Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 8., vasárnap 3 Ma még csak lehetőség — de Bükkszék közötte van Vendégcsalogató parasztházak NYUGATRÓL BE: JÓ - NYUGATRA KI: JÓ! Miért nem nyílik a kupak? Ki érti ezt? Egyre többször kerül szóba mostanság az üvegeket záró kupakok kálváriája. Lapunkban is foglalkoztunk már a té­mával, legutóbb a Hétfői Hírekben is helyet követelt ma­gának, majd kupakügyben a televízió A HÉT című műsora tette fel a koronát. Hol az a gond, hogy nem zár rendesen máskor pedig különböző szerszámokkal — csavarhúzóval, késsel, kombináltfogóval is csak nagy nehézségek árán lehet eltávolítani. Eddig mindahányszor a panaszos hangoknak biztosítottunk teret, ezúttal felkerestük a gyártó vállalat, a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárának igazgatóját, Blahó Istvánt, hogy az ő véleményét is megismerve, végre utánajárjunk az igazságnak. (Fotó: Kőhidi Imre) Nemrégiben, a Kossuth rádió egyik reggeli adásá­ban hallhattuk egy idősebb falusi asszony véleményét arról, hogy miért is hajlandó kiadni az - egyik szobáját üdülőknek. Számításokat végzett: nem fog rosszul járni. Később egy dunántúli tsz-elnök fejtette ki, hogy milyen új szövetkezeti jö­vedelemforrást lát a falusi turizmus, a falusi üdülési mozgalom kifejlesztésében. Értesülhettünk annak a pedagógusnőnek a tevékeny­ségéről is, aki szintén a fa­lusi üdülés létjogosultságá­nak bizonyítására egymás után szervezi be falujában a családokat egy-egy szoba, lakásrész kikölcsönzésére. Az ismert, jó hírű alföldi tsz pedig elsőként az országban idegenforgalmi főágazatot hozott létre. A különféle utazási irodákat is egyre többen keresik fel olyanok, akik falun csendes, egészsé­ges, új élményeket adó kör­nyezetben — legtöbbször családjukkal együtt — sze­retnék eltölteni szabadságu­kat. 282 üdülőfalu Nálunk uj jelenségek ezek, és bizonyítják: elérkezett hozzánk is a falusi turizmus, a falusi üdülés korszaka. Akik a szomszédban, Auszt­riában jártak, azok láthat­ták, hogy ott a falusi üdü­lés, a falusi turizmus meny­nyire elterjedt és milyen sikerekre tekinthet vissza. Ausztriában a belföldi és a külföldi turisták, üdülők évente 30—35 millió éjszakát töltenek falusi vendégszobák­ban, parasztházakban. Ez előnyös a falusi pa­rasztgazdaságoknak, a kü­lönféle foglalkozású embe­reknek, és ugyanakkor te­hermentesíti a szállodaipart, a nagyobb üdülőket. Figye­lemre méltó, hogy az oszt­rák árviszonyok mellett a parasztgazdaságok egy-egy ágy rendszeres bérbe adá­sával évente annyi tiszta jö­vedelemhez jutnak, ameny- nyit egy hektár föld meg­művelésével tudnak elérni. Tíz ágy rendszeres bérbe adása még mezőgazdasági melléktevékenységnek . szá­mít, csak azon felül lép be a magasabb adó. A falusi üdülés igen fejlett az NSZK- ban, Franciaországban, Olasz­országban. Terjed az új üdülési forma az NDK- ban is. Mi a falusi üdülés szer­vezésében még csak a kez­det kezdetén vagyunk. Az eddigi, különféle utazási irodák által szervezett fa­lusi fizetővendég-szolgálat csak igen szerény kiindulási pont ahhoz a fejlődéshez, amely ígéretes lehetőségként előttünk áll. Valami persze már történt is. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal kez­deményezésére, a megyei egyeztetéseket követően már ismeretes annak a 282 ma­gyar falunak a listája, ame­lyek fekvésüknél, adottsá­guknál fogva belföldi és külföldi üdülőknek, turisták­nak — viszonylag rövid fel­készülés után — megfelelő tartózkodást tudnak bizto­sítani. Az első csoportba a leginkább alkalmasak közé 28 kisebb-nagyobb település került, többek között Bánk, Szatmá rcseke, Tótkomlós, Bükkszék, Lipót, Buzsák, Tiszakécske. Mi vonzza a városiakat? Sok, szép, tágas ház épült az utóbbi években a falva- inkban. Köztudott az is, hogy ezer és ezer köztük az olyan, amely nincs kellően hasznosítva. Találkozhatunk még az úgynevezett tiszta­szobák divatjával is. Padlós, parkettás, korszerűen beren­dezett, kényelmes szobák­ban, esetenként lakrészekben nincs hiány. Bizonyára olyan családok is akadnak majd, amelyek különálló házat is bérbe tudnak adni, illetve kempingezőket is tudnak fogadni a telkükön. Mind­ehhez vezetékes víz, fürdő­szoba, természetesen villany, televízió és csendes, egészsé­ges falusi környezet 'társul. Az étkezés sokféleképpen megoldható. Vállalhatja a gazdaasszony, hogy reggelit, vagy teljes ellátást ad ven­dégeinek, akik persze étkez­hetnek — kívánság szerint — a tsz éttermében, vagy ha van, akkor a helyi áfész kis­vendéglőjében is.. Az üdülők vendéglátójuk portáján meg­ismerkedhetnek a háztáji gazdálkodással, " gyermekeik megcsodálhatják a kismala­cokat, a nyulakat. láthatnak’ kisborjút, bárányt, időzhet­nek a kertben, és részt ve­hetnek a gyümölcsszedésben. Mindez azonban kevés lenne a vendégcsalogatás­hoz. A sokéves osztrák ta­pasztalatok is jelzik, hogy a falusi üdülők ennél többet kívánnak. A kiszemelt fal­vak ezt az oly fontos több­letet — a tsz-ek, állami gaz­daságok. áfészek segítségé­vel — képesek is nyújtani. Hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az üdülők bepillantsa­nak a helybeli, vagy akár a környékbeli tsz-ek gazdál­kodásába. Nyári napokon megtekinthetik a gépesített aratást. Szétnézhetnek a t.sz-ek, állami gazdaságok pincészeteiben is. Térítés el­lenében hintóba ülhetnek, lovagolhatnak. Nagyon sok helyen a strandolás, a csó­nakázás nyújthat kellemes szórakozást. A környező er­dőségekben túrákon lehet részt venni. Sok faluban megtalálják a maguk szó­rakozását a horgászok, a va­dászok. A hegyvidéki falvak környékén télen kínálkozik a sízés, a szánkózás. Beírta nevét a falusi üdül­tetés történetébe az a tíz tiroli — Itter községbeli — parasztgazda, akik egy mun­kacsoportba összefogva sa­ját, friss — vegyszerezés nélkül termelt — „teljes ér­tékű” élelmiszereiket kínál­ják orvosi ajánlás szerint üdülővendégeiknek. Ki tudna ellenállni? Kik szervezzék? Nálunk a falusi üdülés igazi gazdái, szervezői a tsz- ek, az állami gazdaságok és az állami erdőgazdaságok le­hetnek. ök rendelkeznek azokkal a szükséges eszkö­zökkel, lehetőségekkel, ame­lyek a falusi üdülést tartal­massá, széppé, pihentetővé és érdekessé tehetik. Autó­buszaikkal kirándulásokat szervezhetnek, és a környék megismeréséről is gondos­kodhatnak. Sok községben helytörténeti múzeum, házi­ipari, népművészeti szövet­kezet, régi szeszfőzde és sok más érdekesség várja a lá­togatókat. Több helyen em­léktárgyakat, népművészeti blúzokat, fafaragásokat, helyi termésű, különleges borokat, élelmiszereket is vásárolhat­nak majd az üdülők. Gon­doskodni kell természetesen az orvosi ellátásról, a gyógy­szerek beszerzéséről, és nem utolsósorban a telefon-össze­köttetés megteremtéséről. A lehetőségek igen csábí­tóak. A szobák pedig szinte készen várják azokat, akik falun kívánnak üdülni. A szervezésre vállalkozó tsz-ek, állami gazdaságok körülte­kintően fel tudnak készülni a vonzó programokra. Ha kezdetnek 25—30 tsz, állami gazdaság összefogna, nagyot lehetne lépni előre. Mindenki jól járna. Már egyetlen esz­tendő is sok tapasztalatot hozna. (T. B.) — 1969-től, négyféle kivi­telben, az országban egye­dül gyártjuk ezeket a záró- kupakokat — mondta. — Az üdítős, gyógyszeres, likő- rös és vermutos üvegekre ke­rül termékeinkből. Tudni kell még azt is — ez a ké­sőbbiekben még lényeges lesz —, hogy 1972-ig para­fabetéttel gyártottuk, azóta viszont csak pvc-betétet hasz­nálunk szigetelő, tömítő anyagként. Ez utóbbi ugyan­is jobban csúszik, tehát köny- nyebbé teszi a nyitást. — Mennyi készül ezekből a termékekből Füzesabony­ban? — Naponta csaknem két­millió, 1983-ban pedig 420 millió körül gyártottunk be­lőle. El kell mondani azt is. hogy ezek szabványszerű termékek, de több mint két­száz helyen kerül felhaszná­lásra, kétszázféleképpen. Ebből adódnak az alapvető problémák. A palackozók azért kapnak prémiumot, hogy az általuk lezárt üveg tartalma ne folyjon. A fo­gyasztók pedig a legtöbb esetben minket szidnak, ha nem tudják felnyitni az üvegeket. Mi azt gyártjuk, s úgy, ahogyan azt a vevő megrendeli. — Végül is mi kell ahhoz, hogy a kupakok jól is zár­janak, s könnyen ki is le­hessen nyitni az üvegeket? — A már említett tömí­tésen sok múlik. Ehhez vagy NDK, vagy angol pvc-pasz­No, nem afféle Afrikából elvetődött, netán valamelyik honi cirkuszból, vagy állat­kertből elbitangoló kivén- hedt. környékriasztgató ra­gadozó macskafajtáról van szó, hanem sokkal többről. Magáról Belamiról! Arról a nem mindennapi városlakó­ról, amelyikről egy idő óta — bizonyára nem véletlenül — rejtelmesen beszélnek a Mátra alji település jól ér­tesült köreiben. Vajon milyen lehet a ti­tokzatos szépfiú, ha így em. legetik? — latolgatom ma­gamban, miközben kíván­csian meresztgetem a sze­mem a kies kert közepén álló házikó felé. Igencsak a torkomban dobog a szívem a találkozás „küszöbén”, mi­vel a kertkapuban komor tekintetű, mintegy mázsás bernáthegyi kutya strázsál. Tudom, hogy ez a hatalmas jószág inkább az embert menti, mint bántja, de azért megkönnyebbülten felléleg- zem, amikor a ház ajtajá­ban feltűnik a fiatal gazda is. — Igaz az oroszlánhír? — Igen, Belami valóban velünk él — válaszolja —, s megnyitja a . .. lakásajtót Belami ugyanis amolyan családtag. Nem holmi ólban, ketrecben kapott helyet, há­tát használunk. Az angol jobb, de lényegesen drágább, s csak akkor vehetjük meg, ha arra a Külkereskedelmi Minisztériumtól engedélyt kapunk. Az elmúlt évben nem kaptunk. Ez a tömítő- paszfa azért lényeges, hogy simán csússzon az üveg fe­lületén. Igaz, a gyógyszeres kupakoknál pontosan az az igény, hogy nehezen lehes­sen nyitni a palackokat, •mert így a gyerekek nem tudnak hozzájutni az üveg tartalmához. A másik fő szempont pedig, a pontos munkavégzés. Minden egyes szériát laboratóriumban el­lenőrzünk, s a gyárból csak olyan termék kerülhet ki, ami megfelel az előírások­nak. Ezt a precízséget már közel sem tapasztaljuk a fel­használók részéről. A pa- lackozógépeket nem jól állít­ják be, vagy ferdén nyomja az üvegre a kupakot, vagy nagyon ráhúzza, s akkor már hiába jó a kupak, nem lehet letekerni. Sok gond adódik az üvegekből is. Törött, csor­ba szájú üvegre nem lehet megfelelően ráilleszteni a zá­rókupakot, csak — mint az szokásos —, ráerőszakolni. Ilyenkor szokott elforogni, s azt aztán még a 3.50 forin­tért kapható műanyag se­gédeszközzel sem lehet eltá­volítani. — Próbáltak-e a felhasz­nálókkal szót érteni? — Amikor jön a rekla­máció egy-egy palackozóból. nem a háziúr közvetlen kör­nyezetében. Hangos horkantások és murrogások közepette szö­kell elém Belami, a héthó­napos nubiai oroszlánkö- lyök. Hát... — mi tagadás — kicsit inamba száll a bá­torság. S nemcsak nekem, hanem a behemót házőrző­nek is, hiszen farokbehúzva kotródik óljába. — Hiába, az állatok kirá­lya még csak ugyan trónkö­vetelő hercegecske, de ordí­tása az már most is parancs — mondja a nyomában elő­lépő fiatalasszony. Nem mindennapi, szokat­lanul bizarr dolog, hogy itt a város szélén, magánháznál oroszlánt tartanak Mint megtudjuk: a kisiparos há­zaspár tíznapos „csecsemő” kora óta neveli nagy szere­akkor saját költségünkön kiküldünk egy beállítólaka- tos-brlgádöt, akik beszabá­lyozzák, karbantartják a gé­peket, s akkor egy fél évig semmi probléma nincs. Ezt azonban nem tehetjük meg minden esetben. Több változ­tatást is javasoltunk, amit viszont nem fogadtak el. Egyébként néhányan elér­ték, hogy Ausztriából ren­delhessék meg a zórókupako- kat. Aztán nem sokkal az első szállítmányok megérke­zése után kiderült, az sem jobb, mint a miénk. Egysze­rűen nem akarják elfogadni, hogy ha pontos munkát vé­geznek, karbantartott gépek­kel dolgoznak, akkor nem lenne ügy Magyarországon a zárókupakokból. Találkoztunk olyan palackozógéppel, ami hétéves fennállása óta nem volt egyszer sem megolajoz­va. Sorolhatnám több, szigo­rú feltételeket szabott nyu­gati partnerünk nevét, akik­nek megfelel temékünk. Leg­utóbb a Martini-kupakok gyártására kötöttünk szerző­dést. Csak a hazai felhaszná­r lókkal vannak problémáink. Elgondolkodtató az is, hogy Füzesabonyba egyetlen alkoholtartalmú üveg záró­kupakja miatt nem érkezett reklamáció. Azt így, vagy úgy, de mindenki fel tudja nyitni. Egy tény: Európa- szente ismertek termékeik, mert munkájukra a jó minő­ség a jellemző. A kupak­tettel. Kezdetben még csak bébiételekkel s tejjel táp­lálták a jövevényt, akit sa­ját felelősségükre hoztak el Győrből. A nevüket ne is említsem — kérik —, hiszen nem magánállatkertet akar­nak nyitni a kíváncsisko­dóknak, hanem csak egysze­rűen szeretik a négylábúa- kat és saját passziójukat le­lik az oroszlántartásban is. Belami egyébként még csak afféle pajkos macska, noha már nagyobbacska, ezért szívesen játszik a ki­teregetett mosott ruhával, s imádja például a televí­ziót is. Kimondottan reka- miélovag őkelme, hidegebb időben naphosszat hever a meleg szoba franciaágyán és két mancsra fogva a cuclis­üveget, önfeledten iszogat. Gazdáit kitüntető szeretettel veszi körül. Ha szólnak hoz. ügyben viszont továbbra is folyik a vita. ★ Mi nem tudunk és nem is akarunk a vitában dönteni. Éppen ezért. — mielőtt ezt az olvasóra bíznánk — meg­kérdeztük az egyik legna­gyobb felhasználó vállalat igazgatójának a véleményét is. 0 pontosan a füzesabo­nyiak monopolhelyzetére hi­vatkozva kérte, hallgassuk el, hogy kiről is van szó. Min­denesetre azt elmondta, hogy nyugati gépekkel dolgoznak, s felkészült szakembergarda végzi náluk a'munkát. Amíg import-kupakokat használ­hattak, nem volt probléma. Szerinte egyértelműen a fü­zesabonyi gyár termékeiben keresendő a hiba . . . Mint már azt említettük is: nem akarunk dönteni, egyértelműen állást foglalni ebben az ügyben. Már annál is inkább nem, mert nem vagyunk szakemberek. Tény, hogy akár a felhasz­náló, akár a gyártó véle­ményét vesszük figyelembe, a dolog lényegén egyik sem változtat. A kupakokat to­vábbra is csak nagy bosz- szúság árán, csavarhúzóval, kombináltfogóval, s egyéb segédeszközökkel tudjuk csak eltávolítani. Nekünk, fogyasztóknak pedig csak a végeredmény az, ami iga­zán a lényeges... zá, ágaskodva két lábra áll, s átkarolja derekukat, han­gosan dorombol. Amikor bizonygatják —, s ösztönö­sen hátrébb húzódom —, megnyugtatásomra közük, hogy a kis kedvenc mindig jóllakott, így nem kell tar­tanom tőle. Tiszteletre méltó a fiatal pár állatszeretete és rajon­gása. Az, hogy szinte egész életüket alárendelik Belami nevelésének, gondozásának. De mi lesz később — kí­váncsiskodom — ha a het­ven kilós ,.csöppség”-ből ki­fejlett példány lesz? Akkor is ilyen vígan játszadoznak vele a portán? Lehet, hogy nvúlszívű va­gyok. de én már most is csak a kapu és a kerítés túl­só oldalán nyugszom meg igazán. Soós Tamás Kis Szabó Ervin NUBIÁBÓL GYÖNGYÖSRE Oroszlán a város szélén Belami és barátja, Béla (Fotó Kőhidi Imre) \

Next

/
Thumbnails
Contents