Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 28., szombat 4. Eredmények, tervek a tanácsi építőknél Rövidebb munkahét a Gagarinban Ezek már szebb napok... Ott László igazgató: — Múlt éves nyereségünk eléri a százmillió forintot Jól emlékezünk még — megyénkből különösen sokan — azokra az évekre, amikor egyebet sem hallottunk a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatról, minthogy: Az ágazat legjobbja! Szak­mailag korát messze meg­előzi! Vezérkara minden te­kintetben kifogástalan! A cég márkája nemcsak itthon, hanem külföldön is egyre szebben cseng! Mindezeket természetesen tucatnyi díszes oklevél, megannyi kitüntetés is ország és világ előtt hir­dette. Aztán — ahogyan monda­ni szoktuk — egyszer csak beborult az ég, és becsapott az a bizonyos mennykő. A nagy hírff vállalat szinte az egyik napról a másikra ösz- szeomlott. és a szakadék szélére került. így aztán a TANÉP-et . ezután egészen' más okok és események mi­att -vette ismét szájára a szakma, és a- hazai közvéle­mény egyaránt. No, de hagyjuk azt a bi­zonyos fényes — igen sok igaz fény is volt benne — múltat. Egyrészt, mert idő­közben az egyéni sebek több­sége már begyógyult, más­részt a vállalat is túl van a talpraállás nehézségein. — Ott László 1981. márci­us 25. •óta áll az új parancs­noki kar élén. Elsőként — mert a múlt nélkül azért mégsem lehet a jelenről és a jövőről beszélni — az „örökség” után érdeklődtünk tőle. — Itt házon belül is rit­kán esik már szó azokról az úgynevezett szép időkről. Ugyanakkor tényleg nem le­het megkerülni, mert ered­ményeinkről. gondjainkról és terveinkről csak úgy tudunk őszinte és tisztességes véle­ményt mondani. — Hát akkor lássuk a té­nyeket! Honnan is indultak? — Csak néhányat említek á sok közül. Igen sok olyan munkálatokat kellett elvégez, nünk. amelyekért a pénzt már réges rég felvették és el is költötték elődeink. Örökségünk között szerepelt továbbá 50—70 millió forin­tos gazdasági bírság, és a százmillió forintot is meg­haladta a másik jogos kö­vetelés. Munkahelyeink több­ségén messze eliíiaradtak a megígért határidőktől, és bi­zony a minőséget is igen sok jogos kifogás érte. — A milliókban mérhető veszteségeken túl — vette át a szót az igazgatótól Ha­rangi Ferenc műszaki főmér­nök. a párt vállalati végre­hajtó bizottságának tagja — az erkölcsi kár ennél jóval nagyobb volt. Tömegesen mentek el tőlünk a jobbnál jobb szakemberek, hónapo­kon át ziláltén, széthullot- tan tengette, lengette életét a vállalat. — És mi történt 1981. március 25. után? — Az érintett szakmai és politikai szervekkel számba vettük a vállalat munkájá­nak fogyatékosságait, hibájt. és a legfontosabb tennivaló­kat is — mondta Ott László. — Utána pedig munkához láttunk! Többek között fe­lülvizsgáltuk vállalkozási politikánkat. radikálisan csökkentettük munkahelye­ink számát, fölösleges tech­Két napig Mátrafüreden Hetven áfész-elnök össze­fogott. Rábízta magát a SZÖVORG-ra, azaz a Szö­vetkezeti Gazdaságszerve­zési és Számítási Irodára és jelentős összegű tagdíj befi­zetése mellett évente hat al­kalommal összeül, hogy szót váltson mindennapi gondjai­ról, tennivalóiról. Legutóbb az ország külön­böző részéből a mátrafüredi Avar Szállóban jöttek ösz- sze. Két napon át tanács­koztak, illetve ismerkedtek a GYÖNGYSZÖV tevékeny­ségével. Felkért előadójuk Harangi Ferenc: — Ezek már szebb napok... nikai eszközeinket, és a le­hető legrövidebb idő alatt igyekeztünk visszaadni dol­gozóink önbizalmát. — Ez utóbbihoz minden bizonnyal pénzre is szüksé­gük volt. — Természetesen. A szer­vezettebb. a hatékonyabb munka eredményeként 1983- ban az egy főre jutó jöve­delem — a végzett munkánk alapján — meghaladta az 58 ezer 400 forintot. Jelentősen csökkentettük állóeszközein­ket, az anyaggal és az ener­giával ésszerűbben gazdál­kodtunk, s ennek eredmé­nyeként is milliókat takarí­tottunk meg. Rendkívüli mó­don megszigorítottuk az anyaggazdálkodást. az új prémuimrendszerünkkel ki. zárólag arra ösztönözzük dolgoz-inkat. hogy a határ­időket és a minőséget maxi­málisan tartsák be. Vass József asztalos nyolc éve jár Mezőtárkányból a vállalat munkahelyeire. „Alulnézetben” hogyan lát­ja a TANÉP mai munkáját? Vagy még pontosabban fo­galmazva: milyen az ön és munkatársai mai hangulata közérzete? — Én abban a helyzetben voltam, hogy a tényleges ka­tonai szolgálatomat töltöttem, amikor a viharfelhők meg­jelentek a fejünk fölött. Nem azért mondom, mert most itt ülök az igazgató mellett, de dr. Szlamenicky István, a -SZÖVÖSZ elnöke volt. — Tisztségemből fakadó­an bizonyos közvetítő szere­pet is be kell töltenem a kormányzat és a szövetség egyes szervezetei között — válaszolta kérdésünkre. — Ezért is örülök annak, hogy ilyen tanácskozáson, mint ez a mostani, részt vehetek. Ma­gam is meghallgathatom az áfész-elnökök véleményeit, észrevételeit. — Mi újat hallhatott a mostani találkozón? — Azt gondolom, hogy ami bárki meggyőződhet róla: ilyen jó légkörben még so­hasem dolgoztunk eddig- Mindenki pontosan tudja, hogy mikor, hol és mennyi a munkája, és hát az sem utolsó, hogy a jövedelmünk is számottevően emelkedett az elmúlt két év alatt. Tisz­tában vagyunk vele. hogy nem mi. az asztalosok, az ácsok, vasbetanszerelők vált­juk meg a világot — bár nélkülünk sem lehet — de az. hogy nemcsak a mun­kánkra .hanem a vélemé­nyeinkre. javasalatainkra is igényt tartanak, hát az bi­zony valamennyiünknek jól­esik. — Mennyiben osztja Vass József asztalos véleményét Harangi Ferenc, a párt-vég­rehajtóbizottság tagja? — Gondjaink, problémáink, nehézségeink ugyan ma is bőven akadnak, de nyugodt lelkiismerettel erősíthetem meg Vass Józsefet. Nem volt egyszerű ismét egy csapattá kovácsolni a vállalati kol­lektívát. nem volt könnyű az igazságot elmondani és nem volt könnyű a maga­sabb követelményeket sem felállítani és elfogadtatni. A pártmunka valamennyi fóru­mát. eszközét igénybe vet­tük hozzá. Ma mór én is azt vallom: bár a nehéz kéz. dést még nehezebb folytatás követte, de végül is egyenes­be kerültünk, és végre is­mét szebb napokat élünk Vass József: —.Anyagilag is jobban megbecsülnek ... (Fotó: Kőhidi Imre) itt elhangzott, tulajdonkép­pen a szövetség törekvése­it tükrözi. Azoknak a gya­korlatra való átváltását jelzi. Csak bíztatani tudom az el­nököket, az áfész-vezetőket arra, hogy ezt minél határo­zottabban folytassák. A SZÖ- VORG igazgatója dr. Moso- nyi Gyula- pedig a követke­zőket fnondta: — Az egyes találkozáso­kat úgy hozzuk létre, hogy előzőleg kikérjük az elnökök véleményét arról, mit sze­retnének hallani, miről akar­nak konzultálni. Igyekszünk valamennyien. Nem hivatal­ból, s főképpen nem udva­riasságból mondom: hogy sorainkat viszonylag rövid idő alatt rendezni tudtuk, ahhoz igen nagy segítséget kaptunk a megyei, a városi, párt- és állami szervektől, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­umtól. — Jól tudjuk, hogy sok­sok számmal, adattal lehet egy vállalatot minősíteni. Az 1983-ban végzett munkával kapcsolatosan Ott László igazgató melyiket említené elsősorban? — Nyereségünk eléri a százmillió forintot Egy nem­rég szanált vállalat százmil­lió forintos nyereségére jog­gal büszke lehet. Az is biz­tos. hogy az idén is 4,5—5 százalékos bérfejlesztésre lesz lehetőségünk. — Jobbnál jobb hír! Vass József hogyan látja: ma töb­bet. vagy jobban kell dol­gozni? — Inkább jobban és pon­tosabban. Az nagyban segíti munkánkat, hogy folyamatos az anyagellátás, mindennap tudjuk, hogy mit kell csinál­nunk. Mindez azt bizonyít­ja, hogy jobb a munka szer­vezése. — Ez mind igaz — erősí­ti meg Harangi Ferenc —, de nemcsak a gazdasági ve­zetés. hanem vállalatunk pártbizottsága is azon a vé­leményen van. hogy az eddi­ginél is fegyelmezettebb munkára van szükség, mert csak így tudunk a növekvő igényeknek megfelelni. — Ezek után 1983-at akár új fejezetnek is tekinthetjük a vállalat életében. S mit ígér és követel 1984? A „zárszó­ra” az igazgatót kértük meg... — A vállalat fennállása óta az idén kell a legtöbb lakást — pontosan 518-at — étadnunk. Több új techno­lógiát szeretnénk, illetve mu. száj korszerűsíteni. Az anyaggazdálkodást, a szállí­tás költségeinek alakulását is árgus szemekkel figyel­jük. Ézeken a területen több munkafolyamatot számító, géppel végzünk majd. Szó­val, nekünk sem lesz köny- nyű 1984. de mégis optimis­ták vagyunk. Kapacitásunk lényegében lekötött, vállal­kozásainkban mi már 1985— 86-ra összpontosítunk — Sokan és gyakran kér­dezik: vállalnak-e külföld partnereket, megrendelése­ket? — Egyelőre nem! A buda­pesti szállodaépítés — oszt­rákokkal dolgoztunk — nasv lecke volt számunkra. És legfőképpen drága! Végére hagytam, de nem utolsó ten­nivalóink között tartjuk szá. mon: az eddiginél is több felújítási munkákat végzünk, majd Egerben és a megyé­ben. Summa summárum: mindenekelőtt itthon. Heves megyében szeretnénk dol­gozni. hogy a megye és a mi érdekeink is találkozza­nak. Kísérje „útjukat”, és mun­kájukat a szerencse is ... Koós József minden alkalomra központi szerv szakemberét is felkér­ni a téma előterjesztésére. — Mennyire aktív az el­nököknek ez a fóruma? — Maga a tény, hogy a tagdíjat befizetik, hogy el­jönnek, azt jelzi, hogy az önkéntes szervezet segíti őket a mindennapi gyakor­lat kialakításában. Most a GYÖNGYSZÖV ipari tevé­kenységét elemeztük, mert ez a munka sok hasznos ta­pasztalatot adhat a többi áfész-vezetőnek is. A áfész-elnökök fóruma, klubja tehát nagyon gya­korlatias célt szolgál, meg­felelő hatékonysággal. (gmf) Elnökök klubja A mellékfoglalkozás munkaerőt takarít meg A hetvenes évek végén, amikor bevezették a kéthe­tenkénti szabad szombatot, a legtöbben örültünk e szo­ciális vívmánynak. Akad­tak persze ellenzők, akik gazdasági helyzetünkre hi­vatkozva luxusnak minősí­tették az intézkedést. Ké­sőbb, amikor a gazdálkodó egységek fokozatosan áttér­tek a 42 órás munkahétre, különösen az asszonyok so­pánkodtak: olyan későn ér­nek haza, hogy a házi mun­ka után szinte alig marad idejük a gyermeknevelésre. A csemeték napi problémáit nem gyűjthetik össze, mint a mosnivalót, hiszen a házi feladat, a játszótér, vagy az őszinte beszélgetés nem vár­hat a szabad szombatig. Ez év január 1-től sok vállalatnál — köztük a vi- sontai Gagarin Hőerőműnél is — heti 40 órában foglal­koztatnak minden dolgozót. — A Villamos Művek Tröszt irányelvei alapján a vállalat vezetése kidolgozta az áttérés programját, me­lyet a szakszervezeti bizott­ság jóváhagyott — tájékoz­tat Nagy Albert, a munka­ügyi osztály vezetője. Ezután az illetékesek módosítás nél­kül fogadták el bevezetés­re. Az előkészítés az elmúlt év októberében kezdődött, s lényegében egy hét -alatt lezárult. A dolgozók öröm­mel fogadták az új rendet, hiszen több a szabad idejük, sőt a jelenlegi bérszínvona­lat figyelembe véve 4,6 szá­zalékos bérnövekedést is je­lent. — Háfny embert érintett most az áttérés, és ez mek­kora munkaidőalap kiesést okozott? — Azok munkaidejét, akik váltóműszakban dolgoznak, már korábban heti 40 órá­ban állapítottuk meg, a je­lenlegi áttérés tehát a töb­bieket, összesen 1068 em­bert érint. — Ez az áttérés a létszám függvényében évente 108,5 óra kiesést je­lent, ami 54 dolgozó teljes évi munkaidejének felel meg. — Milyen intézkedéseket fogalmaztak meg ezen órák pótlására? — Csak a munka- és üzemszervezéssel érhetünk el eredményeket — véleke­dik az osztályvezető. — Pél­dául úgy, hogy a több szak­mával rendelkezőket két, három munkakörben is fog­lalkoztatjuk. Praktikus meg­oldás, mivel a vállalatnál néhány szakma ismerőjéből elkelne több is. Számítása­ink szerint öt-hat ember egész éves munkaidejét ta­karíthatjuk meg azzal, ha egyes feladatokat mellékfog­lalkozásban oldanak meg dolgozóink. Értékes órák nyerhetők továbbá, ha a munkálatok előkészítésére nagyob hangsúlyt fektetünk csak úgy, mint a folyamatos munkavégzés feltételeinek biztosítására. Feltétlenül szólni kell a különböző ok­tatások, tanfolyamok, válla­lati rendezvények munka­időn túli szervezéséről, vagy a hivatalos kikérések szá­mának, illetve a dolgozói mulasztásból adódó veszte­ségidők csökkentéséről. —A konkrét termelékeny­ség növelése mennyit hoz­hat a konyhára? — Az említetteknél na­gyobb jelentőségű, hiszen Nagy Albert: „Előbb vég­zünk, több a szabad időnk... ” (Fotó: Szabó Sándor) 40 százalékos teljesítmény­növekedést várunk a May­nard UMS munkarendszer­től. Az angol szervező cég az Ipari Minisztérium és a tröszt támogatásával, -illetve a SYSTEM és a Nehézipari Műszaki Egyetem részvéte­lével készítette elő a mód­szert. Lényege, hogy meg­határozzák az egy-egy mun­kafázis elvégzéséhez szük­séges időt. Már e rendszer­ben dolgoznak — kísérleti jelleggel — a karbantartók. Többségük örült a változás­nak. hiszen az átlag fölött teljesítők mintegy 25 száza­lékkal több jövedelmet ér­hetnek el. A szakmailag bi­zonytalanok nem számíthat­nak a megszokott összegre a borítékban, sőt... E rend­szer — még rész eredmény esetén is —, többszörösen pótolja a kieső munkaidő- alapot, mivel 335 ezer 193 órát nyerünk vele. — Korábban mennek ha­za. Ez egyeztetést követelt a közlekedési vállalatokkal csakúgy, mint a különböző intézményekkel, például az óvodákkal és a bölcsődék­kel. — Hétfőtől csütörtökig 25, pénteken 20 perccel előbb végzünk — mondja Nagyné, a labor vezetője. — A Vo­lán ehhez igazította menet­rendjét, s mondhatom so­kat jelent, hogy például mi, gyöngyösiek már délután négykor a városban vagyunk. A közértben nagyobb még az áruválaszték, mód van a hivatalos ügyek elintézésére, a családosok is előbb érnek a gyermekintézményekbe. Jó azoknak, akik másodál­lásukba sietnek, de minden­ki bátrabban szervezheti délutáni programját. A 40 órás munkahét be­vezetése nemcsak a dolgo­zóknak, a gazdasági egy­ségeknek — így a Gagarin- nak is — kedvező. Mert gondoljunk csak arra, hogy a figyelem bizonyos idő el­teltével lankad, nyolc órán túl esetleg hiába ül helyén a dolgozó. Jó az is, ha a fel­vétel} ügyintézés, a betaní- tási-begyakorlási idő csök­ken, az említett angol mód­szer termelékenységet ösz­tönző hatásáról már nem is szólva. Sikeres bevezetése ugyanis majdnem tiszta ha­szonnak tekinthető. Fazekas Eszter Retekexport Csongrádról A csongrádi, Szeged-kör­nyéki fóliáskertészetek ed­dig csaknem hárommillió csomó hónaposretek export- szállítására kötöttek szerző­dést a Csongrád megyei Zöldért-tel. A Szeged kör­nyéki fóliasátrak idei első termését a héten indították útra: külföldre — Csehszlo­vákiába és az NDK-ba szál­lítottak 40 000 csomó retket. Szentes környékéről, a ter­málfűtésű kertészetekből ha­marosan útra kelnek az első- zöldpaprika, saláta és ubor­kaszállítmányok is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents