Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
6* NÉPÚJSÁG, 1984. január 7., szombat (Fotó: Kőhidi Imre) EGYRE TÖBBEN Majd, ha megöregszünk Magyar utónévkönyv — A magyar irodalom története 1945—1975 Az Akadémiai Kiadó új terméséből I dőskorúak. A fogalom ismert. Kik tartoznak ebbe a kategóriába? Azok, akik már betöltötték a nyugdíjkorhatárt, mondhatjuk a közfelfogás szerint. De vannak fiatalon öregek is, és vannak időskorban is fiatalok. Ezt bizonyítja a mindennapi gyakorlat. Egy tény: egyre többen érik el a tisztes öregkort, ami nagyon jó, és egyre többen vannak köztük olyanok, akik magányosak, a környezetük gondoskodó gyámolítá- sa nélkül tehetetleneknek bizonyulnának. Róluk lesz most szó. Rájuk esik a figyelem Gyöngyösön és a környezetében levő településeken az államhatalmi szervek szinte folyamatosan végeznek vizsgálódást az időskorban levők életkörülményeinek felmérésére. Teszik ezt azért, hogy biztonsággal állapíthassák meg tennivalóikat. Több helyen megteremtették az öregek napközi otthonát és megszervezték a házi gondozást is. Bár a gyöngyöshalásziak lépéshátrányba kerültek, az utóbbi időkben erőteljesen igyekeznek nemcsak behozni a többieket, hanem túl is haladni a szociális gondoskodás mértékében. Gyöngyösön tavaly a második napközis otthont nyitották meg. Növelték a tiszteletdíjas gondozónők számát és teljes körű együttműködést alakítottak ki a szociális otthonokkal, hozzákapcsolva a tevékenységükhöz a szociális alapon történő étkeztetést is. Ebben a tevékenységben nem csupán a tanácsok illetékes szervei vesznek részt, hanem a társadalmi szervezeteiket is bekapcsolják, a KISZ-től a népi ellenőrzésig. Szélsőséges adatok Furcsa módon: a különböző kimutatások számadatai eltérnek egymástól az idős- korúakra vonatkozóan. A legszélsőségesebbnek tekinthető a népességnyilvántartás által becsült adat. Természetes, hogy alapos rrtunkát csak biztos ismeretek birtokában lehet végezni. A helyi tanácsok igyekeznek erre a biztonságra. Ezért évente felülvizsgálják a kimutatásaikat, hogy a változásnak megfelelően tudjanak intézkedni az időskorúakról való gondoskodásban. Ha kell, rendkívüli segélyezéssel könnyítenek a rászorultakon. Miután ebben a feladatban is a tervszerűség a gyakorlat, pénzügyileg is fel kell készülni. A keret általában egybeesik a tennivalókkal. Ha kifogynak a forintból, pótigényt nyújtanak be, és ezt sem utasítják vissza a tanácsok. Gyöngyösön felmerült annak a szükségessége, hogy a -endkívüli segélyek keretét kellene bővíteni, mert akkor egy-egy személynek nagyobb összeget tudnának adni. Adácson nem tartották indokoltnak, hogy „hivatalból” utaljanak ki segélyt, míg Karácsondon ez általános gyakorlat. Szerződés alapján Közismert a gyakorlat: az időskorúakkal szerződést kötnek a fiatalabbak, hogy az eltartás fejében különböző javakhoz, a legtöbb esetben: lakáshoz jussanak. Sokféle vélemény hangzik el ezekkel a szerződésekkel kapcsolatban. A statisztikai adatok tanúsága szerint az így kialakított kötelezettségvállalás jól működik. Csak Abasáron és Gyöngyöstar- jánban fordult elő, hogy a szerződést felbontották. A járás területén viszont ejlég nagy számban, összesen tizenhét esetben kellett békéltető tárgyalást lefolytatni a szerződött felek között. Ez a tény a konfliktusok gyakoriságát jelzi. Az ok: az eltartó és az eltartott között megromlott a kapcsolat. A járás területén több mint kétszázötven, a városban hetvenen felül van a tartási szerződések száma. Életjáradékot csak Gyöngyösön és csupán öt esetben kötöttek ki okirat útján. Az öröklési szerződés a községekben meghaladja a száztízet, míg ez a városban felülmúlja a húszat. A helyi tanácsok nem mindegyike él azzal a lehetőséggel, hogy a területükön működő üzemek, szövetkezetek anyagi támogatását is kérjék a szociális ellátáshoz. A jó példa: Lőrinci, Adács, Csány. A szocialista brigádok Lőrinciben százezer forint értékben végeztek társadalmi munkát az öregek napközi otthonának támogatására. Egy kis szórakozás Ételről, meleg helyiségről gondoskodni: természetes. De hiba lenne azt gondolni, hogy az időskoriaknak eny- nyi is elég. Szívesen szórakoznak is a maguk módján. Mi köti le őket a leginkább? A tv és a rádió műsora mindenekelőtt. De az írott sajtó termékei iránt is sokan érdeklődnek. Örömmel veszik, ha a moziba elmehetnek vagy a művelődési otthon műsorát nézhetik meg. A kulturális intézmények zöme eleve úgy állítja össze a programját, hogy figyelembe veszi az időskorúak igényeit is. Petőfibányán, Apcon és Gyöngyöshalászon például a művelődési házban idősek klubja is működik. A mozi helybe megy az öregek otthonába Lőrinciben, Abasáron és Gyöngyöstar- jánban. Sokan látogatják a községi könyvtárat az idősek közül Gyöngyössolymoson és Abasáron. A tsz-ek évente többször is autóbuszra ültetik az idősebbeket, és irány valamelyik gyógyfürdő. A kirándulás nagy vonzóerő. Nincs tehát határa annak, hogy ki, hány éves koráig szeret szórakozni. Mindenki, ha bírja egészséggel és van rá lehetősége. Aki egyedül él A többség a családjára támaszkodik és támaszkodhat is az időskorúak közül, állapították meg a népi ellenőrök például. Ha magára maradt, mert rokonai nincsenek vagy messze mentek a szülői háztól, akkor a biztos támasz elveszett. Előfordul, hogy az időskorú és a rokonsága között annyira elromlott a viszony, hogy nem akarnak tudomást sem venni egymásról. Marad tehát végső menedéknek a lakóhelyi tanács. Előfordult Vámosgyörkön is, Gyöngyöstarjánban is, hogy a családtagokat figyelmeztetni kellett: törődjenek az idősebbekkel megfelelő mértékben és megfelelő módon. Az kétségtelen tény, hogy a hatvan éven felüliek száma országosan is növekszik. Szerencsére. Róluk a fiatalabbaknak kell gondoskodniuk, mert az eltartók így várhatják el, hogy majdan róluk gondoskodjanak az utánuk jövők. Sokat tettünk és teszünk az idősebbekért, de még mindig van feladatunk. Többek között: nemcsak a meleg étel és a környezeti tiszt- tán tartás a fontos, hanem a — jó szó is. G. Molnár Ferenc Rövidesen napvilágot lát az Akadémiai Kiadó gondozásában Berecz János Kihívások, válaszok című tanulmánykötete, amely tudományos tanácskozásokon elhangzott, illetve külföldi napilapokban megjelent elemzéseket is tartalmaz. Ezek az írások most első ízben kerülnek a szélesebb közönség elé. A kötet napjaink történelme kérdéseinek, a nemzetközi kapcsolatok problematikájának széles körét öleli fel. Mélyreható elemzést ad arról, hogyan illeszkedik hazánk a bonyolult nemzetközi viszonyok rendszerébe. Szó van a műben az erőviszonyokról és az ezek politikai hatásáról alkotott egyes polgári rendszerelméletekről; az erő- egyensúlyról és a megbontására tett kísérletekről; a modern társadalom mozgás- törvényeinek megnyilvánulásáról a nemzetközi kapcsolatokban. Az olvasó hasznos eligazítást kap a nemzetközi munkásmozgalom aktuális kérdéseiről; az egyes pártok és irányzatok alkotó párbeszédéről; a világ haladó Amatőrök kiállítása Tárlat a Gyöngyösi Galériában A fennállásának tizedik esztendejébe lépő Gyöngyösi Galéria immár hagyományosan teszi a januárt a műkedvelők fórumává, — s hogy ez nem önzetlen ajándék, arról az előző esztendei bemutató sikere is beszédesen árulkodik. A kiállítás anyagát főleg a Mátra Művelődési Köz. pont — Somlai Lajos és Bene Miklós által vezetett — rajz. és szobrászkor elmúlt évi terméséből válogatták össze. Szén. és tusrajzok, akva- rellek, szobrok egyaránt helyet kapnak a tárlaton. Az ünnepélyes megnyitón, amelyre S-án, vasárnap délelőtt 11 órakor kerül sor, Piroska Csaba megyei rajz. szakfelügyelő mond ismerte- tő-méltató szavakat. A kiállítás február 5-ig látható. erőinek a politikai labilitás csökkentése érdekében kifejtett tevékenységéről. Ladó János hamarosan — immár hatodik kiadásban — megjelenő Magyar utónévkönyve az első olyan hazai munka, amely 1827 anyakönyvezhető utónevével mintegy anyakönyvi és helyesírási normaként szolgál. A névkönyv az anyakönyvezhető utóneveket nemcsak felsorolja, hanem eredetükről és jelentésükről is tájékoztat. Feltünteti a nevek becézett formáit, anyakönyvezhető rokonneveit, névnapjait is. Ugyancsak ez év első negyedében jut el a könyvesboltokba a Magyar . irodalom története 1945—1975 című kiadvány, az első olyan, teljességre törekvő irodalomtörténeti összefoglalás, amely az 1945 utáni magyar irodalom bemutatására vállalkozik. A kötet — immár második kiadásban — a korszak irodalmi életével és irodalomszemléletével foglalkozik: vizsgálja az irodalompolitika és az irodalmi intézmények fejlődését. Egyetemi, főiskolai előkészítő A Megyei Művelődési Központ ebben az évben is szervez egyetemi és főiskolai előkészítő tanfolyamot, történelmi tematikából. Az előadásokat január 24-től április 24-ig tartják az egri 6-os számú Általános Iskolában, keddi napokon, fél négy órától fél hatig. Az érdeklődők többek között hallhatnak a társadalmi formák elméletéről, az antik rabszolgatartás kérdéseiről, a magyar nép őstörténetéről. Megismerkedhetnek a feudális társadalom kialakulásával és fejlődésével, a középkori magyar állam történetével. Szó esik a forradalmak koráról, a reformkorszak küzdelmeiről Magyar- országon. A nemzetközi munkásmozgalom történetének témáját a szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése követi. Az utolsó előadás témája a szocializmus építésének kérdései lesz. Zám Tibor: Homokverés* n/i. „Köncsög Isten ments mög”, mondja a nép rímcsináló keservében, mert a bőrén érzi mindazon rosszakat, amiket a „kietlen” szó inkább csak szépít, mint jellemez. A természet itt mutatja be szélsőségeit. A tavasz vagy későn jön vagy korán, s csak néha időben. Nyarunkban szeszélyesen váltakozik az aszály az özönvízzel. Egyszer karácsonyig nyájaskodik az ősz, máskor meg már szeptemberben téllé szigorodik. A tél hol langyos s latyakos, hol meg havas és csikorgó. A kései fagy, a jég- és homokverés, a hófúvás itt gyakoribb, mint bárhol. Rútjaink, ha nem áradnak ki, akkor zavarossá apad bennük a nitrátos víz, amitől csak a minden búhoz, bajhoz szokott köncsögiek nem kapnak kólikát. A korán érkezett tavasz most éppen homokveréssel mutatkozik be: a szél két napja lankadatlanul kergeti maga előtt a „fosó” homokot; piszkos sárga függönnyel vonja be az eget, takarja el a napot, járhatatlanná teszi a dű- lőutakat, az ajtók, ablakok résein befurakszik a házakba, s majd hullámosán elsimul a szövetkezet rozstábláján. Homokverés — istenverés. A homokverés elleni biztosítás hiányzik az Állami Biztosító kínálatából. Erre az a rigmus, hogy „Kié a homoki kié a kár? Miénk a homok, miénk a kár!” A két kutya egyszerre vakkant, majd a pitvarajtó nyi- kordul. Kíváncsian nézek fel: nagy bajban lehet, aki ilyen gyalázatos időben kimozdul. Tukacs Sándomé az. Leveszi arcáról a kendőt, s köszönés nélkül azt mondja: „Meghalt.” „Mikor?” „Mostan.” „Intézkedünk, Juliska néném.” „Akkor én megyek. Megmosdatom, felöltöztetem.” Visszatekerte arcára a fekete kendőt, s a homokon *Zám Tibor Írása a Központi Sajtószolgálat 1983. évi novella- és tárcapályázatán, II. díjat nyert tárca kategóriában. járó emberek módján, kissé meggömyedve elindult hazafelé. Mezítlábasán. Köncsögön Abai Ádám, a Hazafias Népfront elnöke. Nem fiatal már, de erős, munkabíró ember, aki jól forgatja magát: teheneket, birgéket, anyakocákat tart, disznót hizlal, s szőlőt is művel. Amíg be nem költözik a faluban épült új házába, addig ő magyarázza el Köncsög népének a kül- és belpolitikai helyzetet, meg azt, hogy ki a Hazafias Népfront jelöltje az országgyűlésben, akire szavaznunk kell. Akkor kidugjuk a padláslyukon a nemzeti zászlót, ünneplőbe öltözünk, voksolunk. Mikorra mindenki eleget tett hazafias kötelességének, addigra megfő a birkapörkölt. Megesszük, s bort iszunk rá. Mi- nálunk szavazáskor sincs szesztilalom. Abai Ádám éppen delelt. Az álmot dörzsöli szeméből, amikor rányitok. „Mi a baj?” — kérdezi. Mondom aztán. Bólint, s bekiáltja az asszonynak, hogy bemegyünk intézkedni a faluba, mert meghalt Tukacs Sándor. „Isten nyugosztalja.” „Segíts Juliska nénémnek”, mondja, és körbe csavarja a fejét egy kifakult vászondarabbal. Tukacs Sándor körül, öregasszonyok pityeregnek. Azon buzgólkodnak, hogy imára kulcsolják a halott kezét, de a kimeredt karok visszahanyatlanak, nem engedelmeskednek. Az öreget ketten visszük át a tiszta szobába, fehér lepedőre, bár egyikünk is elbírná, mert ami ebből az emberből maradt, aligha lehet negyven kiló. Én azt mondom, hogy a betegség aszalta össze, a vénasszonyok szerint, azért olyan könnyű, mert a lélek szállott el belőle. Három óráig tart, míg végigbukdácsoljuk a hét kilométeres utat. A faluban langymeleg: mintha egy más kontinensen volnánk. Levesszük az álarcot, gyűjtjük a nyálunkat, köpdössük a homokot. Az utolját, hogy ne recsegjen már a fogunk közt, sörrel öblítjük le a Négy- csöcsű söntésében. A téeszelnök a belső teremből jön kifelé, és igyekszik nem észrevenni bennünket, de Abai eléje áll. Amikor az elnök megtudja, hogy homokverés van, de se út nincs, se rozsvetés, s ráadásul Tukacs Sándor is meghalt, csak hümget kelletlenül; mert ki tudja, jó-e a lánctalpas, hol kallódik a hómaró, amivel kiszabadíthatna bennünket a homok fogságából/ hogy behozhassuk, halottunkat a temetőbe ... Azt is gondolja az elnök, hogy mi vagyunk a gond, a baj, a nyűg megtestesítői: Köncsög púp a szövetkezet hátán ... De azt elfelejti az elnök, hogy nem mi könyörögtük be magunkat, hanem ők agitáltak be minket. Meg ők segítettek a természetnek elvadítani a tájat azzal, hogy nyakra-főre irtották az elárvult tanyák körüli folt-erdőket, az útmenti akác és jegenyesorokat, cserjéket, bokrokat, a természetes hó- és homokfogókat, amikkel földjeinket védtük. „Küldöttség Köncsögről! Mi újság a sivatagban?” Az orvos ebben a napszakban még nem volt annyira részeg hogy mindent aláírjon, de amint közöltük vele a homokverést, meg azt, hogy halottszemlét fáradságos volna megejteni, kitöltötte a nyomtatványt. „Milyen betegsége volt?”, kérdeztük óvatosan. „Rák.” „Mi úgy tudjuk, gyomorfekéllyel műtötték.” „Nem műtötték. Csak felnyitották, belenéztek és visszavarrták. Rákja volt.” Nagyon bamba képet vághattunk, mert az orvos, miközben végigsimította tarkójáig érő homlokát, azt mondta: „bölcs rendelése az Ümak vagy a természetnek, hogy egyőnk sem tudja, mikor és miben hal meg.” A zűrök a tanácsházán kezdődtek. Az elnök tömte a majmot: pofazacskója dudorodott a kenyér-szalonna-hagy- ma őrleménytől. Személyes sértésnek vette a zavarást. Nagy sokára nyelt, szeme kigúvadt, azután közölte, hogy ez a haláleset, mostan komplikált ügy, de azért menjünk át a szemközti szobába, és konzultáljunk a titkárnővel. „Régen ki kellett volna már selejtezni ezt a zabagépet”, füstölgőit Abai Ádám, s legyintett is, mert tudta, hogy nem mirajtunk múlik. A kese hajú, vénlánnyá és bürokratává fonnyadt titkárnő, úgy akart félretolni bennünket, mint egy aktát. Jöjjünk hétfőn, mert Ildikó addig szabadságon van. „Nekünk nem Ildikó kell, hanem halotti anyakönyvi kivonat.” „Az anyakönyvezés Ildikónak a reszortja.” Tudtam, nagy baj lesz, ha a Hazafias Népfront köncsögi elnöke még egyet szól, ezért gyorsan akcióba léptem: „Maga is beláthatja, kedves elvtársnő, hogy ebben a nagy melegben, a temetéssel nem várhatunk hétfőig. De az okmány felmutatása nélkül a pap nem végezheti el a ceremóniát. Vagy igen? .. ” Válasz helyett a titkárnő a pénzügyi előadóra nézett, az egy másikra, a másik a harmadikra és így tovább. Végül is a körmeit ráspolyozó gépírónő, kelletlenkedett elvégezni a kétperces munkát. (Folytatjuk)
