Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 28., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM ek de minden i keze- Egy-egy edezhet- : a véső adó fa- észletek- sejlő Kinyitott ismeret- a múlt uk meg. erl Már- zőgéppel s ezt Itinek nevezte magát z semmi közöm) ők is csak a fejlődési fok igen alacsony szintjén, . azzal elmentek mind a ketten. Erre az .a nyomorult azt akarta, hogy csalogassam be cukorral a házba. Megmondtam neki, hogy eszemben . sincs még egy szörnyeteget eltűrni a ' há- 'zamban, van már odabent kettő,' Gézáról nem is beszélve, és hogy fogalma sincs, mibe kerül manapság egy kiló cukor. Azóta ott lakik a fészerben és állandóan zörög. Közben hülyébbnél-hü- lyébb ötletei támadnak. A múltkor azzal lepett meg, hogy. haza akar telefonálni. Mondtam, hogy csak nyugodtan, de ne lepődjön meg, ha a sarki ABC vagy a téglagyár jelentkezik, mert a posta vonalai kiszámíthatatlanok, Akkor körfűrészt, zsebszámológépet, esernyőt, ananászbefőttet és egy csomó más lim-lomot akart, hogy: o majd csinál telefont Határozottan vissza-', utasítottam, mert nem akartam ülni miatta, s ha a posta rájön, hogy maszek telefont üzemeltetek, akkor biztosan lecsuknak, és nem az övéi jönnek, hanem a rendőrség ami nem ugyanaz. Rengeteg a bajom vele. Egyszer — míg én dolgoztam — becsámborgott az ABC-be, letakarított néhány dolgot a polcokról, és mire észrevették, bevedelt vagy négy doboz sört. Persze, hívattak, és ki kellett fizetnem az egészet. Ez még csak a kisebb baj. Szomorúbb, hogy azóta csak dobozos sört hajlandó inni, ráadásul csak a bajort szereti, az osztrákot már nem annyira. Alig győzöm és lassan rámegy az összes megtakarított pénzem. Többször bejött az irodába is, ahol dolgozom. A főnököm először csak annyit jegyzett meg, hogy igen furcsa rokonaim varinak, de ainikor Amold utóbb részegen az adminisztrátor lányokat elmondta mindenfélé cemen- dének, behívatott. Közölte, hogy az még csak rendben van, hogy munkaidőben itt szédelegnek a rokonaim.' mert éz másokkal is • előfordul. Még az is rendben , lett volna, hogy ittasan előadja a nőkről alkotott véleményét, mert ez is előfordul másokkal, de azt már kikérte magának,, hogy betámölyogjön hozzá ■ egy fontos tárgyalás kellős közepén, és cigarettát követeljen. Azóta pokol és rettegés az életem. A feleségem visz- szaköltözött az anyjához, mert az ágyneműtartóban Amoldot találta meg a paplanhuzat helyett, ami nem ugyanaz. Ez még csak a kisebbik baj. Nagyobb baj az, hogy Amold most már az istennek sem akar hazamenni. Azt mondta, hogy kitűnően érzi nálunk magát, és esze ágában sincs visszamenni oda, ahol nem lehet dobozos sört kapni. Már felajánlottam az Állatkertnek és az Állatvédő •Ligának is, de nem hajlandók foglalkozni vele, • mivel beszél és láthatólag • csúnya, ezért nem mutogatható Sem az újságok, sem a rádió, sem a televízió nem törődik Arnolddal, mert semmiféle hitelt érdemlő papírja nincs arra nézve, hogy ő valóban egy másik ’bolygóról származik. Uram! A. szomszédaim' már többször feljelentettek, és a rendőrök csak engem büntetnek meg, mivel szerintük Arnold nem magyar- állampolgár, nem ember, - viszont az én vendégem. Az anyagi és erkölcsi romlás szélén állok, Amoldot elzavarni sem tudom, és fogalmam sincs, .rnitévő legyek. A nevemét nem írom ide, mivel már így is elegen mutogatnak rám • és nevetnek össze a hátam mögött, Várom válaszát a szerkesztőségi posta rovatban „Spielberg” jeligére. Kö- nyörgök, segítsen egy rneg- tört embereh! Minden reményem önben van! Egy megtört ember. Az elemző építész-forradalmár Walter Gropius emlékezete „Túltechnicizált társadalmunk, ban szükségesnek tartjuk szenvedélyesen hangsúlyozni, hogy világunk még mindig az emberek világa, és hogy minden tervezés és alkotás középpontjában a természetes környezetben élő embernek kell állnia. Mostanáig annyira imádtuk új bálványainkat, a gépeket, hogy közben kicsúsztak kezünkből szellemi értékfogalmaink. Ezért először újra az ember és az ember, illetve az ember és a természet közötti alapösszefüggéseket kell vizsgálnunk ahelyett, hogy engednénk speciális érdekeknek vagy szemellenzős lelkesedők- nek, akik a technicizálásban látják a végcélt.” Walter Gropius, a 20. századi egyetemes építészet egyik legnagyobb alakja fogalmazta meg így hitvallását pályájának vége felé, hangsúlyozva a munkássága idején létrejött új problémákat, a felmerült új veszélyeket: a technicizmus eluralkodását az emberi értékek felett. Az újonnan épült és sokunk által ridegnek és embertelennek érzett lakótelepek láttán talán nem kell külön hangsúlyoznunk Gropius figyelmeztetésének érvényességét. A sors fintora, hogy Gropius nevét a szakkörök és az építészet iránt érdeklődők mégis inkább a lakótelep~ gondolat megfogalmazójaként emlegetik. Pedig ő sokkal több volt ennél. Walter Gropius azáltal vált századunk első felének egyik legjelentősebb építészévé, hogy korán felismerte, az építészet és az építész szerepe is megváltozott a korábbiakhoz képest. A 20. század demokratikus és szocialista eszméihez kapcsolódva a művészet demokratizálásának igényét fogalmazta meg már közvetlenül az első világháború után és valóra váltása érdekében hozta létre 1919-ben Weimarban a század legjelentősebb, legnagyobb hatású művészeti iskoláját, a Bauhaust. Az iskola célja a művészet új funkcióját ellátni tudó alkotók nevelése volt. A feladat nem az ábrázolás, hanem az emberi környezet esztétikai megformálása. Gropius és tanártársai elképzelésében alapvetően megváltozott a műtárgy fogalma. A századelő exkluzív, csak kevesek számára hozzáférhető képző- és iparművészeté- yel, illetve építészetével ők a tömegek által is elérhető. művészetet állították szembe. Pontosan fogalmazva: a gyári termékeket kívánták a legmagasabb művészi szintre emelni, nem a régi kézműves termékek utánzásával, hanem a gyáripar által is tökéletesen előállítható egyszerű, szép formák tervezésével. Ennek megfelelően az építész feladatának ezentúl nem a momenturnok, fényes paloták tervezését tekintették, hanem azt, hogy minden embernek emberhez méltó otthont és környezetet teremtsen. A Bauhausban a német fiatalok mellett nagy számban voltak a világ közeli és távoli országaiból odasereg- lett növendékek is. Magyarokat a tanárok és a diákok között ' is lehetett találni. (Moholy-Nagy László, Molnár Farkas, Breuer Marcel. Papp Gyula stb ), s közülük néhányan Gropius legközelebbi munkatársai közé tartoztak. A Bauháus 1925-ben átköltözött Dessauba, ekkor építette meg Gropius munkatársaival az iskola számára a műhelyeket, műtermeket, tantermeket és diákszállót is tartalmazó épület- együttest, amelyhez a tanárok műtermes villái csatlakoztak. A dessaui Bauhaus a Gropius-életmű egyik csúcsa, és egyben a két háború közötti német építészet legjelentősebb épületegyüttese. A Gropius-iroda kevéssel kéGropiustadt, 28 emeletes lakóház Gropius portréja sőbb kislakásos lakótelepet is tervezett Dessau számára, amelyben a Bauhaus szociális és esztétikai elképzeléseit egyaránt igyekeztek megvalósítani. A sorozatgyártásra alkalmas .épületekkel az új kor új esztétikáját fogalmazták meg. De ez az elképzelés utópiának bizonyult, az emberiséget nem lehetett józan ésszel, világos lakásokkal, egyszerű, szép tárgyakkal megváltani, — a weimari köztársasággal nem jött el az új kor, sőt a léte is nagyon rövidnek bizonyult, alig másfél évtized után a legsötétebb irracionalizmus és terror ideje következett el Németországban. Gropius emigrációba kényszerült. Először Angliában, majd Amerikában talált me- ' nedéket és munkát. Amerikában új hazát és működési lehetőséget talált. Nemcsak tervezhetett — eleinte vidéki házakat, majd egyre jelentősebb együtteseket —. hanem ami számára ugyanolyan fontos volt, taníthatott is; és tanítványaiból, akárcsak a Bauhausban, munkatársi csoportot szervezhetett. Amerika abból a szempontból is nagyon hasznosnak bizonyult Gropius számára, hogy a modern építészet veszélyeit, a túlzott technicizálást, az emberi igények háttérbe szorulását is hamarabb felismerhette, mint az Európában maradottak. Évtizedeken keresztül hirdette az építészeti egységesítés fontosságát — igaz, hogy ő nem az épületeket, hanem csak az épületelemeket kívánta tipizálni — és már gyakorlatilag semmit sem tehetett, amikor az egységesítésből uniformizálás lett. Gropius lakótelepein még váltakoztak a különböző lakóháztípusok — bár több épült egy-egy típusból —, rövidesen aztán már ez a minimális változatosság is eltűnt, és sokszor a lakótelep kialakításában nagyabb szerep jut a kedvező dáru- állásnak; mint a házakban lakó emberek életforma-igényének. Ezért olyan aktuális mindmáig Grópius figyelmeztetése, hogy „világunk az emberek világa”, és a tervezés középpontjában' „a természetes környezetben' élő embernek kell állnia”. Gábor Eszter Back Bay Center terve. Modell-fénykép Cseh Károly Baleset Halott fekszik a sinek mentén Isten kertjében széttaposott rózsa A kifeszített mennyet drótok és a sínek párhuzamában azonos a vas s egyaránt bomlástermék . az illat és a hullaszag Összefüggésük azonban kínosan túlmutat a tényeken Mezei András két verse: _ A szerkezet •Mintha halász hálója volna úgy kötődnek á verssorok! miközben már a puszta forma, mintha magába rántaná, amj nélküle láthatatlan, ezüst uszony a tó fölött, zsákmányod villan a napban. Szimmetria Apám keze tűnik elő. ahogy nézem a kezemet, épp ilyen volt halálakor, és most egymásba illenek.
