Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG. 1984. január 28., srembat

Beszélnek a kövek

(Az egri Kőtár megnyitójára)

Eger neve ifjúságban és felnőttben Dobó - Istvánnal összeforrva jelenti a magyar hősiességet, az egri nők apoteozisát, a magyar nemzeti tudat identitását. Nem lehet átlépni a vár kapuit anélkül, hogy meghatódva végig ne vonuljon emlékezetünkben az 1552. évi hősi küzdelem 40 napja, bátor helytállása abban a népi ösz- szefogásban, amely végül is visszavonulásra kényszerítette Szulejmán százezres hadseregét Míg Kőműves Kelemen módjára éjjel-nappal toldozták a tört réseket, a borsó mozgásából figyelték az alagútásást, szurokkal forrázták le a létrán felhágó törököt, addig az élet-halál harc mellett ott az élet is: Bornemissza Gergely és Ce- cey Éva szerelme a jövő.

A sötét kapuban állva egy új Eger képét szeretném felvillantani Önök előtt, amely nem a hősiesség, hanem a névtelen alkotók mindennapi munkájára hívja jel a figyelmet. A Kőtár arra a korra utal, amikor a kialakuló magyar állam megteszi az első lépéseket a világi, egyházi központok kialakítására, hogy biztosítsa a Kárpát-medencébe került honfoglaló magyarok létét, végleges berendezkedését, a X—XI. századi Európában.

Géza fejedelemmel megkezdődött a központi hatalom kialakítása, az esztergomi fejedelmi palota kiépítésével, a keresztény vallás felvételével előkészítője volt Szent István királynak, hogy megszilárdítsa, törvénnyel biztosítsa az újat, ha kellett diplomáciával, ha nem ment másképp, vérrel védte meg hazánk érdekeit, olyan társadalomban, ahol a paloták,, templomok árnyékában földbevájt kunyhókban lakik a nép.

Ez a korszak. Eger és a mai Heves megye egyik fénykora. Nincsenek Dobók. Mekcseik, Bornemisszák, de ott áll a történelmet formáló nép és a vezető réteg: legyen az ispán, püspök. kőfaragó, földművelő, vagy gyermeket szülő jobbágy asszony.

A Szent István által alapított tíz püspökség között ott van Eger, annak székes- egyháza, amelynek feltárt romjai most szerényen búinak meg a XV—XVI. század erődítmény bástyafalai között. Alit már Feldebrő, Tarnaszentmária, a kialakuló államszervezet egyházi pillérei, s egyre több helyen váltak valóra István törvényei, hogy minden tíz falu építsen templomot. E buzgalmat olyan alkotások jelzik, mint Szokolya, a bélapátfalvi monostor és az egri széliesegyház, amelyet a tatárjárás pusztított el. E központok az államhatalom oszlopai, a műveltség fáklyavivői, a gazdálkodás segítői egy olyan korban, amikor a világi hatalmat beborítja az egyház nagy palástja, a közös cél, a kivívott önállóság megvédése a Német Római Birodalom fenyegető beavatkozásától, a bizánci törekvések visszaszorítása, a még mindig meglévő pogány hit visszaverése akkor, amikor az osztály- ellentétekben a summum jus, summa in juria (ahol a gazdagság, ott a jogtalanság) uralkodik, ahogy Ciceró mondta.

E politikai .és társadalmi korszakban születtek meg az európai román művészetből a magyarországi román stílus jellegzetességei, amelynek egyik kiemelkedő emlékhelye Eger, éppen a megnyíló románkori kőtára révén. A költő mondatát úgy változtatom Egerre: „Templom állott itt egykor, ma romhalmaz”, de a romok nem némák. Beszélnek a kövek, legyen az egyszerűen faragott kváder, alaktalan darabok, mint falkitöltők, vagy remekmívű faragások.

A történelem viharos századai földbe temették a korai emlékeket, az élet követelte stílusváltás a maga igényére formálta azokat. Nem tűnt el minden Eger és a mai Heves megye területéből, hazánk első magyar korszakából, csak nem állnak eredeti fényükben, pompájukban. Az elpusztultakat pótolni nem lehet, de tudatos munkával feltárni-s megmutatni azokat lehet, sőt kell, nemzeti kötelességünk.

Az egri vár feltárása 1925- ben indult meg. A felszabadulást követően 27 év óta végzi a feltárást az Országos Műemléki Felügyelőség. Kozák Károly munkásságával. s a megyében megindult nagy volumenű feltáró és bemutató munka nyomán itt állhatunk a Román Kőtár megnyitásánál.

Közel ötven éve tartó munka jelzi az egri székesegyház fontos építészeti történetét, megkezdődött Tarnaszentruária feltárása, elkészült Feldebrő, Szomo- lya, Kács műemléki helyre- állítása, hogy csak az Árpád-kor határain maradjak. A romok kezdenek élni, először a magyar történelemben hitelesen, megtisztulva a nacionalizmus sallangjaitól, beleágyazva a nemzetközi művészeti áramlatok vonzásába.

Beszélnek a hideg mészkövek, a márványok — nem hideg szobrok. Azt akarjuk, hogy ne csak a hozzáértő építészeknek, művészet-történészeknek meséljenek, hanem a népnek, hogy ne csak nézze, hanem értse mondanivalóját, fogja fél az abból áradó szellemet, amelynek mondanivalója ma' is van mindnyájunk számára.

Melyek ezek a múltból ma is átható elemek? Először az építőművészet remekei. A mai gyárszerű építészet mellett. az egykori székesegyház a múzeum állandó kiállításán rekonstruált román • kori kapuja a XI. századi

pillérköteg, palmettás díszű fejezetével, kifejezi azt az ősi művészetet, amelyet honfoglaló őseink hoztak be tarsolylemezeken, varkocs~ korongokon; átalakítva az egyetemes művészethez. A szalagfonatok, az azokból kiinduló indáik, rajta a sar- jadzó levelek az éltető jövőt szimbolizálják. E kiállítás mutat be először indás-leve- les, ember- és állatfejes, gyé- mántmetszéses díszítésű, párkánykő és konzol együttest. A konzolokon lévő fejek élők, jellegzetesen mongol vágású szemeikkel a valóságot, a köznépet adja, a közepes képességű kőfaragó megfogalmazásában. Ezek az arcok magasan álló párkány részei, s a középkori ember hite szerint örködnek az egyházon és az oda bejutó ember nyugalmáért, de mind rosszak a bajt hozó szellemek elűzői is, mint ezt Gyöngyöspatán, Velméren lévő példányokon is felfedezhetjük. Nem öncél az állatfejes díszítőelem a kövön, legyen az kosfej, tehén, vagy bika, szimbolikus jele ez a hatalomnak, amely már mintegy 5—6 ezer évvel ezelőtt kialakult, s amelyet a román művészet a maga szimbólumává szintetizált. Ha a néma köveket jól szólaltatjuk meg, beszélnek, s az omladozó felszín mögött őrzik a tartalmat. A lehántolt réteg alatt előkerül az örök emberi gondolat, amely nemcsak a középkorban volt igaz, hanem ma is: élni, védeni, küzdeni

dolgozni a holnapért!

Egy távlati koncepció első állomása a Román Kőtár megnyitása. E koncepció célja, hogy az-egyre jobban feltáruló és a helyreállításban felgyorsultnak ható történeti komplexum: Eger az országhoz, Európához méltó köntösben kerüljön bemutatására abból, amit a régészek, szakmunkások, jeles kőfaragók meg tudnak mu~ tatni. A föld alól feltárt, az idők során rárakódott sallangtól megszabadítva, beszélő módon követni fogja a Gótikus Kőtár. Jelzi azt az új irányt, amelyet a Dobó István Vármúzeum követ: hitelesen élményt nyújtani, magas színtű tanítással pótolni azt, ami az iskolai oktatásból kimaradt, vagy csak periférikusán érintett, megkopott.

Engedjék meg, hogy az Országos Múzeumi Tanács nevében szívből megköszönjem mindazok fáradozásait, akik segítették a Kőtárat a megvalósulásig: köszönet a megyei tanácsnak, a MEBIB- nek, az OMF'nek, s két munkatársának: Kozák Károly régésznek és Sedlmayr János Ybl-díjas építőművésznek.

Dr. Korek József

a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese

Pogonyi Pál

A konyhában

Micsoda délután: bíbor fénybéh úszik a konyha • kattog a gázóra, zümmög.,duruzsol a hűtő kanalak, kések csörögnek s anyám barna kontya . . , • 5

bomol, szétterül; dzsungelében elmerül az idő .

. Elmerül sűrűjében szépség, fiatalság, erő f s sarkánál ott lohol, csahol a konyha-csorda

I . ' fakanál meg gyúródeszka, reszelő meg habverő

szívéből a vért három hím farkas mind kiszívta

I

Hűs sül kék gázlángon, lábasból meleg pára száll és én arra gondolok, ő már rég nem menstruál sápad és egyre fogy, festett haja hideg kőre hüll

■ I

I Atkozott vidék! Elátkozott konyha-birodalom

bíborban minden, rőt fény csillog a mosatlanon most a Nap lemegy, anyám morzsás asztalra borul

Az kövéb műnk sétán! jük a nyom; ragásl ben a kélete szeme len s flzene Műnk ton járta látta 1

Igen Tisztelt Szerkesztő Űr!

Január 1-én, a kora délelőtti órákban arra lettem figyelmes, hogy valami zörög hátul a fészerben. Ez még nem is lett volna szokatlan, mert Géza, a macskánk időnként beleesik vagy beszorul arrafelé valamibe, ahonnan azután ki kell szabadítani, mert teljesen egy idétlen macska, de ez más téma.

Szóval, hallom, hogy hátul nagyon zörög valami, és elmarad a megszokott vad és megszokhatatlan nyávogás, amit Géza szokott produkálni, ha alkalomadtán beszorul valahová. Ez feltűnt. Kiballagtam, mondván, hogy megnézem, mi ez a rajcsúr. Azóta átkozom ezt a p>ercet! Balszerencsém kezdődött ott, akkor.' hátul a fészerben. .

Valami izé lábai lógtak ki egy használaton kívüli kukából, amiben a zöldséget táróljuk, hogy meg -ne fagyjon. Már akkor feltűnt, hogy annak a valaminek- csak négy-négy lábúj ja van, de. nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget. Ha . akkor tudom, amit riiost, inkább veszni hagyom a

zöldséget, de akkor felülkerekedett- bennem a kisbirtokosi szemlélet és a lábainál lOgvá kirángattam azt az izét a zöldségek közül. Kicsit nehezen ment, mért be- szorulhatott. Mikor .már a talpán állt, megértettem. a bennszorultság okát: széles, lapos fejet hordott egyébként közepes komód nagyságú testén. Ott állt velem szemben iszonyú rondán, és kíváncsian méregetett. Azután kihúzott a szájából egy

Kakuk Imre

Egy egészen rét

fél sárgarépát és magas fejhangon üvölteni kezdett.

Adtam neki egy pofont, mert nem szeretem ha ijesztgetnek. Abbahagyta az üvöltést, és azt mondta, hogy:

• — Ögöööö.

Kértem, hogy ezt mellőzze, ha nem akar még egy pofont. Érre igen mély hangon — azóta utálom a basz- szistákat — megszólalt:

•— Jóember! Egy. idegen lénynek nem szabad rögvest ékes magyarsággal beszélnie, mert előzőleg meg kell ■ tanulni a nyelvet.

Közöltem vele, hogy még • mindig szerencsésebb dolog, ha magyarul beszél, mert azt értem, éllenben a iiörgés- sel, amit nem.' Különben is a magyarsága még korántsem ékes; és. legalább három „Beszélni néhéz” adást. hallgasson meg a rádióban, ha már mindenáron nyilatkozni akar a szép magyar be- ' szádról.

Ekkor előkerült Géza. Felborzolta a szőrét, vicsorgott, az a kis hülye pedig megint üvöltött. Géza nekiugrott, mert utálja, ha üvöltenek vé- Vele. A farkánál fogva kellett lecibálnom róla.. A jövevény leporolta magát, és az egyik újjával. amely világított, leápolta a káromlásokat. Közben, a változatosság kedvéért, Gézát poAvagy Arnold, a bo (Avagy egy lei

foztam meg, mert vendéget csak én verhetek a házban. Géza megsértődött és elod- dálgott.

Az a kis rondaság pedig dühöngött, hogy ez nem p>er- rendszerű eljárás egy idegen bolygóról származó lénynyel szemben, és ha öt először látja,valaki, igenis meg kell, hogy ijedjen. Kinevettem, és felhívtam a figyelmét, hogy ilyesmire errefelé ne számítson, mert majd p»ont tőle fog bárki is frászt kapni két áremelés között. Meglepetten tudakolta, hogy akkor-mi mitől ijedünk meg, ha nem tőle. Kicsit tömöm ■kellett a fejemet,, de ázután közöltem vele, hogy egy újságban indított vita az ér-' telmiség helyzetéről sokkal félelmetesebb, mint az ő ábrázata, és nálunk semmitől sem félnek, csak attól, hogy ' nem lehet képmagnót kapni , karácsony előtt.

Jött az asszony a .gyér rekkel, megnézni, hogy mit művelek olyan sokáig, mivel Géza időközben vissza^ vonult a konyhába. Egyikük Sem lepődött meg,különösebben, Sőt. A nejem kijelentette, hogy elege van •az idétlen ötleteimből, a gyerek szerint pedig jobb lett volna, ha Legót veszek neki, mert ilyesmikkel már csak a lányok játszanak, és