Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1984. január 25., szerda Erkel varázsa Az Országos Filharmónia idei bérletében felvette az Egri Szimfonikus Zenekar Erkel-műsorát, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal évek óta szerepel ennék a tudató? műsorpolitikát folytató együttesnek a műsorán. Tette ezt a Filharmónia annak ellenére, hogy az egész hangverseny- sorozat anyagából felépítésében is kilóg ez a műsor. De jól tette, hogy erre a lépésre vállalkozott, ment az érdeklődés nem kis meglepetésre jóval nagyobb volt a szokásosnál. Nemcsak a bérletesek foglalták el helyeiket, de csaknem megkettőzött létszámú közönség ült a dohánygyár dísztermében. Az érdeklődést fokozta minden bizonnyal az is. hogy az Erkel-operák híres tenoráriáit ritka esemény hallani Egerben a Kossuth-díjas Simámig Józseftől, vagy a Bánk bán Bordalát Sólyom Nagy Sándortól, — ez vonzhatta a szélesebb hallgatóságot az Is. hogy Ardó Mária, az 1982. évi Liszt Ferenc nemzetközi énekverseny első helyezettje először lépett fel Egerben, valóban értékes orgánumot, csiszolt előadói stílust mutatva be az élő muzsikára mindig is fogékony közönségnek. Ebből a két operából hangzottak el áriák és kettősök: azok, amelyek a művek lényegét, lelkét közvetítik. És a közönség lankadatlan lelkesedéssel tapsolt, amikor Simándy József Hunyadi László áriáját énekelte, amikor a Hazám, hazámat. adta elő: vagy Gara Mária—Hunyadi László szerelmes kettősében, vagy Melinda és Bánk kettősében vallotta a veretes szavakat. Kijutott a Gara Máriát éneklő Ardó Máriának is a taps: Sólyom Nagy Sándornak a Bordalért. De kijutott az ünnepié® az Egri Szimfonikus Zenekarnak is. Farkas István karmester és együttese Hunyadi nyitányával ismét bebizonyította. hogy az Erkel- operák tolmácsolását szívügyüknek tekintik. S bár a műsorépítés csak további két zenekari részletet engedett a zenekarnak, a Palotás, a Csárdás is lelkesedést váltott ki a közönségből. Mi is az a bizonyos sugárzás — jobb szó híján — mágia a zenében, hogy egy ezerszer hallott áriának szép előadása tomboló lelkesedést képes kiváltani? Hány ága-boga van a nemzeti tudatnak, az érzelemnek: vagy csak a művészetnek, hogy ilyen párbeszéd alakulhat ki a művészek és a hallgatóság között? Farkas András Megújul a zene háza A Várnegyedben Budán a zene házának rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A Táncsics Mihály utca 7. számú házba, az egykori Er- dődy-palota épületébe március l-én költözik az MTA Zenetudományi Intézete, a Zenetörténeti Múzeum és a Bartók-archívum. A főváros új 93 személyes hangverseny- teremmel is gazdagodik a zene házában (MTI fotó: Földi Imre felvétele — KS) Történelmi sorozat Sorsfordulókról A szocialista magyarság- tudat elmélyítése és a történelmi ismeretterjesztés a célja a Hazafias Népfront Gyöngyösi városi Bizottsága tagjainak. A gyöngyösi 4-es, 6-os, 7-es és a mátrafüredi általános iskolákban meg_ szervezték azt a hatrészes sorozatot, mely a honfoglalástól napjainkig veszi sorra a magyar nép történetének jelentősebb eseményeit. A témák előadói dr. Horváth Miklós, Nagy Károly és Zrubka Árpád tanárok. Minden érdeklődőt várnak. E programot különösen ajánlják azoknak a szülőknek, akik szeretnének gyermekeik történelem tanulmányaihoz segítséget nyújtani. Művelve művelődik az ember bórangolás hóban, fagyban ■ A közigazgatás átrendezése az alig 2500 lelkes Rózsa- szentmártont sem kerülte el. Míg korábban a gyöngyösi járáshoz tartozott, a jövőben egyre több szállal kötődik Hatvanhoz. Persze, idő kell, amíg a hatáskörök tisztázódnak. Azután a város szakigazgatási szerveivel is meg kell ismerkedniük a községi tanácsnál dolgozóknak, hogy minél előbb olajozottan, összehangoltan menjen a munka. Érdeke ez mindenkinek. Hivatalbéli tisztségviselőnek éppen úgy, mint akiket szolgál. Láng Jánosné tanácselnök is így fogalmazott, amikor a falut járva rányitottuk az ajtót. Majd a legsürgetőbb gondokat vette számba: — Tudja, akarjuk mi az intézményes szemétszállítást, hogy mindig tiszta, szeplőtlen legyen a község arculata. Csakhát az ügynek többféle akadálya van. Legfőbb a pénzhiány! Amikor múlt évben erre jártak Hatvanból a költségvetési üzem vezetői, és számolgatásba fogtunk, kederült: legalább félmillió forintot le kellene tennünk az asztalra, hogy gyarapít- hassa gépkocsiparkját az üzem. Később meg azok a falubeliek fújtak viszakozzt, akik kukákat követeltek. Merthogy pénzbe kerül a dolog. De hát mit adnak mostanság bagóért... ? Később aztán kiderült, hogy „az apró lépések taktikája” Rózsában is egyre közelebb viszen bizonyos vágyak beteljesüléséhez. Az alig egy esztendeje átadott öregek napközijében húsz idős, jobbára szálegyedül élő rózsái nyugdíjas foglalta a hála szavaiba a tanácsiakat, amiért ilyen tetszetős, kényelmes, napi foglalatosságot, szórakozást, ellátást nyújtó közös hajlékhoz juttatta őket. Ügy is tekintenek a szakközépiskolát járt, hatvani kórházból idekerült otthonvezető Busa Istvánné- ra, vagy a helyetteseként számon tartott Vakli József- néra, mint akik a mennyekből alászállt angyalok. Van ebben valami! Hiszen nem sokkal karácsony előtt, és összefogva a helybéli kézimunka-szakkör tagjaival, olyan kellemes estét hoztak össze a szinte friss vakolatszagot árasztó ebédlő falai között, amelyen — Kiss József és Nagy Tibor muzsikaszavára — még a menyasszonytáncot is ellejtette Vakliné, a deli vőlegény, az otthonlakó Havelant István- néval. No persze, könnyű Katit táncba vinni, amikor mindig is szerette. — De nemcsak a táncot ám, hanem a színjátszást főként. Éspedig Juhász Palival, Serfőző Istvánnal, meg aztán Kovács Terivel, akik hirtelen eszembe jutnak. Nagyanyó, süt a nap! Erre a játékra különösképpen emlékezem, hiszen alig tizenhat évesen játsztam egy négyhónapos kisbaba édesanyját. De hát ment az akkor, ott, Apcon, ahol ifjan éltem, és Butyka tanító úr keze alatt formálódtak a színdarabok, nagy-nagy örömére fél falunak ... ! e Nehéz elválni a kedves öregektől, a kedves és hálás, olykor szinte teljesen a közösségre maradt nyugdíjas tsz-tagoktól, bányászözvegyektől, akik az idén bővítendő óvodai konyha szakavatott szakácsnőjét, Gubis Istvánnét is úgy tartják számon, mint ínyesek a pesti Gundel séfjét. Vagy ott van Zelnik Tiborné vezető óvónő! Hogyne tisztelnék, amikor szervezőkészsége igen belejátszott e szociális létesítmény jelenébe éppen úgy, ahogyan segít társadalmi erőket felvonultatni az óvoda, a tanács, a művelődési ház, a könyvtár fűtésrendszerének korszerűsítésére. Anyag már van, adott rá forintot a megye. Most itt kell továbblépni ... Mi ugyan nem sokat gurultunk pilinkéző hóban, könnyű fagyban, csak az Egyetértés Tsz helybéli irodaházáig, ahol a térdbán- talmaiból éppencsak talp ráállt Torda Lajos igazgatja a dolgokat. És máris kéznél a téma, éspedig Báti István, a közös Ecséd-rózsai gazdaság nyúltenyésztő szakcsoportjának tevékeny tagja képében. — Hogy mit produkálunk az államháztartásnak? Nehogy leszólja már a tapsifüleseket, mert sokan hajlamosak rá. Pedig ha tudnák, mit fizet értük az olasz! Nekünk is persze, és kinek- kinek a hajlandósága szerint. Én például most adtam le a 750-dik kilogramm élő- nyulamat, itt, Hordós Ferenc- nének, aki Lajos bácsi első számú és mindenkori helyettese. 750 kiló! Pénzre fordítva pediglen harmincezer forint. És amit még kaszálásból kaptam a hatvanfőnyi tagságtól. Mivelhogy vettem egy kis traktort, és miután a kasza mindenkinek egyre büdösebb, hát vágom, mérem én a tsz-től bérelt rét füvét, ki hogyan kéri. A szakcsoport különben kivágta a rezet 1983-ban. Szerződtünk 160 mázsára, leadtunk 219 mázsányit. Szóval kölcsönös jó ez az egyre inkább pénzszűke világban ... e Gyakorta látni megyénk útjain teherautókat böhcm nagy műanyag tartályokkal. Mennek erre, mennek arra. Csak azt tudják kevesen, hogy a borászatban olyany- nyira szükséges óriásballonok innen, Rózsaszentmár- tonból, a Fővárosi Műanyag- ipari Vállalat 1-es telepéről indulnak, ahol Várai Károly az új „gazda”. Mégpedig nem akármilyen feladatok küszöbén, ahogyan Vass Márton műszaki vezető társaságában kitálalja dolgaikat. — A „válfával” együtt itt mi vagyunk az ipar, közel 130 munkásnak nyújtván megélhetést, az egyre betegebb fővárosi csatornaháló- zaitoknak pedig ifjodást, új- hodást. És ezt szó szerint értse! Ugyanis bár példásan teljesítettük „fölfelé” kerekített 1983-as termelési tervünket, mégpedig a hagyományos gyártmányainkból, az idei komplex feladatterv egészen új gonddal terhelt meg bennünket. Amit tavaly kikísérleteztünk, abból az . m n idén már forinbmilliókat és műanyag tojásszelvényeket kell profitálnunk. Mi a szösz ez? A tojásszelvény? A fővárosban lassan, rendre javul a csatornahálózat, a cementből való, a jobbára ovális csövekből összeszerelt. Ezeket mi mentjük meg, az itt készülő üvegszálas poliészter idomjainkkal, amelyek kétméteres szeletekként kerülnek a föld alá, pontosabban a régi cementcsövekbe. A szakemberek belehúzzák, injektálják a szelvényeket, és máris oda a vész, a talaj- szennyezés! Járt már nálunk ez ügyben, kérem, a tévé, a „Delta", majd láthatók leszünk a képernyőn! o Ügy becsülök egy falut, amilyen a kultúrája, az ott zajló művelődési, oktatási munka. Rózsába ennélfogva azért térek vissza mindig szívesen, mert ily dolgokban itt mindig lelkesítőt hallani. Amilyen például az iskola és a Báti Fe- rencné dirigálta művelődési ház kapcsolata, az ebből fakadó szellemi jó. Mert bár -Kékkő Judit iskolaigazgató szerint eléggé terhelt munkával, olykor fölös tennivalókkal a kis tantestület, meg a szakos ellátottság sem példázató®, azért kitelnek innen a kultúrmunkások is. Amilyen Dalosné Zvara Katalin a bábszakkör élén, és olyan sikerrel, amilyet „Jeromos, a remeterák” bemutatásával arattak. Vagy említsük Pál Piroskát, aki a művelődési ház ifjúsági klubját vezetve nemcsak TIT-előadókat importál a faluba, hanem felviszi a falut Pestre, színházba, hadd csiszolódjék. És el ne feledkezzünk Fejes Ferencné óvónőről! Talán a legnehezebb dió feltörésére vállalkozott: községi KlSZ-alapszerveze- tet építget. Hosszú vajúdás eredménye a kis mag, amely már él, élni vágyik, de csinálni kell. Különben kallódik a középiskolába járó ifjúság és a hasonló korúak iparban dolgozó, el-, hazajáró csapata. Hogy igazán miért csinálják? Talán inkább sejtem, mintsem tőlük hallottam volna: művelve művelődik az ember, s válik ügy a társadalom hasznára, hogy önmaga is hasznot leljen benne. Tisztelet a szándékért, a tettért. Bizton meg is térül a beléje fektetett energia. Moldvay Győző John Lutz: Olcsó utazás 11/2. Milner felállt, hogy kimenjen a W. C.-re. Gyorsan ki kell mosnia a ikávéfoltot. Amint a szűk ülésből próbált kikászálódni, Damon felkapta a golyÓ6tollát és Milner fülébe szúrta. A férfi a kezét sebesült fülére szorítva sietett ki a W. C.-re. Mielőtt odaért volna, felharsant egy férfihang: — Itt a kapitány beszél. Húsz perc múlva leszállunk Pittsburgh-ben. Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket! Pittsburgh! Milner New Yorkba akart menni! — Miért szállunk le Pitts- bungh-ben? Az én jegyemen erről nem volt semmiféle tájékoztatás. Tizenöt órakor megbeszélésem van New Yorkban ... A hajszél vékonyra rajzolt szemöldökű szőke légikisasszony szánakozva nézett rá: — Az SWA árengedményes jegyével utazóknak Pitts- burgh-ben át kell szállniuk. Két óra múlva kapnak csatlakozást. Csak a teljesárú jeggyel utazók mennek rögtön tovább. Milner kinyitotta a W. C.- ajtót, majd bezárta maga után. A szappanadagolóból kivett egy tucat apró szappant, letépte róluk a papírt, és a mosdókagylóba tette őket. Mikor a szappanok megpuhultak egy kicsit, kézigránáthoz hasonló golyóbist gyúrt belőlük, és a zsebkendőjébe bugyolálta. Elhagyta a W. C.-t és a gép elejére ment. — Az árengedményes jegyek tulajdonosai ide nem léphetnek be — mondta egy vörös hajú kék egyenruhás. — Vezessen ‘a pilótafülkébe. Kézigránát van nálam — mondta Milner. A stewardess látta a szappangolyót, és nem ellenkezett. — Mi van? — kérdezte a másodpilóta, mikor a légi- kisasszony kinyitotta az ajtót. — Bomba van nála! Vörös haja és fehér bőre rendkívül vonzó, gondolta Milner. — Csigavér, Harry — mondta a pilóta. — Mit akar? Kubába repülni? — Nem. New Yorkba. Azonnal változtasson irányt! A kapitány kikapcsolta a robotpilótát, és beleszólt valamit a mikrofonjába. A gép élesen balra kanyarodott. Milner elvesztette egyensúlyát, a stewardess felé dőlt, aztán előre zuhant a pilóták közé. A másodpilóta megragadta a „bombát”, mikor kicsúszott Milner zsebkendőjéből. — Nem is bomba! — kiáltotta a pilóta. A másodpilóta gyomron vágta Mil- nert. A földre csúszott, és eszméletlennek tettette magát. — Zuhan a láda! A pilóta még viaskodott az emelőkarokkal és a műszerekkel, de már elvesztette az uralmát a gép fölött. Az egyik hajtómű kihagyott... — Semmi vész... le tudom én tenni a Monongahela folyóra. Készítsd elő az utasokat a kényszerleszállásra! A stewardess beleszólt valamit a mikrofonba. Kolléganői a kabinban utasításokkal látták el az utasokat. Fejet a térdre, karok a fej fölé, szemüveget és műfogsorokat eltávolítani... — Olyan puhán fogok le- szállni, hogy észre sem veszik, hogy már lent vagyunk .... — mondta a kapitány mesterkélt vidámsággal a mikrofonba. A fedélzeten kitört a pánik. Milner kihasználta a felfordulást, és elhagyta a pilótafülkét. A pilóta tényleg úgy hajtotta végre a leszállást, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Csak a Monongahela gépbe tóduló jéghideg vize nyugtalanította az embereket. — Semmi pánik — nyugtatgatta a kapitány hangja az utasokat. — Ez a gép elég sokáig fennmarad a vízen ahhoz, hogy mindenki elhagyhassa a fedélzetet. iFérfiak, nők, gyerekek nyomakodtak keresztül a vészkijáraton. Milner élezte a vizet a lábikráján. A hozzá legközelebb eső vészkijáratnál állt az egyik stewardess. Milner két nőt két kisgyerekkel maga elé engedett, hogy kimásszanak az ajtóul szolgáló ablakon. Mikor az ablakrámára tette a kezét, a stewardess felismerte. Az, aki a forró kávét a nadrágjára öntötte. — Az árengedményes jegyek tulajdonosai utolsónak hagyják el a gépet — mondta, és durván visszalökte Milnert a kabinba. Milner már a térdénél érezte a vizet. A stewardess, mielőtt elhagyta volna a repülőt, levette a szoknyáját. Milner a legcsekélyebb érdeklődés nélkül konstatálta, hogy a lány fekete tanga- bugyit visel. Már csak ők ketten maradtak a vészkijáratnál; az első osztály utasai és a többi teljesárú jeggyel utazó mind biztonságban voltak. Milner újból az ablakhoz lépett. Ekkor a repülőgép az oldalára dőlt, s egy vízáram elzárta a nyílást. A fekete bugyis kicsike megpróbálta, hogy kigyömöszölje magát, a víz azonban ismét visszanyomta. Milner még el tudta csípni az egyik lábát. A víz mindkettőjüket a Boeing farába sodorta. — Az árengedményes jegygyei utazók... — mondta a stewardess, de a víz lezárta gondosan sminkelt szív alakú száját. Milner még egyszer tiltakozni akart, ám a Monongahela hullámai összecsaptak a feje fölött. (Zahemszky László fordítása)
