Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-27 / 22. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984, január 27., péntek mm A művészettörténészek ag- gédva bontogatják a festményeket • Fellélegeztünk. Megtalálták a tavaly novemberben elrabolt remekműveket, a Szépművészeti Múzeumban őrzött Raf- faello-, Tintoretto-, Tiepolo- alkotásokat. Egy nép veríté- kezett hajdan, hogy Eszter- házy herceg, Pyrker egri érsek megvásárolhassa e festményeket, jobbágyok tízezrei. őket is* emléküket, és minket is ért e sérelem, amely jóvátehetetlen kárnak számított a megtalálásig. Kárból haszon lett. Több értelemben. Egyrészt a művek önértéke az ország és az emberiség használati értékévé változott. Amikor Heine először minősítette véleményével a Milói Vénuszt, fellendült az érdeklődés iránta. Nem csappant azóta sem az ámulalt. Maillol a csodák csodájának nevezte az antik szobrot Sok, a Louvre-ban, Ermitázsban, Szépművészeti Múzeumban található olyan 1984. január 18.: Ismét a Szépművészeti Múzeumban van az első megkerült festmény. A képen Garas Klára, a múzeum főigazgatója az Ifjú képmásával 1984. január 25.: Ferihegyre érkeznek a képek, a Magyar Televízió kölcsönözte azt a ládát, amelyben hazahozták őket mű van, amelynek minősége rendkívüli anélkül, hogy igazán felfedeztük volna őket. Mi is történt az 1910-es évek elején? Ellopták a Mona Lisát a Louvre-ból, hónapok után meglelték, s azóta tart a zarándoklás Leonardo da Vinci utolérhetetlen festői mosolyához. Megismétlődhet az eset a Raffaello-képekkel is. Két okból, önértékük rendkívüli és ideiglenes hiányuk fel is hívta rájuk a figyelmet, önértékük használati értékké vált, ezentúl mindenki látni akarja az Ifjú képmását és az Esterházy Madonnát. A folyamat visszavonhatatlan. Veszély után lehetőség előtt állunk, hiszen sokak érdeklődését felkeltette ez a szerencsésen végződött eset művészeti értékeink iránt. Leonardo után Raffaello is az emberiségtudat része lett, a színhely ezúttal Budapest. Nem késlekedhetünk, hiszen a pillanat adott. Prospektusokkal, nagy példányszámban szükséges ismertetni e műveket, ám ezeken kívül a Szépművészeti Múzeum több más remekművét, s az ország má6 múzeumaiban fellelhető kiemelkedő alkotásokat. Most, Raffaello kapcsán azok is feltámaszthatok önmagunk és a kontinensek számára. Ami elveszettnek látszott és újra megtaláltatott, mérhetetlenül több annál, ami csak létezik. Felfigyelt rájuk a világ, s akiket idevonz, könnyebben meghívhatjuk Csontváry, Egry, Derkovits, Medgyessy, Fe- renczy Károly értékeihez Budapestre, Pécsre, Badacsonyba, Szentendrére, Miskolcra és Debrecenbe is. Kitárulkozott az ország kapuja. Most szellemi és anyagi értelemben gazdagodhatunk, mert gazdagíthatjuk a földrészek lakóit. A világ kíváncsi lett Raffaellóra, ránk is. A kárból haszon született. Mert az sem közömbös, hogy a magyar, az osztrák, az olasz, az NSZK-beli, a svéd, a görög rendőrség, s az InA legszebb műkincs, Raffaello Esterházy Madonnája egyelőre vattapólyán nyugszik, mint egy kisded (Népújság telefotó — MTI — KS) terpol együtt dolgozott. Az elszigetelődés egy csapásra céltudatos együttműködéssé változott, s közösen leltük meg a képeket. Ez is új közkincs, nemcsak Raffaello két remekműve, amely budapesti múzeumotthonában várja majd ezer és ezer híve után a látogatók millióit. L. M. Zarándoklás Raffaellóhoz RMBn .(ni 'P.í 4 ttól a naptól fogva, amikor a fiam megtanult ötvenig számolni, a lottózás lett a szenvedélye. Bár magam sem tudom, mi kezdődött előbb nála. Fölöttébb valószínű, hogy azért tanult meg ötvenig számolni, mert különben nem tudta volna kitölteni a lottószelvényeket. Én nem gátoltam e kedvtelésében, mivel tudtam, hogy az ebből a játékból befolyt összegeket sportlétesítmények építésére fordítják — így hát a fiam gyermekkorától kezdve részt vett a hazai sport fejlesztésében. A helyzet kissé bonyolultabbá vált, amikor a nejem is rákapott a lottózásra. Feleségem és fiam néhány hétig buzgón húzogatta át a . számokat a kockákban, de a hat közül még hármat sem tudott egyszer sem eltalálni. Akkor hozzám fordultak. — Mi pechesek vagyunk, de neked szerencsés kezed van. Legalább egyszer lottózzál! Nekem meg kisseb dolgom is nagyobb annál. Éppen a disszertációm írásának a vége felé tartottam és folyton zavartak. Ezért cselhez folyamodtam. — Ez nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik — jelentettem ki bölcsen —, hogy valaki biztosan nyerjen, ehhez alaposan fel kell készülnie, szá1 Malhaz Kotadze: A biztos tipp mításokat, kutatásokat kell végeznie. — Mennyi idő szükséges ehhez? — kérdezte gyakorlatiasan a feleségem. Nagyjából kiszámítottam: — Két hónap. De azzal a feltétellel, hogy senki sem fog zavarni, és a fiúnk leckéit te csinálod meg. Két hónapig mennyei boldogságban úsztam. Senki sem jött be a szobámba, és nem vont el a munkámtól. Disszertációm a kitűzött időre elkészült. Pontot tettem a végére — és ekkor eszembe jutott a feleségemnek tett ígéretem. Felütöttem a városi telefonkönyvet, ujjammal ráböktem az első számcsoportra, amely a szemem elé került, felírtam egy darab papírra, és behívtam a feleségemet. — Drágám! — mondtam. — Hosszas számítások és álmatlan éjszakák eredményeként sikerült megállapítanom azt a számösszetételt, amely optimális lehetőséget nyújt a nyereményre. Menj, vegyél lottószelvényt, húzd át rajta ezeket a számokat, azután pedig közöld velem az eredményt. Nejem álló héten keresztül el sem mozdult a telefon mellől. Valamennyi barátnőjével és ismerősével közölte, hogy a férje két- hónapí számolás révén megállapította azt a számkombinációt, amely optimális lehetőséget nyújt a nyerésre. • A minap bejött hozzám a feleségem: arca sápadt volt és valahogy különösen ünnepélyes. — Mennyit lehet nyerni a lottón, ha valakinek hatos találata van? — kérdezte. — Nem tudom, de azt hiszem legalább ötezret. — Te világokosa! — mondta, azzal cuppanós csókot nyomott a homlokomra, és letette az asztalra lottócédulát, meg az újságot, amelyben benne voltak a húzási eredmények. Csodák csodája! Mind a hat szám stimmelt. Ma reggel a nejemmel együtt elindultam, hogy felvegyük a nyereményt. A lottóiroda körül bábeli zűrzavar volt. A féleségem összes barátnője és ismerőse ott sibakolt, no meg a barátnőinek az ismerősei, és az ismerőseinek a barátnői. Mindenki ugyanazt a hat számot húzta át a lottószelvényén. És — miért, miért nem — valamennyien hálálkodtak a feleségemnek, ő pedig, szemét szerényen lesütve, felelgette: — Ugyan, hiszen megmondtam én!... A tömeg pedig egyre dagadt. A nyertesek hosszú sora végigkígyózott, az utcán. Amikor a pénztár kinyitott, megtudtuk, hogy ilyen csoda még sohasem fordult elő: több mint ezren találták el a hat számot, amelyre rendszerint csak néhány szerencsés flótásnak sikerült ráhibáznia. Ennek következtében az egy szelvényre jutó nyeremény hét rubel volt. Nem tudom, ki hogyan- van vele, de én személy szerint elégedett vagyok ezzel a nyereménnyel. Valóban nagy nyeremény volt: a két hónapi nyugodt munka meghozta a gyümölcsét, disz- szertációm kitűnő minősítést kapott. (Gellért György fordítása) Végig lelkesen Szívesen tapsolt a közönség Maga a tény is figyelemre méltó: a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ színháztermének bársonyszékei, re nemcsak elkelt mindegy jegy, de gondoskodni kellett pótszékekről is. Ily nagy érdeklődés kísérte azt a gálaestet, amelyet a művelődési ház művészeti együttesei adtak. A cél elismerésre méltó: az új Nemzeti Színház építkezési költségeihez való hozzájárulás. Kezdett a Gyöngyösi Játékszín. Egy kicsit a saját jubileuma jegyében is, hiszen most érik el folyamatos működésük harmincadik esztendejét. Nemcsak azt akarták megmutatni tehát, hogy hová jutottak el az előadás művészi színvonalát tekintve, hanem azt is, hogy tevékenységük a műfajok milyen széles skáláját fogja át. Bevezetőül a városhoz kötődő Vachott Sándor és Bajza József költő verseiből állítottak össze egy csakugyan szép csokorra valót. A színjátszást Molnár Ferenc Liliomjának egy részlete képviselte, de önmagukhoz híven a humorról sem feledkeztek meg: paródiát hallott, a jó ízű humoron derült a közönség. A Játékszín vezetője Jankovits Jenő most is felvillantotta tehetségét. Külön öröm, hogy a városnak immár önálló kórusa is van, amely a kezdeti nekilendülés után nem „adta alább” és az ügyhöz méltó kitartással dolgozik, készül, koncertezik. Ezen az estén ünnepi buzgalommal szólaltatták meg Ádám Jenő Három népdalát, Kodály Mátrai képekjét és Behár György Lakodalmasát. A Pedagógus Kórus most csak ízelítőt adhatott tudásából, szakmai hozzáértéséből és művészi felfogásából. A közönség hálás tapssal ismerte el törekvéseiket. Vezényelt Kalocsainé Csillik Mária. A Vidróczki Néptáncegyüttes a műsor második felét egyedül töltötte ki. Nem is akárhogyan. Amit ők tudnak, az már messze túljutott azon a fokon, amit még amatőrködésnek szokás emlegetni. A teljesítményük már profi-szint, ha státuszuk meg is marad a „műkedvelő” alapon. Ehhez sok minden kell, mindenek előtt megszállottság, ami soha nem hiányzott azokból, akik irányították az együttest, mint Zeltner Imre és a művészeti dirigens, min a legutóbbi időkig Heksch Katalin. A Vidróczki másik titka az állandó megújulás. Művészi szempontból is, életkorban is. Erre láttunk most is példát. A fiatalabbak már úgy illeszkednek be az együttesbe, hogy nyugodtan rájuk lehet bízni komolyabb feladatot. Persze, még akad csekély csiszolni való az előadásukban, még van mit tanulniuk az idősebbektől. Hadd emeljem ki a műsorukból az újszerűségében is megkapó Skandálást. Ámulni valóan szép kompozíció, s a négytagú zenei együttes külön „nívó-díjat” érdemelne. A vezető prímás Gulyás András. Amit láttunk és hallottunk : minden részletében felsőfokú jelzőkkel méltatható csupán. Nincsenek gyenge pontok, megbocsátást igénylő részletek. A Vidróczki régen kinőtte már magát környezetéből. Nagyon tudnak. Nagyon szépen táncolnak. Amit adnak, az — művészet, nemcsak a nevében, hanem a színvonalában is. A vastaps ugyan nem bizonyíték erre, de — jelzés. A mostani gálaest egy elismerésre méltó törekvés elismerésre méltó megjelenítése volt. G. Molnár Ferenc Sikert aratott a Vidróczki Néptáncegyüttes is (Fotó: Szántó György) Videofilmek a Pannónia Filmstúdióban A Pannónia Filmstúdióban már néhány éves múltra tekinthet vissza a videofilmek gyártása. Eddig elsősorban kereskedelmi és propagandacélokra készítettek felvételeket, de a közelmúltban elkészült az első hazai sokszorosított video műsorkazetta. A Skála-Coop megbízása alapján a Pannónia Filmstúdió Vddeo/fülm Műterme 35 perces összeállítást készített rajz-, animációs és rö- vidfiLmekből. A VHS-rend- szerben 'készült kazettákból 1500 példány került az elmúlt év végén a Skála üzlethálózatába, s a legutóbbi hírek szerint a kísérleti kazetták többsége már vásárlóra talált. A stúdió vezetői elmondták, hogy máris tervezik további műsorkazetták készítését. Más jellegű produkció a Zene mindenkié című video műsorkazetta-sorozat első darabja, amelyet a Kodály- módszerről készítettek. Erről már sokan hallottak, ám a lényegét kevesen ismerik. Az új videofilm ezen igyekszik segíteni. A Kodály-módszer iránti nagy érdeklődést az is mutatja, hogy máris több ország zenei intézménye rendelte meg a videoprog- ramot. Ez azt mutatja be, ahogy a zenepedagógusok állandó és módszeres munkával fejlesztik a gyermekek zenei készségét. A kamera néhány kivételtől eltekintve óvodai foglalkozásokat rögzített.
