Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 14., szombat 3. Alkalmazkodnak az igényekhez A 40 órás munkahét és a gyermekintézmények Készül a 15—20 évre szóló komplex terv Utak, hidak, forgalom Bemutatjuk a megyei tanács közlekedési osztályát — Napjainkra a motorizáció teljesen bevonult az éle­tünkbe, s ez a folyamat lényegesen elősegítette a társadal­mi feladatok megvalósítását. A közlekedés, amely összefügg az élet minden területével, jól szolgálta közös ügyeinket. Gondoljunk csak bele: ha iskolát építünk, akkor elé zebrát festünk az úttestre, ha ipart telepítünk, szállítanunk kell az építőanyagot, autóbuszokat kell közlekedtetnünk, hogy eljussanak a dolgozók a munkahelyeikre. Ha új lakótelepe­ket létesítünk, gondoskodnunk kell a megközelítéséről, ha gyarapodik egy-egy településünk, akkor újabb és újabb buszmegállót kell kialakítanunk a frissen épített utak men­tén. Nem frázis hát, hogy napjainkban mindenki közleke­dik. .. Ezzel a teljesnek egyáltalán nem mondható összegzéssel kezdtük a beszélgetést Berecz Istvánnal, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetőjével. Fél esztendő telt el azóta, hogy a közlekedési tárca szervezetének korszerűsí­tése következtében megalakult az új osztály. Köztudomású, hogy az új év kezdetétől megyénk •több üzemében áttértek a 40 órás munkahétre. Ez önmagában örvendetes, de az is tény, hogy az édes­anyák aggodalmaskodtak, attól tartottak, hogy a gyermekintézmények nem veszik majd figyelembe a megváltozott körülménye­ket, s nem idomulnak azok­hoz. Tájékozódásunk során ar­ra kerestünk választ, in­dokoltak-e ezek az aggá­lyok, megkérdeztük az ille­tékeseket, hogy számoltak-e az új helyzettel. Átállás — időben Búzás Zoltán megyei ta­nulmányi felügyelő, a me­gyei művelődési osztály munkatársa az óvodákról közölt megnyugtató infor­mációkat. — Elébe mentünk az ese­ményeknek, és tavaly ősiz- szel, illetve az év végén intézkedtünk. Ezzel magya­rázható, hogy Eger 26 óvo­dájában reggel hattól este hatig tartanak nyitva, il­letve fogadják az apróságo­kat. Ezt teszi lehetővé a rendtartás, lényegében ennyit nyújthatnánk. Ettől függetlenül — a megértés­től, a humánumtól vezérel­ve — továbbléptünk. Arra is mód adódik, — ameny- nyiben egy helyütt több szü­lő igényelné — hogy hat óra előtt reggeli ügyeletet szervezzenek, így azok sem kerülhetnek hátrányos hely­zetbe. akik igen korán kez­dik a munkát. Ezzel kap­csolatban azonban hadd je­gyezzem meg, hogy pedagó­giailag nem a legszívderí­tőbb megoldás- az ilyesféle, hiszen a háromtól hatéves kisfiúknak és kislányoknak egyáltalán nem használ a hajnali kelés. Egyébként ilyen kívánsággal eddig még senki nem jelentkezett. — Felmérték-e a községi óhajokat? — Itt semmi változás nincs, egyik településről sem postáztak hozzánk sa­játos kérelmeket. Helyi „menetrend” Hatvanban és Gyöngyösön sem tétlenkedtek. Erről ta­núskodnak az alábbi adalé- ko(c. — A Mátra fővárosában 17 gyermekintézmény talál­ható, ebből kettő üzemi fenntartású. A tanácsiak — akárcsak a megyeszékhelyi­ek — hattól tizennyolc órá­ig törődnek kis vendégeik­kel. Mellesleg ezen a te­lepülésen minden tanév ele­jén széles körben tájéko­zódnak; s az így összegyűj­tött információk nyomán születik meg a közérdeket szolgáló döntés. A vállala­tok által finanszírozott in­tézmények — ez érthető — messzemenően figyelembe veszik az apák és anyák körülményeit. A Zagyva­parti városban a fél héttől 15.30-ig megszabott menet­rend vált be, ez az irány­adó jelenleg is. A gyárak is léphetnek Elképzelhető, — ez csak később derül majd ki — hogy az új rendszer sem felel meg teljes mértékben a kívánalmaknak. Mi törté­nik ekkor? Hol lelhető a gyógyír? — A kiút érdekében •nemcsak mi munkálkodha­tunk, hanem segíthetnek az érintett cégek is, méghoz­zá úgy, -hogy az asszonyok számára későbbi munka­kezdést írhatnak elő. Ez a lépcsőzetes jelleg jobb vál­tozat a reggeli ügyeletnél, ugyanis kiiktatja a gyerme­kek számára egyáltalán nem előnyös korai keltetést. Hadd jegyezzem meg, hogy ez a gyakorlat nem új do­log, tehát csak bővíteni kell egy régi módszert. — Gondolnak-e azokra, akik kérnék a szabad szom­bati nyitva tartást? — Ez elvi lehetőség, nem kizárt, de ilyen elképze­léssel még senki nem ko­pogtatott nálunk. Érthető, hiszen ez a nap a családé, az együttlété. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a bölcsődék szá­mára okoz-e gondot a munkaidő-módosítás ? Dr. Verasztó Ágnes me­gyei orvos, anya- és gyer­mekvédelmi szakfelügyelő kedvező híreket sorol: — Nálunk nem volt szük­ség korrekcióra, ugyaniá intézményeink megyeszerte reggel hattól este hatig gondozzák a kicsiket. Rá­adásul az alkalmazottak két. majdhogy párhuzamos műszakban dolgoznak, azaz hattól t'zenhánomig, illetve kienctől 18 óráig. EIbből következik, hogy a csúcsidőszakban — például az ebédeltetésnél — teljes létszámban állhatnak helyt. Az öszekép b;irtató s azt igazolja, hogy az érintettek időben vették a lapot, al­kalmazkodtak a kétségkívül jogos óhajokhoz. Pécsi István — A közlekedés társadal­mi ügy, amely mai sajátos­sága, fontossága és súlya miatt joggal kapott önálló­ságot a megyékben — mondta az osztályvezető. — Fogalmazhatunk úgy is, hogy a közlekedés „bevo­nult” a tanácsi testületek­be, miután az országos köz­utak vonatkozásában a köz­úti igazgatóság hatósági jogköre megszűnt. Ezt a fel­adatot a közlekedési osztály vette át, mint I. fokú köz­lekedési hatóság, a tanácsi és a saját használatú utak vonatkozásában pedig mint II. fokú közlekedési ható­ság. Az átszervezés során az Autófelügyelet és az Autóközlekedési Tanintézet megszűnt, és ezek megyei szervezetei — a Heves me­gyei Közlekedési Felügye­let, illetve a Heves megyei Autóközlekedési Tanintézet — a közlekedési osztály in­tézményeiként működnek tovább. — Az új felállás, a szervezeti formaválto­zás új feladatokkal is jár. Miként jelentkeznek a teendők a megyei, il­letve a helyi tanácsok­nál? — Az elmúlt két ötéves tervben nálunk az országos és a helyi utakra, valamint a közlekedési feltételekre 3,5 milliárd forintot költöt­tünk. Ez a pénz részben az államkasszából, részben a tanácsoktól, részben pedig a lakosság támogatásából jött össze, s szép eredmé­nyeket értünk el: gondol­junk csak az autósztráda megyei szakaszára, a gyön­gyösi bevezető részre, a 25- ös út korszerűsítésére, a gyalogosátkelőhelyek meg­világítására, az évente ren­dezett 10—15 fontos közle­kedési csomópontra, vagy a balesetveszélyes szakaszok ívkorrekcióira... Mindezek ellenére a tanácsokhoz ér­kező panaszok, bejelentések, interpellációk zöme a köz­lekedést érintette. Ezek bi­zonyos mértékben azt jelez­ték. hogy nem sikerült tel­jesen átfogni a megye gond­jait. Sok esetben volt vita, egyet nem értés a KPM és a tanácsok között. Most, hogy tulajdonképpen egy kézbe került a közlekedés, lehetőség nyílik arra: in­téződjenek ott az ezzel kap­csolatos ügyek, ahol kelet­keztek, s ahol a légtöbb in­formáció áll rendelkezésre a megoldáshoz. Ezek a he­lyek pedig a tanácsok, ame­lyeknek a közlekedései kap­csolatos teendőit, felada­tait, ügyintézéseit koordinál­juk mi a szakcsoportjaink segítségével. A megoldásban természetesen mi is részt veszünk, de a döntés a he­lyi tanácsokon múlik, mi­után ott jól tudják: a lakos­ság megtartásának, alapel­látásának egyik feltétele, fontos pillére a közlekedés. — Miként élhetnek ezzel a lehetőségükkel a tanácsok, hogyan lesz ettől több jó út, keve­sebb sáros utca? — Magam is több alka­lommal vettem részt, mint megyei tanácstag, falugyű­léseken, testületi üléseken, tanácstagi csoportüléseken, amelyeken szinte egytől- egyig felvetették az utak, utcák, járdák, buszvárók, menetrendek, szállítási ne­hézségek helyi ügyeit. A ta­pasztalatom az, hogy ahol a lakosság és a tanács reá­lis igényeket fogalmaz meg, belátható időn belül megva­lósítható terveket tűz ma­ga elé, ott — természete­sen a mi segítségünkkel is — előbb-utóbb teljesül az óhaj. Mi a megoldás: a ta­nácsi pénzt lehet szaporíta­ni, hiszen ma már lehető­ség van a közmű- és úthoz- zájárulás megszervezésére, továbbá a társadalmi mun­ka még jobb kihasználásá­ra. De mondok egy másik példát: ahol például az épít­kezések után megmarad a felvonulási út, miért kell felszedni, miért nem lehet kis pénzből újjávarázsolni és átadni a forgalomnak... ? Vagy a komplex tervekben úgy gondolkodni, hogy egy 1500 lakosú városi telep megépítésekor készen áll­jon az út is, hogy ne legyen azon a részen 1500 panaszo­sa a tanácsnak? Nos. ezek­nek a lehetőségeknek a fel­kutatása, koordinálása tar­tozik egyebek között ránk, hogy minél kevesebb gond­dal oldhassuk meg a közle­kedési feladatainkat. — Szó esett az utak­ról, beszéljünk most me­gyénk forgalmáról is. — Közepes forgalmú me­gye vagyunk, főként a tranzitforgalmunk jelentős. Ahol a legjobban szorít a cipőnk: a 3-as gyöngyösi szakasza, itt az úgynevezett nagy .vegyesforgalom” okoz gondot, hiszen mind az át­menő-, mind a turista-, mind pedig a helyi forga­lom érezteti a hatását. Egerben javult a helyzet, miután a forgalom jelentős része az új 25-ös úton zaj­lik. A jövőben az egyik ki­emelt feladatunk lesz, hogy megszüntessük a még meg­levő balesetveszélyes helye­ket, azokat a szakaszokat, amelyeknél még fennáll a kisodródás veszélye. Továb­bá: arról szeretnénk meg­győzni a közlekedőket, hogy vegyék figyelembe a kiala­kult forgalmi szabályokat. . . — Mennyire vagyunk kultúráltak a közleke­désben? — Véleményem szerint egyáltalán nem vagyunk az európai átlag alatt, vannak agresszív vezetők, szabály­talankodók, akiknek a ki­szűrésén, ellenőrzésén a köz­lekedési felügyeleten keresz­tül mi is dolgozunk. Na­gyobb gondot okoz viszont az a nemtörődömség, aho­gyan „bánunk” az útjaink­kal: végigszántjuk az új szakaszt, olajjal szennyez­zük, megrongáljuk a közle­kedési táblákat, a védőkor­látokat, az útjelző oszlopo­kat, tönkretesszük az út bur­kolati jeleket. Ezen kellene változtatnunk, ebben kelle­ne kultúráltabbaknak len­nünk, hogy a vagyonunk vé­delmével pénzt takaríthas­sunk meg az új utakra, hi­dakra, a forgalom biztonsá­gának növelésére... A közlekedési osztály — mint említettük — szakcso­portokban végzi a munká­ját. A közlekedéshatósági csoport mellett fontos fel­adatokat lát el a közleke­désfejlesztési, üzemeltetési és felügyeleti csoport, az útügyi hatósági csoport, ame­lyekhez minden olyan ha­tósági ügyintézés tartozik, amely összefüggésben van az utakkal, hidakkal, épí­téssel, forgalommal. Csak érdekességként: ők foglal­koznak például a kötélpá­lyák engedélyezésével, vagy a megfelelő szakemberek bevonásával a vízi járművek vizsgáztatásával is... — Mi a tizennyolc fős osztály mostani, leg­fontosabb feladata? — A hosszú távú tervezés előkészítésében veszünk részt — mondta az osztály- vezető. — Tizenöt—húsz év­re előre gondolkodunk, új komplex közlekedési elkép­zeléseket vetünk papírra, s mi készítjük az általános és részletes rendezési ter­vek közlekedési részeit. A jövőt tervezni, az elkövetke­zendő évtizedek közlekedé­sét, modern forgalmi felté­teleit megálmodni úgy, hogy akkor megfeleljenek az igé­nyeknek — nem kis fel­adat. — Jó munkát hozzá! Szilvás István 139 VÁROSKORNYÉK, VÁROSI JOGÚ NAGYKÖZSÉG Statisztika az új közigazgatási beosztásról A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent ki­adványa a január elsején életbe lépett közigazgatási beosztás szerint ismerteti az ország településeinek leg­fontosabb adatait. A járá­sok megszűnésével egyide­jűleg 12 település kapott városi rangot: Békésben Szeghalom, Borsodban Encs és Szerencs, Fejérben Mór, Heves megyében Heves, Komárom megyében Dorog, Nógrádban Pásztó, Szolnok megyében Tiszafüred, Tol­nában Tamási, Veszprém­ben Sümeg és Zirc, Zalá­ban pedig Zalaszentgrót. Ezzel a városok száma 109- re növekedett. A területi átszervezés so­rán több községet egyesí­tettek, így számuk a két évvel korábbi 3004-ről 2950-re csökkent. Mivel a megyei tanácsok a korábbi járási hivatalok funkcióját nem tudják egyik napról a másikra át­venni, az átszervezéskor úgynevezett városkörnyé­keket, valamint városi jogú nagyközség-környékeket hoztak létre. Eszerint az ország területe 139 város- környékre, illetve városi jogú nagyközség-környék­re oszlik. A közigazgatási feladatokat ezek központ­jainak tanácsa látja el. A 109 város közül közigazga­tás-irányítási szempontból vonzáskörzet nélküli mind­össze négy van: Budapest, Hajdúböszörmény. Százha­lombatta és Turkeve. Ezek­nek tanácsai a környék községeiben nem látnak el irányítási feladatokat. A kiadvány tartalmazza az egyes megyék legfonto­sabb adatait is, köztük a létszám alakulásét, az ipar­ban és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányát, valamint néhány, az ellá­tásra vonatkozó adatot. A statisztika szerint az ország 19 megyéje közül az utóbbi három évben hétnek a la­kossága gyarapodott, köz­tük a legjobban Pest me­gyéé 9491-gyel. A legna­gyobb mértékben Szabolcs- Szabná? megye népessége fogyott, itt 6045-tel élnek kevesebben, mint három évvel ezelőtt. A statisztikából ítélve a legjobbak a vásárlási kö­rülmények Csongrád me­gyében, amelyben ezer la­kosra 504 négyzetméternyi bolti alapterület jut. A Pest megyeieknek viszont gyakorta kell számítaniuk zsúfoltságra az üzletekben, mert itt az országos átlag­nál is kevesebb — mind­össze 319 négyzetméter — az ezer lakosra jutó üzlet­tér. Vendéglátóhelyekkel legjobban ellátott megye Somogy, a legkevésbé pe­dig Szabolcs, ahol feleany- nyi vendéglőterület sem jut egy-egy lakosra, mint a Balaton déi parti megyéjé­ben. Január elsejétől: Tungsram RT Az ország egyik leg­nagyobb vállalata az Egyesült Izzó január 1. óta TUNSGRAM RT né­ven szerepel. Az idén 5— 6 százalékkal kívánják bővíteni a termelést, ex­portjuk a, tervek szerint eléri a 100—100 milliós értéket konvertibilis, illet­ve rubel elszámolásban egyaránt. Képünkön egy új berendezés, óránként 2600 normál lámpát gyárt a saját fejlesztésű és ki­vitelezésű gépsor. A tel­jesen automatizált gép iránt jelentős a küföldi érdeklődés.

Next

/
Thumbnails
Contents