Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-06 / 4. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 6., péntek 3 Bérek, besorolások, tarifák Az alapbérrendszer korszerűsítéséről A kormány határozata értelmében, 1984. január elsejétől módosult a vállalati dolgozók alapbérrendszere. A módosítás okait és a korszerűsítés irányát ismertetjük cikkünkben. Az alapbérrendszer két, egymással összefüggő részből áll. Az egyik a besorolási rendszer, ami a külön-, böző munkákat, munkaköröket csoportosítja. Az elhatárolásánál a munka bonyolultságát, az elvégzéséhez szükséges betanulási, szakmai és begyakorlottsági időt, valamint a munkafeltételeket és munkakörülményeket veszik figyelembe. Az alapbérrendszer másik része a besorolásokhoz kapcsolódó bértáblázat, azaz a bértarifa-rendszer. Az alapbérrendszer ritkán változó része a besorolási rendszer, ugyanakkor (már csak az árváltozások és béremelések következtében is) a bértarifák viszonylag gyakran módosulnak. Miért kellett változtatni? A hozzáértők és a laikusok is sűrűn felvetik: miért van egyáltalán szükség központi útmutatásokra, azaz alapbérrendszerre? A vállalatok és a szövetkezetek miért nem határozhatnak önállóan dolgozóik alapbéréről? A válasz több oldalú megközelítést igényel. Az alapbérrendszer feladata, hogy a vállalatok és szövetkezetek számára közvetítse a központi törekvéseket, a különböző munkakörökben dolgozók rangsorolásán kérésziül. Enélkül, vagyis a viszonylag egységes munkaminősítés hiányában óriási nehézséget vállalnának magukra a vállalatok és a szövetkezetek az alapbérek megállapításánál. Tudvalévő, hogy a bértarifák az egyes munkakörökre alsó és felső bérhatárokat írnak elő. Többen javasolták az alsó bérhatárok eltörlését. Ez azonban (kétségtelen gazdálkodási előnyei ellenére) mégsem indokolt, ugyanis az alsó határ léte ad garanciát többek között például a pályakezdőknek, a minimális alapbérre. A sok kritika ellenére a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a vállalati és szövetkezeti dolgozók alapbérrendszere alapvetően bevált. Az elemzések azonban néhány hiányosságra, illetve visz- szásságra is rávilágítanak. A technika változásait például az alapbérrendszer nem minden esetben veszi figyelembe. A jelenlegi besorolási rendszer egyebek közt nem honorálja kellőképpen a szennyes, bűzös, undort keltő közegben végzett munkát, ami kétségkívül csökkenti a dolgozók munkavállalási hajlandóságát. A jelenlegi alapbérrendszer hibájául róható fel túlzott összevontsága, az, hogy nem eléggé árnyalt a különböző besorolások megállapításánál. Csak könnyű és nehéz munkát ismer, és nem tesz megfelelő fokozati különbséget a testhelyzet, a hőhatás, az egészségi ártalmak és a balesetveszélyek megítélésénél sem. Nem ad lehetőséget a kiemelkedő teljesítményt nyújtó szellemi dolgozók munkájának elismerésére sem. Árnyaltabb besorolások Az alapbérrendszer további hiányossága például az ügyintézők és az ügyviteli dolgozók alapbérének merev kialakítása. Nevezetesen arról az egyébként helyes feltételezésről van szó, ami szerint a gyakorlati idő növekedésével gyarapodnak az alapbérrel honorálható tapasztalatok. Csakhogy mindez gátolja a kisebb tapasztalattal, de több rátermettséggel rendelkező szakemberek méltányos elismerését. A tapasztalatok szerint a különböző bértételek ma már nem felelnek meg a gazdaságpolitikai céloknak. Nem fejezik ki a szaktudást és a felelősséget. Aránytalanság tapasztalható a vezetők és a beosztottak alapbéreiben is. Ezt igazolja, hogy a vezetők alapbér- és keresetnövekedése az utóbbi 10—12 évben a népgazdaságban foglalkoztatottak keresetnövekedésének csak a felét érte el. Az 1984. január 1-től érvényes módosítások mind a besorolásokat, mind a tarifákat érintik. A legjelentősebb változások a munkások alapbérrendszerére vonatkoznak. Az új eljárások alapján a munkát befolyásoló körülményeket jóval árnyaltabban vehetik figyelembe a gazdálkodó szervezetek. Mindez lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok a korábbinál jobban megismerhessék a kedvezőtlen feltételek között végzett munkát. A besorolási rendszer új ismérvei közé tartozik a monotónia, a koncentrált figyelem, a megvilágítás, vagy például a vegyi porártalom, abban az esetben is, ha csupán befolyásolja a munkavégzést. Eddig ugyanis a figyelembevételhez a károsító hatás orvosi igazolására volt szükség. A vállalatok számára segítség, hogy az új besorolási rendszer a különböző tényezőkhöz (például: fizikai erőkifejtés, testhelyzet, veszély, klíma, monotónia, vibráció stb.) pontokat rendel, amelyeknek alapján köny- nyen kialakíthatók az új besorolási csoportok. Az új * rendszer egyébként a korábbi 24+1 kategóriáról 30+1 kategóriára növeli (munkafeltétel-fokozat és szakképzettség fokozat alapján) a besorolások számát. A vezetőknek is kedvezőbb A vezetők besorolása is változik, e tekintetben azonban továbbra is mérvadó a vállalat népgazdasági fontosságát kifejező vállalati kategória. Ezek száma azonban négyről háromra csökken, ugyanakkor a méretek kiegészülnek a gazdálkodás minőségét kifejező exportteljesítés mutatójával is. Az a vállalat például, amely 2,5 milliárd forintot meghaladó export-árbevételt produkál, méretétől függetlenül kiemelt kategóriába kerül. Természetesen ennek megfelelő a vezetők javadalmazása is. Kedvező változással jár az új besorolási rendszer az ügyintézőknél is. A korábbinál nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy alapbérben is elismerjék a kiemelkedő munkát végzőket. Korlátozott keretek között megmarad az ilyen munkakörben dolgozók gyakorlattal szerzett joga; nyolcéves tapasztalat után azonban már csakis a teljesítmény és nem a munkában töltött idő számít az alapbérek meghatározásánál. Az új bértarifa-rendszer felső határai átlagosan 25 százalékkal, az alsó értékek 10 százalékkal nőnek. A fizikai dolgozók besorolási rendszerét a vállalatoknak 1984 végéig kell, elkészíteniük, és az alsó alapbérek fedezetét 1986 végéig valamennyi dolgozó számára elő kell teremteni. (M. P.) ÉVMILLIÓKKAL EZELŐTT IS ... - VESZTESÉGBŐL NYERESÉGBE - AHOL MAR MEGVALÓSULT ÉS AHOL CSAK VÁRNAK RÁ Gondok a tégla körül Látogatás az egri téglagyárakban A korszerű gyártás sem nélkülözheti a kéz Végleges formáját már megkapta, és hosszú erejét. technológiai útja során további állomás felé (Fotó: Perl Márton) indul a B 30-as tégla A történet meglehetősen távolba nyúlik vissza — mintegy 30 millió évre. No, természetesen nem az egri tégylagyáraké. hanem a nyersanyagé. Az anyag ugyanis a geológusok által oligocénnek nevezett föld- történeti időszak ; közepén keletkezett. Legalább száz méter mélységű tenger vize hullámzott itt. Az ebben lerakodott agyag rokon azzal, amelyből valaha a pesti bérházak számára égették a téglát. Óbudai lelőhelye után nevezték el a szakemberek kiscelli agyagnak. A sok millió évvel korábban keletkezett építési nyersanyag ma is egyik tényezője településeink fejlődésének. Nem hiszem azonban, hogy a földtörténeti múlt és emberi jelenünk eme kézzelfogható összefonódásáról elmélkedne az a szerencsés építtető, aki végre téglához jutott. Az építőanyagok beszerzése terén mutatkozó gondok mindenesetre ezt sejtetik. Mennyire élünk ma ezzel az úgynevezett helyi energiával? Miből adódnak ellátási zavaraink? Mi lenne a megoldás? E kérdések köré csoportosítottuk beszélgetésünket az egri téglagyárakban. Először a geológusok körében is jól ismert, messzi földek szakemberei által is gyakran felkeresett Wind. féle, mai nevén 1-es számú téglagyárat kerestük fel a Homok utcában. Kérdéseinkre Tarcsi Tibor irodavezető válaszolt. Mint tőle megtudtuk, a gyárat mai formájában 1972-ben adták át, eredetileg cserépgyártás céljára. öt éven keresztül csak ezt a terméket állították elő — nem sok sikerrel. Az anyag minősége ugyanis cserépkészítésre nem megfelelő. Ez nyilván kihatott a vállalati gazdálkodás eredményeire is. Bár 1977 utolsó negyedévében átálltak a mai termék, a B 30-as tégla gyártására, az évet a veszteségtől már nem lehetett megmenteni. Csaknem 11 és fél millió forintos ráfizetéssel zártak. Az új gyártmány beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 1980-ban tizennégy, 1982- ben pedig több mint 16 millió forint volt a nyereség. A mélyponthoz képest öt év alatt ez 27 m:llió forintos eredményjavulást jelentett. Ez természetesen az egész Észak-magyarországi Tégla. és Cserépipari Vállalat gazdálkodását kedvező irányba befolyásolta. Az elismerés nem maradt el. 1980-ban és a két következő évben is elnyerték a kiváló gyár címet. Az idei várható nyereség nem lesz kisebb a tavalyinál. Mindezt nyilván elsősorban a termelés dinamikus növelésével érhették el. 1977-ben 15,1 millió kisméretű téglában kifejezett B 30-as falazóelemet gyártottak. 1982-ben, amely a körülmények kedvező összhangja folytán kiugró év volt, 31 millió darabot. 1983- ra 29,5 millió volt a terv, amelyet december 4-ig teljesítettek. Az utána célfeladatként kitűzött egymillió téglaegységet is legyártották december 14-ig. Az év hátralévő részében még ugyanennyi elkészítését vállalták. A korszerű technológia, a földgázüzem lehetővé teszi a megszakítatlan, egész évben folyamatos gyártást. Mindezt hallva önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon ezek ellenére is miért nincs elég tégla? Tarcsi Tibor több okát látja ennek. Mint elmondta, a magánerős építés ösztönzésére az OTP megkönnyítette a hitel, feltételeket. Nagymértékben megnőtt a fizetőképes kereslet. A téglaipar kapacitása azonban a hirtelen igénynövekedéssel csak nehezen birkózik, annál is inkább, mert adott gazdasági helyzetünk a beruházásoknak e téren sem kedvez. Egyes gyárakban éppen a korszerűsítési munkák miatt csökkent átmenetileg a termelés. Az is igaz, hogy bár a Heves megyeiek szükségletét a lehetőségek határain belül — maximálisan igyekeznek kielégíteni, öt másik megye és a főváros is igényt tart az egri téglára. S még valami. Az újabb építőanyag-áremeléstől tartva, „spájzolnak” az emberek. Az irodavezető becslése szerint a felvásárolt tégla legalább 30 százalékát csak jövőre használják fel. Utunk másik állomásán, a Vécsey-völgyi 2-es számú téglagyárban Géczy György igazgatóval beszélgettünk. Hagyományos, széntüzelésre és külszíni szárításra alapozott technológiával dolgoznak. bár az 1942-ben létesült gyárat többször korszerűsítették. November 1-ével a munka részben leállt, s január közepéig már csak a fagyok beállta előtt kiszáradt téglát égetik ki. Télen folyik az anyag lefejtése és előkészítése a • tavaszi munkákhoz, no meg a gyár berendezésének karbantartása, javítása, felújítása. Kisméretű tö+ör és lyukacsos téglát j gyártanak, idén, év végéig 6,1 millió darabot. A tégla nagy része, mintegy 80 százaléka Heves megyében kerül j értékesítésre. Gazdálkodási gondjaik a korszerűtlen technológiából, valamint az ár. és támogatási viszonyokból adódnak. A kisméretű téglára ez év közepéig 37,5 százalékos dotáció volt, amely ^ 25 százalékos áremeléssel] megszűnt. A 12,5 százalékos különbség azóta gondjainkét gyarapítja. Nyereség nem lesz, örülnek, ha nem zárják veszteséggel az évet. A másik gyárban a dblgozók 95 százaléka törzsgárdatag, itt jó, ha munkaerőt kapnak. S hogy miért? Nem a fizetés miatt. A vállalati központ segítségével ugyanis a fizetéseken nem érézni, hogy nincs nyereség. Részben előítélet, nagyrészt a korszerűtlen technológiából adódó nehéz fizikai munka és a kedvezőtlen munkakörülmények taszítják a dolgózókat. Nagy szükség lenne a gyár rekonstrukciójára. S hogy miért nem lehet téglát kapni? A kapacitás- hiányon, az elszállításon, a „spajzoláson” kí]vül még egy ok. speciálisan é kistéglára. Talán hagyományőrzésből olyan szerkezetekbe is beépítik, amelyekhez ma már sokkal korszerűbb építőanyagok állnak rendelkezésre. Volt az ágyáé, már sok millió évvel ezelőtt is, s lett belőle tégla az imént, amikor elhagyta az égetőkemencét. Talán e kis történet is eszünkbe jut egyszer, ha energiánk és érdeklődésünk nem fogy el a tégla megszerzése közben. Mosolygó László Égetésre kész téglasorok ... Ez is szolgáltatás? S oktat beszélünk a szolgáltatások fontosságáról. Merthogy rajtuk múlik a polgárok jó közérzete, a lakosság belső, társadalmi egyensúlya. Legyen például megfelelő üzlethálózata falunak, városnak, hogy ne kelljen ide-oda utazgatni a szükséges élelmiszer, iparcikk beszerzése végett. Legyen aztán borbély, fodrász, ahol rendbe hozathatja hajzatát az ember. Legyen üzem a heti nagymosások, az ünnepek előtti öltönytisztíttá- tások elvégzésére, mivel ma már ez is elsőrendű fogyasztói érdek. Nem árt aztán, ha fényképésze, megfelelő számú javító kisiparosa is van egy-egy településnek. Arról nem beszélve, milyen fontosságú a különböző közművek államdó készenléte, ösz- szehangolt munkája, szolgáltató tevékenysége. Sajnálom is a herédiek tanácselnökét, aki nem éppen bosszúságmentesen úszta meg a karácsonyi ünnepeket, éspedig egy leégett transzformátor miatt, amely a falu harmadát egyiptomi sötétségbe burkolta vízművestől, bisztróstul. Mert ugyebár, amikor ünnep előestéjén kormos éj hull a családi otthonokra, és tart ez az állapot másnap délig, ugyan kinek jut eszébe az áramszolgál tatákat kárhoztatni! Inkább a helybéli vezetőkre záporoz az átok, mintha valamit is tehetnének a dologról, vagy rajtuk múlna d hibaforrás gyors megszüntetése. Holott... Persze egészen másról van most szó, mintsem csupán egy leégett transzformátorról, egy falujáért idegeskedő, telefonálgató tanácsi vezetőről, több száz falusi polgár elrontott ünnepéről. Inkább azt mondanám, itt-ott — minden eredményünk ellenére — romlik a szervezettség, gyengül a felelősségtudat, légyen szó a példa kapcsán épp az áram- szolgáltató vállalatról, vagy egyéb szolgáltató egységekről. Akárhogyan nézzük ugyanis, egy transzformátor - csere nem eget verő gond, ha gondolnak vele, ha adott helyen mindig tettre készek az ilyen hibák elhárítására. Például a központi telephelyről nem a harmadik faluba kell szaladgálni a daruskocsi vezetőjéért, hanem az helyből kerül ki. És egyáltalán: hétvégeken, ünnepek alatt a szolgáltató vállalatok megfelelő ügyeletről, megfelelő hibaelhárító stábról gondoskodnak. Persze, nem vagyok meggyőződve — bár szeretném tudni —, hogy az ilyen káros, közhangulatot rontó malőrök után bárhol is levonják-e a kellő következtetést a munkahelyi vezetők? Éspedig nem csupán a jobb felkészülésre, a tökéletesebb szervezésre fektetve a súlyt, hanem a hibáért felelősek olyan „eligazítását” feltételezve, amely a legközelebbi alkalommal több figyelmet, gyorsabb intézkedési kedvet csihol ki belőlük. Az idő ugyanis könnyen fátylat dob a múltra, hordozzon méhé- ben bármilyen felkavaró eseményt. Ami pedig öreg hiba, ahol százak, ezrek ellátása és szolgálata a tét. Moldvay Győző
