Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-31 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 31., kedd S. Kertes házak, erdők és gyümölcsösök közelében álló épületek tulajdonosai éjszakánként néha különös zajokat hallanak a padlásról. Az esetek többségében a játékos kedvű nyest a „bűnös”, amely gyakran telepszik meg épületek padlásterén, de néha az ugyancsak oda költözött nagy pele okozza a zajt. Ez a patkánynál kisebb rágcsáló lompo6 farkával a mókusra emlékeztet, de bundája nem vörhenyes, hanem felül szép hamuszürke, alul fehéres. Sötét szemei az éjjeli életmód biztos jeleként viszonylag nagyok és ki- domborodóak. A nagy pele hazánkban a középhegységek erdeiben, különösen a melegebb, déli oldalak tölgyeseiben, kertekben, parkokban sokfelé előfordul. Életmódja a fákhoz kötött, és bár táplálékért az avarba is lemerészkedik, elsősorban mégis az ágiak között érzi jól magát. A társas életmódot kedveli, gyakran él egymás közelében több példány. Kedveli azokat a helyekét, ahol a fák között sziklák is vannak, ilyenkor ezek repedéseiben húzódik meg. Éjszakai állat, Tejtekét csak a teljes sötétség beállta után hagyja el. Végigszalad a isziklapárkányon, átveti magát a legközelebbi fa ágára, Ilyen például a borz, és ilyen az „időjósló” barnamedve is. A barnamedve álma akkor sem hosszan tartó és mély, ha alszik. Téli nyugalma éber, s gyakran megszakítja. A hirtelen változásokra azonnal talpon van. Ez természetes is, mert a barnamedvék december végén és január elején ellenek. Tehát, a bocsok nevelésének első időszaka éppen a legkeményebb tél idejére esik, a medvék ilyenkor aligha alhatnak. Most már könnyű megérteni, hogy miért nem jósolnak tavaszt a mi medvéink. Az állatkertekben a barnamedvéket az év minden időszakában — télen is — rendszeresen etetik, vagyis mindig van táplálékuk. Persze, az igaz, hogy valóban kevesebb barnamedvét láthatunk télen — december végétől kezdve — az állatkerti kifutókban. De nem azért, mert alszanak, az anyaállatok a belső helyiségekben szalmából épített fészkeiken szoptatják és nevelik kicsinyeiket. Féltő gondoskodásuk egy pillanatra sem engedi el őket kölykeik mellől. Mi az igaz a néphitből? Ha a medvék az állatkertben sohasem — és a szabad természetben is csak nagyon ritkán — alszanak téli álmot, vajon mi igaz a néphitből: ha február 2-án kijön a medve a barlangjából, és meglátja az árnyékát, akkor a tél még hosszú és kemény lesz. A medvére vonatkozólag ugyan nincs benne igazság, de az időjárás alakulására mégis ad valamelyes tájékoztatást: az a sok évszázados megfigyelés tükröződik benne, hogy telenként szabályosan hullámzik az időjárás. Ha február első felében — persze, nem éppen február 2-án — enyhe az idő, utána rendszerint még jön egy zord szakasz; viszont ha ekkor hideg van, utána már enyhül. Noha reméljük, a tavasz gyors közeledtét, ha reményeink nem válnának valóra, ne szidjuk tehát a télen is vidáman hancúrozó, téli álmot egyáltalán nem alvó állatkerti barna mackókat. B. I. Barnamedve a téli állatkertben Február 2-án évről évre kiváncsi emberek százai hívják fel az állatkerteket, kérdezvén: kijött-e a medve a barlangjából? A télbe belefáradt emberek szeretnék, ha hamarosan jönne a tavasz, és reményeik támogatását várják a medvétől. Myilván kevesen tudják csak, hogy az állatkertek barna medvéi, a kedves mackók, nem alusznak téli álmot, nem is ébrednek fel, tehát nem is vehetnek részt az időjárás előrejelzésében. Változó testhőmérséklet Számos állatfaj, például a rovarevők közül a sündisznó, a denevér, a rágcsálók közül a hörcsög, a pele, a mormota stb. valódi téli álmot alvó állatok — télen nyugalmi állapotba szende- rülnek. Számos kutató foglalkozott azzal, hogy ezt mi váltja ki, de egységes és pontos magyarázat még nem született. Annyit tudunk csak, hogy a hideg és a táplálékhiány következtében a hőszabályozó mechanizmusuk módosul: az egyébként állandó testhőmérsékletű állatok átmenetileg változó hőmérsékletűvé válnak. Ilyenkor testük hőmérséklete — miként a gyíkoké, a kígyóké, általában a hüllőké — a környezet hőmérsékletétől függően csökken vagy emelkedik, egyébként azonban — mint minden emlősé — független tőle. A téli álmot alvó állatok lapockái között találunk egy sajátos mirigyet, ezt téli- álom-mirigynek nevezték el. De mindmáig nem tudjuk, hogy termel-e valamilyen különleges, a téli álomban szerepet játszó anyagot. Némely szakember szerint e mirigy a szervezet vízháztartásának szabályozásában vesz részt. A valódi téli álmot alvó állatok nyugalmi állapota hat héttől kilenc hónapig tarthat. Álmuk időközben megszakad néhányszor: az állatok esznek valamit vagy vizeletet ürítenek. Érdekes, hogy ha testhőmérsékletük a a fagypont közelébe süly- lyed, akkor felébrednek és mozognak. Ha ez nem következne be, megfagynának. A nem valódi téli álom Persze, korántsem csak a hideginger vagy a táplálékhiány hatására következik be a téli álom. Az említett állatok ugyanis melegben és táplálékkal bőségesen ellátva is téli nyugalomra térnek. Vannak azonban olyan állatok is — a nem valódi téli álmot alvók —, amelyek a szabad természetben is csak viszonylag ritkán, csak különösen kedvezőtlen időben alszanak téli álmot. Ha a tél folyamán is találnak maguknak táplálékot, nyugalmi állapotuk elmarad. ALIG LÁTNI A nagy pele és mókus módjára mozogva indul táplálék után. Elsősorban különböző gyümölcsöket és magokat keresgél, de ahol madárfészekre bukkan, a tojásokat és a fiókáikat sem kíméli. Mesterséges odútelepeken, ahol cinegéket, légykapókat és más madárfajokat telepítenek, bizony gyakran okoznak bosz- szúságot a fészkelőhelyeket előszeretettel elfoglaló nagy pelék. Külföldön végzett megfigyelések szerint a cinegék és légykapók száma erősen csökkent azokon a területeken, ahol a nagy pelék elszaporodtak. Ilyen helyeken a szürkebundás rágcsálók néha a kifüggesztett odúk nagy részét elfoglalták. A nagy pelét a német nyelv nagyon találóan hétalvónak (Siebenschläfer) nevezi. Ezek az állatok ugyanis a mi szélességi fokaink, a mi éghajlatunk alatt az év 12 hónapjából 7—8-at alvással töltenek, ősszel az állandósuló hűvösebb hőmérséklet hatására fokozatosan elfoglalják rejtekeiket és megkezdik hosszú téli álmukat. és szántóföldek felett keringve kutat zsákmány után, de gyakran a mezőn álló magányos fa ágán ülve, vagy a tarlókra a ragadozók számára földbe szúrt, úgynevezett T-fáról les zsákmányára. Északi hazájában fő tápláléka a lemming, hazánkban elsősorban a mezei pockot zsákmányolja. A költési idő május—júniusra esik. A tojó általában 3—5 tojást rak, és egy hóhapig kotlik. A fiókák közül a hímek érdekes módón gyorsabban fejlődnek, és 34—36 nap múlva elhagyják a fészket. Ugyanez a fiatal tojóknál 41—43 napig tart. A kirepülés után szüleik még hosszabb ideig etetik és védelmezik őket. Később a családi kapcsolat fokozatosan fellazul, és a fiatal madarak szerte kóborolnak a költőhely környékén. Hazánkban a gatyásölyv minden télen felbukkan, de egyes években nagyobb számban is láthatjuk. A magyar természetvédelmi törvények szerint védett, eszmei értéke 1000 forint. A mi egerészölyvünkhöz hasonló nagyságú és alakú ragadozó, de nálunk csak októbertől márciusig látható. Fészkelő hazája az északi tundra és az erdős tundra vidéke, ahonnét a vonuló példányok rendszeresen Európa enyhébb tájaira húzódnak a tél hidege elől. Itt— tartózkodásuk alatt a havas mezők felett az egerészölyvekkel együtt láthatók, de azoktól viszonylag könnyen megkülönböztethetők. Az egerészölyv farka barnás, sok vékony keresztcsíkkal, a gatyásölyv kormánytollainak tövi része fehér, a farok végén fekete szegély van. A fehér faroktő különösen á fáról elrepülő, vagy éppen leereszkedő madárnál feltűnő. Jó távcsővel megfigyelhetjük azt is, hogy míg az egerészölyv csüdje csupasz, a gatyásölyvét egészen az uj- jakig sűrű toll fedi. Ez az úgynevezett gatya, innét a faj magyar elnevezése. A gatyásölyv hazánkban elsősorban a nyílt területeket kedveli. A nagy legelők Harkályodúk mélyén, szikla- repedésekben, épületek alkalmas zugaiban felhalmozott száraz levelek között térnek nyugovóra, általában egyedül, de néha több állat választja ugyanazt a rejtekhelyét. A téli pihenő előtt a nyár végi és kora őszi táp- láléklbőség idején a pelék erősen meghíznak, és a későbbiekben ezt a zsírtartalékot élik fel. Életműködésük lelassul és a súlyveszteség mértéke elsősorban attól függ, mennyire süllyed a környező levegő hőmérséklete. így például a 10 °C mellett alvó állat többet veszít a súlyából, mint az 5 °C mellett pihenő példány. Vizsgálatok szerint az alvó nagy pelék naponta átlagosan 0,2 grammot veszítenek a súlyukból, a teljes téli súlyveszteség az öregebb példányoknál 22—41, a fiataloknál akár 55 százalék is lehet. A tavaszi ébredés után néhány héttel, többnyire júniusban történik a párzás. A nőstény 25—30 napig terhes, évente egyszer 1—9, többnyire 3—6 kölyköt ellik. A fiatalok 10—11 hónapos korukban, tehát a rákövetkező tavaszon ivarérettek, általában 4 évig élnek. A rómaiak idején a nagy pele húsát rendszeresen fogyasztották, hizlalták őket. Diocletianus császár például tíz hizlalt nagy peléért 400 dénárt fizetett. Ránk maradt számos, akkoriban használt elkészítésmód is. Így például a pelehúst egyesek mézzel és mákkal keverve fogyasztották Hazánkban ez a szép kis rágcsáló védett, értéke 500 forint. (S. E.) Állati dolgokat gyűjtöttünk össze, — az állatokról. A főváros, Veszprém, vagy Győr állatkertjei messze esnek a megyétől és különben is állatviláguk védett, meleg helyen tartózkodik, némelyik téli álmát alussza. Csak — állítólag — a medve jön ki február 2-án, körülnézni, hogy tart-e még a tél. Rögtönzött kis állatkertünkben tehát bemutatjuk a meteorológus mackót is. Kijön-e a medve? A pandákat táplálkozási válság fenyegeti? A madridi állatkert tavaly szeptember elejéig két pandamackóval dicsekedhetett, amellyel a kínai kormány ajándékozta meg az 1978- ban a Kínai Népköztársaságba látogatott királyi párt. Az állatok időközben megszaporodtak — két bocs látott napvilágot, közülük sajnos csak az egyik maradt életben. A tudósokat jelenleg a fogságban élő pandák felnevelésének nehéz kérdése foglalkoztatja; ez eddig még csak Kínában és Mexikóban sikerült. A pandára nem jellemző az agresszivitás, de ha harcra kényszerítik, használja rendkívül éles körmeit és hatalmas zápfogait, amelyek, kel egyébként fő táplálékát, a bambuszszárat aprítja fel könnyedén. Bambusz nélkül a panda nem létezhet, ezért léte most komoly veszélyben forog. A bambusz főleg gyökérrendszerének osztódása révén szaporodik, és körülbelül százévenként csak egyszer virágzik. A virágzás után a magokból új hajtások nőnek, amelyek teljesen pótolják a régi növényeket. Ily módon százévenként egyszer bekövetkezik egy olyan időszak, amelyben a régi erdő már kihalt, az új azonban még nem nőtt ki. Jelenleg Kína bambuszerdői, amelyekben a pandák élnek, éppen egy ilyen periódusba léptek. Kínai zoológusok nemrég arról adtak hírt, hogy 150 éhen pusztult állat tetemére bukkantak. Ez valóságos katasztrófa, mert ezeknek a medvéknek a száma ma már csak alig valamivel több ezernél. Hét felnőtt, betegségben, vagy végelgyengülésben elpusztult állat és három halva született ivadék boncolásakor kínai kutatók most eddig ismeretlen anatómiai felismerésekre jutottak. Ezek szerint a panda, amely már 600 000 évvel ezelőtt élt a földön, korábban kizárólag húsevő állat volt. Később annyira alkalmazkodott a megváltozott környezethez, hogy a bambuszhajtások váltak fő táplálékává. Fogazata, csontozata és egész emésztőrendszere azonban egy húsevő állaténak felel meg, amint ezt a kutatások kiderítették. A panda még ma is eszik néha kisebb állatokat, például egereket. A kizárólag pandák számára létesített természetvédelmi területek egyikében a kutatók óriáspandát találtak, amelyet egy favágó disznóhússal etetett. A boncoláskor kiderül, hogy az óriáspanda agya és szíve és az emberi szervek között hasonlóságok vannak. Az első európai, aki pandát látott. Armand David francia misszionárius volt, és az állat- és növényvilág kutatásával foglalkozott. Az első élő pandát azonban jóval később hozták Európába. 1939-ben a kínai hatóságok vadászati tilalmat rendeltek el ezekre az állatokra. (Berliner Zeitung) H eti umor ét elején — Mit Kaphatok ebédre? — kérdezi a turista egy kis vidéki kocsmában. — Sült szalonnát hagymával. — Ennyire nincs választékuk? — Dehogy nincs! Vagy azt választja, hogy itt ebédel, vagy elmegy. ★ — Maga még mindig nagyon sápadt — mondja a fiatal orvos nőbetegének, aki másodszor jelenik meg nála a rendelésen. — Igazán mondhatna már valamit, doktor úr, amitől kipirulnék ... ★ — Az éjjel olyan szépet álmodtam! — mondja az egyik fegyenc a másiknak. — Mit? — Jöttek kérni a lakbért a celláért, és amikor azt mondtam, hogy nem tudok fizetni, kitettek az utcára. ★ — Két régi barátnő találkozik. — Milyen nagy már a fiad! Kész férfi... — Igen, repül az idő! Nemsokára idősebb lesz mint én.
