Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-11 / 8. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 11., szerda

Területfejlesztés, három szakaszban

11/2.

A hatvanas évek végén ismét fellángoltak a terület- és településfejlesztésről folytatott viták. A politikai vezetők, a szakemberek egyetértettek abban, hogy vitathatatlanul helyes és szükség- szerű volt, ami addig történt. Mind többen mutattak rá azonban a fejlesztés ellentmondásaira, köztük arra, hogy az erőfeszítések ellenére, a borsodi iparvidéktől a Nyugat-Bakonyig húzódó ipari tengely mentén összpontosul iparunk zöme, középpontjában Budapesttel.

Feltárták azt is, hogy az öt nagyváros mégsem alkot olyan ellensúlyt, mint például az NDK-ban az egymilliós Berlinnel szemben a sok százezres Lipcse és Drezda. Egyébként is, az öt nagyváros árnyékában viszonylag elhanyagoltunk több megyeszékhelyt. Emellett aránylag nagy városnyezett a szellemi élet további decentralizációjában is. Űj egyetemekkel, főiskolákkal gazdagodtak a városok, mindenekelőtt Pécs, Győr, Székesfehérvár, Szombathely, Szekszárd. Megalakultak az MTA területi bizottságai Pécsett, Veszprémben, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, új színházat avatott Nyíregyháza és Zalaegerszeg, az egész ország megismerte a pécsi, majd a győri balettegyüttes nevét. Körzeti tv-stúdiót avattak Pécsett és Szegeden.

Említettük már, hogy az 1957—70 közötti években különösen az öt nagyváros fejlődése volt gyors. Ennek mintájára az 1971—83 közötti időszakot viszont a többi megyeszékhely felvirágzása időszakának nevezhetnénk. A százezresek „klubjába” lépett Székes- fehérvár, Nyíregyháza, s ott kopogtat az ajtón Kecskemét is. Modem megyeszékhellyé vált a hajdani álmos kisváros, Szekszárd.

hiányos területek maradtak még az országban, különösen az Alföldön.

AzOTK

A vitákat követően fogadták el 1971-ben az országos

településhálózat- fej lesztési koncepciót, vagyis az OTK-t. Ez egyfelől meghatározta az ország valamennyi településének szerepkörét, vagyis kijelölték a kiemelt felsőfokú, a felső- és középfokú, illetve az alsófokú központokat. Kiemelt felsőfokú központ lett például az öt nagyváros, felsőfokú központ a többi megyeszékhely stb., pontosan előírva, hogy a vonzáskörzetükbe tartozó lakosság ellátásában miért felelősek. Az OTK másfelől középfokú központi szerepkörrel ruházott fel további 130 várost, illetve városjelölt nagyközséget, ügyelve arra, hogy az elhelyezkedni szándékozó, bevásárolni akaró, ügyes-bajos dolgait intéző lakosság az ország minden részében megtalálhassa a maga közeli vonzásközpontját.

Ezzel egyidőben külön határozat intézkedett az ex- tenzív iparfejlesztés budapesti korlátozásáról, illetve a fővárosi iparkitelepítésekről. Ennek eredményeként több száz ipari telephely került vidékre. S minthogy az ország különböző térségeiben, most már az ipari tengelytől távolabb is erőteljesebbé vált az iparosítás — például Pakson, Békés megyében és másutt —, rwp- jainkban Budapest már csak 28—29 százalékos arányban részesedik hazánk ipari termeléséből.

109 város

Az 1971—83 közötti időszak látványos sikereket eredmé1984. január elsejével — a legújabb, városi státuszt elnyert 12 településsel együtt — már 109 városunk lesz az ország térképén. Ma már az ország lakosságának legfeljebb 19 százaléka él a főváros határain belül.

Az új idők követelményei

A fejlődés — a korszakos eredmények ellenére is, — ellentmondásos volt. Kiterjedt agglomerációs övezetek jöttek létre például Budapesten, valamint Miskolc környékén, a Balaton mentén, s nincs kellően összehangolva e települések fejlesztése. Az öt nagyváros, a megyeszékhelyek felvirágzása nem rejtheti el a szemünk elől, hogy nem kapott kellő hangsúlyt számos középvárosunk, különösen kisvárosunk és községünk jövőjének tervezése. Mintha túlzottan városcentrikusok lettünk volna, s nem vigyáztunk eléggé a községek népességmegtartó képességére. Ez a felduzzadt városok számára is tehertétel, gondoljunk például a lakáshiányra.

A legfőbb gond, hogy egyszerre kell érvényt szereznünk a hatékonyságra törekvő gazdaságfejlesztés, illetve a kiegyenlített terület- fejleszrtés követelményének. Egyikről sem mondhatunk le. Mint ahogy arról sem, hogy a lakosság nagyobb részt vállaljon a város- és községépítő beruházásokból. Ebben viszont csak akkor érdekelt, ha több erőforrás marad helyben.

Mindez csak ízelítő lehet a napjainkban folvó viták témavilágából. De megbízhatóan jelzi, hogy terület- és településfejlesztésünk új szakaszához értünk. s az új idők. új követelményei új választ igényelnek.

(M. L.)

Nem siránkozni, tenni kell...

Szabályozó változások — növekvő export

A Finommechanikai Vállalat kerecsenül üzemében készülnek a Nigériába induló kórházi berendezések

(Fotó: Kőhidi Imrej

Az elmúlt évben a nemzeti jövedelem a vártnál valamivel nagyobb mértékben nőtt, ám ezt semlegesítette a cserearányok kedvezőtlen alakulása. Sőt, az országnak meg kellett küzdenie az ipari termelés stagnálásával, az aszály következményeivel, a belső felhasználás nagyobb arányú növekedésével csakúgy, mint a külpiaci értékesítési nehézségekkel. Ez utóbbi témában az idén sem várható számottevő javulás, hiszen a kedvezeőtlen és a magyar exportlehetőségeket erőben korlátozó folyamatokhoz a nemzetközi politikai élet nem mindennapi konfliktusai járulnak.

A nyolcvanas évtized azonban Magyarország gazdaságtörténetének mindenképp a legérdekesebb, jövőnk szempontjából a legtanulságosabb, éppen ezért sorsdöntő periódusa. Az idei terv azokat a célokat tűzi ki, amelyek elérésével lehetőség nyílik az egyensúlyi helyzet megszilárdítására, a nemzetközi munkamunkamegosztásba történő hatékonyabb, gazdaságosabb bekapcsolódásra. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, a szabályozórendszeren keresztül továbbra is korlátozni kell a belső felhasználását, ösztönözni a hatékony exportot. A korábbinál is nehezebb feltételek között kell tehát gazdálkodni, így időszerű a kérdés: mit ígér megyénk vállalatainak, gyárainak, szövetkezeteinek az 1984-es esztendő ?

A Heves megyei Finom- mechanikai Vállalat — mint köztudomású — orvosi műszereket és -bútorokat gyárt. Tavalyi tervüket teljesítették, így 26 millió forint körüli nyereségre számítanak.

— Megrendelőink: a Medicor Művek, az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat és a Rico Kötszerművek teljes kapacitásukat lekötik 1984-ben is — tájékoztat Lugosi József igazgató.

A vállalat termékei keresettek a piacokon, különösen a fejlődő országokban. Komoly partnerként tartják nyilván például Nigériát, ahol éppen a napokban történt katonai hatalomátvétel. A meglehetősen nehéz társadalmi-gazdasági helyzetben lévő ország már tavaly

is nehezen tudott fizetni az áruért, a mai körülményeket figyelembe véve pedig eléggé tisztázatlan: mi lesz az ide tervezett export sorsa.

— A múlt évi négy százalékos bérfejlesztéssel szemben az idén 4,8—5 százalékost irányozunk elő annyit, amennyit a kormányzat is ajánl — mondja az igazgató. — Huszonegy milliós nyereségre számítunk majd, s ez a tavalyihoz képest nem jelent visszaesést. Az elmúlt év júniusában ugyanis leányvállalatot alapítottunk, a most kifizetésre kerülő nyereségben tehát még az ő munkájuk is benne van.

A KAEV egri gyára 1983. évi tervét 102,5 százalékra teljesítette, ennek megfelelően 30—32 milliós nyereségre számítanak. Noha a budapesti központjuktól még nem kapták meg a konkrét feladatokat, annyi már a december végén megtartott programtárgyalás után is nyilvánvaló: a cipőipari gépek gyártását fokozniuk kell. Lehetőség nyílik új szerszámgépek beszerzésére is. Egyértelmű számukra, hogy partnereiket csak akkor tarthatják meg, ha jó minőségű termékkel jelentkeznek a piacon. Ezért az idén a gyárban bevezetik a minőségi premizálási rendszert.

Mint azt Veréb József igazgatótól megtudtuk, erre a pénzt vállalati központi, illetve saját keretből biztosítják, ami lényegében 2— 3 forintos órabér emelésnek megfelelő összeg.

— Egyedi gépek gyártására nem vállalkoznak a kooperációs partnerek, mert számukra ez többnyire gazdaságtalan lenne, vagy nekünk kellene irreális összeget fizetni a munkáért — magyarázza Veréb József. — Létszámhiányunk viszont nem kedvez a termelésnek.

Nálunk tehát különösen beváltak a vállalati gazdasági munkaközösségek. A kilenc csoport munkájára komolyan számít vállalatunk.

Az UNIVERSAL Szervizipari Szövetkezetben csakúgy, mint a fenti két gazdasági egységnél az idén térnek át a negyvenórás munkahétre. Vállalkozni mertek rá, hiszen a kieső munkaidőt jó szervezéssel, hatékonyabb, termelékenyebb munkával, a teljesítmények fokozásával pótolni tudják.

A szövetkezet elnöke, Kulcsár Viktor kereken kimondta:

— A szabályozórendszer változása az idén körülbelül kétmillió forint nyereséget visz el tőlünk. A tényt el kell fogadnunk, siránkozni, „mi lett volna, ha...” alapon számításokat végezni értelmetlen dolog. Inkább azon törjük a fejünket, hogyan pótolhatnánk a pénzt. Élesen vetődik fel a kérdés, mert a lakosság egyre kevéssé képes igénybe venni szolgáltatásainkat, a vevők kegyeiért pedig erős konkur- renciaharc tapasztalható a kisvállalatok és a kisipar között. Ezért arra törekszünk, hogy üzleteink nyitva tartása alkalmazkodjon az igényekhez, az ügyfelekkel való bánásmódban ne legyen hiba, a szolgáltatás minősége pedig maximális legyen. Például az év második felében a Dinitrol-korrózióvé- delem új technológiáját vezetjük be. Ez drágább lesz ugyan az eddigi eljárás díjánál, de a gépjárműveket évente csak egy alkalommal kell behozni a szervizbe.

A szövetkezet igyekszik bekapcsolódni az exportba is. Osztárk megrendelésre vállalkoztak a lapradiátorok elektrosztatikus festésére, s szintén a szomszédos ország megbízásából kezdenek az építőiparban használatos szerszám- és lakókocsik alvázkereteinek szereléséhez. A vállalati gazdasági munkaközösségek léte, illetve az átalánydíjas javítási rendszer további szélesítése garancia arra, hogy az egyes dolgozók is megtalálják számításukat a szövetkezetnél.

Fazekas Eszter

Megbecsülésnek számít

Nem öltözik át—ellenőrnek

Ebben az ügyben több furcsaság is akadt a számomra. Például, hogy van olyan személy, aki fizetésért ügyel a közegészségügyi állapotokra a kórházban. Ráadásul pedig még társadalmi ellenőr is a kereskedelemben.

Az első pillanatra sem látszik rajta, hogy túl szigorú lenne, aki még álmában is összeráncolja a homlokát és ha megszólal, akkor csak úgy kopognak a szavai. Maga a megtestesült nyájasság Pintér Márta, alig túl a huszadik életévén, főiskolai ok- lelvéllel és szíves nyájassággal „felszerelve”.

Nem tudtam elszakadni a kérdéstől: hogyan lesz valakiből éppen higiénikus?

Megmagyarázta. Mindig vonzotta az a gondolat, hogy gyerekekkel törődjék. Látott egy műsort is a tv-ben, ahol fityulás „nővérkék”

kaucsukbabákat öltöztettek és akkor . . . ! Bár előbb az orvosi egyetemmel kísérletezett. Rá kellett döbbennie, a fizikai ismeretek nem tudják olyan mértékben lekötni, hogy a felvételin tündököljön.

Következett a gyöngyösi kórház, majd az egészségügyi főiskola, ahol... De miért éppen a higiénikus szak?

— Dolgoztam egy évig a kórházi osztályon. Az a lekötöttség és a higiénikusi feladat ellátása, hát. . . más. Ez a mostani szabadabb mozgást tesz lehetővé.

Visszatért a volt intézetbe, Gyöngyösre. Nem tagad, ja, kezdetben volt benne bizonyos szorongás. Mégis .. . ott nővérkédéit.

— Talán azért volt köny- nyebb a helyzetem, mert sokat segített Kiss Ferenc, a főgyógyszerész, aki addig még a higiénikusi feladatokkal is törődött. De van orvos is ebben a feladatkörben és nem kellett egyedül nekem ellenőriznem ezt is, azt is.

Ellenőrizni a közegészség- ügyet a kórházban? Szelíden megmagyarázza értetlensé- ségem látva, hogy az ipari üzemben is van meós, pedig ott i$ mindenki tudja, hogyan kell a munkadarabot jól elkészíteni. Igaza van.

Mennyire figyelnek a szavára, az is fúrta az oldalamat.

— Ritkán fordul elő, hogy valamit kétszer kelljen elmondanom. Ha pedig olyan, akkor a vezető személy segítségét kérem. Még soha sem zárkózott el ilyen esetben még az igazgató sem.

Ellenőriz, ellenőriz, megkeresésre még a mátraházi, a kékestetői és a parádi gyógyintézetekben is. Munka után pedig hazamegy a szülei lakásába. Nagy köny- nyebbség.

— Bár én vagyok a „kislányom” otthon, minden megkötöttség nélkül élhetem az életem. Mozi, színház, társaság. A könyvet is nagyon szeretem. A komoly zene ... szép, de a könnyebb műfajú műveket szívesebben hallgatom.

Tessék, ilyen „szigorú” természet a közegészség- ügyek ellenőre. Azt mondta, nagy komolyan, neki azért nem kell „beöltöznie” naponta az „ellenőrbe”, mert az ... az a munka. Ami természetes és amit szívesen csinál.

De ellenőrködik ő még társadalmi munkában is, szakszervezeti megbízatás alapján. Ilyenkor másodmagával lép be az üzletbe.

— Mindent úgy csinálunk, mint ahogy a vevő szokott. Csak a végén vesszük elő az igazolványunkat. A legtöbbször meglepődik ekkor az

üzlet vezetője. Látszik rajta. Nem azért, mert van félnivalója, hanem . . . maga az ellenőrzés. Én is így vagyok ezzel, ha a KÖJÁL-tói kijönnek hozzám a kórházba.

Hogy milyenek a tapasztalatai? Általában jók. Ha van is valami eltérés a mérésben, a számlázásban, az legtöbbször szándékolatlan: fáradtság, sietség, elnézés.

— Bár azt sehogy sem értem, amikor a kért húst valaki rádobja a mérlegre és mielőtt a mutató visszabillenne, már közli is a súlyt.

Észrevételeiket beírják a bolt ellenőrzési naplójába és a többi már az érintett vállalat dolga. Egy példányt eljuttatnak a szakszervezetnek is.

Még soha nem akarták kedveskedéssel „ellágyítani”, de a tapasztalatai szerint erre semmi szükség nem is volna. Legutóbb is bementek a női konfekció-üzletbe, a választékra voltak kíváncsiak. Egyetlen holmit sem találtak a raktárban „eldugva”.

Hát... ilyen egy ilyen hí. giénikus, aki a gyógyintézetben is a „köz”-re vigyáz és a boltokban is. Huszonévesen, jókedvűen, magától érthető természetességgel, mert az egyik a munkája, a másik pedig a megbízatása, amelyet megbecsülésnek érzékel.

G. Molnár Ferenc