Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-27 / 22. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 27., péntek A kiválasztás iránytűje A választások előtti idő­szakban előtérbe kerül a káder- és személyzeti mun­ka. Űgyszólván naponta ka­punk hírt arról, hogy orszá­gos, megyei, városi vezető­ket választanak meg, nevez­nek ki fontos beosztásokba. A generációváltás szintén napirenden lévő kérdés, fi­atal, rátermett, újra és új­ra újulni képes emberek ve­szik át az idősebbektől az irányítást. Mindez felelősségteljes mérlegelést, sok töprengést jelent azoknak, akik javas­lataikat a testületek, vagy az illetékesek elé terjesztik. Választási rendszerünk de­mokratizmusa, új törvénye­ink lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a tanácstagok, az országgyűlési képviselők választása a szó szoros ér­telmében „választás” legyen és így a legmegfelelőbb em­berek kerüljenek a testüle­tekbe, vagy azok élére. Választani felelősségtelje­sen azonban csak azok tud­nak, akik ismerik a válasz­tandókat, vagy éppen a ki- nevezendőket. Ismerni vala­kit! Nagy szó. Különösen akkor, ha ez a megismerés, kiválasztás olyan következ­ménnyel jár, hogy emberek fontos beosztásba kerülnek, bizalmat szavaznak nekik. A káder- és személyzeti munka alapvető ábécéje a hármas követelmények ér­vényre juttatása, betartása. Példákat lehetne sorolni — a sok helyes, jó gyakorlat mellett — arra is, miként jutottak zsákutcába, tragédi­ába azok, akiknél csorbát szenvedett e hármas köve­telmény be nem tartása, a politikai, szakmai rátermett­ség, a vezetőkészség hiánya. Nem is beszélve arról, hogy a rossz döntés árt a kivá­lasztásra jogosult személyek, testületek tekintélyének, megviseli a közösséget is. A párt káderpolitikai irányelvei biztos támpontot adnak a kiválasztáshoz, de ezt az illetékeseknek kell el­végezniük, s feladatuk az emberek helyes megítélésé­re, jellemük, rátermettségük alapos ismerete. — Ismeri ezt az embert? — Legalább tiz éve. Na­gyon rendes, jó modorú, szimpatikus. Az efféle megítélés nyil­ván felületes, csupán sze­mélyes benyomásokon alap­szik és a legtöbb esetben melléfogáshoz vezet. Köny- nyen kiderülhet, hogy az illető szimpatikus ugyan, megnyerő modorú, csak ép­pen vezetésre, határozott irányításra képtelen. Hajlik, mint a nádszál, nincs önál­ló véleménye és ahogyan mondani szokás, mindig a „széljárást” figyeli és asze­rint dönt. Gyakori a másik véglet is, amikor csendes, halk szavú, feltűnni nem akaró embe­reket nem veszünk észre, nem figyel fel rájuk senki. Alkalmasságukat mérlegre sem teszik és egyszerűen rásütik a bélyeget: magának való! Olyan időszakban va­gyunk, amikor a megyében, az országban, százak és ez­rek kerülnek vezető beosztás­ba, vagy éppen válnak irá­nyító testületek döntésre jogosult tagjaivá. Nyilván­való mindenkinél a kérdés: Felkészültünk-e erre, van­nak-e megfelelő jelöltjeink, akiket ajánlani, illetve vá­lasztani tudunk? Olyan-e a gyárakban, a tesz-ekben, a hivatalokban a személyzeti és kádermunka, hogy készen állunk a tettekre? Nagyon sok fiatal érett, sőt kipróbált ember van, akik a generációváltás gond­jait képesek megoldani. Tapasztalataink alapján sajnos, tudjuk, hogy a káder- és személyzeti munkában melléfogni nagy hiba. A gyakorlati munkát végzők módszere, hogy a kiválasz­táskor a „gyökerekig” nyúl­nak le. Nem bizalmatlanság­ról van szó, nem is szőrö­zésről, de a kiválasztott em­ber minél alaposabb megis­meréséről annál inkább. A rendezetlen családi körül­mények között élőkről, az iszákosokról, a felelőtlenül ígérgetőkről, az élet felszí­nén mozgó jópofa kézlegyin- tőkről, vagy éppen az öntel­tekről képzelhető el, hogy a választott, vagy kinevezett tisztségben majd megváltoz­nak. — Nagy neki a cipő, — szokták mondani ilyen ese­tekben, majd néhány keser­ves esztendő vergődése után az egymástól való megsza­badulás jelent néha meg­oldhatatlannak látszó gon­dot. Olyan hónapok, évek kö­vetkeznek, amikor — a cik­lusváltás természetes vele­járóként — előtérbe kerül a párt káderpolitikai elveinek helyes gyakorlati alkalmazá­sa. Tévedés természetesen előfordulhat. Az iránytű azonban eligazít az alapos, megfontolt előkészítő mun­ka során is... Szalay István Vásárlói panaszok az OKF előtt Az utóbbi negyedévben mintegy 900 vásárló fordult különféle panaszokkal az Országos Kereskedelmi Fő­felügyelőség Közérdekű Be­jelentések és Panaszok Iro­dájához. Bár a 207 írásbeli bejelentés valamivel keve­sebb, mint a múlt év azo­nos időszakában volt, egyre többen fordulnak sérelmeik­kel az irodához telefonon és személyesen. A vásárlók pa­naszainak csaknem 75 szá­zaléka megalapozott és jo­gos volt. A jogos kifogások­nak több mint fele az ipar­cikkek minőségét és egyes cikkekből az ellátás gyakori hiányosságait sérelmezte. Sokian azt kifogásolták, hogy az iparcikk-kereskede­lemben hiányzó, de a ma­gánkereskedőknél kapható autóalkatrészek csak igen magas áron szerezhetők be. A legtöbben azt panaszolták, hogy a híradástechnikai ké­szülékek, háztartási gépek garanciális javítása alkat­részhiány miatt nem meg­oldható. Ilyenek egyebek közt a hi-fi-tornyok, egyes lemezjátszók, porszívók. A Budapest környéki TÜZÉP- vállalatnál árusított faházak egyes típusaihoz nem volt elég tartozék, hiányoztak az alkatrészek, s a reklamációk intézése is hónapokig elhú­zódott; ezért az OKF fe­gyelmi felelősségre vonást kezdeményezett a mulasztá­sért felelősökkel szemben. Emelkedett a bejelentések száma a bútoripari termé­kekre is. Itt főként a gyenge minőséget és ’a garanciális javítások elhúzódását pana­szolták. A bejelentések, panaszok mintegy húsz százaléka jog­talan többletszámlázást, súly­csonkítást jelzett. E téren alig változott a helyzet az elmúlt egy év alatt. Ugyan­csak panaszok érkeztek egyes kereskedelmi és vendéglátó­ipari dolgozók udvariatlan magatartására. Az Onszágos Kereskedelmi Főfelügyelőség a panaszokat kivizsgálta, s javasolta a sza­bálytalanságok elkövetőinek felelősségre vonását. (MTI) Kedvező mennyiségi és szerkezeti változások Múlt és jövő az energiagazdálkodásban Ki ne emlékezne a plakátra, hisz vitatkoztak rajta eleget. Két pártra szakadt a közvélemény: az egyik a bal, a másik a jobb láb mellett tette le a voksát. Tud­niillik, hogy a gázpedál és a talp között elhelyezett tojást melyik lábával tapossa a delikvens. A képet ta­lán már elfelejtettük, de ma is élénken él mondani­valója: a kevesebb is elég szemlélete. Erre tanít azóta Forgó-Morgó, bombáz bennünket az utcán, otthonunk­ban és munkahelyünkön megannyi, jól-rosszul sikerült reklám Arról, hogy a Heves me­gyeiek eddig miként hajtot­ták végre a párt- és kor­mányhatározatot — vagyis rendszeressé vált-e az ener­giával való ésszerű gazdál­kodás a termelésben és fel- használásban —, nemrégiben a megyei NEB készített ösz- szefoglaló jelentést. Huszon­kilenc, a népgazdaság kü­lönböző ágazataiban gazdál­kodó egységnél végeztek el­lenőrzést, mely az 1981/83-as éveket vette nagyító alá. A népi ellenőrök összességében arra a megállapításra jutot­tak, hogy az első, 1980-as alapvizsgálat óta megyénk energiagazdálkodási szem­léletében lényeges változás következett be, ennek nyo­mán számottevő megtakarí­tásokat értünk el. Nem vagyunk önellátók Sokatmondó adat, hogy az ország lignittermelésének 88 százalékát Heves megye biz­tosítja. Az elmúlt évek geo­lógiai kutatásai Visonta— Kápolna térségében mintegy hétszázmillió tonnás lignit­vagyont ál lapítottak meg, ami komplex energiafejlesz­tési program megvalósítását is lehetővé teszi. Hosszú tá­von nem kecsegtet ennyi jóval az egercsehi akna­üzem, ahol az átlagnál jó­val nehezebb geológiai vi­szonyok és az ebből adódó magas költségek nehezítik a szénbányászatot. Egyéb ener­giahordozókból „behozatalra” szorulunk. Például az Eger környéki olajtelepeken a kitermelés fokozatosan csök­kent, pillanatnyilag 18 ezer tonna jut a felszínre évente. Ezért jövőre az úgynevezett másodlagos módszert kell alkalmazni, ami annyit je­lent, hogy az olajat más anyag, például víz vagy gáz segítségével bányásszák. Fe- démesen naponta ötezer köbméter földgázt termelnek, ez az érték várhatóan nyolc évig állandósítható. Megyénk területének 20 százalékát erdő borítja, ahonnan évente 270 ezer tonna fát termelnek ki, en­nék fele tűzifaként kerül hasznosításra. A feldolgozás során számottevő hulladék képződik, mely szintén ener­getikai célokait szolgál. Ti­zenhét helyen tártak fel 45 —50 Celsius-fokos kutat. Hat hévize a strandok meden­céibe folyik, energetikai célra csupán egyet használnak, ugyanakkor a további tízet még nem aknázták ki. Éppen az ilyen és hasonló eseteket akarja megszüntetni, az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodást kívánja megvalósíttatni az élet min­den területén a már említett párt- és kormányhatározat. A rendelet megjelenése után többen is látványos eredmé­nyeket értek el puszta szer­vezési intézkedésekkel, a legegyszerűbb műszaki meg­oldások alkalmazásával, me­lyek pénzügyi ráfordításai minimálisak voltak. Az ész­szerű fuvarszervezéssel pél­dául számottevően csökkent­hetők az üresen megtett ki­lométerek száma. A gépko­csivezetők energiatakarékos vezetéstechnikára való taní­tása szintén nem igényel különösebb befektetést. Az időben elvégzett norma­karbantartások szintén hoz­nak a konyhára. S ha a gép­kocsivezetőket anyagilag is ösztönzik, biztos a siker. Mint például a Volán 4-es számú Vállalatnál, igaz a további megtakarítások ér­dekében a benzinüzemű jár­művek nagy részét is díze- lesítették. Pályázatok mögött A takarékossági szemlélet terjedését jól szolgálják azok a pályázatok, melyeket a té­mában írnak ki a vállalatok. A népi ellenőrök ezek sor­sát is átnézték, ám a ta­pasztalatok nem a legked­vezőbbek. Van, ahol a meg­takarítás értékelése körül­ményes, vagy az eredményre még várni kell, mert a mé­rőműszer gyakran üzemkép­telen. Máshol a berendezés műszaki átadásakor derült ki, hogy az nem hoz annyit, mint tervezték. A vizsgált tizennyolc pályázat közül csak hat valósult meg határ­időn belül. A beruházások költsége pedig esetenként túllépte az előirányzott ösz- szeget. Vannak persze szép számmal jó példák, sőt nem várt eredmények is. Például a Füzesabonyi Állami Gaz­daságnál, ahol kilenc do­hányszárítót alakítottak át, ezzel a tervezett 13,7 tonna olajmegtakarítás helyett harminc tonnát és közel 68 megawattóra villamo6ener- gia-megtakarítást is elértek. / Áttérés — feltételek nélkül Rendelet szabályozza azt is, hogy a gazdálkodó egy­ségeknél működtetett olaj- kályhákat helyettesíteni kell más, olcsóbb energiát hasz­náló berendezéssel. A prog­ramot fokozatosan hajtják végre a megye üzemei, ezzel évente több mint háromszáz­hetvenöt tonna olajat taka­rítanak meg. Igaz, az átállás komoly többletköltséggel jár, hiszen egy-egy olajkályha helyettesítése átlagosan 24 ezer 278 forintba kerül. A lakosság is igyekszik meg­szabadulni az olajkályhák­tól, ám meglehetősen furcsa helyzettel találja szembe magát Nem mindig jut hozzá a megfelelő hatásfokú kályhához, sokszor nincs jó szén, és ez a fűtési mód ké­nyelmetlenebb is. A földgáz- tüzelésre való áttérésnél a gázkazánok biztosítása okoz gondot, sőt nem kaphatók a csőhálózathoz szükséges ve­zetékek sem, a hőtárolós vil­lamos fűtésű kályhákról már nem is beszélve. Ugyanakkor a megye zárolt transzformá­torkörzetének felszámolásá­hoz 15 millió forintra lenne szükség, ami egyelőre nem áll rendelkezésre. Egyik ol­dalról tehát igény az olaj- kályhák helyettesítése, má­sik oldalról viszont nem biz­tosítottak az áttérés feltéte­lei. A megyei NEB vizsgálata megállapította, hogy szénből és földgázból az 1980-as adatokhoz képest nőtt, míg a többi energiafajtából szá­mottevően csökkent felhasz­nálásuk. Lényeges adat, hogy három év alatt 30,5 kilomé­ter gázvezeték épült, s je­lenleg is több község bekap­csolását tervezik az országos hálózatba. Ugyanakkor a benzinfelhasználás 20,4, a fűtőolajé 29,2 százalékos csökkenést mutat. A számok azt tükrözik, hogy az ener­giafelhasználás mennyiségi és szerkezeti változásai az országos átlagnak megfele­lően alakultak. A további pozitív változá­sok kulcsa, ha nem is kizá­rólagosan, de a vállalatok­nál, gyáraknál, intézmények­nél alkalmazott energetiku­sok kezében van. Csakhogy a teendők ellátásához több helyen más munkaköröket is kapcsoltak. Még ennél is rosszabb a helyzet ott, ahol egyáltalán nem alakult ki energetikusi szervezet, hol­ott az energiagazdálkodás­hoz és ellenőrzéshez nélkü­lözhetetlen ez a néhány főt foglalkoztató apparátus. Fazekas Eszter A szerzett jog marad Méltányosabb teherviselés az áramfogyasztásban Az utóbbi években nép­gazdaságunk energiahordozói közül a villamosáram fo­gyasztása 3—4 százalékkal emelkedett országos szinten. A növekedés különösen a háztartásokban figyelhető meg. Az ország rendelkezé­sére álló beruházási eszkö­zök nagyobb részét nap­jainkban is az energetikai fejlesztések kötik le. Mert ahhoz, hogy a fogyasztók több villamos energiához jussanak, kilowattonként 40—60 ezer forintot új erő­mű, 25—30 ezret pedig új hálózat fejlesztésére kell fordítani. A gondok enyhíté. se egyes településeinken az érintett lakosok — az 1966- ban megjelent jogszabály szerint — önkéntes anyagi támogatással maguk is hoz­zájárultak az elosztórendszer fejlesztési költségeihez. Meg. oldást azonban sajnos, a leg­tiszteletreméltóbb igyekezet sem jelenthetett. A méltányosabb tehervise. lés feltétlenül az elavult jo­gi gyakorlat korszerűsítését igényelte. Ezért a kormány ez év januárjától rendeletben szabályozza az új, kisfeszültségű elosztó vezetékhálózat létesítését és a meglévők bővítését. A ve­zetéképítés terheit természe­tesen ezek után elsősorban állami, illetve tanácsi, vala_ mint az áramszolgáltató vállalatok pénzügyi keretei­ből kell fedezni. Csak rend­kívül indokolt esetben lehet a lakosság költségtérítésére alapozni. Az újonnan élet­belépő rendelet az eddigi anyagi lehetőségeket kibőví. tette a hálózatfejlesztési hoz­zájárulás bevezetésével, amit azok fognak fizetni, akik átlagot meghaladó villamos. energia-teljesítményt igé_ nyelnek. Szűkebb pátriánk az ed­digi tapasztalatok szerint több áramot fogyaszt, mint más megye. Bár a miniszte­ri rendelet még csak az előt­tünk álló hetekben lép ha­tályba — amint Szabó Ist­vántól, az ÉMÁSZ egri üzemigazgatójától megtud­tuk —, már többen érdek­lődtek a jogszabály anyagi következményeiről. — Előreláthatólag kiknek kell majd a jövőben mé­lyebben a pénztárcájukba nyúlni? — kérdeztük az igazgatótól. — Egy modern, gépesített háztartás átlagos igénye a felmérések szerint 3,3 kilo­watt. Ennyi elektromos energiával nyugodtan hasz­nálhatják fogyasztóink az automata mosógépeket, vil- lanyboylereket és egyéb háztartási gépeket. Sőt, még azoknak az idősebb embe­reknek sem kell túlfogyasz. tás miatt aggódni, akik ki­sebb teljesítményű villany­kályhával fűtenek. A ren­delkezés egyébként csak az átlagot meghaladó többletigények kielégítését köti kötelezően hozzájáru­lás megfizetéséhez. Többlet áramfogyasztással főleg azo­kon a vidéki településeken, falvakban kell számolni, ahol például búvárszivaty- tyút is használnak és a nagy alapterületű házak egé­szét hőtárolós elektromos kályhával akarják fűteni. A kényelmes komfortot ugyan, is meg kell fizetni. — Hogyan mérhető le a nagyobb fogyasztás? — A nagyobb villamos­energia-teljesítményhez na­gyobb villanyórát szerelnek majd fel. A 3,3 kilowatthoz — amely után még, ahogy említettem is, nem kell hoz_ zájárulást fizetni — elegen­dő a hagyományos 15—16 amperes kis megszakító. De, aki például, mondjuk 5,5 kilowattot igényel, ezért a régi teljesítménymérőjét le­cserélteti, annak már 4400 forint egyszeri hálózatfej­lesztési hozzájárulást kell fizetnie. Az állami vállala­tok, intézmények és egyéb nem lakossági áramfogyasz­tók a többletigények telje­sítéséért egységesen kilovolt. amperenként 7800 forintot fizetnek majd. Megtudtuk még, hogy az új rendelet nem szünteti meg a szerzett jogokat, sőt a jogszabály hatályba lépé­séig még nem teljesített, de vállalt igények kielégíté­séért sem kell hozzájárulást fizetni annak, aki a felsze­relt belső berendezésének hálózatra kapcsolási kérel­mét (jelentkezési lapját) az áramszolgáltató kirendeltsé. geihez a rendelet megjelené­se előtt eljuttatta. A jogsza­bály felsorolja azokat az eseteket, amikor nem köve­telhető kötelező hozzájáru­lás. Így például: mentesülnek ettől a befizetéstől az új ta­nácsi lakások bérlői, az új szövetkezeti és öröklakások tulajdonosai, ha nincs na­gyobb igényük a műszaki tervben vagy az áramszol­gáltató vállalattal kötött szerződésben rögzítettnél. Mert ilyen esetekben az építési költség már fedezte a hálózatfejlesztési kiadáso­kat is. Soós Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents