Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 26., csütörtök 3. Szokatlanul nagy, mondhatni: országos visszhangot keltett a közelmúltban két bírósági Ítélet. Az egyik egy fővárosi nagy textilüzlet és vele üzleti kapcsolatban álló cégek, plusz magánkisiparosok bűnszövetségének ügyében mondta ki a végső szót. Sok éves elzárás és a pontosan már aligha megállapítható több milliós károkozásért vagyonelkobzás és kártérítés. A másik egy megyeszékhelyi Tüzép-telep vezetőjének sin- kófálása: ő hiánycikknek számító árukat csak kenőpénzért szolgáltatott ki; itt a kártétel kimutatható összege kisebb volt, ennek megfelelően az ítélet is egy éves és néhány hónapos elzárás és vagyonelkobzás. Kényelem, több szabad idő Nyugdíjba ment a munkásvonat Autóbusz kanyarog a Tárná völgyében Kényelmesebben, gyorsabban utaznak a sirokiak (Fotó: Szántó György) Ennyit röviden magukról a bűnügyekről. És miért a széles körű visszhang? S miért érdemes írni róla? A következőkért: „Nyolc év? Mi az neki? Ha kijön a dutyiból, meglesznek az eldugott milliói, és amíg él, hideg vízbe nem kell tennie a kezét” — így fakadt ki az első ítélet megjelenésének reggelén a pesti villamoson egy éltes férfi. Mire útitáxsa így válaszolt: „Hát igen. Ezek mind ilyenek. Mindenki ott szerez, ahol tud.” Vajon így van-e? Most ne azon elmélkedjünk, hogy vajon nyolc év börtön valóban semmiség-e, meg hogy csakugyan el lehet-e rejteni az ebül szerzett milliókat — szerintem: nem —, de hogy „mind ilyenek”, erről szólni kell. Mindnyájan tudjuk, hogy nem mind „ilyenek”. Nem a szokásos tiszteletkor kedvéért mondom, dg színigaz: a kereskedelmi dolgozók óriási többsége tisztességgel teszi a dolgát, és ha nemzetközi híre van a magyarországi közellátásnak, abban részük van a kereskedőknek is. Ez nem mond ellent annak, hogy a kereskedelem kultúrája, fantáziája, frissesége és sok más még nem érte e' a kívánt fokot. De a hiányosságok nem a -becsület hiányából adódnak. Hát a „mindenki ott szerez, ahol tud” megjegyzés? Hiba volna tagadni, sok igazság van benne. A hálapénznek nevezett korrumpálás, a helyzettel való visszaélés, sajnos, már-már társadalmi méretben elterjedt tünet, sőt rákfene. Azt mondják a hiányokkal függ össze. De hát épp a két tárgyalt eset a bizonyíték rá: ez nem okvetlenül igaz. A textilbolt a közkedvelt, viszonylag olcsó műszőrmét egyszerűen nem árusította a nagyközönségnek, pedig volt, hanem feláron átjátszotta a magán- kisiparosoknak, -kereskedőknek. Építőanyag is volt any- nyi, amennyi, de a telepvezető ezt is dugáruként hozta forgalomba. A valóságos hiánycikkek listája így mesterségesen bővül s ebben az értelemben igaz, hogy a két csirkefogó és akik a kezükre játszottak, ott szereztek, ahol tudtak. Egy szó, mint száz: a kereskedelem vezetőinek, ö$z- szes dolgozóinak elsőrangú érdeke, hogy maguk állják útját a visszaéléseknek, hogy a szakma tekintélyét ne a törvényellenes cselekmények el-, hanem leleplezésével óvják meg. Csak ez vethet gátat az igaztalan, bántó általánosításoknak. Ugyanez vonatkozik a magán-kisáru- tenmelők érdekképviseleti szerveire. Ez idő szerint bátorítani kell a kezdeményezést, mert javíthatja a közellátást, a szolgáltatást. De cáfolhatatlanná kell tenni, hogy többet keresni a magánszektorban is csak a jobb munkával, nem pedig üzérkedésnek számító csalafintaságokkal lehet és szabad. Ezért és ennyiben lett kettős értelmük az itt hivatkozott bírósági ügyeknek, minthogy a bírói ítélet és a köz ítélete — a közmegítélés — egybevág. Azt pedig, hogy miért vet országos hullámot az ilyen és sok más hasonló ügy, mindnyájan megérthetjük. Először is azért, mert — és ezt örömmel nyugtázhatjuk — erősödik, szélesedik a szocialista szellemű közmegítélés, nevezetesen, hogy ki-ki végzett munkája mennyiségének és minőségének arányában részesedjék a megtermelt javakból, miként alkotmányunk előírja. Másodszor meg azért, mert nehéz gazdasági helyzetünkben, amikor családok tízezreinek életszínvonala legalábbis nem emelkedik, és az árdrágulások mindenkit érintenek, minden fillér iránt érzékenyebb közeg alakul ki. Igen, minden fillér gazdasági számításokból és ügyletekből aki ezt nem érti meg, az politikai kérdéssé lép elő, és semmit sem ért. Ennélfogva nemcsak a vezető szerveknek, nemcsak a bűnüldözéssel hivatásszerűen foglalkozóknak kell határo- zottabbaknak, éberebbeknek lenniük, hanem minden munkahelyen a dolgozók közösségének, a különféle mozgalmi szerveknek. Azon kiváltképp érdemes elgondolkodni, hogy sok párhuzamos ellenőrző szerv és intézmény — a tanácsok kereskedelmi osztályai, a kereskedelmi felügyeletek, a népi ellenőrzés, a fogyasztók tanácsai és mások — minden ellenőrzés alkalmával a szabálytalanságok meghökkentően nagy arányát állapítják meg a súlycsonkítástól a többletszámlálásig, a magánszektorban pedig az adóalap-eltitkolásokig, büntetéseket szabnak ki, aztán minden kezdődik elölről. .Látnivaló, hogy változást csakis, ismétlem, az érintett helyek dolgozóinak tömegeitől várhatunk. Szó se róla, nem a kölcsönös gyanakvás magjait tartjuk kívánatosnak elhinteni, se nem a be- és feljelentősdi ragályát terjeszteni. De azt igen, hogy minden tisztességes dolgozó tekintse állampolgári és szakmai kötelességének a törvényesség szigorú érvényesítését. Senkit se érjen gyanú vagy bántódás, ha nem szolgál rá, de semmilyen becstelenség ne maradjon megtorlatlan. Nem az adminisztratív módszerek tömegességére van szükség, természetesen. De arra igen, hogy a határozott és céltudatos nevelő munkát mintegy támasszák alá a mindenütt kötelező szabályok megtartására irányuló intézkedések. Ez a legkevesebb, és ez a legtöbb. Politikai kérdésről van hát szó, ami azt is jelenti: azok a milliók, akik naponta szorgos, némelykor megfeszített munkával keresik kenyerüket maguknak és családjuknak, legyenek biztosak benne, hogy az állam ügyel rájuk, abban az értelemben is, hogy megóvja őket a hará- csolóktól, a törvényszegőktől. Ez a jogbiztonságon alapuló jó közérzet alapfeltétele. (Sz. J.) Az idegeneknek is feltűnő: a Mátravidéki Fémművek parkolójában valami megváltozott. Korábban vagy száz személygépkocsi állt itt, most csak néhány várakozik. A műszakváltások idején azonban a megszokottnál több autóbuszt látni a kapu előtt. Harminc esztendő után „nyugdíjba ment” a munkásvonat, január 1-től buszok szállítják a dolgozókat a Tarnavölgye településeiről. Ez a változás mintegy 800 embernek naponta egy órával több szabad időt jelent. Köztudott, hogy a síneket a domborzati, és a társadalmigazdasági okok miatt annak idején a falvaktól két-há- rom kilométerre fektették le. Ezzel szemben a völgyekben jellegzetes településforma az úgynevezett útifalu, ahol az egyetlen közút mentén építették a házakat. Ebből következik a tény: innen busz- szal járni kényelmesebb. A vasútállomásra ki kell menni — ez nemcsak fáradságos, de időt rabló is. Ugyanez volt a helyzet eddig a gyárnál: — a munkásvonat nem a kapunál, hanem attól nyolc-tíz perces gyalogúira állt meg. Sokan jártak hát kocsival. De vajon miért nem korábban tértek át? — Azért, mert különösebben nem igényelték a dolgozók, sőt az az igazság most sem mindenki örült a döntésnek, ök arra hivatkoznak, hogy nem bírják a buszt — magyarázza Marsai Ferdinánd gazdasági igazgató. — De volt egy nyomosabb indok is: a Volán egyszerűen nem vállalkozott a feladatra. Tíz szerződéses járatunk már volt, de erre a vonalakra akkor nem jutott jármű. Tény, hogy a szállítási díjakat az elmúlt évben a duplájára emelték, amit húsbavágóan érez ma is mindkét vállalat, mert jócskán csökkent utasforgalmunk. A vasút vezetői hogyan fogadták a döntést? — Nem örültek, ez nyilvánvaló. De elmondtuk az okokat, melyeket kényteleA Heves és Vidéke Áfész a hatáskörébe tartozó települések tőkehúsellátásában vállalt szerepet. Gőz Pál elnöktől megtudtuk, hogy a szövetkezetnek öt településen van vágóhelye és összesen tizenkét boltban árusítanak friss húst, és Hevesen három hentesszéket tartanak fenn. Húskészítmények előállításával nem foglalkoznak, a boltokba félsertésként kerül a hús. Évente mintegy háromezer kerül böllérkés alá. A nyersanyagot — mint az elnök kiemelte — maga az áfész termeli meg: a hetvenes évek elején alakult a sertéstenyésztő- és hizlaló szakcsoportjuk, és sikeréről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a tagok száma ma már meghaladja az ezret. Az első évben csak ötven hízott sertést adtak le, az elmúlt évben pedig tíz és fél ezret. Nem kis büszkeséggel említette az elnök azt is, hogy a kistermelők sertéstartásának szervezésében úttörő szerepet vállaltak, így tevékenységükkel példát mutattak az állami húsiparnak is. A múlt esztendőben száz- nyolcvan anyakocát helyeztek ki állategészségügyileg minősített, fajtatiszta állományokból, s ezen túl is sokat tesznek a tartási kedv fenntartásáért. Ha a kistérnek voltak elfogadni és udvariasan megköszöntük a három évtizedes szolgálatot. Békében váltunk el egymástól. Ha rossz a főpróba sikeres lesz a premier, szokták mondani, ez talán erre az ügyre is igaz. Történt ugyanis, hogy a szerződéses járatok egyike az év első munkanapján az árokban kötött ki. A vezetőnek döntenie kellett, hogy a váratlan forgalmi helyzetben embert gázol, vagy az árokba kormányozza járművét. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi, a „jobbnak” látszó megoldást választotta.! Személyi sérülés szerencsére nem történt, a járműben is csak ezer forint alatti kár keletkezett. Azóta nem volt probléma, a járatokon való rendért a vezetőn kívül a kocsibizalmi is vigyáz. — Minden járatra választottak egyet maguk közül az utazók — mondja Pál Dezsővé, a munkásellátási osztály csoportvezetője. — Ök intézkednek rendkívüli esetben, jelzik a késéseket, helyet biztosítanak a kismamáknak, vagy a gyerekekkel utazóknak, felelnek az utazási szabályok betartásáért. Az elmúlt napok tapasztalatai szerint a buszmeló teljesíti szerződésben vállalt feladatát, a tenyésztésre felvett kölcsönök kamatát is átvállalják. A megfelelő táp- és takarmányellátás érdekében számos he- helyen üzemeltetnek boltokat, legutóbb Hevesen építettek korszerű felvásárló- és tápértékesítő telepet. Nem feledkeznek meg a szakmai segítség fontosságáról sem, ezért foglalkoztat agronó- must a szakcsoport. A sikeres, tenyésztői munka eredményeként az áfész nemcsak saját húsboltjait látja el, hanem a központi árualapok növeléséhez is hozzájárul. A le nem vágott sertéseket a Füzesabony és Vidéke Áfész-nek, valamint a Heves megyei Allatforgal- mi és Húsipari Vállalatnak értékesítik A húsellátás nem jövedelmező, miután a szállítás és a tárolás sok pénzt elvisz, s a vágási veszteségek is a szövetkezetei terhelik, mégis szál való utazás bevált, s dolgozók elégedettek. Kisebb módosításokra persze, szükség lesz, ezeket februárban esedékes megbeszélésen tolmácsoljuk majd a Volán képviselőinek. — Az az elképzelésünk, hogy a gyárkapu előtt korszerű busz-körforgót építünk majd, de a pénzügyi feltételek hiánya egyelőre hátráltatja a munka elkezdését — veszi át a szót az igazgató. — Tárgyaltunk már az illetékesekkel abban az ügyben, hogy a Tamaszentmá- ria és Kőkút között lévő éles kanyart levágják, hiszen balesetveszélyes. Távlati terveink között szerepel, hogy csuklós járműveket közlekedtetünk majd, hiszen azokkal egyszerre több személy szállítható. A voláno- sok hozzáállására jellemző hogy a munkarendtől eltérő időpontokban is küldenek nekünk kocsit, ha ezért előre szólunk. Például a különböző rendezvények után is várják dolgozóinkat. Amíg a vonat helyett az Erdőtelek, Kál-Kápolna, Al- és Feldebrő, Verpelét, Tar- naszentmária útvonalon is elindult az első szerződéses autóbuszjárat, többen is végigjárták az útvonalat, megnézték a megállókat, ellenőrizték a menetidőket. Kapcsinálják. Hogy miért? Mert vannak alapvető szükségleteink, melyek kielégítését nem lehet a haszontól függővé tenni. Körzetük településein legalább fele részben megoldják a húsellátást, s ez magában véve is nyereség. Utunk következő állomásán, a sarudi húsfeldolgozóban Polgár Gergely üzemvezető-helyettes kalauzolt. A kis üzemet 1977 óta a füzesabonyi, valamint az Eger és Vidéke Áfész működteti. Itt azonban a sertés teljes feldolgozására rendezkedtek be. Tőkehúst a sarudi húsboltba szállítanak, máshová csak az ünnepek előtt. Tavaly csaknem nyolcezer sértési vágtak le és dolgoztak fel. Termelői áron számítva mintegy 35 millió forint értékű áru hagyta el az üzemet. A sertést teljes egészében hagyományos módon dolgozzák fel. Erről magunk is meggyőződtünk, amikor csolatuk a partner-vállalattal most sem szűnt meg, hiszen az első napokon minden buszon utazott egy volános, s a barna egyenruhások alkalomszerűen még most is elkísérik a Liszkóba tartókat. Nem véletlenül, hiszen a siroki gyárnak van a megyében a legnagyobb vonzáskörzete. Negyvennyolc községből most már kizárólag a Volán járművei — összesen 19 — hozza-viszi az utasokat. A januári átállást megelőzően a korábbi menetrendet is módosították, hiszen a gyárban lépcsőzetes a munkakezdés. A Mátravidéki Fémművek eddig évente 22 millió forintot költött dolgozói szállítására. Most erre valamivel nagyobb összeget kell kiadni, mert a busz drágább, ám kényelmesebb és gyorsabb. A munkások költsége viszont változatlan maradt. Talán ennek is köszönhető, hogy a gyárba a korábbinál is többen jelentkeztek felvételre. A munkaerő-gazdálkodásban ismert versengés közepette ugyanis nemcsak a jobb fizetéssel, de a szociálpolitikai kedvezményekkel is csatát, embert nyerhet egyik vállalat a másikkal szemben. megéreztük a levegőben a frissen perzselt bőr házi disznóöléseket idéző illatát. Mert hogyan is élhet meg egy kis üzem a tömegtermelést folytató nagyipar árnyékában? Csak úgy, ha termékeit nagyobb gondossággal, speciális ízléssel állítja elő, ha szélesebb választékot kínál, ha az onnan kikerülő árunak sajátos jelleget tud adni. Ezzel a lehetőséggel úgy tűnik, élnek is Sarudon. A táj jelegű májas hurkából 120 tonnát állítottak elő, lángolt kolbászból 160-at. Készítenek sütőkolbászt, újabban parasztkolbászt, főtt, s egyben füstölt és paprikás erdélyi szalonnát, valamint füstölt húsokat is. Az elmúlt évben ventillátorral felszerelt új füstölőt építettek. Huszonnyolc mázsa parasztkolbászt lehet benne tartósítani, illetve szárítani. S bár még tél van, ők már a tavaszra gondolnak. Január végén elkezdik a felkészülést húsvétra. Időben látnak munkához, hogy jól beérett sonkák kerüljenek az ünnepi asztalokra. A felkeresett áfészek munkájának sikerét szemléletesen bizonyítja, hogy ellátókörzetükben is naponta számítanak az emberek friss húsra, hurkára, kolbászra és egyéb termékeikre is. Mosolygó László Fazekas Eszter Kistermelők — Tőkehús a falvakban is — Tájjellegű ízek Az áfészek segítségével... Szövetkezeteink számos olyan tevékenységgel foglalkoznak, amelyek nem tartoznak a szűkcbb értelemben vett profiljukhoz. Nem jelentenek ez alól kivételt a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek sem, mivel a kiegészítő tevékenységek valós társadalmi igények alapján születtek. Ezek közé sorolható az áfészek élelmiszeripari termelése, a kisebb települések alapvető élelmiszerekkel, közöttük friss hús- és húskészítményellátása. A mi ítéletünk
