializmus ügyét, s volt ereje, tudása, tapasztalata kijavítani tévedéseit, felülemelkedni szokásain, szövetségi politikánk, a munkásparaszt szövetség sok próbát kiállt, fejlődésünk záloga volt és marad. Sokoldalú megközelítésben, a jövő és az iránta érzett felelősség hangsúlyozásával elemezték a szocializmus építése során kialakult válságot és leküzdésének tapasztalatait, tanulságait is. A ma és a holnap kérdései nagy hangsúlyt kaptak a konferencián. Szocialista fejlődésünk közel négy évtizedéből erőt, bátorságot és önbizalmat meríthetünk a megoldásra váró feladat sikeres teljesítéséhez. A hangsúly a bátor előrehaladásra, rugalmas, dinamikus reagálóképesség kialakítására, s a folyamatos megújulni tudásra tevődött. Szükséges azonban, hogy a konstruktív előrehaladás, a folyamatos megújulás a párttól induljon ki. Tartalmilag és szervezetileg egyaránt, mert csak így képzelhető el, hogy megőrizze, erősítse a vezető, húzó szerepét, s mindjobban betöltse a követendő, a jó példa erejét. Eközben állandóan erősítve a párt eszmei-politikai cselekvési egységét, s óvakodva a konkrét ügyek operatív intézésétől, de nagyobb politikai befolyást és eszmei orientálást kifejtve a legszéleseb dolgozói rétegek körében. A felszabadulás utáni történelem oktatásának időszerű kérdései között szó esett azokról a számottevő és elvi jelentőségű különbségekről, amelyek a történetírás, a politikai publicisztika, a hivatalos politikai állásfoglalások, valamint a szubjektív visz- szaemlékezések között tapasztalhatók. Rávilágítanak azokra a lényeges különbségekre is, amelyek a társadalomtudományok szakmailag elismert eredményei, valamint a korszak művészi megjelenítése között vannak. Mint a konferencia egyik résztvevője csupán néhány témát említettem meg a gazdag anyagból, a valóságos eszmecseréből, a véleménykülönbségek tisztázására is lehetőséget biztosító fórum munkájából. A kiemelés természetesen szubjektív, de tatén így is elegendő ahhoz, hogy a konferencián elhangzottakat tartalmazó — a közeljövőben megjelenő — tanulmánykötetre felhívja a szakemberek és az érdeklődők figyelmét. Vasas Joachim
